Kelet-Magyarország, 1997. november (54. évfolyam, 255-279. szám)

1997-11-22 / 273. szám

12 I Segítő fórum Csengerben Sorskérdéseink címmel tartottak fóru­mot a Johannita Segítő Szolgálat csen- geri szervezete, a város önkormányza­ta és a református egyházközség pres­bitériuma Csengerben november 8- án. A fórumnak a Petőfi Sándor álta­lános iskola adott otthont. Dr. Arday András főorvos, egyházmegyei gond­nok megnyitója után Apáti György polgármester és Bartba Gyula lelki- pásztor üdvözölték a közel százfős kö­zönséget. Dr. Tőkéczki László történész elő­adásának címe A magyar református egyház és a művelődési-szellemi élet viszonya századunkban. Az előadó elmondta, hogy olyan intézményről kell szólnia, mely egyszerre földi és mennyei is. A református egyház mindig haladó volt és a hagyomá­nyok őrzője is. Ma is ebből kell kiin­dulni és keresni teendőinket. Az őrzi híven a református szellemi élet örökségét, aki arra törekszik, hogy kis fogyasztás mellett miként lehet nagy teljesítményt nyújtani. Dr. Horkay György fizikus tanár előadásának címe Közoktatás és is­kolarendszerünk. Az oktatás-nevelés sorskérdés, mondta az előadó. A NAT iskolarendszer idegen iskolá­inktól, általa csökkenni fog az általá­nos műveltség. A liberális oktatás már megbukott az USA-ban, Hollan­diában, nem szabad bevezetni, a tel­jes káosz előtt le kell állítani. Az egy­házi iskoláknak tudományt és lelkiis­meretet együtt kell adni. Ma húsze­zer fiatal tanul református iskolák­ban, ez az országos három százaléka. Az előadó hangsúlyozta: református akkor lesz egy iskola, ha az a kőszik­lára, Krisztusra épül. Kenessey Csaba Johannita lovag a Johannita küldetésről beszélt. A rend fő tevékenysége a szegények, bete­gek, elesettek gondozása, felkarolása. A Johannita ezt az evangélium szelle­mében végzi. Munkájukat három te­rületen kívánják a jövőben is folytat­ni: szeretetszolgálat, egyházi élet se­gítése, a haza felemelkedésének elő­segítése területén. Dr. Kovács Attila megyei főorvos előadásának címe Az egészséges nemzetért. Elmondta, 1982 óta fogy a nemzet, évi 40 ezer fővel. A forrás oka: a születések száma alacsony, magas a korai haladóság. Az újszü­löttek közt minden negyedik cigány származású. A Szabolcs-Szatmár-Be- reg megyei férfiak halandósága afri­kai szinten van. A halandóság tekin­tetében első helyen van a szív- és ér­rendszeri betegség, közel 50 száza­lékban. Ezt követik a daganatos be­tegségek 20 százalékban. Sajnos Csenger térségében szaporodik a tü­dőbetegek száma. Megoldásként ja­vasolta a főorvos az egészségi állapot maximalizálását a költségek minima­lizálása mellett. Dr. Szabó Lajos agrárszakértő A föld mint sorskérdés címmel tartott előadást. A haza földjét védeni kell, ezt tette I. István, az Aranybulla, a Werbőczy-féle törvény, ezért harcol­tak oly sokszor, ezt védte ’56 is. Ma sem lehet másként. Felszólított min­denkit, hogy ki-ki tegyen meg min­dent a haza földjének megmentésé­ért. Dr. Bölcskey Gusztáv püspök A hitvalló életről és a Krisztust követ­ve, Krisztussal járva követségben címszók alatt tartotta meg előadását. A hit személyes ügy és nem magán­ügy. Ma sokan a hitet is privatizálni akarják. Isten őrizzen ettől, ezektől — mondotta a püspök. A református ember hitvallását szóban és cseleke­detben teszi nyilvánvalóvá, a kettő­nek egymást ki kell egészíteni. Fon­tos, hogy