Kelet-Magyarország, 1997. november (54. évfolyam, 255-279. szám)
1997-11-08 / 261. szám
ARM hétvégi melléklete ’97. XL 8. AKTUÁLIS INTERJÚNK A gyermekvédelem bombái A belső, lelkiismeretparancs előtt nincsenek akadályok, korlátok Síoke Judit Százéves adósságot pótolt a magyar parlament, amikor áprilisban elfogadta a gyermekvédelmi törvényt. Nem csak az európai uniós csatlakozás közelsége sürgette a fődöntnököket. A szándék tehát meghallgatásra talált, a célok megvalósítása elindult, a jogszabály november 1- től hatályba lépett, a végrehajtása ütemezetten történik majd. Úgy tűnik, akinek szívügye a gyermekügy, azok megkönnyebbülhetnek. Azt gondolhatnánk, az örvendezők között van Együd János, a megyei közgyűlés alelnö- ke is, aki ismert és elismert gyakorló gyermek- védelmi szakember. Ő személyesen is részt vett a törvény kimunkálásában, de amikor a végre- hajthatósági szakaszhoz érkezett a kodifikáció, kiszállt. Azóta is több aggálya van, már csak azért is, mert látszik, hogy pénzügyi bombák (is) vannak a paragrafus- sorok között. O Melyek azok a részek, amelyekkel egyetért, s amelyekkel elégedett? — Helyesnek tartom a családtiszteletet és a gyermek érdekének középpontba helyezését, a gyámhivatalok felállítását, s egyáltalán azt, hogy szétválasztják a hatósági és a szolgáltató feladatokat. A legproblematikusabb pont: lesz-e pénzügyi forrás és azt ki biztosítja. A megyének erre az évre még 30 millió forintra lenne szüksége. Az illetékesek 22 milliós igényt jogosnak ítéltek. De még ez sincs itt. E nélkül pedig nem tudjuk kifizetni a nevelőszülői járandóságot; ezzel mulasztásos törvénysértést követhetünk el. ^ Nem racionális, az elozőekhez^képest visszalépés az új pártfogói felügyeleti rendszer, yy O Másik nagy tétel a gyermekvédelmi támogatás, amelynek célja a törvény logikájával egyezően preventív. Épp azt akarja eléri, hogy a gyermeket a családból anyagi okok miatt ne kelljen kiemelni. Úgy emlékszem, emlegettek valami elkülönített forrást... — Ezt a gyámhivatalok felállítására szánták, s erre is használják fel. Az említett támogatást szintén meg kell kapniuk a rászorulóknak, de számomra és szerintem a helyi jegyzők számára is, egyelőre láthatatlan a forrás. A mi megyénk gazdasági-társadalmi helyzetét ismerve, ez lehetett volna akár az elsőrendű teendő. Eddig is voltak jócskán feladatok, amelyeknek fedezete nem a központi költségvetésnek okozott fejtörést. Ilyen volt a szakmán belül a pártfogói felügyelet megszervezése és működtetése a 90-es évek elején, melyre a szükséges pénzt máshonnan kellett lecsípni. O Ez most szintén újra nagy szerepet kapott a rendszerben... — Igen és ráadásul a mi jól bevált megyei gyakorlatunkkal ellentétes módon, új- racentralizáltan, megyei irányítással. Ez szerintem nem racionális, és az előzőekhez képest visszalépésnek tartom. Úgy látszik, a pártfogói lobbi erősebb volt. Amikor minél lejjebb, a településekhez, a családokhoz, a gyerekekhez közelebb vittük a tevékenységet, az annál eredményesebb volt. Bennünket pedig mindig ez az egyetlen cél motivált. O A törvény annyiban is családközpontú, hogy mindent elkövet, hogy a gyerek a vér szerinti szülőknél maradjon, és végszükség esetén kelljen tőlük idegen helyen és lehetőség szerint csak átmenetileg nevelkednie. A családok említett pénzbeni támogatása mellett a megelőzés a gyermek- jóléti szolgálatok feladata lesz. Ha a gyereket mégis másutt kell elhelyezni, akkor az minél családszerűbb körülmények között történjen — így a törvény szelleme. — Vagyis, a rendszerbe bekerülők számát kívánja fokozatosan csökkenteni. A megelőzést a csecsemőknél kell elkezdeni. Az intézkedések hatása 3-5 év múlva lesz érezhető. A településeknek is át kell venniük azt a szemléletet, hogy a családot támogatni hatékonyabb, olcsóbb, nem beszélve arról, hogy a gyermek szempontjából is humánusabb, mint azonnal intézetbe dugni. Ez utóbbi ezért még az eddigieknél is körültekintőbben fog történni. • « ' ' 1 .............. Reménykedünk, hogy megyénkben a nevelőszülői kedv tovább nő. jj O Megyénk volt az országos jó példa, a minta a nevelőszülői hálózat tekintetében. Ez a törvényben igen hangsúlyos szerepet kap. A szakma nálunk ebben már évekkel ezelőtt nagy fantáziát látott vagy más oka is volt, hogy jóval előbbre tartunk? — A szabolcsi ember mentalitása, gondolkodása magától értetődővé tette a gyakorlat természetes meghonosodását, de anyagi természetű kényszer is itt teremtődött a leghamarabb. Egy gyerek után hozzávetőleg most 15 ezer forinttal nő a nevelési juss. Abban reménykedünk, hogy a nevelőszülői kedv tovább nő. Van egy kidolgozott, bevált módszerünk, benne felkészítő kurzussal, melynek célja, hogy csak azok legyenek pótmamák és pótpapák, akik arra minden tekintetben a legalkalmasabbak. A gyerekek fele nevelőszülőknél van, ezt az arányt tovább kell emelni. Ők az emelt állami normatívából, ez 370 ezer forint, eltarthatok. Nem mondható ez el az intézmények esetében. O Mi lesz az évtizedek alatt kiépült intézmény- rendszerrel? Teljesen lebon- tódnak avagy elemeiben, legfeljebb funkcióváltással egy-kettő megmarad? — A szakma tisztában van azzal, hogy intézményekre, ha minél kisebbekre is, szükség van. A lebontásra 2002-ig van időnk. Vannak serdülők, az iskolákban magatartási zavarokkal küzdők, akik felzárkóztatásra, nevelési korrekcióra szorulnak. Egyedül a berkeszi nevelőotthon- kér resi már csak a helyét. A ti- szadobi intézet régen funkciót váltott, s szakmaadásra szakosodott. A Gyivi szakszolgálattá alakul, de nem adhatja fel a krízisotthoni feladatokat. Már csak azért sem, mert eddig évente 600 gyerek fordult meg ott, mondhatni kapott egyedüli védettséget, majd oldódott meg valahogy a sorsa. Az, hogy a törődésnek több szintje volt eddig is, mutatja a tény: amíg évtizedekkel ezelőtt 20-70 gyerek kallódott a megyében, addig ma csupán ketten-hárman csellengenek, ők is csak rövid ideig vannak elhagyatva. O Milyen optimális pénzügyi megoldást képzelt volna Ön el? — Az lett volna a korrekt, ha a szakszolgálat a mostanitól elkülönített forrást kap, más hasonló szolgálatokhoz hasonlóan (FM-hivatal, fogyasztóvédelem). A Gyivi- jogutód szakszolgálatnál a 250 fős szüksé4|4| mmmmrnimmämmmmmmmmmmmmimmmmmmmmm A tények, a szükségletek és a lehetőségek elég távol vannak egymástól. ** ges létszámból 179-re van anyagi garancia. A tények, a szükségletek és a lehetőségek elég távol vannak egymástól. A szakmai felkészültséggel nem lesznek gondok, mert nagyon jó a kapcsolat az egészség- ügyi főiskolával is, ahonnan évente négyöt szociális munkással gazdagodunk. n Átmeneti helyzetben van a gyermek- védelem. Az átalakulás, áttérés mellett a régi feladatok ellátása is