Kelet-Magyarország, 1997. november (54. évfolyam, 255-279. szám)

1997-11-10 / 262. szám

1997. november 10., hétfő KULTÚRA Kapaszkodni a gyökerekbe Kállai János Nyíregyháza, Kótaj — Ha csupán a két eddig megjelent kötete címét nézzük — Gyö­kereidet el ne ereszd (1991), Idekötöz mindhalálig (1997) — szembeötlő: a Kótajban élő és nyugdíjasként tevékenyke­dő Horváth József tanár-költő számára a létezésben az egyik legfontosabb dolog a kötődés, a valamiben, valakiben meg­kapaszkodás. Most, hogy im­már közel jutván 63. esztende­jéhez, letette asztalunkra má­sodik könyvét, szóval csak most derülhetett ki sokunk számára: elkötelezettsége be­csületben, tisztaságban, hű­ségben, a poézis pátoszos ere­jének hirdetésében, a líra cico- mátlan közérthetőségében mit sem változott 1956 óta, ami­kor első költeményei megje­lentek. Az egyszerű emberekről szólnak e versek — olvashat­tuk friss kötete hátsó borító­ján, s kétségtelen: a lecsupa- szodott (vagy eleve „pőre”), gyakran a prózát közelítő vers­univerzumban nincs talán egyetlen dekódolást igénylő gondolat. Minden annyit je­lent, amennyit a fogalmi szint­től legfeljebb néhány, megfejt­Paksi láda j Paks (MTI) —- Különleges értékű régi láda és irata­nyag került a Paksi Városi Múzeumba egy családi ház padlásáról. A felirat szerint A Paks Mezőváros Telkes ; Gazdáinak a ládája családi örökségként maradt meg az adományozó Fach Jó- - tsefné birtokában, ugyanis i az édesapja volt a paksi le­geltetési társulat utolsó el- nőke, 1950-ig. A ládában őrzött dokumentumok ku­tatására, feldolgozására évek kellenek, mert azok a jobbágyfelszabadítástól, ■ 1841-től 1949-ig, tehát több mint egy évszázadon át rögzítik a paksi paraszt­ság történetét, a földműves közösség legelő- és erdő­birtokra vonatkozó nyil­vántartásával, telekkönyvi kivonatokkal és más ira­tokkal. Horváth József verses­könyvét Csizmadia Attila fametszetei díszítik KM-reprodukció hető metafora síkjáig emel­kedve „könnyen fogni tudunk belőle”. Nem szorul magyará­zatra az ilyen természetű, vall­juk be — így, a XX. század végóráiban — bizony kissé anakronisztikus lírai attitűd, hang, kifejezésmód. Az Idekötöz mindhalálig Babka József Nyíregyháza — Több hóna­pi szünet után a közelmúlt­ban a nyíregyházi Városi Művelődési Központ és Gyermekcentrum hangver­senytermében adott koncer­tet a Szabolcsi Szimfonikus Zenekar. Az új szervezeti formában működő, több új taggal megfiatalodott együt­tes műsorán népszerű szá­mok szerepeltek. A koncert első felében Beetho­ven Egmont nyitánya és Schu­bert h-mol Befejezetlen szim­fóniája hangzott el (Beetho­ven: Karfantáziája helyett), szünet után pedig Erkel Ünne­pi és Hunyadi László nyitá­nya, valamint Brahms V. Ma­gyar tánca. arányosan megszerkesztett gyűjtemény. Négy ciklusa — Kopjafák alatt, Hitemet imá­val fényezte, Megváltó fények nyomán. Emlékek fénye az ének — szinte azonos terjede­lemben foglalja magába a te­matikailag együvé sorolható műveket. A históriai elődöknek tisz­telgő főhajtás, az ún. aposztro­fált versek Horváth lírájának legerősebb darabjai. Történe­lemtanárként, irodalmat isme­rő, művelő, olvasott ember­ként szinte teljes portrésort ka­punk Szent István királyunk­tól, Mikes Kelemenen át, Váci Mihályig, Ratkó Józsefig — mindazokig tehát: akik szer­zőnk számára cselekvési, er­kölcsi, poétái értelemben pél­daként szolgáltak. De ugyan­így előszámláltatnak