a hitvalló élet segítséget ad­jon abban, hogy a cselédszellemiség ne váljék népbetegséggé. Az előadá­sok után került sor a társult önkor­mányzatok ügyeleti épületének és a Johannita ambulanciának és ápolási központnak, a tüdőgyógyászati ren­delőnek az átadására. Szalui László, református lelkész Napkelet • A hit világa 1997. NOVEMBER 22., SZOMBAT Egy boldog püspök üzenete n. János Pál pápa az avatási szertartáson AP-felvétel Mi is szükséges, hogy valakit az egyház a boldogok sorába emeljen? A boldoggá avatással az egyház tanító hivatala ünne­pélyesen kijelenti, hogy egy katolikus ke­resztény élete példamutató a keresztények számára, erényes élete vagy vértanúsága által eljutott az üdvösségre, és közben jár értünk. Egyúttal engedélyezi a nyilvános tiszteletét egy meghatározott területen, például egy országban. Az ünnepélyes ki­hirdetést hosszú vizsgálódás előzi meg. Boldoggá avatási eljárást csak olyan eset­ben lehet kezdeményezni, ha valaki a szentség hírében halt meg, és tisztelete hosszú időn keresztül széles körben fenn­maradt. A területi illetékes püspök felada­ta az ügy kivizsgálása, mely legkorábban öt évvel halála után kezdődhet el. A rész­letes utánjárás végeztével Rómában a Szentté Avatási Ügyek Kongregációjában folytatódik az eljárás. Az itteni pozitív döntés után a pápa végső döntése szüksé­ges, hogy elfogadja-e a vértanúságról vagy az erényes életről szóló dekrétumot. Ab­ban az esetben, ha az illető nem vértanú volt, csoda szükséges a boldoggá avatásá­hoz. A következő állomás a szentté avatás, mely a világegyház számára engedélyezi a tiszteletét. Néhány gondolat erejéig méltó, hogy felidézzük Apor Vilmos életét és a mai ko­runkhoz szóló üzenetét. 1892-ben szüle­tett Segesváron magyar főnemesi család hatodik gyermekeként. Érettségi után kis- papnak jelentkezett. Első állomáshelye Gyula volt, majd szemináriumi elöljáró, később ismét Gyulára került plébánosnak. Nagyon sokat tett a rászorulókért, az ifjú­ság nevelésében és ápolta az ökumenikus szellemet. Egyik alkalommal odaadta ci­pőjét egy szegénynek, és addig ült az író­asztala mellett, míg a rosszat meg nem ja­vították. 1941-ben nevezték ki győri püs­pöknek. Előzőekben említett munkáját folytatta, és bátran szembeszállt a faji megkülönböztetéssel. A város ostroma alatt befogadta a menekülteket. A végső­kig elment, úgy hogy Szálasi őt is internál­ni akarta. Számítva a nőket fenyegető ve­szélyre, elhatározta, hogy élete árán is megvédi őket. 1945 nagypéntekén, a szov­jet katonák nőket akartak elvinni a ka­szárnyába, krumplihámozás ürügyén az óvóhelyről. A püspök ellenállt. Erre a ka­tonák vezetője három lövést adott le rá. Megoperálták, de a gyomorlövésbe április 2-án, húsvéthétfőn belehalt, előtte azon­ban megbocsátott gyilkosának. Ideiglene­sen a győri Karmelita templom kriptájá­ban temették el. Csak 1986-ban, az éjsza­ka leple alatt lehetett titokban végső nyug­helyére, a székesegyházba helyezni, mert még akkor sem engedélyezte ezt a hata­lom. Apor Vilmos a mai korban nagyon fontos üzenetet küld népünknek. Nem olyan személyről van szó, aki hosszú év­századok távlatából tekint ránk, hanem még ma is vannak, akik találkoztak vele. Aktualitása: szociális és erkölcsi. Észre kell venni azokat, akik nehéz helyzetben élnek és segítő jobbot nyújtani társadalmi téren is. Talán még fontosabb az erkölcsi üzenete. Ki kell kerülnünk az erkölcsi rab­ságból, mert e nélkül nem képzelhető el gazdasági fellendülés sem. Ez pedig a kö­vetkező erkölcstani oktatással valósítható meg, mely nem hitoktatást jelent elsősor­ban, bár megfontolandó ez is, amikor az ország nagy része, kereszténynek vallja magát és népünk évszázados történelmé­ben jól járható útnak bizonyult. A kötele­ző erkölcsi oktatást vetették fel az előző kormányciklusban és főleg a most kor­mányzó pártok. Jó lenne, hogy ők a köz- társasági elnökkel felismernék ennek a je­lentőségét, hiszen a legtöbb parlamenti párt képviseltette magát a boldoggá avatá­son. Bízunk abban, hogy nemcsak proto­kolláris az ilyen részvétel. Boldog Apor Vilmos püspök az egyik erkölcsi tétel, a tisztaság miatt adta életét, így talán nem lenne olyan szomorú az a statisztika, mely jellemző a magyarokra: tavaly száz megkötött házasságra közel öt­ven válás jutott, ötmillió abortusz volt öt­ven év alatt, nagyon sok az állami gondo­zott gyermek és erről nem ők tehetnek, egyre nő a próbaházasságok száma, ami már a próba szó miatt is borzasztó, arra utal, mintha egy tárgy lenne a másik sze­mély, és nem az, akire rábízná az ember az életét. De lehetne tovább sorolni azokat a jelenségeket, amelyek az erkölcsi tisztaság figyelmen kívüliségét sugallja a mai kor emberének. Mindezek csak úgy értékelhe­tők másképpen, ha az örök erkölcsi tiszta­sági elveket helyesen tanítják, és beépítik a társadalom értékrendjébe. Ha 1945-ben egy főnemesi származású püspök odaadja életét a nők tisztaságá­nak védelmében, akkor el kell gondolkod­nunk azon, hogy önfegyelemmel nekünk is tiszteletben kell tartani mások erkölcsi méltóságát. Nagyobb szeretete senkinek sincs, mint annak, aki életét adja feleba­rátjáért — mondja Jézus. Boldog Apor Vilmos valóságként élte meg ezt a szent­írási gondolatot; nekünk pedig üzeni: le­gyen valaki akár vallásos, akár nem az, de a keresztény erkölcsi tisztaság minden időkre szól. Ennek a megélésével nagyon sok bajt és szenvedést kiküszöbölhetünk életünkből és boldoggá tehetjük nemcsak magunk, hanem mások életét is. Zubály Lajos, nyíregyházi káplán Négyszáz éves a tanítórend A megemlékezést általában augusztus 25- én, halálának évfordulóján tartják, ám mi­vel az idén négyszáz éves a Kegyes-rendi (pi­arista) tanítórend, egész évben ünnepsége­ken emlékeznek meg Kalazanci Józsefről, a rend megalapítójáról. A hozzánk legköze­lebb Sátorljaújhelyen van piarista templom és kollégium, s ma délelőtt 10 órakor nyílik meg a piarista iskola. A megnyitó szentmi­sén Jeleníts István szerzetes tanár prédikál, aki hosszú évekig a rendtartomány főnöke volt. Ki volt a piarista szerzetestrend alapító­ja? Kalazanci József, aki egy gazdag spa­nyol családból származott, s 1583-ban szentelték pappá. Nagy karriert futhatott volna be, már 34 éves korában a Pireneu- sok menti vidék vizitátorává nevezték ki, ő azonban lelke mélyén azt érezte, hogy az Úr őt másra hívta. Rómában gyakran kelt fel már éjfél tájban, de esténként is sorra látogatta a templomokat, s itt fedezte fel, mennyi szegény ember él a nagyvárosban. Belépett a Keresztény Vallástanítós (Dottrina Cristiana) társulatába. Ennek tagjai a gyermekek és felnőttek vasár- és ünnepnapi hitoktatásával foglalkoztak. Csakhamar belátta, hogy ez nem elegen­dő. A gyerekek megmentése csak