rengeteg munkát ad a hozzáértőknek. Felkészültek-e erre minden tekintetben? — Egyesével kell mind a 2600 gyerekünk múltját, élethelyzetét áttekinteni, s érdekükben dönteni a lehető legjobb jövőjükről. A gyermekvédelemben dolgozók pszichésen egyébként is nagyon nagy megrázkódtatásokat élnek át. Aki ennél az embert próbáló hivatásnál megragad, annak a törvényi buktatók, melyekből van bőven még a felsoroltakon kívül is, szerencsére nem akadályok. Ahogy a paragrafusok, az utasítások sem jelentenek torlaszokat, sem korlátokat a belső, lelkiisméreti parancs előtt. MAGÁNVÉLEMÉNY A hírünk N em rossz a sajtónk, nekünk, magyaroknak. Szinte nincs nap, de legalábbis hét, hogy ne hallanánk vissza olykor a világ legtávolabbi zugából is a rólunk szóló híradásokat, tudósításokat. Gondolhatnánk — akár az egykori primadonna — mindegy hogy mit, csak beszéljenek. Bevallhatjuk, beszélnek rendesen. Ennek akár örülhetnénk is, ha tehetnénk, de sajnos, a dolog nem ilyen egyszerű. A rólunk szóló hírek java része ugyanis többnyire negatív. Különösen az utóbbi időben jár ránk a rúd, akár azt is mondhatnánk, pechszériában vagyunk. Alig egy éve annak, hogy tekintélyes nyugati lapok címoldalán hirdették hatalmas betűk: Magyar- országon, s legfőképpen Budapesten szinte lerabolják a külföldieket, a turistákat becsapják, nálunk olykor százezer forintba is kerülhet egy hitvány vacsora. Az elrettentő példaként emlegetett esetek egycsapásra tönkretettek mindent, amit évszázadokon át a magyar gasztronómiáról, a magyar konyháról szólva elismeréssel emlegetett a világ. A szigorú fellépéseknek k öszönhetően szerencsére ma már efféle híreket ritkábban hallani. Itt van helyettük az útszéli prostitúció, melyre — amint hallom — ugyancsak rácsodálkoznak a külföldiek. Ha viccelni lenne kedvünk, akár örülhetnénk is, mert e téren bizony egységes az ország: legyen az kelet vagy nyugat, egyformák a lányok, azonos hosszúságúak a szoknyák, s a gyorsított légyott helyszíne mindenütt az árokpart, meg az erdő... A legfrissebb hír megintcsak negatív, a Pándy-ügy. Annak a lelkésznek az ügye, aki (sajnos) magyarnak vallja magát, pedig évtizedek óta Belgiumban él, s akit több ember meggyilkolásával vádol a belga és a hazai rendőrség. Mint valami filmsztárt, naponta látjuk őt a televízióban, s bizonyára látják Belgiumban is, miközben hallják, a családirtó magyar. Sokat emlegetnek bennünket ezekben a napokban Ausztriában is. Mint ismeretes, egy osztrák miniszter turistaként hazánkban járó feleségét a Halászbástyán leütötték, kirabolták ismeretlen tettesek, az asszony súlyos sérülésekkel ma is kórházban fekszik. El lehet képzelni, ezek után milyen ■ képet festenek rólunk, a hazai köz- biztonságról az ottani újságok, a sógorok... Sajnos, hosszú lehetne még a negatív példák sora, de legyen most ennyi elég. Emlegessük azokat a híreket, amelyek büszkeséggel tölthetik el szívünket. Közöttük két legfrissebb is található. Egyik: az EBRD, a Kelet-Európai Fejlesztési Bank megüresedő elnöki székébe Surányi György személyében magyar szakember is szóba jöhet. Másik, hogy világszabadalommal rukkolt elő egy magyar fogorvos, ötlete azóta bejárta a nemzetközi sajtót. Tudjuk: volt idő, amikor megbüntették, aki rossz hírt hozott. Ideje lenne végre azokat elővenni, akik miatt a rossz hír születik. Együd János Elek Emil felvétele
