Kelet-Magyarország, 1997. november (54. évfolyam, 255-279. szám)

1997-11-17 / 268. szám

1997. november 17., hétfő NAGYVILÁG o Hatalmi szembenállás A szegény románok aranyfoga Bukarest (MTI) — Mind több szegény román sanya­rú helyzetén úgy próbál se­gíteni. hogy „beépített” ék­szerét, aranyfogát bocsátja áruba. Az aranyárak növe­kedésével a nemzeti bank fiókjai országszerte alig bírják az eladni szándéko­zók ostromát. A Cronica Romana je­lentése szerint a sorok csak lassan haladnak, mert minden egyes darab va­lódiságát külön vizsgál­ják. A hosszú sorban állás máris ötletet adott az élel­mesebb románoknak: az előbb levő helyeket 100 ezer lejért (2300 forint) — a nettó átlagkereset hetedé­ért — árulják. Ungvár (MTI) — Kárpátalján újult erővel lángolt fel a me­gyei állami közigazgatás és a megyeszékhely, Ungvár pol­gármesteri hivatala közötti sajtóháború, amely váltakozó hevességgel folyik azóta, hogy 1994-ben az ambiciózus nagy- vállalkozót, Szerhij Ratusnya- kot polgármesterré választot­ták. A konfliktus mostani kié­leződését az ungvári városhá­za szócsöveként számon tar­tott Rio Inform hetilap leg­utóbbi számának címlapközle­ménye váltotta ki, amely tény­ként közölte, hogy Leonyid Kucsma elnök leváltotta Szer­hij Uszticsot a kárpátaljai me­gyei állami közigazgatás élé­ről, és helyébe Mikola And- ruszt, az ungvári járás első em­berét nevezte ki. Az ungvári lap állítására szokatlanul hevesen reagált Kárpátalja megye vezetése, rá­galomnak, a közvélemény cél­tudatos félrevezetésének ne­vezve a személycseréről szóló hírt. Az ugyancsak Ungváron kiadott Novini Zakarpattya hi­vatalos megyei lap pénteki számában a megyei államhata­lom illetékes tisztségviselői bejelentették, hogy bírósági pert indítanak a Rio Inform el­len az ukrán sajtótörvény több pontjának sorozatos megsérté­se miatt. Felróják a hetilapnak, amely része az ungvári polgár- mester több mint félszáz céget számláló nemzetközi vállalat- birodalmának, hogy kampányt folytat a megye vezetésének a választópolgárok szemében történő lejáratására. S teszi ezt annak ellenére, hogy idén au­gusztus 17-én Szerhij Usztics, a kárpátaljai állami közigazga­tás elnöke megállapodást írt alá Szerhij Ratusnyak ungvári polgármesterrel, amelyben mindketten vállalták, kölcsö­nösen tartózkodnak a másik fél elleni sajtótámadásoktól — állítják. A megyei államhatalom el­lenzékeként fellépő ungvári polgármester saját újságjaiban következetesen tehetetlenség­gel, hozzá nem értéssel, a ha­talmi pozíció személyes va­gyongyarapításra történő fel- használásával vádolja Szerhij Uszticsot és vezetőtársait. A hivatalos megyei sajtó ugyanakkor arról cikkezett, hogy Szerhij Ratusnyak priva­tizációs visszaéléseket köve­tett el, s gyakorlatilag egész Ungvárt saját hasznára magá- nosította. A Rio Inform állításával kapcsolatban, amely nem bi­zonyult helytállónak, az egyik érintett, Mikola Andrusz ung­vári járási vezető a Szribna Zemlja Feszt ungvári hetilap legfrissebb számában kifejti, hogy a múlt héten valóban járt Kijevben, s találkozott Leo­nyid Kucsma elnökkel, de a megbeszélésükön szó sem volt az ő állítólagos kinevezéséről. A Volkswagené lesz a Rolls Royce? Bonn (MTI) — A Rolls Roy­ce autógyárat eladó brit kon­szern és az egymással ver­sengő német érdeklődő cé­gek is cáfolták a hét végén azt a sajtóértesülést, hogy végérvényesen a Volkswage­né lenne a luxusautókat ké­szítő gyár. A Handelsblatt című német üzleti napilap pénteki számá­ban közölte, hogy a Volkswa­gen konszern győzött a BMW- vel szemben és másfél milliárd márkáért magáének tudhatja a Rolls Royce gyárat. A céget áruló brit Vickers konszern szóvivője azonban teljesen légből kapottnak minősítette a jelentést és közölte, hogy az eladási folyamat, így a vételi ajánlatok elbírálása még hóna­pokig eltarthat, és egyelőre senki sincs előnyben a ver­senyben. A Volkswagenről ennyit mondott: — Tudjuk, hogy kifejezte érdeklődését. A Volkswagen, amely ko­rábban hivatalosan nem nyi­latkozott a Rolls Royce-ügy- ben, most maga is megerősí­tette, hogy érdeklődik a brit luxusautók gyártója iránt. — Ennél többről azonban jelenleg nem tudunk beszá­molni — mondta a legna­gyobb európai autógyártó szó­vivője. A BMW, amelynek már van egy brit leányvállalata, a Ro­ver, a közelmúltban megálla­podást kötött arról, hogy mo­torokat szállít a Rolls Royce- nak. A bajor cég pénteken megerősítette, hogy szó sincs semmiféle döntésről és a ver­senyfutás a Rolls Roycért to­vábbra is nyitott. Megfigyelők szerint a két német autóipari óriás versenyfutása az egekbe emelheti az árat. Sőt, a néme­tek mellett állítólag az ameri­kai Chrysler és a japán Toyota is érdeklődik. Elemzők szerint a Volkswa­gen tervezett — majd a tőzsdei zavarok miatt elhalasztott — tőkeemelése mögött is a Rolls Royce megvásárlásának szán­déka húzódik. A VW egy csü­törtöki tőzsdei tájékoztatóban nem zárta ki, hogy megvásá­roljon, vagy tulajdoni részese­dést szerezzen egy autógyár­ban. Ferdinand Piech, az igaz­gatótanács elnöke többször beszélt már arról, hogy a nép­autó konszernnek ki kellene terjesztenie palettáját a luxus­autók gyártására is. Korrupt határőrök Ungvár (MTI) — Kárpátalján szaporodik azoknak a határ­őröknek a száma, akiket vala­milyen törvénysértésen érnek. Az ukrán biztonsági szolgálat emberei e héten egyszerre két határőr tiszthelyettest vettek őrizetbe az Aztély-Beregsu- rány határátkelőhelyen. A szerződéses szolgálatot teljesí­tő ukrán határőröket a boszniai ENSZ-békehadtestből hazaté­rő orosz katonák jelentették fel zsarolás miatt. Az útlevélvizs­gálók ugyanis személyenként 300 dollárt követeltek az oro­szoktól Ukrajnába való belép­tetésükért, mondván, ha fizet­nek, akkor szemet hunynak az állítólag lejárt útiokmányok fölött, ellenkező esetben visz- szaküldik őket Jugoszláviába. A katonák fizettek, de az eset­ről értesítették a hatóságokat. A közelmúltban az ungvári határátkelő egyik hadnagyát fogták el kollégái, amint épp 20 hindut készült átcsempész­ni Szlovákiába a zöldhatáron keresztül 15 ezer dollár fejé­ben. A tisztet azzal is gyanú­sítják, hogy pár száz dollárért eladta az embercsempészek­nek az ukrán—szlovák határ őrizetére vonatkozó dokumen­tációt. Ez az ügy még el sem csitult, amikor a múlt hónap­ban ugyancsak az Ungvár mel­letti ukrán-szlovák határszaka­szon ismét lefüleltek egy mun­kácsi határőrtisztet, aki 42 af­gánt próbált átvezetni Szlová­kiába. Az őt elfogó két járőrö­ző sorkatonának azonnal 5-5 ezer dollárt ajánlott a lebukott tiszt hallgatásukért cserébe. A kárpátaljai lapok tudni vé­lik, hogy hamarosan vezető­csere lesz a négy országgal ha­táros ukrajnai megye határőr­csapatainak élén. Ha BOSCH torta i AKCIÓ 50 éves a Bosch szúrófGrész! Bár 50 év nem kevés, az idő vasfoga mégsem kezdte ki a Bosch szúrófűrészek acél fogait. S most Ön is megbizonyosodhat a Bosch e termékcsaládjának fiatalos lendületéről. Szülinapi meglepetésként a mellékelt Bosch-bónt felmutató vásárlóinknak - kijelölt elfogadóhelyeinken - 2000 Ft kedvezménnyel kínáljuk valamennyi szúrófiirészünkeL S az már valóban csak hab a tortán, hogy Ön bárhol, bármilyen Bosch elektromos kéziszerszámot vásárol,* még egy sorsjegyet is kap, mellyel megnyerheti az 50 db 50.000 Ft-os BOSCH vásárlási utalvány egyikét! (Sorsolás: 1998jan. 23.) ♦Az akció a tartozékokra cs az alkatrészekre nem vonatkozik. BOSCH A keze alá dolgozik PauCrn Egy vásárlásnál csak egy! Bosch-bön használható fel! KM 03 Csaknem mindennapos közel-keleti jelenetnek lehe­tünk szemtanúi a Betlehem melletti Aida menekülttá­bor bejárata előtt: izraeli katonák a barikádok és a drótsövények mögött, a háttérben füstölgő gumiab­roncsok, néhányan köveket dobálnak... A képünkön rögzített összecsapás amiatt támadt, hogy két héttel ezelőtt izraeli katonák gumilövedékeikkel halálosan megsebesítettek egy kilencéves palesztin fiút AP-felvétel Spéter könyvben Budapest (MTI) — Ko­lozsvártól New • Yorkig ennyi is elég a bemutatko­zás formaságainak meg­haladásához. Hogy aztán nyomban föltegye az em­ber a kérdést: Mi történt vele, a főhivatású díj- és kegyosztó nagyasszony­nyal? Nos, ezt mondja el, tiszta vizet öntve a pohár­ba, noha a sört szereti — hogy a könyvéből idéz­zünk. A kötet természetesen Er- zsébet-napra jelenik meg, a Türelem Háza BT. kiadásá­ban. Ebből közlünk részle­teket. Barátaim mindig biztat­tak: írjam meg az életem történetét. A válaszom örökké ugyanaz volt: — Nekem arra nincs időm. — Hogyhogy? — kér­dezték: — Hát én úgy vagyok ve­le, hogy vagy írok, vagy élek. Hát most megírom. Nem mintha több időm lenne és nem mintha nem akarnék továbbra is élni. Hát akkor miért ? Csak úgy. Nevem Spéter Erzsébet, ez különben a könyv címé­ből is kiderül. A sorok kö­zül, de magukból a sorok­ból is, szintén kisül, hogy hány éves is vagyok. Nagy ügy, hiszen sosem tagad­tam. Mostanáig, cirka egy éven át 18 évesnek mond­tam magam. Nem is lódítot­tam, hiszen csak meg kell cserélni a két számot. Mie­lőtt bárki belebonyolódna ebbe a ravasz műveletbe: tiszta vizet öntök a pohárba — bár a sört jobban szere­tem. Tehát 1915-ben szület­tem. Hivatalosan Beszter­cén, szívem szerint Kolozs­várott. Jó, megmagyará­zom-édesapám, Spéter Ká­roly Besztercén volt a sör­gyár pénztárosa, sőt, ké­sőbb az igazgatója. Csak­hogy számomra túl korán halt meg, s mi édesanyám­mal (született Horwitz Ju­dittal) Kolozsvárra költöz­tünk. Itt meg kell állni, va­lami magyarázatra szorul. Hogyhogy „számomra túl korán”? Most tessék elképzelni a jelenetet. Egy hatéves kis­fiú babakocsit tol Beszterce főterén, s megkérdik tőle: ki van a kocsiban? Mire a gyermek így felel: — A nagynénikém. Eb­ből bárki rájöhet, hogy igen kései gyermekként láttam meg a napvilágot. Talán a rekordok könyvébe is beke­rülhetnék ezzel a bravú­rommal. Hiszen édesanyám már jócskán elmúlt ötven, amikor világra hozta har­madik gyermekét — cse­kélységemet — az előző kettőtől mintegy huszon­nyolc-harminc esztendőnyi távolságban. Még egy po­én: a nagyszerű Hajnal pro­fesszornak ugyancsak meg­gyűlt velünk a tennivalója. Hiszen nővérem és édes­anyám egyszerre szült nála. S mindketten — a harmadi­kat. Szó, ami szó, édesapámat nem tette boldoggá a kései kis jövevény. Két felnőtt lá­nya után mindenáron fiú­gyermeket szeretett volna, így hát egyenesen a pro­fesszor szobájába ment és feltette a döntő kérdést: — Fiú? — Nem! Több szó nem esett. Édesapám sarkon fordult és elhagyta a kórházat. Jólle­het jelen voltam, mindezt természetesen csak hallo­másból tudom. S máig nem vagyok biztos benne, igaz-e a csattanós történet. Hiszen a következő hat-nyolc év során — ne tessék csodál­kozni! — én lettem édes­apám kis kedvence, nem múlt el nap kisebb-nagyobb ajándék nélkül, azt sem tud­ta hogyan kényeztessen. Jó, most persze előresza­ladtam. Pedig ennek a csa­ládnak az előtörténete sem érdektelen. Anyám a múlt század második felében született, méghozzá Palesz­tinában. Világos, hogy ez akkor még nagyon Paleszti­na volt, tetejében a Török Birodalom része, s még vé­letlenül sem Izrael. Anyai nagyapám — ez talán sok mindent megmagyaráz — Jeruzsálem főrabbija volt, s később egyik fia követte a papa példáját. Azt meg ne kérdezze tőlem senki, ho­gyan került édesanyám va­lamikor a múlt század vé­gén Jeruzsálemből Salgó- taijánba. Az is örök rejtély marad számomra, hogyan került oda édesapám Besz­tercéről. Az élet már ekkor tele volt rejtéllyel. Tény, hogy ott találkoztak, ebből lett a nagy szerelem, ebből lett a házasság és ebből let­tem én is.

Next

/
Thumbnails
Contents