a társa­dalom, az ország, a haza histó­riájának sorsfordító történései — többször pl. 1956 forradal­mának és elbukott szabadság- harcának esemény szilánkjai. A kronologizáló — „króni­kás” — megközelítés — mint pl. a romániai karácsonyi for­radalom esetében — a hiteles­séget erősíthetné; kár, hogy a publicisztikai, napi politikai szlogenek közhelyessége le­szűkíti a merészebb eszmetár­sítások mozgásterét. A direkt A közkedvelt programok magukban hordják azt a ve­szélyt, hogy a közönség — mivel már több előadásában hallhatta — kritikusabban fo­gadja. Most igazi élményt és sikert a szünet után elhangzott művek jelentették. A kezdeti elfogódottságon a helyszínhez való akusztikai alkalmazkodá­son túljutva az Erkel- és Brahms-művek kidolgozottsá­gukkal élményszerű előadá­sukkal érték el a megérdemelt elismerést. Az est karmestere vendég­ként Kováts Zoltán volt, aki régebben már évekig dolgo­zott együtt a zenekarral, emlé­kezetes sikereket elérve. Most sajnos csak néhány próbára és e koncert vezénylésére jött vá­rosunkba. A felkészülésre szánt rövid idő ellenére is ér­ződött aprólékos, igényes utalások a napi sajtó tényköz- léseinek nívóját alig haladják meg. Ott viszont, ahol a ma társa­dalmi-politikai kérdéseire pró­bál választ keresni és adni, nos, az e tematikai körhöz kapcsolható költeményekben a lózungszerűség, a moralizá­ló, körülményes fejtegetés le­fokozza a szándék, a gondolat jóhiszeműségét. A Büntetle­nül nem lehet című vers java­részt ilyen sorokból építkezik: „kipofozott riportok sminkelt képei helyett / megrázó, fény­telen sorsokat kell látni, halla­ni.” vagy: „ Korunkban még sok dolog nincs rendjén.” Az Arcokban című vers sem men­tes a frázisoktól: „Programo­zott, önromboló világunkban balkáni indulatok uralkod­nak.” Az ilyen szürkeségeket nehezen tudják feledtetni a kisebb számban „beváloga­tott”, gondol atot-érzelmet mozgató alkotások. Befejezé­sül közülük az egyik legtelita- lálatosabbra utalok: a Végül címűre. Ez a vers mind forma­ilag, mind tartalmában, magát őszintén megmutató egyszerű­ségében igazolja: a kriti­kai észrevételek ellenére sem érdemtelen tollforgató köny­vét publikálta a Rím Könyvki­adó. munkájának eredménye. Igé­nyessége határozottsággal, nagyvonalúsággal, tempera­mentummal, világos vezénylé­si technikával párosulva veze­tett egy felszabadult muzsiká­láshoz az est második felében. Ha újra elvállalná a zenekar betanító munkáját, és ha hosszabb ideig itt maradna, nagy hasznára válna az együt­tesnek; sokat nyerne vele a hangversenyre járó közönség is. Városunk és megyénk fej­lődő zenei és kulturális életé­nek nagy szüksége lenne a szimfonikus zenekar tevé­kenységére, a fejlődéséhez szükséges feltételek biztosítá­sára, a zenekari tagok megtar­tására. A közönség meleg ünnep­léssel bizonyította: a zenekar és a karmester iránti szimpáti­áját. Zenei öröm a szünet után A Szabolcsi Szimfonikus Zenekart Kováts Zoltán dirigálta A tét: anyanyelvűnk jövője A nyelwédelem nem elsősorban kormányzati feladat — mondta Tabajdi Csaba Budapest-Nyíregyháza (MTI — KM) — Az elmúlt évtize­dek során többször megkon­gatták a vészharangot a ma­gyar nyelv fölött. A jóslatok­ban a féltés munkált: megóv­ni anyanyelvűnket a főkép­pen divatos idegennyelvi áramlatoktól, megőrizni haj­lékonyságát, rugalmasságát, kifejező erejét. Hosszú távú stratégiát dolgoz ki a magyar nyelv ápolására a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága (Anya­nyelvi Konferencia), a Magyar írószövetség, és a Magyar Tu­dományos Akadémia. Erről Pomogáts Béla, az írószövet­ség és az Anyanyelvi Konfe­rencia elnöke beszélt a Buda­pesten az Anyanyelvűnk jövő­je címmel rendezett tanácsko­záson. Hangsúlyozta: a nyelv­ápolás feladatai megkerülhe- tetlenek, de e két szervezet már többször leszögezte: nem akar nyelvtörvényt. Göncz Ár­pád köztársasági elnök felszó­lalásában az anyanyelvet a nemzeti önazonosság eszközé­nek nevezte, amely különbö­zőségeivel együtt is összeköti a határokon innen és azon túl élő magyarságot. A folyama­tosan változó nyelvet fához hasonlította, amelynek bizo­nyos ágai az idők során elszá­radnak, miközben az egészsé­ges törzs új hajtásokat hoz. Péntek János kolozsvári egyetemi tanár a nyelvészeket megosztó kérdésekről beszélt. Mint elmondta: a történelem során a magyar nyelv mindig az éppen akkor uralkodó euró­pai modellhez igazodott, de ma különböznek a vélemé­nyek arról, hogy a jelenkori változások adhatnak-e okot aggodalomra. Abban sem egy­séges a vélemény, hogy az anglicizmusok elterjedése veszélyezteti-e a magyar nyel­vet, kiszorítja-e egyes terüle­tekről. Hozzátette: arra is vá­laszt kell adnia a szakmának, hogy beavatkozhat-e a nyelv alakulásába és ha igen, miként és milyen mértékben. Glatz Ferenc, az MTA el­nöke hangsúlyozta: az Európai Unió szegényes lenne, ha a kisnyelvi kultúrák kiveszné­nek. Az anyanyelv azonban nemcsak a nemzeti önazonos­ság, hanem a szociális esély- egyenlőség eszköze is. A nyelvtudományon belüli hábo­rút öngyilkosságnak nevezte. Mint elmondta: az MTA az in­formatika korábban kiemelt feladatának tartja a nyelv meg­őrzésének és modernizációjá­nak feladatát. Elképzeléseik szerint első lépésként felmé­rést készítenek a jelenlegi helyzetről: egyebek mellett a Magyarországon és a határon túl használt nyelv egymásra hatásáról, a közvetítő nyelvek és a magyar nyelv viszonyá­ról. Felülvizsgálják a szótárál­lományt és a nyelvoktatásban elfoglalt helyét. Az akadémia cselekvési programot is kidolgoz, amely november elejére készül el. Ja­vaslatokat fogalmaz meg töb­bek között az iskolák feladata­iról a beszédkultúra nevelésé­ben és az idegennyelv oktatá­sában. A programnak ki kell teijednie a közéletben és a tö­megkommunikációban dolgo­zók anyanyelvi kötelezettsé­geire is. Tabajdi Csaba, a Miniszter- elnöki Hivatal politikai állam­titkára kiemelte: a nyelvvéde­lem nem elsősorban kormány­zati feladat. Az államnak az ehhez szükséges anyagi felté­teleket kell megteremtenie, és az anyanyelv megőrzését épp­úgy biztosítania kell a határon túl élő magyarok számára, mint az itt élő kisebbségeknek. Megfogalmazása szerint a vál­tozó magyar nyelvnek „biz­tonsági tartalékai vannak a ha­táron túli nyelvben”. Tabajdi Csaba is úgy vélekedett, hogy nyelvtörvényre és kisebbségi nyelvtörvényre nincs szükség. Hungarodidact '97 Nyíregyháza (KM - K. J.) — Az idén immár negyedik alkalommal rendezték meg a Budapesti Vásárközpont­ban a Hungarodidact ’97 nemzetközi oktatási, okta­tástechnikai és képzési szakkiállítást. A kétévente sorra kerülő, nagyszabású bemutató régiónkbeli kép­viselője a nyíregyházi Ho- monnai és Társa Kiadó volt — A kezdetektől ott va­gyunk termékeinkkel a ki­állításon — tájékoztatta la­punkat Homonnai Zoltán igazgató. Szó szerint igaz a