Kelet-Magyarország, 1997. november (54. évfolyam, 255-279. szám)

1997-11-14 / 266. szám

1997. november 14., péntek HÁTTÉR Ez itt nem Vad kelet A főügyész szerint megalapozatlanok a megyénket ért vádak, híresztelések Kováts Dénes Nyíregyháza (KM) — Az ál­lampolgárok szubjektív biz­tonságérzete rosszabb, mint a tényleges helyzet. Arról sem szabad azonban megfeledkez­ni, hogy mindenkinek feladata vagyontárgyainak védelme, mert azon sajnos nem lehet csodálkozni, ha a nyitott la­kásból elviszik az értékeket, vagy ha az autóban felejtett in­dítókulccsal elkötik a gépko­csit. Annyi azonban bizonyos: itt nem kell rettegni, ha kime­gyünk az utcára, hisz nem annyira rossz a közbiztonság, mint egyesek vélik. Kovács András megyei fő­ügyész summázata ez, akivel arról beszélgettünk, hogy me­gyénk közbiztonsági helyzete alátámasztja-e a megyéről kia­lakult negatív jelzőket. — Én 1974-ben kerültem ide Békés megyéből, s már ak­kor is azzal „ijesztgettek”, hogy jövök a sötét Szabolcsba. Ez a minősítés tehát nem újke­letű. Megdöbbenéssel vettem tudomásul, miért e jelző, hi­szen ha összehasonlítom szü­lőfalummal és környékével — ezt azóta is rendszeresen meg­teszem — ez a megye semmi­vel sem elmaradottabb, sőt. Ott kevesebb fejlődést tapasz­talok, Szabolcs-Szatmár-Be- reg viszont rengeteget fejlő­dött. Battonyán érettségiztem, ahol 1966-ban még volt szál­loda és étterem. Tavaly, a 30 éves érettségi találkozónkon nem találtunk olyan éttermet, ahol nagyobb csoport megebé­delhetne, pedig Battonya vá­ros. Ebben a megyében vi­szont nem hiszem, hogy lenne olyan város, amelyikben ne ta­lálnánk. Úgy gondolom, messze nyúló társadalmi okai vannak a sötét Szabolcs elne­vezésnek — talán mert egye­sek számára jól hangzik. Pedig ha ismerősöm vagy rokonom látogat ide, valamennyien le vannak nyűgözve Nyíregyhá­za és a megye szépségét, fej­lettségét látva. Szégyen nélkül □ Szégyellnünk kell-e magun­kat a megye bűnügyi helyzete miatt? — Elismerve a bűnözés fo­lyamatos növekedését, me­gyénkben az ismertté vált bűn- cselekmények száma nem ki­ugró, az elmúlt hat évben 15- 20 ezer között alakult. Ez év­ben szinte minden megyében emelkedett az ismertté vált bűncselekmények száma, de míg nálunk „cs^k” 10-15, ad­dig Csongrádban 73, Somogy­bán 39, Fejérben 33 százalék­kal. Tehát nem igaz, hogy ná­lunk olyan rossz a helyzet. □ Nem mellékes az sem, mi­lyen a bűncselekmények struk­túrája, azaz melyek a leggya­koribbak. — Nem újdonság, s orszá­gos jelenség, hogy a legna­gyobb a vagyon elleni cselek­mények száma, ennek aránya 70-75%. Ez sajnos társadalmi probléma, az okai mélyreható­ak, olykor „megélhetési bűnö­zés” jellegűek. A hiedelem el­lenére nem nálunk lopják el a legtöbb gépkocsit, de az igaz, hogy itt akarják a határon ki­vinni, és rendszerint itt leple- ződik le. A sorban a közrend elleni bűncselekmények kö­vetkeznek (14-15%), majd a személy elleniek és a közleke­désiek (5-6%), a gazdasági bűncselekmények aránya 1-2 százalékot tesz ki. Sokszor felvetődik, hogy egyre durvább módon követik el a bűncselekményeket, s ez igaz is. Azt harsogja a televí­zió, a rádió és az írott sajtó: hol, mikor robbantottak, öltek meg valakit. Ebből azonban nem szabad általánosítani, hi­szen ezek a jelenségek nem mindenütt figyelhetők meg, gondoljunk csak arra: a rob­bantások két fő helyszíne a fő­város és Szeged. □ Leszámolásokról is hírt ad olykor a sajtó. Nálunk jel- lemzőek-e az ilyen indítékú gyilkosságok? — 1990 óta 24-35 között mozog az emberölések száma, ez országos viszonylatban nem kirívó. Az összeshez ké­pest elenyésző azok száma, amelyeket előre megfontoltan, nyereségvágyból vagy hason­ló okból követnek el, 90 szá­zalékuk családi, vagy ivócim­borák közötti vita következ­ménye. Tehát nem olyan jelle­gű emberölésekről van szó, amitől félnie kellene az állam­polgároknak. □ A gazdasági bűncselek­mények gyakorta nagy vissz­hangot váltanak ki. — A rendszerváltást köve­tően megváltozott gazdasági körülmények folytán talán ter­mészetes, hogy valamivel több ilyen bűncselekmény válik is­mertté, jellegük is más lett. Az, hogy hol és mikor derül fény rájuk, a körülményektől is függ, hiszen ha valahol ke­vesebbet derítenek fel, az nem feltétlenül jelenti, hogy nem jellemző az adott térségben. Arra is következtethetünk: még nem jöttek rá, vagy nem bizonyítható a gyanú. Ha vala­hol többet nyomoznak ki, az pedig nem feltétlenül jelenti az adott térség átlag fölötti fertő- zöttségét, talán a bűnüldöző szervek jobb munkájára vilá­gít rá. Sok olyan gazdasági visszaélésről hallani, amelyek felháborítják az állampolgáro­kat a kimagasló vagyonszer­zés, vagy a jogszabályok lát­szólagos kijátszása révén, de sokan ott is bűncselekményt vélnek felfedezni a háttérben, ahol pedig nincs. A maffiáról □ A szervezett bűnözés jelen­léte is jellemezheti egy-egy térség közbiztonságát. Nálunk vannak-e erre utaló jelek? — Gyakran beszél a lakos­ság erről, illetve a maffia je­lenlétéről, a jelenséget a jogal­kotás is követi, hiszen minő­sítve büntetendő, ha valaki bűnszövetkezet tagjaként kö­vet el jogsértést. En a praxi­somban ebben a megyében nem találkoztam olyan üggyel, ami e fogalomkörbe tartozik, az eddig indult büntetőeljárá­sok közül egyben sem lehetett maffta-jellegű szálakat bizo­nyítani. Azt sem szabad persze feledni, hogy a szervezett bű­nözésnek megvannak a sajátos jellemzői, nyilván nem állnak ki a nyilvánosság elé, s nehéz bizonyítékokat találni. Lehet, hogy egy-két ügy mögött sejt­hető ez a jelenség, de ha nem bizonyítható, feltételezésekre nem alapozhatunk. □ A határok közelsége fel­tétlenül együttjár azzal, hogy rengeteg itt a nem hazánkbeli elkövető? — A rendszerváltást köve­tően mind több külföldi jön Magyarországra, így me­gyénkbe is, de ez nem azt je­lenti, hogy a bűnözők elárasz­tották térségünket. Elenyésző azok száma, akik bűncselek­ményt követnek el. A jogsértő külföldiek mindössze 4-5 szá­zaléka követett el bűncselek­ményt megyénkben, ez igazán nem elrettentő arány. S ebben minden benne van a közleke­dési ügyektől a lopásokig. Ami még jellemző: a külföldi­ek zöme honfitársa(i) ellen kö­vet el bűncselekményt, gon­doljunk például a vásártéri „fejpénzszedésre”, vagy a bu­szos támadásokra, bár utóbbi­ra régen volt példa. Üldözni a bűnt — Összeségében elmondható, megalapozatlan a megyénket ért vádak, híresztelések sora, semmivel sem vagyunk rosz- szabb helyzetben a közbizton­ságot tekintve, mint az orszá­gos átlag. — Ami gond, hogy megle­hetősen magas az ismeretlen tettes által elkövetett bűncse­lekmények száma, ezeket ta­lán nagyobbb arányban lehet­ne felderíteni. Javítandó a bűnmegelőzés is, viszont ez társadalmi probléma, e téren több szervezetnek is megvan, illetve meglenne feladata. Én a bűnüldözésről tudok inkább szólni, s meggyőződésem, ha gyors a felderítés és a felelős­ségre vonás, annak van, lehet visszatartó hatása. E téren akadnak még problémák és tennivalók, habár el kell mon­dani, megyénk nem a mezőny végén kullog. Ennek ellenére nem vagyok elégedett, még akkor sem, ha időszerűségben (a nyomozások határidejére gondolok) elfogadható szinten áll a rendőrség, jónak mond­ható az ügyészségé és a bíró­ságé is. Mindez persze nem je­lenti azt, hogy a vezetők közül bárki is maradéktalanul elége­dett lehet, de tény, sokhelyütt nálunk rosszabbul állnak. Mindent meg kell tenni azért, hogy további javulást érjünk el, hogy a bűncselekmények elkövetői tisztában legyenek azzal: cselekményükre záros határidőn belül fény derül, s a felelősségre vonást sem kerül­hetik el. □ Ön szerint nyugodtan jö­hetnek Szabolcs-Szatmár-Be- reg megyébe a beruházók? — Úgy gondolom, a közbiz­tonságot tekintve a tisztessé­ges hazai és külföldi tőke nyu­godtan jöhet, ha úgy látja, hogy a gazdasági és egyéb fel­tételek számára kedvezőek. Az itteni bűnözés szerkezete és mértéke nem befolyásolhat­ja negatív irányba őket, nem fenyegeti őket nagyobb ve­szély, mint bárhol hazánkban, vagy bárhol a világon. □ Elkerülhetetlen, hogy megkérdezzem véleményét a Nyírfa-ügyről... — Én nem tudom, hogy mi a Nyírfa-ügy. Nem láttam a Nyírfa-dossziét, nem ismerem a tartalmát, ezért teljesen hely­telen, és vakvágánynak tar­tom, hogy egyesek lépten- nyomon erre hivatkoznak, s amikor büntető eljárások in­dulnak, azokat ezzel összefüg­gésbe akarják hozni. Ne a bűn­üldöző hatóságokon kérjék számon a Nyírfa-ügyet. Akik a Nyírfa-ügyről beszélnek, azo­kat kellene megkérdezni, hon­nan tudják, amit tudni vélnek? Ha pedig nem ismerik a lénye­gét, akkor minek beszélnek ró­la? Mindenkinek el kell ismer­nie, hogy a bűnüldöző szervek törekszenek kötelességük ma­radéktalan teljesítésére. Ezért engem zavarnak azok a kije­lentések, amelyek a bűnüldöző szervek munkájába vetett bi­zalmat próbálják megrendíte­ni. Azt sugallják, hogy azért romlik a megye megítélése, mert a bűnüldöző szervek vég­zik feladatukat, s esetleg nem azért, mert vannak, akik olyan cselekményt követnek el, me­lyet büntető eljárás keretében kell kivizsgálni. A törvényház, ahol igazságot és éveket osztanak Balázs Attila felvételei Kovács András: „Feltételezésekre nem alapozhatunk" Kelet-Magyarország 3 Gesztenye H ová lett a sült gesztenye? Valamikor a Rákóczi ut­ca sarkán árulta egy bácsi — vagy néni(?), arra már nem emlékszem, de arra igen, hogy a hidegtől átfagyott kezünket nagyon finoman melegítette a papírtöl­csérbe rakott, forró gesztenye. Gyorsan kellett ennünk, hogy az utója ki ne hűljön, mert akkor nehezebben jött le a héja, és bevágott a körmünk alá. Nem volt nagy felszerelése a gesztenyeárusnak. Csak egy állvány, azon a tálca, abban izzott a faszén, fölötte pe­dig a rostély, amin a gesztenyék sültek. Lehet, éppen ezért nem volt „szalonképes” a gesztenyeárus; de ahogy közeleg a tél, s vele az ünnepek, mindig hiányzik. Szerintem ennek az időszaknak a hangulatához legalább annyira hozzátarto­zik a sült gesztenye és az édes illatú sütőtök, mint ahogy a nyártól elválaszthatatlan a fagyi és a lángos. Sajnálom, hogy senkinek nem jut eszébe legalább kipró­bálni, van-e üzlet a sült gesztenye árusításban. Pedig gesz­tenye van, kilószám kapható a piacon. Ma sem igényelne nagyobb beruházást az „üzletnyitás”, csak egy kerti flek- kensütő kellene hozzá, meg néhány zsák faszén. S persze kés, a gesztenyék bevagdosásához. Lehet, a mai kínálathoz képest meglehetősen „snassz” portéka a sült gesztenye. Mennyivel flancosabb a hambur­ger, a gyros, a hot dog és a popkom (mert ugye, már a pat­togatott kukoricát sem ismerjük), meg az összes „csípj meg” (a hajdani krumpliszirom nyugati változata)! Nem szaporítom tovább a szót: lassan nyit a Kossuth té­ren a karácsonyi forgatag. Biztos lesz büfé. Mi lenne, ha ne adj’ isten egy kis gesztenyével, sült tökkel is színesítenék a kínálatot? Cservényük Katalin „Isteni színjáték" H a külföldi állampolgárnak születtem volna, szá­momra a legizgalmasabb, leglátványosabb televí­ziós filmsorozatot — vagy ahogy ma divatosan mondják, szappanoperát — a magyar politikai közélet je­lentené. Minden olyan fordulat megtalálható ugyanis nap­jaink valóságában, amely egy jó filmből sem hiányozhat. Az akcióhősöket is megszégyenítő bátorsággal és ügyes­séggel vetettek például véget a karhatalom emberei a kö­zelmúltban a METESZ engedély nélkül megrendezett fő­városi tüntetésének. Volt ott dulakodás, lökdösődés, sőt még bilincs is kattant. A komikusabb jeleneteket akkor örökíti meg a kamera, amikor valamelyik parlamenti párt tagjai kivonulnak az ülésteremből, így fejezve ki bizonyos témákban a nemtet­szésüket. A napokban, pontosabban kedden, az SZDSZ-es képviselők vonultak ki, mert nem értettek egyet azzal a ja­vaslattal, amelyet a kisgazdák az Országgyűlés alelnöke személyére tettek. Végül mégis „befutott” a megyénkből származó képviselő, így egy kívülálló számára a kivonulás nem volt más, mint „sok hűhó semmiért”. Abban azonban valóban igazat lehet adni a szabaddemokratáknak, hogy az Országgyűlés alelnöke az egész magyar parlamentet kép­viseli, s így semmilyen formában nem hangozhatnak el szájából szélsőséges nyilatkozatok. Még aznap este egy televíziós műsorban kifejthette véle­ményét a kivonult honatyák frakcióvezetője és a személyi javaslatot adó párt elnöke. Az egyenes adásban szereplők nem vizsgáztak jelesre politikai vitakultúrából, hiszen egymás szavába vágva, egymást meg sem hallgatva pró­bálta mindenki elmondani a saját véleményét, illetve meggyőzni a tévénézőt a maga igazáról. Ha külföldi állampolgár lennék, egy jót nevetve kikap­csolnám a készüléket, s hamar álomba merülnék. Csak­hogy magyarnak születtem több millió honfitársammal együtt, s hiába zárjuk el a tévét, ha akarjuk, ha nem, az „is­teni színjátéknak” mi is részesei vagyunk. M. Magyar László Vadkeiet, sötét Szabolcs, maffiafészek — ilyen, s hasonló jelzők keringtek, keringenek megyénkről. Ez korántsincs így — vélik politikusok, gazdasági szakemberek, átlagem­berek egyaránt. Az oktalanul ránk aggatott jelzők arra késztetnek bennünket: oszlassuk el az alaptalan megnyil­vánulásokat tükröző gondolatokat. A lények — ellentét­ben a híreszteléssel — a fejlődés jelelt igazolják, amiért még többet kell tenni. .Sorozatunkban vezető beosztásban Súlyprobléma Ferter János rajza

Next

/
Thumbnails
Contents