iskoláz­tatás útján lehetséges. Ez akkoriban drága mulatság volt. Hogyan lehetne a szegény gyerekek taníttatását megoldani? — ez a kérdés foglalkoztatta Józsefet. Első pró­bálkozásával a római plébániai iskolák ta­nítóihoz fordult. Arra kérte őket, vállalják a szegény gyerekek ingyenes oktatását. A tanítók elvben hajlandók is voltak rá, de a többletmunkáért fizetésemelést kértek. Er­ről pedig a római városi tanács (szenátus) hallani sem akart. József a jezsuitákhoz, majd a domon­kosrendiekhez fordult kérésével. Mindkét rend munkával való túlterheltségére hivat­kozott, és nem vállalta az új feladatot. Ek­kor ébredt József hivatására. Isten azt vár­ja tőle, hogy maga vegye kézbe a szegény ifjúság nevelését. Ez a hivatástudat kiol­totta lelkében az érdeklődést egyéni sorsá­nak alakulása iránt. Közben elnyerte az óhajtott kanonokságot, de lemondott róla. Soha többé nem tért vissza hazájába, és az ifjúság szolgálatára szentelte egész életét. Egy szegénynegyed templomának plébá­nosa fogadta be: két szobát ajánlott fel és a maga segítségét. így két másik pap be­kapcsolásával 1597 őszén megnyílt — Pastor történetíró szavával — „Európa el­ső ingyenes népiskolája”. Egy hét múlva már száz tanulójuk volt. A létszám olyan gyorsan nőtt, hogy Jó­zsefnek több papot kellett alkalmaznia. Két év múlva már házat bérelt, elhagyva vendéglátó gazdáját, az új házban József a többi tanítóval közösségi életet élt, ő volt elöljárójuk és az iskola igazgatója. Az is­kolát és önmagukat a hívek jólelkű ado­mányaiból tartották el. Innét ered a „Ke­gyes Iskola” elnevezés. Két év múlva már hétszázra emelkedett a tanulók száma. Egyízben Calasanzio — amint népszerűén hívták — maga akasztotta fel az udvaron a kis iskolaharangot. Leesett a létráról és lábát törte. A baleset híre megsokszorozta az iskola jótevőit. A törés azonban rosszul hegedt össze, és a fájdalmak mellett azt eredményezte, hogy József élete végéig sántított. Sikereiért irigyei folyamatosan támad­ták. VIII. Kelemen, majd V. Pál mindig megvédte a támadásoktól, de X. Ince már olyan befolyás alá került, hogy megszün­tette a piarista rendet. Kalazanci József ár­tatlansága természetesen hamar kiderült, s amikor haldoklott, akkor mutatkozott meg, milyen nagy tisztelettel veszi körül Róma népe. A látogatók szakadatlan sora járult betegágyához, hogy még egy utolsó áldásában részesüljenek. Amint megjövendölte, úgy is lett: halála után nyolc évvel társulatát újból szerzetes- rend rangjára emelték. 1748-ban avatták boldoggá, 1767-ben szentté. 1948-ban pe­dig XII. Pius pápa az összes katolikus nép­iskola égi pártfogójának nyilvánította. Magyarországra 1642-ben jutottak el a piaristák, s egymás után jöttek létre az is­kolák. A Rákosi-rendszerben azonban be­záratták őket, csupán a budapesti és a kecskeméti gimnázium működését engedé­lyezték. A rendszerváltás óta ismét szapo­rodhat a Kegyes-rendi intézetek száma. A két meghagyott mellett Budapesten Kala- zantinum Hittudományi Főiskola, Szege­den gimnázium, kollégium és főiskolai kollégium, Vácott gimnázium és noviciá- tus, Mosonmagyaróvárott általános iskola és gimnázium, Nagykanizsán általános is­kola, Gödön szakmunkásképző működik és ma nyílik a sátoraljaújhelyi iskola. Szer­zetes rendház Budapesten, Kecskeméten, Szegeden, Vácott és Sátoraljaújhelyen van.

Next

/
Thumbnails
Contents