nemzetköziség; az idén mintegy 200 honi és külföl­di cég hozta el termékét a bemutatóra. Nehéz lenne elsorolni, mi minden volt a pavilonokban. Egy biztos: ami a tanodákban tárgyi feltételekben szükségeltetik — a füzetektől a szemlélte­tő eszközökig, a bútoroktól a tankönyvekig — mindent megtalálhatott a közel fél­százezer látogató. — Mi a házi feladat mun­kafüzet sorozatunk — mely a betűvetéstől az érettsé­giig” szlogen jegyében szü­letett — teljes, átdolgozott választékával rukkoltunk ki. — A széria már igazolta életképességét; jó szolgála­tot tesz az elsős elemisták­nak éppúgy, mint az érett­ségire készülőknek. Szinte minden tantárgyhoz kíná­lunk tetszetős küllemű, okosan hasznosítható füze­tet. — A Nemzeti Alaptan­tervhez igazodtunk a tarta­lomban, gondolva a jövőre. De nemcsak a munkafüze­teket tettük közszemlére. Bárki kézbe vehette új ki­adványainkat, köztük G. Szabó István Összefoglaló és összehasonlító történe­lem című segédkönyvét. Mint az ország ötödik leg­nagyobb tankönyvkiadójá­nak vezetője mondhatom: sikerünk volt a Hungarodi­dact ’97-en. Hírcsokor m mmm WWW'Rmw« Kisvárdán... ...folytatódnak a Könyvtári Csevegés sorozat esemé­nyei. A következő összejö­vetelt november 12-én dél­után három órától tartják a városi könyvtár olvasóter­mében. A téma — melynek előadója S. Varga Pál, deb­receni irodalomtörténész — Czóbel Minka, a magyar szimbolista. (KM) A Cape Fear... ...Filmklub következő elő­adását november 12-én, szerdán 18 órától látogat­hatják az érdeklődők a nyír­egyházi Városi Művelődési Központ hangversenyter­mében. A mozi barátai ez alkalommal Lynch Útvesz­tőben című alkotását élvez­hetik. (KM) Hajdú János... ...és Trencsényi László kö­zös tárlata november 20-ig tekinthető meg Nyíregyhá­zán, a Magyar Honvédség Helyőrségi Klubja kiállító- termében. (KM) Kiállítás nyílt a nagyecsedi Berey József Helytörténeti Gyűjteményben. A tárlaton Dacsó Iván, Horváth Im­re, Lakatos Jenő és Oláh Margit alkotásait nov. 20-ig tekinthetik meg az érdeklődők Szűcs Róbert felvétele Munkácsra járás Mizser Lajos Szólásainkban sokszor ta­lálkozhatunk szójátékkal. Ez annyit jelent, hogy a közszói jelentést átvisszük egy-egy helységnévre. Te­hát a „munkácsra jár” is ide tartozik. A jelentése: mun­kába megy (jár). Anonymus is a munka szóból származ­tatja Munkács....: „... azt a helyet, amelyet először el­foglaltak, Munkácsnak ne­vezték, mert igen nagy munkával jutottak arra a földre, amelyet megkíván­tak.” A másik szólás nagyon szelídnek látszik: ,Áldja meg az Isten, mint a mun­kácsi szénát”. Valójában inkább szitkozódás, hiszen ezekkel lehet helyettesíteni: üsse meg a mennykő, egye meg a fene stb. Lássunk to­vábbi szólásokat Bereg me­gye odaáti részéről. Okos, mint a beregi kos — farral megy a vályúnak”, azaz na­gyon buta. A kost nemcsak Nagyberegre fogták rá, ha­nem pl. Tordára, Bécsre stb. „volt nekem is földem Bégányban”. Itt nem is a helynév a lényeges, hanem a „volt” szó; egykori tulaj­donomat már nem tudom eladni, nem vehetek fel rá kölcsönt. „Ardóba fát vág­nak, ide hullik a forgácsa” (akkor mondják, amikor Beregszászban hallani lehet a végardói harangszót). És ha elmegyünk egészen a Kárpátokig, akkor rögtön eszünkbe jut Ady Endre szállóigévé vált verssora: „Verecke híres útján jöttem én”. S ezzel, ha Ungot nem is, de Bereget már bejártuk.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents