Kelet-Magyarország, 1997. november (54. évfolyam, 255-279. szám)
1997-11-05 / 258. szám
1997. november 5., szerda HÁTTÉR Bonnban az igazság A fejlett államok piacából csak kemény verseny árán szerezhető szelet k:- Nem számjáték F urcsa kettősség jellemzi hazánkat. Az egyik oldalról, főleg központi pénzügyi és bankemberek köréből azt halljuk: a makromutatók javulnak, ígéretesen fejlődik az ország. Másfelől — a hétköznapi élethez közelebb lévők sorából — sokan azt mondják: elegünk van már a makrókból, azok kedvező hatásából kellene már érezni valamit, főleg akkor, amikor a boltban fizetünk. Mindkét véleményben van igazság. A többség számára azonban valóban kevéssé érzékelhetők az országos statisztikák, vagy gyakorlatiasabban fogják fel a dolgot: még mindig — és már elég régen — húzni kell azon a bizonyos nadrágszíjon. Azért a makro szinten nem járatos ember is elbizonytalanodhat kissé, ha szétnéz jártában-keltében. Lehetetlen nem észrevenni azt, hogy ma a városkép, falukép messze nem olyan, mint az évtized elején volt. Nem voltak ugyan közben nagy állami beruházások, ám ezerszámra nyíltak új vállalkozások, köztük tőkeerősek is. Ha a megyeszékhelyet vesszük, elég csak megnézni a bevezető főutakat — nem egy leszálló ágban lévő ország képét mutatják. Az is igaz, hogy nem épültek új (például házgyári) lakótelepek, de szinte minden településen nagy számban emeltek nagyon síép, igényes házakat, amivel a megyék közt „dobogós helyen” vagyunk. Miközben kétségtelen az is, sok család él nehéz körülmények között, nem egy esetben nélkülözve. Ha valaki hosszabb idő után jár most Szabolcsban, Szatmárban, nagy valószínűség szerint nem keserű szájízzel megy el, mondván, hogy lepusztuló országrészt látott. Jobbára azt halljuk vissza: mást tapasztaltak, mint amit az általános borúlátást hallva vártak. Mindez arról jutott eszembe, hogy tegnap közzétették a Pénzügykutató Rt. előrejelzését ’98-ra, amelyben az idén kibontakozó konjunktúra további erősödését, a gazdaság 3,5-4 százalékos élénkülését prognosztizálják. Előrejelzésük szerint a ma még szigetszerűen mutatkozó élénkülés mindinkább áthatja a gazdaság egészét, a konjunktúra tehát nemcsak az ország nyugati felében, illetve a fővárosban lesz érezhető. Ez egyértelműen jónak látszik. Ám itt van az ellenpont is: a fogyasztói áremelkedés ütemét 15-16 százalékra taksálják. Lesznek tehát, akik érzékelhetően feljebb tudnak lépni, mások legfeljebb tartani tudják magukat, vagy tovább csúsznak. A nagy kérdés: utóbbiaknak mennyit kell várni, mit kellene tenni, hogy rájuk is süssön a nap? Marik Sándor Nyéki Zsolt Bonn, Köln (KM) — Speciális termékek, hungarikumok vagy tömegtermelés? Ezt a kérdést járta körbe egy héten át maroknyi magyar szakértői csapat az egykori német szövetségi fővárosban és környékén, ahol a nemzeti és a közösségi agrármarke- ting gyakorlati alkalmazását mutatták be a vendéglátók. Az egyhetes program már tematikájában is jelzésértékkel bírt, hiszen a német agrármarketing-szervezet (Centrale Marketing-Gesellschaft der deutschen Agrarwirtschaft: CMA) vezetői természetesnek vették, hogy fogyasztói elvárásoknak és magas minőségi követelményeknek megfelelő árualapot kell előállítani. Árverezett gyümölcs Éppen ezért a termesztői oldalhoz kapcsolódva szinte csak érintőlegesen ejtettek szót Bonn városrészében, Röttgenben működő agrárakadémiáról, ahol évente 5-7 ezer (korát tekintve zömében 20-30 év közötti!) profi gazdálkodó vesz részt néhány hónapos, ismeretbővítő képzésen. Annál több időt szenteltek viszont a megtermett zöldség és gyümölcs értékesítésének módjára, amely tovább erősítette a német szervezettség mítoszát a vendégekben: a Földművelésügyi Minisztérium keretében működő Magyar Közösségi Agrármarketing Centrum Kht. (AMC) munkatársaiban és néhány nagyobb honi cég képviselőiben. Bonn és Köln 150 kilométeres körzetében dolgozó agrár- termelők például közös értékesítő szövetkezeten keresztül dobják piacra áruikat a metélőhagymától az almáig. Az egykori főváros mellett fekvő Roisdorfban a hét három napján szabályos árverésen kínálják fel portékáikat a nagykereskedőknek, s így a lehető legmagasabb árat érik el. Évtizedek alatt kiforrott technika és személyes kapcsolatok réFut az ár-óra a német zöldségek és gyümölcsök árverésén A szerző felvétele vén a kereskedő gyakran úgy licitál, hogy előtte meg sem nézi az árut, hiszen jól tudja: amit a minőségről, a csomagolásról és az integrált termesztés-technológiáról kiírnak a táblára, az nem csalás és nem ámítás, valós adatokat illetve információkat lát. Speciális termékek Megkömyékezni pedig hiába is próbálná a termesztőt, aki némi felár ellenében sem állna szóba vele, hiszen elkötelezte magát a szövetkezeti értékesítés mellett. Hiába, egységben az erő. Érdemes megfontolni, hogy itthon mindez miért nem működik. — Hasonló rendszer szerint mennek a dolgok Hollandiában és Európa más országaiban is — hangsúlyozta Helmut Fahrnschon professzor, aki nem titkolta: a fejlett államok közösségének piacából kemény verseny árán szerezhető szelet. Véleménye szerint ha magyar mezőgazdasági és élelmiszeripari termékekkel szeretnénk betömi Németország illetve az Európai Unió piacára, két lehetőség közül választhatunk: vagy tömegével jelenik meg a jó minőségű hazai áru, amely kedvező árfekvésével nyeri el a fogyasztó kegyeit, vagy speciális terméket, hungarikumot kell produkálnunk. Mivel igazi újdonsággal nem könnyű előállni, járhatóbb útnak tűnik az árualap koncentrálása és együttes értékesítése. Erre jók például az értékesítő szövetkezetek, de ez csak a második lépés. Elengedhetetlen feltétel, hogy a felkínált áru megfelelő eredetigazolással rendelkezzen, vagyis hogy európai elismertséggel bíró szervezet tanúsítsa: a termék garantáltan egészséges. Erre szolgál a védjegy, a közismert embléma, a vevő rögtön ezt keresi a pultokon. A németek mostanában rettenetesen félnek például a szarvasmarhák (a kontinens északi térségében dúló) BSE betegségétől, s ezért az argentin szarvasmarha rendkívül népszerűvé vált. Ám a délamerikai országban nem ismerik fel a lehetőségeket, s itt a magyar húsnak jó esélyei lennének a piacszerzésre. Ismerve azonban a honi állattartás helyzetét, valamint a védjegyek hiányát, nem nehéz megjósolni: erről is lemaradunk. Kancellári kóstoló Egyébként elmondható, hogy a magyar termékekre általában véve fogékony a német vevő, az érdeklődés látható és tapasztalható volt a kölni ANU- GA nemzetközi élelmiszeripari kiállításon és szakvásáron is. Itt Helmuth Kohl kancellár megtekintette az AMC támogatásával megjelenő magyar cégek standjait, a Pick szalámit valamint a Tokaji aszút (mint igazi hungarikumokat) meg is kóstolta. Tagadhatatlan, hogy a szimpátia történelmi gyökerekből is táplálkozik, s október 23-án Bonn több házán is magyar zászlót lengetett a hűvös őszi szél. De az is tény, hogy a történelem olyan fejezet életünknek, amelyre kell ugyan emlékezni, de amelyből korunk embere nem élhet meg. j em valami jó hír j\l nekünk magyaroknak, x V hogy Olaszország és Ausztria is aláírta a schengeni egyezményt. A rádió híreiből hallhattunk, hogy az olaszok napi 150 ezer lírát kérnek tőlünk készpénzben bemutatni minden ott eltöltendő napra, sőt, aki vonattal utazik oda, annak a visszafelé szóló jegyét is be kell mutatni. Az ellenőrzés a repülőtereken a legszigorúbb — mondták —> Surányi Györgyöt, a Magyar Nemzeti Bank elnökét is alig akarták beengedni, mert nem volt nála napi 150 ezer líra. Arról nem szólt a hír, hogy a bank elnöke hagyott-e itthon valamennyit, vagy a bank teljes készletét magával vitte. Mekkorát fordult a világ! Nagyapám ha valamikor szert tett néhány dohánylevélre, a szalmakazalba dugta, nehogy megtalálja a finánc, mert akkor nem csak elvették volna tőle, kemény büntetés is várt volna rá. Most meg azt olvasom, hogy egy nyírgyulaji lakásból 300 ezer forint értékű csomózott és bálázott dohányt loptak, s a rendőrség azt keresi, aki elvitte. <><><> A budapesti orvosi egyetem klinikája bejelentette: decemberben már nem hajtakerületi kapitányt ültették át a mi megyénk főkapitányi székébe. ❖❖❖ A Magyar Honvédségnél ma meglévő mintegy négyezer szerződéses katonai helyből körülbelül ezer betöltetlen. Az 5. Bocskai István gépesített lövészdandárhoz is várnak még az idén mintegy 240 Menet közben nak végre szervátültetést, mert nem ad rá pénzt sem az egészségbiztosító. Az egészségügyi miniszter is megszólalt az ügyben főképp a klinikán felhalmozott 800 milliós adósság miatt, ezért azt tartaná jónak, ha jövőre a költségvetés gondoskodna a szervátültetéshez szükséges pénzről. Szerintem nem itt a bajok gyökere, hanem, hogy az egészségügyi tárcától a belügyihez került a szervátültetés ügye, s rögtön megtörtént az első szerv átültetése. Az V. szerződéses katonát, olyannyira, hogy Szolnokon már hölgyek jelentkezését is fogadják. Mi lehet az oka a nagy érdektelenségnek, s hogy a jelentkezők 72 százalékban munkanélküliek? A zsold. Azt mondják: a szerződéses katonák fizetése ma a rendfokozati és az egyéb illetményektől ßggöen 30 ezer forint körüli, jövőre — a hivatásos katonák fizetés- emelésétől ßggöen — bruttó 37 ezer forint körül várható. Amikor meg az utcai demontrációról akarták a katonákat lebeszélni, azt mondták: a tisztek 120 ezret, a tiszthelyettesek 80 ezer forintot keresnek. Úgy látszik, hiába. Nem találják. Olvasom, hogy Nyíregyháza önkormányzatának mekkora gondot okoz a segélyek fizetése. Nem csoda, egy 120 ezres településen sok a szegény. A város azonban eljutott teljesítőképessége határáig és a segélyrendszer mai formájában nem tartható. Mi legyen? Újból felmerült az a régi ötlet, hogy valamiféle hitelkártyaszerű szisztémát (bár ez mintegy 10 millió forintba kerülne) kellene kidolgozni abból a célból, hogy a közös kasszánkból származó összegek oda és arra jusson, ahová és amire azt szánták. Van egy polgármester az egyik Tisza menti településen. 0 azt mondja: ingyen csak a betegek kapnak segélyt. Mások ásót, kapát, közmunkát, s este mehetnek a bérért. Ó, már csak nézelődni járok ide... Ferter János rajza Ki megy, ki marad... P olitikusok jönnek-mennek, pártok alakulnak és felbomlanak, a nép, a nemzet azonban marad — mondta Glatz Ferenc a Magyar Tudományos Akadémia elnöke azon a tanácskozáson, amelyen november 3-át a Tudomány napjává nevezték ki a tudósok. Most éppen Maczó Ágnes indul útnak. Legalábbis erre következtethetünk abból, hogy a hétfői agrárdemonstrációval kapcsolatos szerepvállalása miatt menesztette őt pártjának parlamenti frakciója, s megfosztották az Országgyűlés alelnöki tisztétől is. Sokan vannak, akik helyeslik ez utóbbi lépést. Annál is inkább, mert Maczó Ágnes nem először keveri össze a szezont a fazonnal, mossa egybe a parlamenti tiszt- ségviselőséget és a napi politikát. Miközben — ugyancsak sokak meglepetésére és elégedettségére az alelnökségi munkát dicséretes korrektséggel, pártsemlegesen végezte — addig a tömeggyűléseken, egyes megmozdulásokon szinte uszította az embereket. A METÉSZ egyik közelmúltbeli összejövetelén „minden eszköz” bevetését javasolta a jelenlévőknek, pedig talán többre ment volna, ha a rendelkezésére álló eszközöket nem az utcán, hanem a parlamentben igyekszik hasznosítani. Tudom, korábban gyakorta megtette, s éles hangon emelt szót olyan dolgok miatt, melyekben őt igazolta az idő. Mégis azt gondolom, van egy határ, amelyet igazi, felelősséggel gondolkodó politikus nem léphet át soha, s ő most mégis átlépte e bűvös vonalat. , , Kovács Éva | Balogh József noteszéből
