Kelet-Magyarország, 1997. november (54. évfolyam, 255-279. szám)

1997-11-22 / 273. szám

1997. november 22., szombat Legfeljebb örökbe fogadok... Szigorodik, lelassulhat és bürokratikusabb lesz az eljárás • Együtt kell működni Szőke Judit Nyíregyháza (KM) — No­vember 1-jén lépett életbe a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény, melyre 1901 óta kellett várni. Ugyan a gyere­kek érdekében még senki nem vonult az utcára, szak­mai és szakmaközeli, tör­vényalkotási berkekben mégis nagy dilemmák csap­tak össze. Nálunk végletesek a vélemények a családokat, gyermekeket érintő kérdé­sekben. Indulatok, érzelmek nélkül soha senki nem tud a témában megnyilatkozni vagy érzelmektől csak mér­sékelten fűtve képes érvelni. Az örökbefogadásról, mint a gyermekvédelem egyik terüle­téről, azonban most már lévén a jogszabályok adottak, lehet higgadtan információkat kö­zölni. Vagy majdnem higgad­tan. Kényes téma Az örökbefogadást legendák, hiedelmek, mítoszok, emocio­nális alapon született elítélő vagy támogató nézetek veszik körül. A megváltozott, de va­lódi helyzetről Egyiid János­sal, a megyei közgyűlés alel- nökével és Nemes Gáborné- val, a gyivi-jogutód gyermek- védelmi szakszolgálat vezető­jével beszélgettünk. Együd János, akitől megtud­tam, megyénkben 12 speciális intézet áll rendelkezésre, há­romezer gyereket gondoznak, 1800 fiatal cseperedik nevelő­szülőknél, határozott kritiká­val illeti a módosításokat: —Az örökbefogadás mindig is kényes terület volt. Azt kép­zelné a laikus, hogy a korral haladva, ha szigorodik is, de egyszerűbbé válik a folyamat. Megyénk ebben is élenjárt, hi­szen talán itt volt a leggyor­sabb, a legrugalmasabb az el­járás. így lesz, lehet ezentúl is? — A tendencia ezzel épp el­lentétes. Nálunk eddig nem­igen kellett egy évnél több idő egy ilyen procedúra lebonyolí­tásához. 1997-ben száznál több gyerek sorsa rendeződött meg­nyugtatóan. Az új szabályozás közbeiktatja a gyámhatóságot, a gyámot, á szak- szolgálatnál ügy­gondnokot jelöl­nek ki, ez úgy 2-4 hónappal le­lassítja, de akár le is állíthatja a menetet. A kül­földiek általi örökbefogadás folyamán, s erről nyíltan kell be­szélni, olyan gye­rekek, évente 20-30, találtak családra, akiknek Magyarországon nem sikerült örökbefogadó szülőt lelni. Központi örökbefogadó iroda fog működni, nyilvántartással, szervezéssel. Vagyis a humá­nus szempontok helyett, lévén egy ilyen találkozás máshoz nehezen hasonlítható szemé­lyes élmény, helyébe egy nem szigorúbb, hanem bürokrati­kusabb szisztéma lép. Nemes Gábomé a praktikus teendőkről beszélt, melyek a főleg adminisztratív területen jelentkező átmeneti helyzet­ben érvényesek. Az új örökbe­fogadó szülőknek, tehát azok­nak, akikben november 1. után fogalmazódott meg a szándék, már a minden városban létre­jött gyámhivatalhoz kell for­dulniuk. A végleges döntést a gyermekvédelmi szakszolgá­lat alkalmasságról szóló érté­kelése alapján is ők hozzák meg. A hatósági szerep tehát levált az egykori gyiviről, s át­került az új szervezethez. Ám nem lett más a legfőbb cél, hogy az örökbefogadó szülő és a gyerek érdeke ne sérüljön. Gyermektelen párok Mivel az érintettek szempont­jából a szó szoros értelmében sorsdöntő kérdés rendkívül nagy felelősséget és körülte­kintést igényel, a várakozó szülők indítékait, érzelmi hát­terét, körülményeit a szakszol­gálat nemcsak megvizsgálja, hanem a házaspárt egy külön tréning kereteben fel is készí­tik. A gyerek (aki lakhat az or­szág bármely pontján) örökbe adhatóságáról is a területileg illetékes gyámhivatal határoz majd, ennek is szigorúak és gyerekközpontúak a kritériu­mai. Nem elégszenek meg a szakemberek például azzal, hogy a vér szerinti szülő egy- szer-kétszer felhívja a gyere­két az intézetben telefonon... Egy szempont maradt: írásbeli lemondás szükséges. Folyamatban lévőnek szá­mítanak azok az ügyek, me­lyek már a közigazgatási hiva­talnál tartanak. A korábbi stá­diumban lévő kérelmeket átte­szik a gyámhivatalhoz. Akik­nek a kérelme a gyivinél volt, azokat a napokban értesítették arról, mit kell tenniük. Meg kell erősíteniük az igényüket, s válaszolniuk kell arra, hoz- zájárulnak-e ahhoz, hogy be­kerüljenek az országos adat­bankba. S hogy kik azok, akik arra a nagy elhatározásra szánták el magukat, hogy felnevelik ezentúl s magukénak vallanak egy idegen nő szülte gyereket? Kik azok, akik várnak arra akár egy évet, irigylésre nem méltó tépelődés, izgalom és kétely közepette, hogy „ki­hordják” az örökbe fogadott gyereket? Nálunk az örökbe fogadók jelenleg meg gyermektelen házaspárok. Míg a jóléti álla­mokban ez emberbaráti, kari­tatív cselekedetnek minősül, szabályos társadalmi rangja van, megfelelő kultúrával, módszertannal. Ott sok tehetős gyerekes család bővül így új taggal. Negyven teljesen új szülő­jelölt van most megyénkben — és háromszor annyi a gye­rek, akiket máris lehetne haza­vinni. A szakemberek attól tartanak, sokan bennragadak majd a rendszerben. A csecse­mőknél és a kisgyerekeknél (érthető módon elsősorban ők a befogadottak) a hónapok éveket, a napok pedig hónapo­kat számítanak. Elképesztő, beszédes szá­mok: 1996. augusztus közepé­től ez év október 31-ig 766 gyerek került megyénkben ál­lami gondozásba, közülük 225 három éven aluli. 170 kicsit nevelőszülőknél helyeztek el... Érzelmi hatások Érdekes és sokkal kelleme­sebb tapasztalatot is hallottam: a gyermektelen házaspárokat vagy már a várakozás, a tré­ning alatt vagy az örökbe fo­gadott gyerek családba csöp- penésekor olyan érzelmi hatá­sok érik, hogy egyszer csak a pótanyajelölt szíve alatt saját élet kezd lüktetni. y ajon létezik-e műszer, amely a sebészeti mű­tétet végző orvos pil­lanatnyi állapotát képes mér­ni, és esetleg figyelmeztetni őt, most ne, ebben az állapot­ban ne álljon a műtétre kész csapat élére... De a beteg már ott fekszik a műtőaszta­lon, hozzáláttak az altatás­hoz, elindult a gépezet, már nincs visszaút... — Egyet jegyezzetek meg tisztelt kollégák. Rutinműtét nem létezik. Csak műtét léte­zik, ahol egy ember élete a mi kezünkben van. Tőlünk függ, életben marad-e vagy sem. Persze leszámítva tőlünk füg­getlen kockázati tényezőket. De erre nekünk nem szabad gondolni. Rendszerint ezzel a sokat hallott, már unalomig ismert monológgal vezette be em­beremlékezet óta a műtétek nyitányát a főorvos. A stáb figyelt, feszült tompa csend ülte meg a helyiséget. De ezen a napon, valahogyan el­maradt a szokásos szöveg, elmaradt a modern varázsi­ge, amely nélkül nem kezdőd­het el egyetlen műtét sem. Ezért is várt a stáb, kérdőn, értetlenül, de a főorvos szo­katlanul halkan csak annyit mondott. — Barátaim, kezdhetjük, munkára... Es elkezdődött a küzdelem a fiatalasszony életéért, akit egy szörnyű baleset után hoztak be és azonnali műtét­re volt szükség. Egy figyel­metlenül, erőszakosan vezető teherautó sofőr ütötte el a is szinte szállóigévé vált a környezetében. —Egy orvos nem lehet be­teg. Nem lenne etikus. Es kü­lönben is, nem mutathat rossz példát másoknak. Persze a humor mögött na­gyon is jól tudta, tragikusan komoly statisztikai tények húzódnak. Emlékezett egy felmérésre, amelyből kiderül, az orvosok betegségindexe a legmagasabb, ők azok, akik Az utolsó műtét zebrán, ahol a gyalogosnak van elsőbbsége, de jobbra azért kanyarodhatnak a ko­csik is, ha nem zavarják a gyalogosokat. Már jó fél órája tartott a műtét, amikor a főorvos fur­csa bizsergést érzett a mell­kasában, majd éles, szúró fájdalom hasított a mellébe. Semmiség, gondolta, máskor is előfordult már, ideje lenne megnézetni a szívét, de erre még soha nem maradt ideje. Különben is a barátai előtt mindig elhumorizálta, ha szóba kerültek a tünetek. Ez csak az utolsó vagy utolsó előtti pillanatban gondolnak magukra, és fordulnak or­voshoz. Miközben az agya az iménti vészjelzésekkel pró­bált egyezséget kötni, hirte­len olyan forrósághullám fu­tott végig a testén, hogy kénytelen volt egy másod­percre megpihenni. Bántotta az is, hogy önmagával fog­lalkozik, miközben egy élet­veszélyben lévő fiata­lasszony... Gondolatban meg is rótta magát, hisz nem elég ha a kéz végzi a maga meg­szokott, beidegződön munká­ját, az értelem, az érzelem is elengedhetetlen a sikerhez. Az orvos teljes személyisége szükséges a műtét sikeréhez. Minden másodperc egy örökkévalóságnak tűnt. Még nem fordult elő a praxisá­ban, hogy ne fejezed volna be egyetlen, akár apró műté­tet is. Most először történt, úgy érezte, másodperceken belül át kell adni a karmeste­ri pálcát kollégájának. De még várt. Mintha nagy szé­gyen érné, megfutamodna, s halálra ijesztené a stáb tag­jait, akik nem értették ponto­san mit akar, mint jelent a le­vegőben félig felemelt jobb­ja, amely szinte kérdőjelként magasodon föléjük. Aztán hirtelen összecsuklon. Ezen a napon megtörtént a műtétek világában szokatlan szereposztás. Másodperc alatt a fél kórház ott szoron­gott a műtő ajtajában. De csak a szomorú szemű, könnyekkel küszködő kolléga jelent meg, aki a műtétet be­fejezte. Csendben csak any- nyit mormolt: — A műtét si­került, a beteg jól van, de a főorvos úr meghalt... fii C m O pMP * Például Szabolcs R égi dilemma, amit feloldani nem könnyű: mi le­gyen előbb, minőségi munkaerő, avagy gyár, amely ilyenre igényt tart. Az országos sajtó képvi­selői előtt töprengett erről nyilvánosan a megyei közgyű­lés elnöke, miközben kereste: miért marad még mindig tá­vol megyénktől a nyugati tőke s horgonyoz le a Dunántú­lon. Valóban: a legjobb szakemberképzés is eredményte­len maradhat, ha nincs gyár, olyan üzem, amely aztán munkaalkalmat nyújthatna. De ez a dilemma is feloldható: máris vannak jelei annak, hogy többszakmás képzésre tö­rekszenek Szabolcs-Szatmár-Beregben, amelyet, ha — a remények szerint — felfedez a multinacionális tőke, akkor akár válogathat is a magasan kvalifikált szakemberek kö­zött. Mintha csak e szavakat igyekezett volna visszaigazolni heti ülésén a kormány, miközben a jövő évi foglalkoztatás­politikai irányelveket rögzítette. A regisztrált munkanél­küliek száma 150 ezerrel lett kevesebb az utóbbi évben — állapították meg a miniszterek —, s ebből jelentősen (20 ezerrel) veszi ki részét megyénk. Bátran mondhatjuk, me­gyénk előtt kedvező lehetőségek nyílnak a jövőben is. Nemcsak a hátrányos helyzetű térségekben megvalósuló beruházások támogatása a cél, hanem az országnak ezen a részén a munkahely-létesítés is kiemelt feladat marad. Az utóbbi években jól sáfárkodott a megye a neki juttatott összegekkel. (Még akkor is, ha a foglalkoztatottak jelentős része „csak” közmunkásként keresi kenyerét.) Várható, hogy a kormánytámogatás a munkaerőpiaci képzésben újabb szép eredményekhez vezet. Öndicséret helyett sokkal célszerűbb, ha felidézzük a pénzügyminiszter véleményét, amely szintén e héten hangzott el a televízióban: felhívta az ország figyelmét ar­ra, hogy Szabolcs-Szatmár-Beregben milyen jól gazdál­kodnak a juttatott pénzzel, ami követésre méltó, miközben az ország más tájain milliárdok folynak el. Az egykori, a 90-es éveket követő társadalmi-gazdasági trauma ilyen ke­mény, konok és szakszerű munkával válhat egyszer rossz emlékké ezen a tájon. Angyal Sándor Te Csúcsú! A sok felestől olyan furcsán nézel ki... Ferter János rajza lAl m Az első benyomás A hét elején — hétfőn és kedden — vonultak be a le­gények a kiképző központokba. A hagyományos (csinnadrattás) bevonulás már — úgy tűnik a múl­té —, hiszen a behívottakat nem szállította feldíszített ka­tonavonat, katonabusz a laktanyákba. Az ország négy kiképző központjába összesen 7365-en vonultak be 9 hónapos sorkatonai szolgálatra. Megyénk­ből 514-en húzták magukra az „angyalbőrt”. Ami viszont meglepő, a szűkszavú közleményben, hogy összesen 139- en nem tettek eleget a bevonulási parancsnak, igazolatla­nul nem jelentek meg. Véletlen egybeesés ugyan, ám a NATO-népszavazás másnapján ez az adat kissé elgondolkodtató. Bár mindig is voltak renitens fiatalemberek szerte a világon, s lesznek is. Persze, azon is lehetne meditálni, hogy a 139 igazolatlan meg nem jelenés sok-e vagy kevés, hisz ez az összesnek csupán 1,89 százaléka. A távolmaradottak vajon mire szá­mítanak? Arra, hogy így ússzák meg a sorkatonai szolgá­latot? Mert ha felkutatásuk eredményes lesz — márpedig valamennyiük biztosan nem ússza meg — igen keserves lesz a kezdés, ami után sem igen várhatják el, hogy kesz­tyűs kézzel bánjanak velük. Hiszen bárhol a világon igen fontos a bemutatkozás, az első benyomás. Ezek a fiúk — enyhén szólva — rosszul mutatkoznak be. A bevonulást megelőző orvosi vizsgálati eredmények lehangolóak voltak. Ám a szelektálás nem volt túlságosan szigorú, hiszen még a bevonulási helyekről is küldtek haza különböző — zömmel egészségügyi — okok miatt 125 fi­atalt. A bevonulok közül mindössze 38-an jelezték, hogy alternatív szolgálatot kívánnak teljesíteni. Ami nem is cso­da, hiszen ez 15 hónapos szolgálatot jelent. Gyürke László ______________________________________________ __ „HÁTTÉR. Az örökbefogadás személyes élmény Martyn Peter felvetele

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents