Kelet-Magyarország, 1997. november (54. évfolyam, 255-279. szám)

1997-11-19 / 270. szám

1997. november 19., szerda HATTER Almapiaci svédcsavar A gyümölcs versenyhátrányban van az EU piacain A vásárosnaményi Wink Kft. külön terepet alakított ki a léalmával sorakozó járműveknek Balázs Attila felvétele Bevallás floppyn Budapest (MTI) — Mág­neses adathordozón, úgy­nevezett floppyn kell be­nyújtaniuk járulékbevallá­sukat a munkáltatóknak februártól. A bevalláshoz szükséges programot a biz­tosítónak kell rendelkezé­sükre bocsátania. Az egészségbiztosítónál most lázas munka folyik, hogy eleget tehessenek a törvé­nyi előírásoknak, illetve, hogy eldönthessék: kik azok — mert erre lehetősé­get ad a jogszabály —, akiknek mentességet ad­nak ezen előírás alól. Az máris biztos: a program ki­dolgozására, a beérkező adatok számítógépes fel­dolgozására nincs külön kerete az egészségbiztosí­tónak — nyilatkozta Kiss Lenke, az Országos Egész­ségbiztosítási Pénztár jogi főosztályvezetője. A jelenlegi számítások szerint az új előírás a vál­lalkozók felét, összesen egymillió munkáltatót érint. A floppys járulékbe­vallás az egyéni vállalko­zók közül azonban csak azok számára kötelező, akik foglalkoztatónak mi­nősülnek, tehát legalább egy alkalmazottjuk van. A biztosítónál azonban most úgy gondolják: miután je­lentős azon vállalkozások száma, ahol tíznél keve­sebben dolgoznak, szá­mukra engedélyezni kelle­ne, hogy továbbra is papí­ron adhassák be a beval­lást. A nagyobb munkálta­tóknál viszont mindenkép­pen célszerű az adatok szá­mítógépes feldolgozása, márcsak azért is, mert a jogszabály azt is előírja: a munkáltatóknak februártól tételes listát kell készíteni­ük arról is, hogy milyen összegű járulékot, illetve egészségügyi hozzájáru­lást fizettek be egy-egy munkavállalójuk után. A floppy ugyanakkor nem minősül közokirat­nak. Ezért a törvény arról is rendelkezik, hogy az adatokat nem elég ezen kö­zölni. Azokat ki is kell nyomtatni, és lepecsételve, aláírva szintén be kell nyújtani a tb-nek. Galambos Béla Nyíregyháza, Stockholm (KM) — Olvasói cikk jelent meg „Mi lesz veled szabolcsi alma?” címmel egy fényeslit- kei levélíró, bizonyos L. M. tollából a Kelet-Magyaror- szág egyik szeptemberi szá­mában. A szerző az idei gyü­mölcs-értékesítési problé­mák, ugyanakkor a magas termelési költségek fölött ke­seregve jósolja meg: kedvező változás híjával az ültetvé­nyek kivágása törvényszerű­en következik be. Közbevetőleg felteszi azt a kérdést is: hol vannak a külke­reskedő urak, akiknek az lenne a feladatuk, hogy a magyar gyümölcs számára piacot biz­tosítsanak? Irodahálózat A napokban levelet kaptunk Svédországból a stockholmi magyar Kereskedelmi Szolgá­lat irodavezetőjétől. Monsz- part Zsolt — nyilván az illeté­kes minisztérium sajtófigyelő szolgálatának köszönhetően — olvasta az előbb említett cikket és szükségesnek tartotta ezzel kapcsolatos véleményét elküldeni szerkesztőségünk­nek. — Adalékul szeretném el­mondani — kezdi válaszát Monszpart Zsolt —, hogy a kormány tavaly agusztusban a magyar áruk exportjának segí­tését szolgáló külkereskedelmi irodahálózatot (kereskedelmi kirendeltségeket) a Külügymi­nisztérium nagykövetségeibe, illetve a Magyar Kereskede­lemfejlesztő és Befektetésösz­tönző Rt.-be a tisztán állami tulajdonú ITD Hungary szer­vezetbe integrálta. Kapcsolatépítés — Eddig nem is lenne problé­ma, azonban ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy az addig magyar vállalati, vállalkozói export segítésével 74 ország­ban foglalkozó közel 340 fő lecsökkent 45 országra és 110 főre. Ez például Svédország­ban az irodánk 8-ról 2 főre tör­ténő összezsugorítását jelen­tette. Két ember lényegesen kevesebb eredményt tud a konkrét exportkapcsolatok építésében elérni, mint nyolc. Gyanítom, a cikk szerzője nem tud erről az alapvető vál­tozásról, ezért a„hol vannak a magyar külkereskedő urak” kérdésre adandó válasznak többek között ezt az árnyalatát is szeretném a tisztelt figyel­mébe ajánlani. — Más vetülete a kérdés­nek, hogy a svéd piacon jelen­leg a legkiválóbb minőségű magyar alma is versenyhát­rányban van bármely európai uniós tagállam — szerintem sokkal gyengébb minőségű és nem olyan kellemes zamatú il­letve ízanyagú — almájával szemben, mivel nem tagállam­ként még jelentős vámtételek emelik mesterségesen magas­ra a magyar alma árát. A 90-es évek elején, amikor hazánk az EFTÁ-val (Európai Szabadke­reskedelmi Társulás) kötött megállapodásának köszönhe­tően Svédországgal előbb részben liberalizált, majd sza­badkereskedelmi megállapo­dás által biztosított feltételek között folytathatta kereskedel­mi tevékenységét, bizonyos fajtákból a magyar alma volt a harmadik legkeresettebb, azaz legnagyobb forgalmú a pia­con. Elzárkóztak —Jelenleg az idaredet, golden delicioust, red delicioust, jo- nagoldot importálják a svédek Hollandiából, Spanyolország­ból, Franciaországból és az USA-ból. Sajnos a starking és a jonatán a piacon nem eladha­tó. Valamennyi komoly meny- nyiséget forgalmazó nagyke­reskedőt és importőrt végiglá­togattunk a tavasszal, de ár­problémák, illetve fajtaeltérés miatt még attól is elzárkóztak, hogy ajánlatainkat átvegyék — fejezi be a stockholmi ma­gyar Kereskedelmi Szolgálat irodavezetője. Nem tudom, találtak-e a múlt szerdán délben Nyíregyhá­zán egy legalább 180 qenti magas 20-40 év közötti bar­nakalapos férfit, aki a Metro- pol átépített lépcsőjénél át­vágta volna a szalagot, de hogy mi át vagyunk vágva, az biztos. Nem elég, hogy két­száz millió kárt okoztak a vá­rosnak, ezzel a városlakók­nak a beruházók, a lépcsőjét is úgy elfuserálták, hogy most újat kellett építeni. Es még meg is ünnepeljük. De ha már így történt, a három lejáratból egyet úgy is alakít­hattak volna, hogy a mozgás- sérültek is lejuthassanak. Bár lehet, hogy fölösleges lett volna. Hol van nekik annyi pénzük, hogy Amstel sörözőbe, Páris parfümériá­ba, Kurrens női divatboltba járjanak? ✓ ✓✓ Beregszászi árvaházi gyer­mekeket látott a tévében egy budapesti fiatalember, aki történetesen a Természet vi­lága egyik szerkesztője. A megejtő képek vonatra ültet­ték, s sok-sok ruhafélével, ajándékkal átutazott a kár­pátaljai városba. Osszeba- rátkozott a gyermekekkel, fő­kérnek egy kiló almáért. Bár itt is annyi volna. A nyíregy­házi piacon 110-150 forintot is elkérnek kilójáért. Ha van aki megadja. Talán valahol a 10-20 és a 110-150 között le­Menet közben képp egy 11 éves kislánnyal, aki elmondta neki: november elején lesz a születésnapja, de neki még sohasem volt tortája. A fővárosi fiatalem­ber ismét vonatra ült, s egy hatalmas tortával érkezett a kislány születésnapjára, a nagy NAP-ra Beregszászba. A tortán 11 gyertya égett. Nem tudok hozzá kommen­tárt fűzni. ✓ ✓✓ Halljuk a panaszokat, olvas­suk a tényfeltáró írásokat, micsoda dolog, hogy az al­máért 10-20 forintot löknek a feldolgozóüzemekben, bez­zeg Pesten 80-100 forintot hét valahol a realitás. Rá­adásul az eladó és a vevő is jól járna. ✓ ✓✓ A fogászati fúrótól való féle­lem újabb és újabb ötletekre sarkallja a kutatókat a fog­szuvasodás elleni harcban. Amerikai fogászok nem ki­sebb célt tűztek maguk elé, mint azt, hogy a szuvas fogat száműzik életünkből. Ehhez „mindössze” egyetlen dolgot kellene elérni: a szuvasodást okozó baktériumok, a strep- tokokkuszok savképző tevé­kenységét meggátolni. A fog­mosás átmenetileg visszaszo­rítja a minden szájban meg­található baktérumflórát, azonban a cukros ételek által képződő sav a fogzománcot kikezdve, lyukat mar a foga­kon. A kutatók most a strep- tokokkusz egy olyan mutáci­óját szeretnék létrehozni, amely a maró sav helyett al­koholt képez. Ez kell nekünk. Mindjárt szívesebben fizetjük a nagy pénzt a fogorvosnak, ha még alkoholt is kapunk a kezeléskor. ✓ ✓✓ Most már megnyugodha­tunk: annyi dollárt vehetünk, amennyit csak akarunk. Még ugyan nem emelte törvénnyé a javaslatot a parlament, de a devizatörvény módosításá­ban ez is benne van. Meg, hogy ezután külföldön is ve­hetünk ingatlant, csak utólag kell bejelenteni. A hír olvas­tán az jutott eszembe: aho­gyan a lakosság java része áll, akkor is maradna deviza- tartaléka a banknak, ha visszaállítanák a hetven dol­láros fejadagot. Visszatérő pénz A megye üzleteit, áruházait járva erősödik a meggyőződés: lassan egy évtizeddel a rendszer- váltás után enyhül az emberek fogyasztási mohó­sága. Na persze, a nagy átlag vékonyabb pénztárcából kénytelen gazdálkodni, de a csömörnek más oka is van. A szűkös árukészlettel, gyenge választékkal küszködő hiány- gazdaságban tíz éve szinte bombaként robbant az állam szolid engedménye, $ a fejenkénti valutakeret növelése sok nyugdíjas számára hozta el a nagy utazást. Őket kellett ugyanis begyömöszölni a Trabantokba, hogy az osztrák határon jelenlétükkel legalizálják a fagyasztóládák, videók és más csodák megvásárlását. Tragikomikus jelenetek, idegenben elköltött milliárdok és természetesen a nagypolitikai változások aztán elhozták a piac szabadságát. Vele együtt érkezett a korábban csak karácsony táján látott banán és narancs dömpingje, a tartós fogyasztási cikkek tömege, s a társadalom nagy gyűjtőté­gelyében beállt az egyensúly. Itt már minden kapható, csak a pénzt kell megkeresni hozzá valahogy. Ha egy ilyen állapotban beköszöntene a reáljövedelmek négy évente rendre beígért növekedése, mindenképpen érdemes elgon­dolkodni a hazai termék jelentőségén. De mi is számít hazainak? Elsősorban a szűkebb pátri­ánkban, városunkban, megyénkben előállított áru, hiszen helyi alapanyagból helyi munkaerővel képződő végtermék vásárlása közvetlen előnyökkel jár. Egy nyereségesebb üzem dolgozója (főleg ha tulajdonos ott) maga is többet költ, ami a környezet gazdasági életét, forgalmát teszi élénkebbé. Németország tartományaiban például mi sem természetesebb annál, hogy a vásárló csak akkor nyúl tá­volabbi tájak (s első körben még mindig német!) termékei után, ha azt helyi készítésben nem találja meg. A pénznek ugyanis van egy jó tulajdonsága: állandó körforgásában lassan vagy gyorsabban visszatér. Utóbbiért érdemes ten­nünk is valamit. Nyéki Zsolt Adótartozás: De Mester! Most mivel fogunk mi játsza­ni?... Ferter János rajza liommemar Seprűvel a kézben S zigorú rendeletet hozott Debrecen képviselő-testü- lete: ezentúl minden kutyát pórázon köteles sétáltat­ni a gazda, akinek ráadásul magánál kell tartania azon szerszámokat is, melyekkel eltakarítható az állat piszka. A cívisváros rendelete minden bizonnyal nagy vi­tát vált majd ki szélesebb körben is, és valószínűsíthető, másutt is követik majd a példát. Az természetesen nem igen várható, hogy mondjuk Nyírkeményfalván is előírják a póráz, s a seprű, lapát hasz­nálatát, hiszen ez esetben alighanem meglincselnék a kép­viselőket, vagy az önkormányzatot, de azért talán nem kö­veznek meg senkit, amikor azt mondja, hogy a városokban nincs minden rendben az ebek körül. Nem tudni, megyénk településein hány kutya él, százezernél minden bizonnyal több, de az szinte biztos, hogy a nagyvárosokban, mint például Nyíregyházán a kutya nélküliek vannak többség­ben, s bizony, az ő érdekük más, mint a kutyásoké. E sorok írója az utóbbiak táborát gyarapítja — igaz, a pulit falun élő szüleinél tartja — így aztán nemigen érheti a részlehajlás vádja, amikor állást foglal, s azt mondja, szükség van a kutyatartást szabályozó rendeletekre, mert az még az esetleges hibáival együtt is jobb, mint az anar­chia. Ráadásul az a furcsa, majdnem hihetetlen helyzet állt elő, hogy a kutyatartók nagy része is a szabályozottság hí­ve. A sorból kilógók „nekem aztán ne parancsoljon senki” szemléletű emberek is vannak persze, de ma már a többség a rend pártján áll, aminek ékes bizonyítéka, hogy nálunk is mind több pórázon, szájkosárban tartott kutyát láthatunk a sétálóutcában. Az persze más kérdés, rendelkezésre állnak-e azok az eszközök, amelyekkel el lehet takarítani a kutyapiszkot, s az is megérdemelne egy misét, vajon lesz-e energia a ren­delet betartatására. Mert ha nem, kutyasz...t se ér az egész. Balogh Géza

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents