Kelet-Magyarország, 1997. november (54. évfolyam, 255-279. szám)

1997-11-22 / 273. szám

SZOMBAT

fogságában hemzsegő halból, s tolják ide ki a parthoz, hogy aztán vagy hatan nekifeszülve a vastag kötélnek, kivonszolják a dereglyét a sárba. Itt újra átválogatják a zsákmányt, s a horgászcsemegének számító fajok képviselőit — pontyot, kárászt, csukát, harcsát, süllőt, amurt — visszadobják a vízbe. Nem sok ilyen dolguk akad, a fogás legnagyobb része busa.

A leveleki tározó egyébként rendkívül jó horgászvíznek számít, ugyanis ennyi kis csuka és süllő, ami itt van, s amelyek természetesen maradnak a tóban, kevés helyen található a megyében, jegyzi meg elismerően az egyik halász.

— A busán kívül csak néhány nagyobb ragadozót viszünk el a leveleki tóból — mondja a halszállító tartályokba bevöd- rözött hal mérlegelését a helyi halőrrel együtt végző halászmester Orsó Miklós. — A három évvel ezelőtti halászathoz képest (akkor csak 18 tonna busa volt a zsákmány) most jóval többet remélünk, hiszen azt követően telepítettünk is a tóba e halfajból. Bízunk a legalább 60-70 tonnás busafogásban. Az elszállított halat a keme- csei telelő tavunkban helyezzük el, ahonképzeltem, hogy ő nyújtja nekem ezt az élvezetet. Testem, amely az övében a maga melegét érezte, próbált közelebb férni hozzá, amikor megint felébredtem. Az élőlények legtöbbje igen távolinak tűnt fel ehhez az álombéli nőhöz képest, akit csak pár perce hagytam el; arcom meleg volt még a csókjától, testem még szinte összetörve az ő teste súlyától. Hogyha néha, mert ez is megtörtént, hasonlított egy olyan nőhöz, akit ismertem az életben, olyankor csak ezt a célt láttam: meg akartam őt találni, mint akik azért kelnek csak útra, hogy saját maguk láthassanak egy álmukban megkívánt várost, s azt képzelik, hogy az álom kéjét a valóságban is élvezhetik.

nan folyamatosan szállítunk belföldi piacra, november-december hónapokban pedig exportra is.

— Tavaly a telelőinkből úgy vitték Szerbiába a 3-5 kilós busákat, mint a cukrot — kapcsolódik a beszélgetésbe a Szabolcs Halászati Kft. időközben helyszínre érkezett igazgatója Radóczi János. — Most utólag látszik, kissé túlnépesítettük busával a tavat annak idején. Ä nem túlzottan napfényes és meleg nyárban kevés tápláléka képződött ennek a halfajnak, nem is nőtt meg csak átlagosan kétkilósra. Erre viszont már félő, nem lesz olyan kereslet a piacon. Külföldön ugyanis ezt a kisebb súlyút nem kedvelik, a hazai piac pedig egyáltalán a busára sajnos még mindig nem vevő.

Vannak hát hazai tartalékai a magyar halászati, halgazdálkodási ágazat fejlődésének, derül ki a kft. vezető halgazdálkodási szakmérnök által is elmondott adatokból. Annál is inkább, mert az Európai Unió országaiban is nagyon szeretik az édesvízi halat még a tenger menti ízekhez szokott gyomrok is. Nagy tételben vesznek magyar ragadozóhalat olaszok, franciák,

Lassanként emléke is eltűnt, elfelejtettem álmom leányát. Egy alvó ember körben érzi maga körül a mindenséget, az óráknak a fonalát, az esztendők és a világok rendjét. Mikor felébred, ösztönösen seregszemlét tart felettük, s egyszerre leolvassa róluk, mily pontot foglal el a földön, s menynyi idő folyt le ébredéséig; de a fonalak és a rendek összekeveredhetnek s elszakadhatnak. Hogyha például reggelfelé, némi álmatlanság után, az álom akkor fogja el, amikor javában olvas, egészen más testtartásban, mint rendes alvása közben, felemelt karja elég ahhoz, hogy megállítsa és hátráltassa a napot, s a felébredés első percében azt sem tudja, hány óra van, azt hiszi, hogy csak most feküdt le. Ha pedig

Balázs Attila felvétele

németek, osztrákok, kevesebbet a belgák, hollandok. A karácsonyi pontyéhségre pedig az uniós piacokon is éppúgy lehet alapoznia a honi halgazdáknak, mint idehaza.

— A haltermelést a halfogyasztás növekedése serkenti. A horgászok legalább a halat kedvelők és jelentős mennyiségben fogyasztók táborát növelik, így nekünk halászoknak sem érdekünk a velük való szemben állás. Nincs is ma már ellentét a halászok és horgászok között, ezt teljesen elsimított az a közös érdek, amely a nem régen elfogadott új halászati törvényben is megfogalmazódott. Mindkét természetes vizeket hasznosító fél kedvezőbb helyzetbe került ugyanis a korábbinál, miután halászt, horgászt megerősítették korábbi jogaikban. Azokkal az egyesületekkel, amelyeknek van saját vizük, mi is jól megértjük magunkat, hiszen saját bőrükön érzik ők is a halgazdálkodással járó gondokat. A horgász-halász viszályt azok szítják, akik nem a szabályoknak megfelelően működnek a vizeken. A törvénytisztelő horgász és halász között nem szabad lennie semmilyen nézeteltérésnek.

még szokatlanabb s a rendestől eltérőbb helyzetben szunnyad el, például vacsora után a karosszékben üldögélve, akkor teljes lesz a zűrzavar a sarkukból kibillentett világokban, a varázsszék teljes sebességgel viszi az időn és téren át, s amikor felnyitja a szemét, mintegy pár hónappal korábban, egy idegen országban érzi magát. De még az is elég volt, hogy a rendes ágyamban kissé mélyebb legyen az álmom, s egészen meglazítsa a tudatomat; akkor aztán ez a tudat egyszerűen elejtette hálószobám helyrajzát, és amikor fölébredtem az éjszaka közepén, nem tudva, hogy hol vagyok, először azt se tudtam, ki vagyok; a létről csak olyan ősi s egyszerű érzésem maradt, mint aminő egy állatban remeghet; magamra hagyottabb voltam, mint a barlanglakó ősember; de akkor jött felém az emlék — még nem a helyé, ahol voltam, hanem azoké, ahol már laktam, vagy pedig lakhattam volna —, jött felém, mint egy felsőbb segítség, hogy kiszabadítson az űrből, ahonnan egyes-egyedül sose tudtam volna kiszabadulni; egyetlenegy pillanatban átfutottam a civilizáció sok száz évét, és a petróleumlámpák zavarosan látott képe, meg pár lehajtott nyakú ingé, lassanként újra felépítette énem eredeti vonásait.

Gyergyai Albert fordítása

(Az eltűnt idő nyomában című hétrészes önéletrajzi regényciklusával egyedülállóan új íróként mutatkozott be Marcel Proust (1871-1922). A nagy francia író halálának 75. évfordulójáról a napokban emlékezett meg hazája és az egész kultúrvilág. Az őt a világirodalom élvonalába emelő regény- ciklusa — melyből szemelvényünket választottuk — nem pszichológiai regény, hanem sokoldalú, komplex és szubjektív vállalkozás az eltűnt idő, vagyis a múlt visszaszerzésére.)

MÚZSA

Ady Endre versei

A muszáj-Herkules

Dőltömre Tökmag Jankók lesnek: Úgy szeretnék gyáván kihunyni S meg kell maradnom Herkulesnek.

Milyen híg fejnek a törpék: hagynának egy kicsit magamra, Krisztusuccse, magam megtörnék.

De nyelvelnek, zsibongnak, űznek S nekihajtanak önvesztükre Mindig új hitnek, dalnak, tűznek.

Szeretném már magam utálni.

De, istenem, ők is utálnak:

Nem szabad, nem lehet megállni.

Szeretnék fájdalom-esetten Bujdosni, szökni, sírni, fájni.

De hogy ez a csűr he nevessen?

Szegény muszáj-Herkules, állom, Győzöm a harcot bús haraggal S késik az álmom s a halálom.

Sok senki, gnóm, nyavalyás, talmi, Jó lesz egy kis hódolás és csönd: így nem fogok sohse meghalni.

A Patyolat üzenete

Meghurcolt a Vér, ez a Pokolba Bomolva, romolva Vágtató, tüzes fogat S most lenget utánam jelt A Patyolat.

Most, most szeretnék lenni bátran Élet-tagadó, szűz, makulátlan, Vágytalan és tiszta.

Most mikor már nem térhetek vissza, Átkozom gerjedelmem,

Az elsőt, amely vágyat adott, az első, szennyes gondolatot. Szerelmem,

Ki olyan hamar ébredt,

Óh, emlékek, emlékek,

Csak egy kicsit ne bántanátok.

Minden volt dolgom egy-egy átok, Szégyen:

Boldog, ki Isten kegyelmében Fehérre aszatja magát.

Tíz-húsz, szent bőjtű kámzsás barát Szép árnyéka táncol körül:

Be boldog, aki nem örül:

Jaj, be piszkos ruha az Élet S a Vér be nyomorult, be ronda.

Harmincnégy esztendős, vén koromba, Mindenek túlján,

Undorodván s szépen butulván,

De, jaj, mégis tudván sokat,

Sírva nézem, hogy kendőt lenget Késetten az én bűnös lelkem S egyetlen, igazi szerelmem:

A Patyolat.

(Léte vívódó kettősség volt Élet és Halál mezsgyéjén; a zseni gigantikus elhivatottság-tudata küzdött benne a fájdalmak árán is megmaradni kívánó, egyszerű ember esendő- ségével. Százhúsz éve született — 1877. november 22-én — a modern magyar líra egyik legnagyobbja: Ady Endre.)

Balázs Attila illusztrációja