Kelet-Magyarország, 1997. november (54. évfolyam, 255-279. szám)
1997-11-29 / 279. szám
1997. november 29., szombat HATTER Mese nincs, kártya lesz A növekedésre ítélt hazai pénzpiacon vezető szerepre készül az ING Galambos Béla Nyíregyháza (KM) — A nemzetközi bankvilágban is elismert pénzügyi-marketing szakembert sikerült megnyernie a magyarországi ING Banknak, lakossági üzletága kiteljesítéséhez. Az American Express (AMEX) budapesti irodáját a nulláról felvirágoztató Kraft Péter, szeptembertől első vezérigazgató-helyettesként tevékenykedik a holland pénzintézet stratégiai fontosságúvá előléptetett üzletága élén. A Harvard Business Schoo- lon MBA diplomát szerzett, de Argentínában és Venezuelában is tanulmányokat folytatott 44 éves szakembert a minap az ING nyíregyházi fiókjában tett ismerkedő látogatásán faggattuk: az AMEX siker után milyen további felfutási lehetőségeket lát a már egyébként is élbolyba tartozó bank előtt és milyen izgalmas feladatot remél az ING vezetésében önmaga számára? Lehetőség a kifutásra Kraft Péter egy marketing tanmesével indítja a beszélgetést: „A vállalata terjeszkedésére kiutat az exporttól remélő angol cipőgyáros elküldi két fiát 10-10 ezer dollárral: mérjék fel a cipőüzlet lehetőségét a világban. Hazatérésük után, amelyik északról dél felé haladva járta be a földet így összegezte tapasztalatait: kidobott pénz volt amit elutaztam, mert nincs lehetőségünk a világban cipőt eladni, Afrikában olyan szegények az emberek, hogy még lábbelire sem telik. A gyáros kisebbik fia viszont, aki délről észak felé járta be a világot, lelkendezve mesélte apjának: fantasztikus üzleti lehetőséget láttam, délen még mindenki mezítláb jár, ott milliószám lehet cipőt eladni.” A banki párhuzam megvonása után kínálkozó kérdésre, nevezetesen, hogy a magyar gazdaság túl bankosított-e vagy sem, a vezérigazgatóhelyettes kész a válasszal: az egész magyar bankrendszer mérlegfőösszege csupán a magyar GDP 50%-a, míg a fejlett országokban ez a szám 150- 300%. Ezek szerint az itt működő bankok kifutási lehetőséKraft Péter ge a jelenleginek legalább a háromszorosa. Ezen a mindenképpen növekedésre ítélt piacon természetesen komoly szerepet kíván betölteni az ING. — A kétlépcsőssé alakított magyar bankrendszert az évtized kezdetén konszolidálták, ekkor jöttek a külföldi bankok, akik akkor a relatíve kis kockázattal járó vállalati banki szolgáltatásokat célozták meg a lakossági szolgáltatások helyett. Az 1991-ben az első külföldi bankként megtelepült ING nyilván ezt az utat járta és ért is el fantasztikus sikereket. Az elmúlt hét év alatt nagy harc dúlt a vállalati üzletágban a bankok között, s a lapok mára úgy le lettek osztva, hogy itt már nem sok lehetőség terem — érzékelteti az utóbbi évek banki csapásirányát Kraft Péter. Rástartoltak a piacra — Hogy az AMEX-től, amelynek a magyarországi forgalmát a budapesti alapítástól számított 7 év alatt nulláról 40 milliárdra sikerült növelnem, miképp vezetett ide az utam? Három évvel ezelőtt még az AMEX élén úgy döntöttem bankot cserélünk. Megversenyeztettem őket, s a ING Martyn Péter felvétele Bank nyert, mert jobb volt az ajánlata, mint a többieké. — Miután a lakossági szolgáltatások terén még hatalmasak a fejlődési lehetőségek, az ING néhány éve elhatározta: rástartol erre a piacra is, de ehhez nem létrehoz, hanem vásárol fiókhálózatot. Meg is vette a Dunabankot, átvéve annak munkatársait, és értékes üzletágait. Persze a többiek szintén ez irányba léptek, ami itt is tetten érhető a bankfiókok szaporodásában és a bankkártyák terjedésében. A magyar társadalom a készpénzhez volt szokva, de e téren fantasztikus ütemű változás indult meg: a ,Jcápé”-ról egyre többen állnak át a kártyákra és az átutalásokra. Nyolc éve, amikor a készpénzt már alig használó USA-ból Magyarországra jöttem, itt még 50 ezer bankkártya volt forgalomban. Akkor megjósoltam: az ezredfordulóra 1 millió ilyen lesz. Tévedtem, már e pillanatban is 1,5 millió van, s legfeljebb 5 évet adok, hogy a magyar lakosság zsebében 4-5 millió bankkártya legyen. Én azért jöttem az ING-hez, mert nagyon szeretném, ha ennek a kártyamennyiségnek minél nagyobb hányada ING plasztik lapocska lenne! — Hogy ez így is történjen, tervezünk egy igen agresszív terjeszkedési és modernizációs programot — tér át a szeptembertől már „Kraftosított” fejlesztési stratégiára az ING lakossági üzletágának új frontembere. — A forrásbegyűjtés mellett terveink közé tartozik a lakosság hitelezése, és nem utolsósorban komolyan foglalkozunk a közép-, és kisvállalkozásokkal. Megindítottuk a számítógépes banki technológia modernizálását, amelynek során az USA-ban már kiválóan működő rendszert honosítunk meg fél éven belül. Jövőre 3-4 új fiókot nyitunk az országban, amelyet 2000-ig további 12 követ majd. Azt akarjuk, hogy a fiókok szerepe felértékelődjön a banki hierar- hiában, a fiókigazgatók hatásköre és felelőssége is tágabb legyen, s a fiókok profit centerként működjenek. O Milyen helyet foglal el az ING szerkezetében a nyíregyházi fiók, mik az Ön itt szerzett benyomásai, netán vannak-e Nyíregyházával kapcsolatos tervei? Szabad kezet — Az a tény, hogy a kilenc fiókunkból harmadikként éppen ide utaztam, már azt hiszem jelent valamit. Ez egy olyan város, ahol pezseg az élet. Találkoztam a gazdasági élet néhány itteni személyiségével azzal a céllal, hogy minél szélesebb körűen feltérképezzem az üzleti lehetőségeket. Fölmerült újabb, kisebb ING fiókok nyitásának a kérdése is itt a megyében. Ám ez a döntés már a helyi fiókigazgató Alföldi István kezében van. Az ING amszterdami székháza szívesen fektet bármennyi pénzt ide, ha annak elfogadható hozama lesz. — Bankunk lakossági divíziójával kapcsolatosan úgymond szabad kezet kaptam a központtól, de a felajánlott pénzzel nekem is úgy kell sáfárkodnom, mint ha a sajátom lenne. Sok szó esik az ország nyugati és keleti fele közötti különbségekről. Ellenpéldaként én a nyíregyházi fiókunk példáját hoznám fel, amelyik egy állítólag elmaradott térségben épített fel egy olyan banki szervezetet, amely példaértékű lehet a többi ING fiók számára is. ' Cserbaköv Levente tárcáia r udtuk, hogy előbb- utóbb bekövetkezik az ősznek az a kellemetlen időszaka, amikor monoton makacssággal hull vagy csepereg az apró szemű hideg eső. November közepétől most már minden nyirkos és nedves lesz, tág teret nyitva a penésznek és a rothadásnak. Ez az influenza és a légúti betegségek időszaka. Régen találkoztam ennyi szipogó, krahácsoló, csöpögő orrú emberrel, mint az elmúlt napokban. Ez az őszidő régebben is arra volt jó, hogy az emberek elővegyék a nyáron csak úgy sebtében átfutott újságokat, az éppen csak belelapozott könyveket, hogy végre alaposan elolvassák, továbbgondolják az ott leírtakat. Most mindenre van idő. Csak akkor megyünk ki a lakásból, ha feltétlenül szükséges, ha halaszthatatlan elintézni valónk van. Elég kinézni az ablakon és látni az ólomszürke eget, a latyakos, szomorú kertet, és az ember máris felvesz egy olvasnivalót. MB mm ’ «• mm m Á'M* MsWWEli Megtörnöm kis makrapipámat jóféle dohánnyal és illatos pipafüstben végiggondolom, amit a tűzön járásról olvastam. Most még a legraci- onálisabban gondolkodó ember is hajlamos elmeditálni a megmagyarázhatatlan, vagy annak látszó események fölött. Talán ez az álmosító őszi időszak, amikor olyan közeli a súlyos szürke égbolt, hogy szinte rátelepszik az ember mellkasára és a légzésért is meg kell küzdeni. Ősszel születnek a legendák és a csodás történetek. Ekkor minden hihetőnek és valóságosnak tűnik. A tűzön járás valószínűleg vallási szertartás volt a teritt azonnal elszenvedte a büntetést. Nem volt mód a sumákolásra. A parázsszőnyeg, amin át kellett gyalogolni 700-900 fokon izzott. Azt, hogy a tűzön járók egy része miért nem szenvedett ettől maradandó sérülést, sokan sokféleképpen magyarázzák. Mindenki a saját világnézete szerint, de egyik sem tartalmaz több elfogadható érvet mint a másik. A tűzön járásnak mára már tanárai vannak. Azt hirdetik, hogy aki izzó parázson tud járni, megismerte akaratának hatalmát, szellemének határtalan erejét. Tanítványaikat többnyire nagyvállalatok vezetőségében lévő nőkből és férfiakból választják ki. Ha a jelölt sikeresen szerepel a parázson, az mindkettőjüknek több pénzt hoz a konyhára, mint egy ívre k lám. Igaz, Bulgária és Macedónia néhány falvában, üzleti érdek nélküli tűzön járások zajlanak március 21-én. Nők és férfiak gyapjúzokniban mennek át a parázson anélkül, hogy egyetlen szál is megperzselődne a zoknijukon. A jelenség magyarázatát nem tudom, csak azt, hogy ez sem a természettel áll ellentétben, hanem csak azzal, amit a természetről tudunk. A csodákat így lehet elfogadni. f bben a nyirkos hideg- íf ben nagyon kellemes JUj rágondolni a száraz melegre. Amikor zokniban vagy mezítláb lehet mászkálni a puha és süppedős, hűvös mohaszőnyegen. Nem csók N emcsók János alkalmatlan a feladatra, ezért a FIDESZ MPP kezdeményezi az államtitkár leváltását. Ezt Illés Zoltán pártalelnök mondta, aki nem fukarkodott a jelzőkkel sem: kalandorságnak, szélhámosságnak minősítette Nemcsók duzzasztóművek építésére vonatkozó felvetését. Mint ismeretes: immár 4 ellenzéki párt is hasonlóan óhajtja Nemcsók távozását. Ez eddig rendjén is volna, hiszen általában nem csókos a viszony a kormányzó koalíció és az ellenzék között sehol a világon. A kormány viszont továbbra is bizalmat szavaz Nemcsók Jánosnak, mert a világon mindenütt szokás, hogy egy valamire való hatalom az első füttyentésre nem dobja süllyesztőbe az embereit. Külső szemlélőként, mint átlagpolgár persze csak nézünk, mint Jani a moziban: mi is hát az igazság? Mert Nemcsók közben felfedte kártyáját: a kormánykabinet egyhangúlag támogatta azokat a javaslatokat, amelyeket ő közölt a szlovák tárgyalódelegációval. Ugyanakkor az ellenzék hangoztatja, hogy ilyen nagy horderejű kérdésben igenis konszenzusra van szükség, nagyobb társadalmi ellenőrzés kívántatik. A nagyobbik kormányzópárt egyik prominense szerint viszont ez a probléma jó ürügyként szolgál a miniszterelnök politikai megtámadásához... Állítólag a kisebbik kormányzópárt is az ellenzék felé húz ez ügyben, mondván, hogy a „kétgátas" Nemcsók-ja- vaslat mögött nem volt kormányfelhatalmazás. Erre kontrázott nyomban Nemcsók azzal, hogy a kormány ülésén jelen volt a miniszterelnök-helyettesi funkciót is betöltő Kuncze Gábor, ráadásul a kétgátas javaslat kidolgozására éppen az SZDSZ-es Lotz Károly rendelt szakértői anyagot. Ezeket erősítette meg a kormányszóvivő is. Kuncze Gábor viszont mindennek az ellenkezőjére emlékezett, lévén, hogy a kabinetülésről nem készül jegyzőkönyv. Tehát immáron bizonyos, hogy valaki, vagy valakik nem jól emlékeznek, s ez újabb belpolitikai válság forrása lett, felizzítva a koalíciós feszültséget is. Letagadhatatlan jele mindez annak, hogy vészesen közelegnek a választások, mindenki helyezkedik, igazodik, megpróbál rátalálni arra az álláspontra, ahonnan ő látszik a legnagyobbnak, a legszebbnek. Még szerencse, hogy tegnap megkezdte működését az a tudósokból álló tanácsadói testület, amely segítséget nyújt majd a magyar tárgyalódelegációnak. Borítékolom, hogy ez utóbbi sem ússza meg támadások nélkül. Angyal Sándor Kenyerem fele A minap Bereg és Szatmár határán barangoltam, miután a célfeladatot teljesítettem, maradt még egy kis időm. Fogtam hát magam, s beszédbe elegyedtem az „utca emberével”. Nagydoboson például egy villára támaszkodva beszélgetett a kiszemelt idős bácsi a szomszédasszonnyal. Néhány szó után az idős bácsi házába invitált. Borral kínált volna, de megértette, nem lehet. Elmondott az életéből néhány megrázó momentumot, hogy például hogyan verték az apját a kastélyban. Sokszor megállt, küszködött könnyeivel. Aztán levitt a pincébe is. Almát pakolt, meg mogyorót a gyerekeknek. Bort is akart adni, hogy a felnőtteknek is küldjön valamit, de úgy éreztem: erről már mindenképpen le kell beszélnem. Az egész élete munkával telt el, nem panaszkodik, hiszen van mindene: krumplija, káposztája, almája, bora. S az idegennel, akit néhány perce ismer, úgy érzi, meg kell osztania, ami megosztható. Még aznap vetett a sors Nyírmadára, ahol hasonló szerény körülmények között élő emberekkel találkoztam. Az egyik kedves idősebb asszony nem bírta megállni, hogy ne csomagoljon egy kis pogácsát. A mesebeli hamuba sült pogácsa jutott eszembe, meg a legkisebb fiú, aki a vándordíján azzal alapozta meg szerencséjét, hogy kenyere felét megosztotta az álkoldussal. Tudom, nem nagy ügy, hiszen legendás e vidék vendégszeretete. De nem tudtam megállni, hogy szóvá ne tegyem, hiszen annyi ellenkező előjelű példáról, esetről tudósítunk naponta. Gondoltam: ezek a nyílt és jószívű emberek, akik valahol a létminimum határán élnek, megérdemelnek néhány szívből jövő szót. Gyürke László Nagytakarítás Ferter János rajza mészeti népeknél. Hódolat a magasabb rendű istenség előtt és a tűzön járó hitének megméretése. A gyenge hitű
