Kelet-Magyarország, 1997. november (54. évfolyam, 255-279. szám)
1997-11-03 / 256. szám
1997. november 3., hétfő HATTER Szociotükröm, mondd meg nékem... Nyíregyházi városlakók a szegénységi küszöbön innen és túl Csak meg ne botoljanak a szegénységi küszöbben Szűcs Róbert felvétele Szőke Judit Nyíregyháza (KM) — A világ csupa hazugság. Talán az egyetlen, ami őszinte és elfogulatlan benne, a tükör. Lehet, hogy nem tetszik a kép, meíyet látunk, de nem tehetünk mást, meg kell bíznunk benne, mert igaz. Nyíregyháza vette a bátorságot, s némi tétovázás, vissza-vissza- hőkölés után ma belenéz szociális tükrébe. A képviselő-testület ma áttekinti a városlakók szociális helyzetét, az ellátási formákat, a tetteket, azok eredményeit, és további feladatokat tűz maga elé. Tömeges tartozók Belenézhetnek bátran abba a bizonyos tükörbe, hiszen az életminőség általában nem rosszabb az országos átlagnál. A megyeszékhely sokszor erejét meghaladó módon próbálja a nagy egészből kiinduló nehezítő körülményeket helyi szinten tompítani. A lökhárító — ha az érintett rászorulók ezt keveslik is, hiszen a világon nem született még olyan szociális rendszer, melyet köz- megelégedés övezne — minden nehézség ellenére működik. Az elviselhető, viszonylagos jóérzéshez nem kis mértékben járultak hozzá az intézményi fejlesztések. Az idősellátás egyik kulcsintézményében, a több száz megfáradt ember biztonságát jelentő Sóstói Szivárvány Idősek Otthonában az elmúlt három évben jelentős felújítások zajlottak, s az ezredfordulóig megvannak a további tervek. A Pacsirta utcai Idősek Háza tetőterének beépítése hamarosan megkezdődik, ezen lakrészek egy részében „szociális fészkek” is helyet kapnak. A Családsegítő és Hajléktalanellátó Szolgálat profilja bővül, mindinkább helybe viszik a segítségadást. A szegénység egyik jól megragadható aspektusa a díjhátralékosság — írja a szociológiai alapossággal készült dokumentum. A lakásfenntartási támogatásban részesülők száma 1993 és 1996 között hatszorosára, az önkormányzati bérlakásban élő tartozók aránya ugyanebben az időszakban 28-ról 41 százalékra emelkedett. Ez azt jelenti, hogy a segélyezés rendszere nem képes követni a probléma tömegessé válását és súlyosbodását. Az önkormányzat lakás- politikájával összefüggésben új lakbérpolitikai szisztémát kell kidolgozni. A városgazda testület a társadalmi igazságosság híve. Ennek megfelelően, ha úgy döntenek, különválasztják a piaci és szociális lakbérfizetést. Ha elfogadják a javaslatot, akkor nem hagyván magukra az alulinformált embereket, háztartási adósságkezelő és tanácsadó szolgálatot hoznak létre — a megelőzés hatékony és jóval olcsóbb! Felmerül majd egy együttma- radást célzó védőszálló, egy. a krízishelyzet idejére, a megoldás megtalálásáig védelmet nyújtó átmeneti intézmény létesítése is azon családok számára, akik az „eladósodás lejtőjén” nem tudnak egyedül megállni. A tükör haszna Csak a világtalan nem veszi a tükörnek hasznát. Aki pedig lát, az figyel. Az előterjesztést író hozzáértők — a civil szervezetek által támogatva — a lakosság szociális állapotának, szükségleteinek, igényeinek folyamatos monitorizálását javasolják. Rendszeresen ismétlődő vizsgálatokra, mérésekre van szükség, végtére is csak megfelelő anyagismeretre éjtülhet hibátlan technológia. Es persze kell az a bizonyos klasszikus három dolog, még akkor is, ha korántsem háborúról, hanem társadalmi békéről, szolidaritásról, emberi létfeltételekről van szó. A feladatokhoz a költségvetésben fedezetet kell biztosítani, a városlakókat legtestközelibb módon érintő döntések előtt nem szabad megspórolni a hatásvizsgálatokat. Na. de mit láthatunk a kíméletlenül igaz tükörben most? A megye foglalkoztatottsági állapotához képest Nyíregyháza gazdasági viszonyai kedvezőbbek — az ipari munkahelyek majdnem fele a térségben található. A regionális és köz- igazgatási szerepkör miatt a munkanélküliségi ráta alacsonyabb. De... a hasonló nagyvárosok relációjában a gazdaság jövedelemtermelőképessége alacsonyabb. A befizetett szja egy főre vetített értéke például kétharmada a többi nagyvárosénak. Az aktív keresők száma — az okok igen összetettek — erőteljesen csökken. És máris a szegénységnél vagyunk. A számítások szerint tavaly minden ötödik nyíregyházi a szegénységi küszöb alatt élt. A mi akkori 21,2 százalékunk, összevetve az országos 16,6 és a megyeszékhelyek 17,8 százalékos szegénységi rátájával szemben, kétségkívül aggasztó. A belső (iskolai végzettség szerint) szerkezetet figyelembe véve az átlag magyarokhoz képest rosszabbul élnek a mi középiskolát végzetteink és diplomásaink, más aspektusból pedig igen nehéz az életük a rokkantnyugdíjasoknak és a munkanélkülieknek. Részletesen foglalkozik az elemzés a lakásviszonyokkal, azon belül kitér a díjhátralékosság problematikájára. mely mint kiderül. leginkább a gyermekes családokra nehezül. Többet költenek A város azonban nem nézi tétlenül lakói többségének kiszolgáltatottságát. A növekvő központi normatívák mellett évről évre többet költ segélyekre és egyéb támogatási formákra, s nagymértékben emelkedik azok száma, akik ilyenekben részesülnek. Ebben az évben várhatóan 636 millió forintot költenek segélyezésre (ennek célzási pontossága vitatható a nyomonkö- vethetetlen fekete jövedelmek miatt, ezért a jövő nem a keret, hanem a személyi szociális szolgáltatások bővítése), a szociális feladatokkal összefüggő kiadás pedig jóval meghaladhatja az egymilliárd forintot. Ez az éves költségvetés több mint 12 százaléka. Ha nagy vita alakul ki, érthető lesz, de attól még (ahogy a népnyelv mondja) a fehérnek nem mutat feketét a tükör. M ár az előző napon — éppen az öreg nyálfán zajló eseményeket figyeltem — félfüllel hallottam, hogy kedden estére cirkuszi előadásra invitálják a község lakóit az iskola tornatermébe. Egy gépkocsira szerelt hangszóróból hallatszott ez az invitáló hang, és feledhetetlen élményeket ígért. Mivel ifjú koromban sem voltam notórius látogatója a cirkusznak, kivéve, ha az éppen aktuális menyasszonyom hívott, ezt az invitálást teljesen figyelmen kívül hagytam. Arra az estére egyébként is egy régi könyv újraolvasása volt beütemezve. Kedden a szokásos esti sétánkra indultunk, amikor észrevettem, hogy iskolás lurkók kisebb csoportjai mennek a kastély felé vivő úton. A kutyámat pórázra vettem, mert tudom, hogy tart a sok embertől. Ilyenkor eléggé agresszív, és el akartam kerülni, hogy bárkivel is konfliktusba keveredjen, amiből majd nekem kel! kimenteni. A kastély egyik bejáratánál, két hársfa között, megtem. Most nem érdekelték sem a hársak tövén lévő szagok. sem a levél kupacokban zörögve settenkedő egerek, ennek az új, ismeretlen szagnak az eredetét akarta megtalálni. Láttuk a medvét láttam egy utánfutóként használt, erős vasrudakbái készült ketrecet, amelyet nagy erővel döngetett valami. Végigmentünk az udvar másik oldalán a borókák mögött. A kutyám nem figyelt sem a ketrecre, sem az onnan jövő zajra, ő valami nyomot talált. Ezt a nyomot szaglász- . va lementünk az udvar végén lévő szomorúfűzfáig. Keleti szél fújt, és itt a fűzfánál érezte meg a szélben a medve szagát. Belefeküdt a pórázába és olyan erővel húzott a ketrec felé, amelyet testalkatáról fel sem tételezA ketrecnél néhány gyerek figyelte a rácsok mögött mocorgó barnamedvét. Ebben, a számára adatott kis térben csak mocorogni tudott. Nemhogy felágaskodni, de még megfordulni is képtelen volt. A zajt azzal keltette, hogy hol az egyik, hol a másik oldalával dőlt neki a rácsnak. Egyetlen szórakozása az volt, hogy nagy fehér lepedé- kes nyelvével az egyik vasru- dat nyalogatta. Vélhetőleg sok időt töltött ezen a helyen, mert a vasrúdnak ez a része olyan sima és fényes volt, mintha polírozva lett volna. Megálltunk a ketrectől két méternyire egy homokdombon. A kutyám szőre felbor - zolódott, és olyan mély hangon kezdett el morogni, mint egy komondor. Ösztönösen érezte, hogy ugatnia nem szabad, mert a hangja jelzi, hogy nincs mögötte komon- dornyi test. Az ő fajtájának az a feladata, hogy kihozza a rókát vagy a borzot a kotorékból. netán lövésre megállítsa a vaddisznót. Egy medve számára ő olyan jelentéktelen, mint a kőszáli sasnak a piaci légy. És olyan bosszantó is. A nnyi hasznunk volt a cirkusz ittlétéből, hogy most már a valóságban is látott medvét, nemcsak a tv-ben. Jól érezte és elraktározta magának a szagát, amit évek múlva is felismerne. Meg a mély hang, amivel azóta a kóbor- ebe két riogatja. Magyar virtus B otond nem fenyegetett. Két marokra fogta buzogányát, aztán minden erejét összeszedve belevágta Konstantinápoly Arany-kapujába. A magyar vitéz egy hetvenkedő görög katonát legyőzve megszégyenítette a várost. Jó ezer éve történt az esemény, Anonymus jóvoltából máig élő legenda származott belőle: akkoriban így rendezték el a vitás kérdéseket. Botond megmutatta mi a magyar virtus. Ezt a magyar virtust elevenítette fel tavasszal a Mező- gazdasági Termelők Érdekvédelmi Szövetsége, amikor rendeztek egy hosszú, több napig tartó tüntetést. Akkor a Parlament kapujának betörésével is fenyegetett a szervezet vezetője, de elállt szándékától. Most újabb tüntetésre készülnek: hétfőn tíz megyében — Baranya, Bács-Kiskun, Békés, Csongrád, Győr-Moson-Sopron, Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok, Komárom, Pest, Szabolcs-Szat- már-Bereg —, valamint Budapesten vonulnak fel a termelők, hogy a termőföld külföldi tulajdonba adása, valamint az elviselhetetlenül alacsony felvásárlási árak miatt tiltakozzanak félpályás útlezárással, forgalomlassítással. A gépkocsikkal zsúfolt utakon, megbénítva egy fél ország közlekedését, óriási károkat okozva a nemzetgazdaság más ágazatainak. A mostani nyilatkozatok szerint még a farkastól sem félnek a Metész vezetői, s ha kell, a tettle- gességtől sem riadnak vissza. Szóval, tüntetni akarnak. Tegyék, mert tehetik. A demokrácia mindenki számára lehetővé teszi a vélemények szabad kinyilvánítását, mások felé való közvetítését, éppen ez a szép ebben. Igenám, csakhogy törvény is van a világon, amit be kell tartani. Az ellenzéki pártok is óvatosságra intik a szövetség vezetőit. Ezzel szemben hiába a rendőri tiltás, a bírói végzés, a Metész vezetői demonstrálni akarnak. így érthető a Bács-Kis- kun megyei Rendőrkapitányság helyettes szóvivőjének nyilatkozata: a rendőrök minden lehetséges, de hangsúlyozottan törvényes eszközzel megakadályozzák ezt a fajta demonstrációt. A Botondok korszaka ezer éve lejárt. Sipos Béla Jocó! Jöhetnek a „márkás" vadászok Ferter János karikatúrája Mézesmadzag A minap elgondolkodtató megjegyzést tett egy elismert cukrászmester, aki azt mondta: a péksütemények és a különböző édességek forgalma az egyik legjobb szondája a gazdasági-társadalmi változásoknak. A nyolcvanas évek elején közepén például nem voltak ugyan nagy bérek, de egy átlagos keresetből gazdálkodó munkás vasárnaponként nyugodtan megvehetett egy tortát. Persze, az árszínvonal korrektségében az állami dotáció nem kis szerepet játszott, különösen az élelmiszerek esetében, hiszen ez volt az 1956-tól követett „panem et circenses” első komponense. Aztán jött a rendszerváltás, s az átrendeződő tulajdonviszonyok közepette emberek tömege találta magát az utcán, a torta is lekerült az étrendről. Hiába, nem alapvető élelmiszerként elsősorban erről lehetett s kellett lemondani. A társadalom valahogy kibekkelte az egymást követő éveket (a magyarnál ez életforma), s eljött az első szabadon választott kormány mandátumának utolsó éve. A cukrász- mester tapasztalatai szerint az emberek 1994-ben ismét több édességet vásároltak. A taktika mégsem járt sikerrel, új kormány ragadta magához a kormányaidat, ismét szűkösebb idők jöttek, ahol az édesipari termékek luxuscikké váltak a tömeg számára. S mit ad isten, ez év második felében újra több krémes fogy a pultokról. De a választások közeledte más téren is lemérhető: ismerős szavak, ígéretek, megcélzott két és fél milliós szavazótábor, melynek szimpátiája ismét döntő lesz a hatalom megszerzésében. Harsog az „országban jobban mennek a dolgok, mint ahogy kívülről látszik” meg a „nehéz időszak után erőteljes gazdasági növekedés és javuló életszínvonal várható” propaganda. Az egyértelmű, hogy a nyolc éve magunk mögött hagyott rendszer számláit valakinek ki kell fizetni, de ha én cukrász lennék, egész biztosan készítenék egy új cukrászipari remeket, amit úgy hívnának: mézesmadzag. Nyéki Zsolt
