Kelet-Magyarország, 1997. november (54. évfolyam, 255-279. szám)

1997-11-24 / 274. szám

1997. november 24., hétfő HÁTTÉR JuST?® Kiböjtölték a fordulópontot Az egykor megmaradásáért küzdő Rafafém már nemzetközi szabványokat követ Az új ablakok (Hekman László asztalos és tulajdonos megmunká­lásában) szebb kilátást ígérnek Rakamazon A szerző felvétele Rakamaz (KM - Ny. Zs.) — Nemzetközi minőségbiztosí­tási rendszer bevezetése előtt áll a rakamazi Rafafém Kft., az a cég, amelynek néhány évvel ezelőtt biztos bukást, csődöt jósolt mindenki. Az üzem dolgozói azonban nem adták fel, s ma már minden okuk megvan az ünneplésre. Ha a rendszerváltás zűrzava­ros időszakában egy csaknem negyvenmillió forintos adó­sággal és hitelezők hadával küszködő szövetkezet csődel­járás után megszűnik, azon senki sem csodálkozott volna. A felszámolt munkahelyek, az értéken alul elárverezett gé­pek, berendezések, a máló üzemek és gazzal felvert udva­rok amúgy is általános jelensé­gei voltak egy történelmi idő­szaknak. Bizalom Annál többen kapják viszont fel most a fejüket, hogy ugyanez a szövetkezet cégfor­mát változtatva és a szakadék széléről visszakapaszkodva minden követelést teljesített, s a kényszerű megszorítások után újra nyereségessé vált. Ar­ra pedig végképp nem fogadott volna senki sem, hogy az egy­kor leírt termelői egység a leg­szigorúbb nemzetközi minő­ségbiztosítási rendszer beveze­tésével erősíti meg pozícióit, s bővíti ezzel partneri körét. Dióhéjban ennyi lenne a ra­kamazi Fa- Fém Ipari és Szol­gáltató Kft. története, amely­ben új fejezetet nyitott az ép­pen egy hete megtartott tiszt­újító taggyűlés. Ezen a cég tu­lajdonosi köre ellenszavazat nékül a válságos időszakból kiutat találó vezetőséget erősí­tette meg pozíciójában. — Keserves időszakot vé­szeltünk át, a jogelőd szövet­kezet nyomasztó öröksége csaknem végzetessé vált az üzem életében — tekint vissza a tulajdonoscsoport bizalmát újabb öt évre elnyerő Fodor Lászlóné ügyvezető igazgató. Visszafogott öröme érthető, hiszen a bravúros teljesítmény után a cég minden dolgozójá­nak ki kell fújnia (persze csak lelkiekben) magát. Együtt vál­lalták a szövetkezet nyomasz­tó örökségének, a 36 millió fo­rintos tartozásnak a kifizeté­sét, az új társaságba be nem lé­pő dolgozók elszámolását, a munkaügyi perek rendezé­sét. Osztalékból fejlesztés A társaság mellett döntő dol­gozók viszont az adósság át­vállalásával szerezték meg a vagyont, s jegyzett tőkeként megkapták a volt szövetkezet tulajdonában lévő nevesített üzletrészt. A munka készpén­zes kezdőtőke nélkül indult meg. Az idei esztendő azon­ban fordulópontként értékel­hető, hiszen áprilisban az utol­só fillérig sikerült visszafizet­ni minden tartozást. — Minden itt dolgozó em­ber keményen megküzdött azért, hogy ez a munkahely ne szűnjön meg. Az elmúlt négy­öt évben a bevételek nagyobb részét a függőben hagyott ügyek rendezésére kellett kifi­zetnünk, így a dolgozók keve­sebb jövedelemhez jutottak. A tulajdonosok az eredmény után járó osztalékot is fejlesz­tésre fordították — árulja el a siker receptjét az ügyvezető. A túlélésben sokat segítettek a sikeres pályázatok: a beruhá­zásokkal bővült a kapacitás, gyarapodott a vagyon, a mun­kanélküliek foglalkoztatásá­hoz kapott támogatások pedig lehetővé tették a beérkezett pénz átcsoportosítását. — Ebben az évben már érezhetően növekedett a ter­melés, ami leginkább az álla­mi támogatással épülő — „szocpol” — lakásoknak kö­szönhető — erősíti meg az igazgató szavait Gráféi Béla lakatos, aki megtartotta tulaj­donrészét. Az alkalmazottak körében idén 19,5 százalékos bérfejlesztést engedett meg a költségvetés, s jövőre is a köz­alkalmazotti bérrendezéshez igazítva lesz vastagabb a borí­ték. Az építkezési vállalkozók nagyobb tételben rendelik meg az itt gyártott nyílászáró­kat, ajtókat, ablakokat, s egye­di kívánságokhoz is rugalma­san alkalmazkodó partnerre találnak a rakamaziakban. A fémipari rész­leg sem szenved hiányt megrende­lésekben, épüle­tek fémvázai, konténerek, híde­lemek, villany- oszlopok kerül­nek ki az üzemből — mutatja a laka­tosműhelyben ké­szülő darabokat Gráféi Béla. Megrendelők A faipari profil­ban a már említett nyílászárók játsszák a legna­gyobb szerepet, ezeket leginkább a lakást építő, kivi­telező cégek vásárolják na­gyobb tételben, de a kft. saját boltjában megteremtette a közvetlen lakossági értékesí­tés feltételeit is. A stabilizáló­dó háttér és megbízható szállí­tások híre gyorsan terjedt, így sikerült visszaszerezni a ko­rábban elvesztett megrendelő­ket, akik között külföldi érde­keltségű társaságok, szomszé­dos megyék cégei is megtalál­hatók. Az eddigi erőfeszítések megkoronázásaként értékelhe­tő az ISO 9002 minőségbizto­sítási rendszer bevezetése, amelynek auditálása ezen a héten lesz. — Mindig optimista szem­léletű voltam, soha nem bátor- talanítottak el az akadályok, ez minden bizonnyal sokat segí­tett a nehéz idők átvészelésé­ben — árul egy mákszemnyit egyéniségéből Fodor László­né, aki nem győzi hangsúlyoz­ni, hogy az elért eredmény iga­zi csapatmunkának köszönhe­tő. Az öt évre szóló és egyhan­gú bizalomnak természetesen örül, mert ez jelzi: a tulajdono­sok, a sorsukat maguk alakító dolgozók értékelik, elismerik eddigi munkáját. ...........................111...V,....... .. y -j Item, vagy inkább I I bóbiskoltam az író- V-/ gép előtt, bűvöltem a masinát, s vártam-vártam az ihlet szerencsét hozó pillana­tát. De az csak késlekedett. A szemem káprázott, a halánté­kom lüktetett. Aztán egy édes bódulat kerített a hatalmába. Csak néztem, ahogy pötyö­gött az okos kis masina. Oly­kor meg-megállt egy kicsit, mintha gondolkodna. Aztán már folytatta is magától. Hol hallotta ezeket a története­ket, rejtély. Honnan tudta, milyen témák érdeklik ma­napság az embereket, amikor igazában nem is annyira a betűre éhesek... Rejtély. Tény, hogy magától pötyö­gött, írta, írta a történeteket, én pedig nem győztem cso­dálkozni. Helyettem gondol­kozik, ír a gép? Először bizalmatlanul, kri­tikusan néztem, mit akart tu­lajdonképpen ez a szegény, öreg, kimustrált masina a számítógépes szövegszer­kesztés, az elektronizált új­ságírás és szerkesztés kor­szakában. Talán vissza akar­ta hozni a régi szép időket, amikor a hírlapíró egyetlen hűséges társa, barátja, ke­nyérkereső eszköze az írógép volt. Szép is lenne, de ez saj­nos lehetetlen. Míg azon kaptam magam, hogy a régi szerkesztőségi idill langyos és nem is min­dig simogató hullámaiban fürdőzgetek, a gondolkodó masina ügyet sem vetett rám. Irdogált, írdogált... De mit? Elkezdett egy epizódot egy idős hölgyről, aki csekély tíz évig nevelt egy intézeti, álla­mi gondozott gyermeket szin­te úgy mint a sajátját. Az érte kapott pénzt tíz év alatt gon­dosan betette a gyerek nevé­egyébként az új családjukba beilleszkedett intézeti gyere­keket sem, akik nem szolgál­tak rá a bizalmatlanságra. Ilyesmiben töprenghetett a gép, mert hirtelen elkezdte kitörölni a sorokat. Csupa öröm volt nézni a kínlódást, a töprengést, a mérlegelést, ahogyan ez a nagykorúvá vált, gondolkodó masina birkózott a témával, re a takarékba, majd jó lesz neki, ha nagykorúvá válik. Aztán a fiatal a gondosko­dás, a szülőt pótló szeretet ellenére nemrég elköltözött a nevelőmamától. Magával vitte a betétkönyvét is. Saj­nos, rossz társaságba keve­redett, hamar elúszott a pénz. A haverok is cserbenhagy­ták. Amikor elfogyott a pénz, elfogyott a barátság is. Ed­dig írta a gondolkodó írógép a történetet, s itt, úgy tűnt, egy kicsit elbizonytalanodott, így mégse lehet befejezni, túl sablonos a csattanó. De szé­pítse meg a valóságot, írja azt, hogy a bűnbánó gyerek újra visszament a nevelőszü­lőhöz és azóta is boldogan élnek, míg... Mellesleg nem akarja megbántani azokat az az írás démonával vagy an­gyalával, amely az olvasó színe előtt a mennybe vagy a pokolba juttatja a szerzőt. Mert meglehet, ugyanaz a történet mosolyt, belső nyu­galmat, egy icipici lelki ener­giát kölcsönöz az olvasónak, míg ugyanez az epizód, gon­dolat, hangulatfoszlány má­sokat felháborít, ellenkezés­re, netán reklamálásra kész­tet. Ezért volt csupa öröm nézni a gép kínlódását, mert annyira emberi, hogy már nem is gépnek, hanem való­ságos élő, gondolkodó lény­nek, kollégának véltem a pö- työgtető szerkezetet. Mert azért nem hagyta abba, to­vább pörgött. Vidámabb epizódok jutot­tak az eszébe. Azt írta, egy bozontos, nagyhajú fiatalem­bert már kétszer akartak megverni az utcán a huligá­nok, mert összetévesztik egy ugyanilyen külsejű jegyellen­őrrel. A majdnem megvert—vét­len — hasonmás azon töp­reng, hogy megkeresi a hoz­zá hasonló jegyellenőrt. Ja­vasolni fogja, valamelyikük nyírja rövidebbre a haját, változtassa meg a külsejét. Vagy ha nem sikerül egyez­ségre jutni, őt is protezsálja be jegyellenőrnek. így leg­alább felváltva kaphatják vagy éppen adhatják majd a pofonokat az önkényeskedni akaró huligánoknak... De a masina ezzel az aprócska epizóddal is elégedetlennek látszott, talán azért, mert túl rövidre sikerült, hamar át­siklik fölötte az olvasó. Rá­adásul sokan azt hihetik, ki­találta az egészet. Pedig bár­ki utána járhat, színtiszta igazság. De hát tiszteletben kell tartani az olvasó jogát a kételkedésre, a saját vélemé­nyalkotásra... / fi, ennél a pontnál úgy tűnt, a gondolkodó masi­na megmakacsolta ma­gát. Talán úgy véli, találjon ki mindenki magának olyan és annyi történetet, amennyit akar. Elvégre ő tudja milyen történetet, milyen csattanót akar. Ha akar egyáltalán... Bűn és bűnhődés / smét egy olyan gyilkosságról adtak hírt pár napja a médiák, amely megdöbbentette hazánk lakosságát. Szinte minden baráti körben szó esett a hét végén a péntek hajnali brutális tettről, amikoris két tizennégy éves lány előre megfontolt szándékkal, hidegvérrel meggyilkolt egy taxisofőrt. Az anyagi haszonszerzés hajtotta őket, hi­szen a gépjárművet akarták megszerezni, hogy aztán túl­adjanak rajta. A Nyíregyházán, illetve a megyénkben élők sajnos óha­tatlanul két hasonló szomorú esetet is felidézhetnek. Hol­nap lesz éppen hat éve, hogy két (16 és 18 éves) fiatalem­ber több késszúrással megölt a szabolcsi megyeszékhelyen egy taxisofőrt. Elevenen él bennünk az a tragédia is, ami­kor adásvétel reményében indult el a vásártéri autópiacról utolsó, végzetes útjára egy jóhiszemű, ifjú autótulajdonos — útitársként két gonosz suhanccal.... Tanulmányok sokaságát igényelné annak kiderítése, mi­ért reménykednek abban a tettesek, hogy bűncselekményü­ket eltussolva vidáman és önfeledten élhetik tovább életü­ket. Szerencsére egyre kevesebb a „tökéletes" bűntény, va­lamilyen apró árulkodó nyom sokszor a legváratlanabb helyzetekben buktatja le az elvetemült gonosztevőket. Gon­doljunk csak a péntek hajnali gyilkosságot elkövető lá­nyokra: tulajdonképpen azért állította meg őket a rendőr­járőr, mert a főváros belterületén reflektorral közlekedtek. Természetesen felvetődik a család felelősségének a kér­dése is. Mint kiderült, a leányok az általános iskola hetedik osztályát ismétlik. Mennyire lehet elfogadott az egy csa­ládban, hogy a kiskorú gyermek az éjjeli órákban induljon el otthonról csavarogni? Egy-egy kiadós vacsora után sok honfitársunk álmodik rémséges jelenetekről, s felriadva nagy megkönnyebbülés­sel veszik tudomásul, az üldözést, a zuhanást csak álmod­ták. Vajon akinek vér tapad a kezéhez, azt is gyötri rém­álom? Remélem, igen. S remélem azt is, egy életen keresz­tül el is kíséri. M. Magyar László Kinevezési pecsét Ferter János rajza Pénz és egység F él évtized—ennyi időre kaptak bizalmat a gazdasá­gi kamarák elmúlt napokban megválasztott megyei vezetői. Ennyi időre szól a küldöttgyűlését legké­sőbb megtartó Agrárkamara elnökségének mandátuma is, amely minden bizonnyal már az Európai Unióban jár le. Történelmi küszöb lesz ez, de valószínű, hogy Tiszán innen dolgozó kistermelők, gazdák számára a napi gondok job­ban izgalmasabbak. Annak idején például, 1995 első fél évében nem kis ria­dalmat keltett, amikor az alig egy esztendeje ténykedő új kormány csökkentette a falugazdászi hálózat munkájához adott támogatást. Nem sokkal később pedig kivette a gaz­dák apadó csapatát a földművelésügyi hivatalok hatáskö­réből, s az újonnan alakult agrárkamarák gondjaira bízta őket. Sokan politikai színezetet véltek felfedezni az intézke­dés hátterében, de szerencsére a félelmek alaptalannak bi­zonyultak. A falvakat járó szakemberek ezt követően sem propagandát, hanem technológiai ötletekről, támogatási javaslatokról, termesztési aktualitásokról szóló informáci­ókat visznek a gazdálkodóknak a mai napig. Akiknek viszont ettől is több támogatásra lenne szüksé­gük. Nem kizárólag pénzbeli juttatásra, hiszen aki rosszul műveli a földjét, félvállról gondozza kertjét, s tanácstala­nul szemléli a piacot, annak a bőség szaruja is kevés lenne a boldoguláshoz. Erősebb mankónak tűnik a jobb szerve­zettség eléréséhez nyújtható és nyújtandó segítség. Ahogy a mondás is tartja: egy gazda nem gazda, két gazda fél gazda, négy gazda egy gazda. Mert ugyan a polihisztorok ideje lejárt, de nagyobb közösségben biztosan akad valaki, aki átlendítheti a holtpontra jutó társát. Arról nem is be­szélve, hogy amit az unióban árualap koncentrálásának hívnak, az valójában azt jelenti: a kereskedők egyenrangú partnerekkel tárgyalnak, ha együtt eladó a megtermett portéka. Nyéki Zsolt Édes bódulat

Next

/
Thumbnails
Contents