Kelet-Magyarország, 1997. november (54. évfolyam, 255-279. szám)
1997-11-13 / 265. szám
1997. november 13., csütörtök HATTER Q Igényes munkára vevő a piac Próbaidőn túli tapasztalatértékelés a 221 szakmát átfogó kézműves kamaránál r * Nyéki Zsolt Nyíregyháza (KM) — A gazdasági kamarák próbaidőként is felfogható hároméves cikluson jutottak túl ebben az évben, a törvényi szabályozással létrehozott szervezetek a közelmúltban egymás után rendezték tisztújító küldöttgyűléseiket. A sorok rendezése jó alkalmat teremtett a visszatekintésre és természetesen elkészült a megoldásra váró feladatok listája is. Nem történt e? másképp a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kézműves Kamara esetében sem, ahol a küldöttek szándékának megfelelően felállt az új vezetőség, a tizenkét osztályt képviselő elnökség, az Etikai és az Ellenőrző Bizottság, s eldőlt az is, hogy kik tolmácsolják majd országos szinten a megyei elképzeléseket. Pontos tagkör — Három év elteltével új jogi környezetben találták magukat a gazdasági kamarák, amelyek nem egészen úgy kezdhették meg működésüket, mint ahogy azt a kormány tagjai és a szervezet vezetői 1994. évi indulásnál tervezték — vezeti be értékelését az ígéretek számonkérésével Huray Gábor, a Kézműves Kamara (tisztségében nemrégiben megerősített) régi-új megyei elnöke. S hogy a konkrétumokkal se maradjon adós, rögtön sorolja a kifogásolt, hiányolt intézkedéseket. Az állam gazdasági szerep- vállalásának mérséklésére fogadták el 1994-ben a gazdasági kamarák megalakításáról szóló törvényt, amely a Magyar Köztársaság területén székhellyel rendelkező, gazdasági tevékenységet folytató gazdálkodó vállalkozásokra illetve szervezetekre terjedt ki. Eszerint a Kézműves Kamarához tartozik az a gazdálkodó szervezet, amely a kézműves jegyzékben felsorolt kétszázhuszonegy szakma valamelyikét kisipari módon gyakorolja. A tagviszony A klasszikus kézművességen belül az igényes munkákra vevő lesz a piac egyéni vállalkozóknál az igazolvány kiváltásával, társasvállalkozók esetében a cégbejegyzéssel kötelező jelleggel jön létre. Üres törvény — A kamarák létrehozásánál az állam a törvényben több olyan kötelezettséget is vállalt, amely a kezdeti nehézségeken átsegíthette volna az új szervezeteket. A törvény garantálta többek között az adóból leírható tagdíjakat, az irodákhoz juttatást, az elmaradó tagdíjak köztartozássá minősítését és az ilyen címmel járó behajtási jogot, a kamarák tagsági viszonyának rendezését és felruházását közjogi feladatkörrel. A felsoroltak töredéke valósult meg — utal Huray Gábor a problémák gyökereire, amelyek a megyei Kézműves Kamara hároméves történetében is komoly feszültség forrásaivá váltak. Hivatalos adatok és előrejelzések alapján a megyei kézművesek táborát előbb 10, később 8, majd 6 ezer tagúra becsülték a helyi vezetők, akik ehhez igazították a költségvetést. Ezzel szemben a regisztrált tagok száma jelenleg alig haladja meg a 3 ezret, így az elmúlt három év gazdálkodása veszteséggel zárult. Az első évek különbségeit a Pénzügyminisztériumtól kapott hitelből sikerült kiegészíteni. Kétségtelenül rosszul ítéltük meg várható bevételeinket, éppen ezért 1996-tól kezdve minden kiadást közös megfontolás tárgyává teszünk — ismeri el a tervek rosszul sikerült részeit az elnök. Osztrák képviselet Aki nem is tagadja: sikerekkel és kudarcokkal teli időszakot zárt most le a küldöttgyűlés, amely megválasztotta új vezetőségét s 12 szakosztályt alakított a megyei kézművesség helyzetének javítására. Kézzelfogható segítségre jó példa az üzleti kapcsolatteremtés és piacszerzés érdekében tett kezdeményezés, egy idén nyáron alárt szerződésnek köszönhetően immár osztrák Martyn Péter felvétele partner látja el a keleti régió kézműveseinek állandó ausztriai képviseletét. Az információk szqlgáltatása, a képzések, tanfolyamok, üzletember-találkozók, kiállítások, szaktanácsadások sem maradhatnak eredménytelenek, ezt jelzi az is, hogy a kézműves kamara hatékonyan segítette tagjait pályázataik elkészítésében, amelyekkel a decentralizált alapokat célozták meg. Ugyancsak gyors eredmény várható a szakképzés felügyeletének szigorításától, a mestervizsgáztatás megszervezésétől. A nyíregyházi ügyfél- szolgálati irodán kívül öt helyszínen (Fehérgyarmat, Kisvár- da, Nyírbátor, Mátészalka, Vásárosnamény) fogadja a tagokat területi iroda, ahol gyorsabban juthatnak információkhoz. Hamarosan új fejezetet nyit a kamara életében, ha majd átveszik a vállalkozói igazolványok kiadási illetve bevonási jogkörét, ezzel az állam nem titkoltan a gazdaság áttekinthetőségén akar javítani. A lma a fa alatt, nyári piros alma, engem gyaláz a szeretőm édesanyja. így kezdődött az a népdal, amit apám műhelyében nap mint nap dalolt, fütyült a mindig jókedvű segédünk. Akkor sem értettem, ma sem értem, mi köze volt a fa alatt lévő almának ahhoz, hogy a szegény fiú szeretőjének az édesanyja nem szívelte őt. Ha csak nem a rím kedvéért történt az egész. Különben is egy népdalban nem kell mindig az ok-okozati összefüggést keresni — próbáltam megnyugtatni magam. Hogy mindezek miért jutottak most újból eszembe, elmondom. Szál ka felől jöttünk pesti barátaimmal hazafelé, s a vajai átvevő előtt hosszú gépkocsisorok kígyóztak. Volt aki már reggel négykor odaállt, hogy idejében sorra kerüljön, de még délután is ott várakozott. Hidegek, csípősek ilyenkor már a nappalok is nemcsak a reggelek. Jólesett hát a meleg tea. meg a forralt bor is a termoszból. A kocsikon meg dércsípetten piroslott az alma. Ez Pesten 80-100 forint — mondták barátaim, itt meg léalmának sem kell, állapították meg rezignálton. Megálltunk, a sorbanállók között ismerősök is voltak, így hát pillanatok alatt gyűrű vett körül bennünket. Megkóstoltuk mi is a murcit, közben hallgattuk a panaszáradatot. Ami ott elhangzott, nem írhatom le, nem is kell, mindenki gondolja. Egy biztos, nem az 1-7- ről, még csak nem is a NA- TO-ról esett szó. Még meg sem emésztettem a hallottakat, s hogy a sokk teljes legyen, másnap egy év után kedvenc zöldségesemnél újból felfedeztem a zöld almát. Formás faháncs és papírdobozokban voltak elhelyezve szépen sorjában. Érkeztek Franciaországból és Spanyolországból. A dobozokon az EU sokcsillagos emblémája. Egy darab alma ára 55 forint. Szavam sem lehet, tavaly is ennyi volt. Van aki ezt megveszi? — kérdeztem az ismerős eladótól. Hogyne — válaszolt—az újgazdagok. Egy-egy partyn — ma így nevezik jobb helyeken a családi összejöveteleket — annyi zöldalmának kell lenni a kristály tálon, ahány vendég van. Ez a sikk. Fogyasztani természetesen étkezés után kell, felsze- letelten, nassolgatva, mert étkezés előtt a kaviár dukál. Sajnálni kezdtem őket, mi van akkor, ha több család érkezik. Megnyugtatott az eladó, ne sajnálkozzon, egy több tízezer forintos vacsoránál ez meg sem kottyan. Miután így sikerült megnyugodnom, azon kezdtem törni a fejem, hogyan kerül ide más országokból az az alma. A banánt és a narancsot megértem. De az almát? Tudják-e a megrendelők, a külkereskedők, a több tucatnyi érdekvédelmi kamara, hogy itt már kivágják a fákat és hogy mennyi rohad a fák alatt? Egy jó tippet adnék nekik. Válogassák ki az itteni léalmának szánt szállítmányokból a legszebb zöldeket, csomagolják be szépen, s adják darabját mondjuk 10 forintért. Mondják azt, hogy Argentínából jött. A siker garantált. Miután így újból megnyugtattam magam, ettem otthon abból a mára már elátkozott szabolcsiból két szemet. Családomnak is kitettem egy nagy tálcával. Barátokat is várunk, hadd lássák mi is vagyunk valakik. M indezek után továbbra sem értem, hogy miért nem szeretett, miért gyalázott a szeretőm édesanyja. Talán azért, mert az alma már akkor is a fa alatt volt? Elképzelem, hogy gyalázhatna ma, ha azt hallaná, még pénzt is adok a zöld almáért. Darabjáért 55 forintot. Ami különben lehet magánügy is, hiszen a pénzéért mindenki olyat és annyit vesz, ameny- nyit csak akar. Papírgyűjtés S okan nem veszik komolyan, talán igazából nem is akarják hinni, milyen fontos jelentősége lesz annak, hogy valaki igazolni tudja munkaviszonyát, s azt, milyen munkakörökben mennyit is keresett — mondta nemrég a Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság egyik munkatársa. Szavaiból a továbbiakban kiderült: a munkakönyv megszűnésével kaotikus állapotok kezdtek kialakulni, hiszen az emberek nemigen tartják lényegesnek, hogy megőrizzék munkaviszonyt igazoló papírjaikat, hogy megfelelően dokumentálják, nyilvántartsák aktív életüket, befizetett járulékaikat. Ezzel együtt változatlanul nagy divat, hogy egyes vállalkozók a minimálbérrel vesznek fel alkalmazottat, a különbséget pedig zsebből fizetik. A megoldás ma még egyik fél számára sem rossz, akár azt is mondhatjuk, így mindkettőjüknek sokkal előnyösebb. Csak később jön a feketeleves, mert így fordulhat majd elő, hogy ha elérkezik az idő, nem lesz az illetőnek elegendő munkaviszonya, vagy pedig ha lesz is, olyan minimális összeggel, amely után alig adható tisztességes nyugdíj. Pedig a januártól életbe lépő rendelkezés nem ismer majd pardont. Nyugdíj csak annak jár, aki járulékot fizetett, összege pedig attól függ, mennyi is volt valójában a rendszeresen kézhez vett kereset. Nem árt ezt figyelembe venni akkor, amikor kft.-k, bt.-k tűnnek el egyik napról a másikra, amikor gyakorlatilag nincs dokumentáció. Már ma is rendkívül sok bonyodalmat okoz, hogy megszűnt, felszámolt kft.-k, vállalkozások után kell kutatnia a nyugdíjbiztosító dolgozóinak ahhoz, hogy a hozzájuk forduló- naík segíteni tudjanak, nyugdíjat folyósíthassanak. Jobb lesz tehát, ha saját érdekünkben, önmagunk, öregkorunk védelmében már most szigorú papírgyűjtésbe kezdünk, s megőrzünk mindent, ami fiatalon, aktív korban feleslegesnek tűnhet. Ha megöregszünk, forintot érnek majd a megsárgult dokumentumok... Kovács Éva Segíthetek, főnök? Ferter János karikatúrája Irak, Ukrajna V alamikor úgy volt, hogy Magyarországnak is az a fontos, ami a Szovjetuniónak. Ha Krampuszov elvtárs, a Komszomol másodtitkára a csendesóceáni szigetvilágba utazott, a Komszomolszkaja Pravdához hasonlóan a magyar írott és elektronikus sajtó is első hírként közölte azt az éppen soros hírblokkjában. Azóta nagyot változott világ. Krampuszov elvtársból testőrök védte vállalkozó lett, a Komszomolszkaja Pravda épületébe bank költözött, s hát persze..., eltűnt a Szovjetunió. Csak egy valami nem tűnt el: a magyar hírszerkesztők egy részének szolgalelkűsége. Korábban a nagy Szovjetunió, most a még nagyobb Egyesült Államok a majmolandó ország. Bizonyos körökben mindennél fontosabb az, ami ott történt, történik. Ha a CNN mondjuk azt tálalja vezető hírként, hogy Clinton műfogsorából letört egy darab, nálunk elviheti a Duna a Parlamentet, Milánóban összedűlhet a dóm, s kicsit odébb elpárologhat a Garda-tó. biztosak lehetünk benne, a mi rádiónkban, tévénkben a műfogsor szerepel majd az első helyen. A hét derekán Magyarország vendége volt az ukrán kormányfő. Bekapcsolom hát az esti, hat órai krónikát, hogy halljam, mire jutott a két miniszterelnök, de semmi. Már negyed hét körül jár az idő, de még csak halvány utalás sincs a látogatásról. Jó öt percig semmi másról nem hallani, csak arról, hogy micsoda gazfickók ezek az irakiak, képesek kiutasítani nemtudom hány amerikai szakértőt, akik valami fegyverek után szaglásznak. De lesz is nemulass, máris készenlétben a Nimitz anyahajó...! Szaddám Husszein a hírek szerint valóban egy félőrült diktátor, Irakban nem léteznek az emberi jogok..., de már isten bocsássa meg, nekem azért mégiscsak fontosabb hír, miben egyezett meg a magyar, s az ukrán kormányfő, milyen kapcsolatokra számíthatunk legnagyobb szomszédunkkal, a majdnem hatvanmilliós Ukrajnával, milyen jövő várhat az Ukrajnában élő magyarságra. Közszolgálati rádiónknak úgy tűnik ez csak sokadrangú hír. Balogh Géza Zöld alma
