Kelet-Magyarország, 1997. november (54. évfolyam, 255-279. szám)
1997-11-04 / 257. szám
1997. november 4„ kedd HÁTTÉR Lila tehén, fogyó csorda A szatmári gazdák félnek, hogy nem kell a tej • Az illetékes megnyugtatja őket Balogh Géza Panyola-Nyíregyháza (KM) — A hír annak idején bejárta a világot. Egy svájci közvélemény-kutatás szerint az alpesi ország gyermekeinek nagy többsége egy csokoládéreklám hatására abban a hiszemben él, hogy a tehenek színe lila, hiszen a megkérdezettek élőben sosem láttak jószágot. Nálunk ugyan a többség még tudja, hogy nem lila a tehén, de ha így folytatódik a gazdák elked- vetlenedése, a jószágállomány csökkenése, akkor hamarosan nálunk, s a falun élő gyermekek fejében is feltűnhetnek a lila tehenek. Vannak persze kivételek Magyarországon is, a Tisza, vagy Szamos mentén hál’ istennek még nem fenyeget a lila veszély. Igaz, itt is vannak már olyan falvak, ahol legfeljebb négy-öt tehén ténfereg reggelente az utcán, de akadnak szerencsére, méghozzá szép számmal olyan községek is, ahol megnézheti magát az a gyanútlan autós, aki véletlenül a reggeli, vagy esti csordával akad össze a kövesúton. Aggódnak a gazdák A Tisza és Szamos közé szorult Panyola ez utóbbiak közé tartozik, bár mint a helybéliek mondják, ez már csak a töredéke a hat-nyolc évvel ezelőttinek, amikor két csordája is volt a falunak. Ma körülbelül nyolcvan tehén lehet Panyo- lán, hat éve viszont még kétszázötvenjószág verte fel a kis település utcáinak porát. Ma aggódnak a gazdák, egyikük, Varga István szerkesztőségünket is megkereste levelével, hogy elmondja a szatmáriak legnagyobb gondjait. — Attól félünk, az új állategészségügyi szabályzat teljességgel ellehetetlenít bennünket — fogad bennünket a példás rendben tartott panyo- lai otthonában az ötvenes évei Nem kell kidobni a régi fejőgépeket sem Harasztosi Pál felvétele derekán járó férfi, aki traktoros volt valamikor ugyan a té- eszben, de világéletében szerette a jószágokat, és ez a szeretet a mai napig se lankadt. — Úgyhogy jó, hogy itt vannak, legalább segítenek elvirraszta- ni a híres, kettős hasznosítású magyartarkát, amely annyi örömöt szerzett a magyar parasztnak. Házigazdánk ma is tart három tehenet és öt növendékmarhát, de nem sok jövőt jósol az istállójának. Szatmárban ugyanis olyan híreket hallani, hogy a tejipar hamarosan be fogja szüntemi a tej átvételét, mert az nem extra minőségű. Azt beszélik, olyan szigorú lett a szabvány, hogy már nem lehet teljesíteni azt a legnagyobb igyekezet mellett sem. Magyarán: hamarosan befellegzik a magyar tejnek. De akkor a magyartarkának is, meg annak a sok tízezer fejőgépnek is, amelyekre oly sok pénzt költöttek annak idején a kistermelők. A fránya csíraszám A Varga-portán, egyáltalán nem túlzás, patikatisztaság van mindenütt. A csűrben katonás rendben sorakoznak a kádak, a dézsák, a színben szinte szálanként elrendezve a széna, a kertben gondosan lekaszálva a fák alja, az árnyékban pedig tisztára sikálva a tejeskannák. — Bemehet itt Panyolán mindenüvé, majd minden portán ezt fogja látni — folytatja házigazdánk. — Mégis, az istennek sem tudunk extra tejet előállítani. Pedig mi már csak mossuk azt a fejőgépet, s még a kannákat is átvariáltuk, hogy lecsökkentsük a csíraszámot. A helybéliek kacagnak is rajtunk, hogy „Mi van, ti pelen- kázzátok a kannákat?!”, mégis „K” minősítést kapunk mindig. De legalább valaki mondaná meg, mit kell tennünk mondjuk a fejőgéppel, vagy azt, hogy mire számíthatunk! Hogy itt mi lesz, ha megszűnik a tejátvétel...!? A falu tejcsamokosa, Simon Balázs megerősíti falubelije szavait. — Valóban hallani olyan híreket, hogy a Tisza másik oldalán, Beregben már be is zártak több csarnokot, mert nem tudtak megfelelni a szigorúbbá vált feltételeknek. Egyébként az emberek nem is a tejipart hibáztatják, hanem a drasztikus szigorító intézkedéseket. Környékünkről a Szabolcs- tej gyűjti össze a tejet, a minőségi követelményeket azonban nem ez a cég, hanem a Magyar Szabvány határozza meg. A cég szaktanácsadója, Ilosvai Gábor szerint szerencsére nem annyira fekete a kép, mint a termelők mondják. Átveszik a tejet —- Már a rendszerváltás előtt szigorodni kezdtek a követelmények — mondja. — Bevezették a beltartalmi vizsgálatokat, két éve pedig újból megbeszéltük a gazdákkal a minőségi követelményeket, a helyszínen a termelők jelenlétében vizsgáltuk a tej minőségét. Az új állategészségügyi szabályzat is a jobb minőségű tej előállítására ösztönzi a termelőt. Valóban, dekádonként mintavételre kerül sor a csarnokokban, a minta alapján állapítjuk meg az árakat is, s bizony, elég egyetlen trehány termelő, leronthatja az egész falu tejét. Ennek ellenére megnyugtathatunk mindenkit, a tejipar átveszi a„K”-s tejet is, természetesen alacsonyabb áron. A fejőgépekről pedig csak annyit, hogy igenis tisztán lehet tartani a legapróbb alkatrészét is. Szét kell szedni minden fejés után, s egy speciális kefével ki kell tisztítani, fertőtleníteni. Ez ugyan babrás munka, de megéri, hiszen a jobb minőségű tej sokkal többet hozhat a konyhára. ■y-k eteg van a háznál, KJ mindenki ideges, ag- U gódik, segíteni szeretne. A beteg persze nyűgös, elesettsége ellenére agresszív, nehezen kezelhető. Nem lehet a lázát se rendesen megmérni, mert annyira tiltakozik, tíz fokot mutatott legutóbb is a lázmérő, de ez képtelenség. Mára a kór ráment a szemére, mégsem hajlandó ágyba feküdni. Azóta szinte vakon téblábol a lakásban, mindennek nekimegy, akkorákat koppon, hogy még hallgatni is rossz. Sajnáljuk szegényt, de nehéz beteg... Lizi néni szinte családtagnak számít, pedig csak tíz éve él nálunk. Régebben a szomszédban lakott, de amikor meghalt öreg barátnője a Leveleki néni, a nejem rávett, hogy viseljük gondját, ne kerüljön vénségére szociális otthonba. Állítólag már 84 éves. És még nem látta orvos. De most nem segít a házi patika, állapota egyre romlik. Már úgy kell etetni, mint a kisgyereket, katonázva, előre megrágva neki a falatot. A máskor oly meleg bársonyost szemei kifordultak és nagy vörös duzzanat borul rá. Akárhogy tiltakozott, elvittük az orvoshoz. A mániája okozhatta a fertőzést. Imádta a vizet, a napfényt. Néha elvittük a tóra förödni, de van egy kis medencénk is otthon. Kora ellenére tavasztól késő őszig ott süttette magát a parton, ha megunta, úszott egyet. A vizek ma olyan gyakran fertőzöttek. Nagy keservesen aztán harmadszorra sikerült. Hazavittük és vártuk a hatást. De semmi, az állapota egyre rosszabbodott. Ekkor eszembe jutott gyermekkorom jól bevált kamillateája. A szemhéj minden betegségét meggyógyította gyorsan, lett léMég a doktor úr is megijedt, amikor meglátta. Miért nem hozták be korábban? Miért, miért, lehet egy 85 éves öreg hölggyel erőszakoskodni, aki azzal érvel minden gesztusával, hogy az ő családjában nem volt szokás az orvoshoz járás. Ez meg is látszott rajta, amikor az orvos rászólt, hogy vetkőzzön le. Mintha a falnak beszélt volna. Hogy őt még a tulajdon édesanyja sem látta pucéron. Csupaszon soha, inkább meghal. Úgy kellett beadni neki az injekciót, hogy közben lefogtuk. Úgy mindenen keresztül az orvos alig találta meg a fenekét. Kétszer bele is tört a tű a próbálkozásba, mintha valami szarufésű vagy púderes doboz került volna az útjába. gyen az árpa, vagy kötőhártya-gyulladás. Nosza csináltattam az asszonnyal egy jókorafőzetet és fürdővizet készítettem belőle. De nem akart belemászni az istennek se. Hogy meleg, meg büdös. Pedig korábban a pocsolyától se viszolygott, ha fürödni akart. Majd megmondom én neked, hogy mi a büdös vesztettem el végre a türelmemet. Néha szükséges, a beteg érdekében erőszakhoz folyamodni. Hiába kapálózott, magamhoz szorítottam és egy darab vattával ott a fürdőszobában elkezdtem öblögetni a csúnya szemét a kamillával. Ez szemmel láthatóan meglepte, de azt is érezte, hogy nem tűrök ellentmondást, nem is tiltakozott tovább. Másnap már résnyire megnyílt a szeme, a duzzanat csökkenni látszott, Lizi néni közérzete is egyre jobb lett. A sikert magaménak éreztem, egy gyöngéd pillanatomban kamillázás közben jó magaviseletéért egy futó puszit nyomtam bánatos fejecskéjére. És lássanak csodát, a 85 évesnek mondott ékszerteknősünk abban a pillanatban egy csodálatos szépségű fiatal lánnyá változott. Nem volt rajta semmi más, csak az ékszerei. Kettesben voltunk a fürdőszobában, hát én teljesen bezsongtam. Pillanatok alatt ledobáltam a ruháimat, és Liza ott a kamillaillatban nem volt hálátlan. ■j Y l88yék el, hogy a t-J háziállatok sokkal JL JL jobban meghálálják a gondoskodást, a szeretetet, mint néha embertársaink. Még ha teknősök is szívük nem visel páncélt. Liza se viselt semmit. És még azt mondják, hogy a békák hidegvérüek... Tudnék erről sokat mesélni. Azóta jól megvagyunk. De higgyék el nem ezért tettem. A feleségem is jobban tenné, ha már így alakult, hogy lenyeli a békát. Nézőpont * _______________________________;? Látványos fordulat L átványos fordulat következett be a magyar lakosság egészségi állapotában — mondta a múlt hét végén a népjóléti miniszter a rádió több híradásában. Szabad-e ilyen ki- vagy bejelentést tenni, amikor ország-világ látja, miként kénytelenek az orvosi rendelőből a betegek a patika kikerülésével hazamenni, mert nem tudják kiváltani a gyógyszert; miképp emelkedett a depressziósok, a kedélybetegek, az alkoholba menekülők száma a munkahelyek elvesztésével egyszerre, s közben a miniszter úgy értékeli, hogy látványos fordulat történt. Persze készülhetnek javuló statisztikák is az utóbbi időben, hiszen a munkanélküliek nem mennek táppénzre, ezáltal csökkenhetett is a táppénzes napok száma, s radikális változás állhatott be a rokkantak számának alakulásába is, hisz néhány hónapja csak azokat százalékolhatják le huzamosabb időre, akiknek amputálni kellett a lábát, akik elvesztették szemük világát, vagy visszafordíthatatlan rákbetegségben szenvednek. Javíthatták a tárca statisztikáját például, hogy kórházi ágyak szűntek meg, így nyilvánvalóan csökkent a kórházi betegek száma; hogy sok helyen a betegnek kell megvásárolni az egészségügyi intézményben adagolt gyógyszert, így kevesebb közpénzen vett gyógyszert használnak; kevesebb beteget küldenek a házi és családi orvosok a szakrendelőbe, ott is kevesebb hát a beteg, ráadásul csökkent az utazási költség összege is Jócskán csökkentek tehát az egészségügy kiadásai az elmúlt hónapokban. Ám ebből nem lehet levonni azt a következtetést, hogy látványos fordulat következett be a lakosság egészségi állapotában. De hallhatta ezt a népjóléti tárca első embere néhány napja a parlamentben is, amikor a családpolitikai vitanapon elé tárták a be nem váltott ígéretek lajstromát, a nagycsaládokat sújtó adópolitikát, a létminimum alatt élők gondjait, amelyek szintén nem segítik, hanem rontják a lakosság egészségügyi helyzetét is. Balogh József Tanuló tanárok M inden rosszízű híreszteléssel ellentétben; oktatásügyünk modernizációja (akadnak, akik másként nevezik) zajlik. Miközben a terület anyagi kondíciói — ha nem is a pedagógusok béremelkedésének ugrásszerű növekményeivel igazolva — javulnak, újabb és újabb feladatok viszik a központi (minisztériumi), helyi (intézményfenntartói) és személyi (a pedagógusok zsebét is apasztó) pénzeket. Köztük talán a legtöbbet emésztenek fel az át- és továbbképzésre fordított summák, melyeknek a szaktárca által lebontott milliárdjai már ott vannak a felhasználóknál. A napokban hallhattuk egy, a témával kapcsolatos sajtó- tájékoztatón: szűkebb pátriánkban a megyei pedagógiai intézet kurzusainak, tanfolyamainak tucatjaira mintegy négyezren jelentkeztek. Tették ezt küldő iskolájuk, fenntartójuk, saját érdekük, érdeklődésük célszerű motivációinak erőterében. Belevágtak tehát a „dologba” kiegészítő szakmai ismeretekért, új vagy magasabb kvalifikációért, egyéni karrierjük garanciája, vagy — fogalmazzunk szerényebben — majdani egzisztenciájuk biztonsága okán. Idéntől — ez is egyfajta piacosodás jele — megyeszékhelyünk tanárképzője (egyébként indokoltan és logikusan) is megjelent a továbbképzési palettán mint felkészítő, tudást gyarapító helyszín. A BGYTF képzési és továbbképzési csoportjának vezetője mondotta: nem az MPI-vel való rivalizálás szándékával, sokkal inkább a kínálatbővítés többletével, a minőségadással kémek helyet a rendszerben. A főiskolán megszervezett, beindított két formára — törekvésük helyességét mi sem igazolhatná jobban — sokan jelentkeztek. A tanártovábbképzésre kilencszázötven- hárman, a másoddiplomás képzésre félezren. Igaz; a szigorú követelmények — szakdolgozat, vizsga, minősítést tartalmazó tanúsítvány, leckekönyv — kb. 100-150 részvevőt visszariasztottak. Kár, hiszen a különböző, minősített dokumentumokat a majdani — kötelező — szakvizsgákon figyelembe veszik, beszámítják. És ennek talán még forin- tosított következményei is lehetnek. Ami azért nem mindegyKállai János f Kulcsár Attila tárcája A gondoskodás jutalma ** JHHHHHHBmK.' w C-lííwMiraaW Szöveg nélkül i-erter János rajza
