Kelet-Magyarország, 1997. október (54. évfolyam, 229-254. szám)

1997-10-07 / 234. szám

1997. Oktober 7., kecll HATTER Új utakon az Eurorégió A helyszíni tapaztalatok azt mutatják: előnyökkel járhat az együttműködés Kováts Dénes Polanczyk (KM) — A hsna- rosan 5. születésnapját ün­neplő Kárpátok Euroégió soros, immár XXI. tancsü- lésének a lengyeloszági üdülőhely, Polanczyk idott otthont a múlt hét máodik felében. A magyar külottsé- get dr. Zilahi József,» me­gyei közgyűlés elnökevezet­te, aki a Kárpátok EuDrégió Tanácsának soros eliáke is. A delegációban helyit kap­tak a megyénkben sató kép­viselői, így lapunk i hely­színről tudósíthatta «Ivasóit. A Kárpátok Eurorégó 1993. február 14-iki létrelozását a Kárpátok hegység é a Tisza folyó szomszédos, h.tár menti régióinak többéves fatár men­ti kapcsolatai előztél meg. Továbbfejlesztés A kezdeményezésfk kezdet­ben kétoldalú egyittműködé- seket jelentettek, najd reális esély nyílt ezek nagyobb régi­ót átfogó továbbftjlesztésére. A Kárpátok Eurorégió székhe­lye 1997. július 1 -tői a lengyel Kronsno város, ügyvezető igazgatója Piotr Helinski. a soros elnök pedg dr. Zilahi József. A mostan tanácsülé­sen a lengyel, a nagyar, a ro­mán és az uknn küldöttség mellett ezúttal is jelen voltak a szlovákok, akik egyelőre meg­figyelőként vesmek részt a ta­nács munkájában Immár 14 millió lakost fog össze 132 151négyzetkilomé­teren a Kárpáok Eurorégió, megyék, járások, városok a tagjai, a legújabb belépő — éppen Polanczykban született erről döntés — a lengyel Tar- now vajdaság. Tamow több szempontból is ismert a ma­gyarság előtt, egyrészt, mert a híres ’48-as honvédtábornok, Bem József(Bem apó) városa, másrészt ismert kiránduló- hely, s gazdasági központ. Magyarországi kapcsolatai között meg kell említeni Jász­Nagykun-Szolnok megyét, mellyel évek óta együttmű­ködnek az élet különböző terü­letein. Az Eurorégiót jelentős regi­onális nemzetközi szervezet­ként tartják számon kontinen­rorégió egészéhez kapcsolódó projectek megpályázására Ss megvalósítására van igény, de két- illetve háromrégiós pro- jectekére is, így az adott témá­ra valóban csak azok koncent­rálnának, akik érintettek. Fel­célja az említett szervezetek­hez való csatlakozás. A megbékélés, a megértés, a tagországok lakói egymás kö­zötti kapcsolatának erősítése az Eurorégió célja — fogal­mazta meg zárszavában dr. Zi­A magyar küldöttség tagjai a tanácskozáson (jobbról balra): Timkó József, dr. Sü- li-Zakar István, Labbancz Marianna, Puskás Ferenc (hazánk krakkói főkonzulja), Gyüre Ferencné és Scodnik Kinga A szerző felvétele sünkön — derült ki az ügyve­zető igazgató szavaiból. Ezt nemcsak az mutatja, hogy te­rülete az elmúlt években 55 ezerről több mint 130 ezer négyzetkilométerre nőtt, de a más irányból — például a he­gyi régiók, a határ menti régi­ók szövetsége vagy a Maas- Rajna Eurégió részéről — mu­tatkozó érdeklődés is. Az Interneten... Több, megfontolásra érdemes javaslat fogalmazódott meg a tanácsülésen — melyek ter­mészetesen azonnali dönté­sekkel nem határozhatók el. Ezért mindegyik nemzeti oldal megvitatja a Piotr Helinski ál­tal felvetett gondolatokat, ezek kiegészítését, összegzését a következő ülésen tárgyalják. A fő munkaterület az ügyve­zető szerint a munkabizottsá­gokra, illetve a titkárságra há­rulna, a nemzetközi összekö­tők ,(nálunk László Brigitta) segítsége révén. Módosítást igényel a tevékenységi prog­ram is, hiszen a tapasztalatok azt mutatják: nemcsak az Eu­vetődött a hatékony informá­ciócsere érdekében egyrész egy e-nail rendszer felállítása az Interneten a titkárság és a nemzeti összekötők között, másrészt hogy a Kárpátok Eu- rorégónak saját oldala legyen az Inerneten. A ténzügyi fegyelem betar­tása mellett feltétlenül tevé­kenykedni kell az anyagi for­rásáé előteremtése érdekében, javíani az információcserét, a kiadványok készítésének reniszerét, pontosan meghatá­rozd a felelősségi köröket. Yitathatatlan: a Kárpátok Eirorégió tagjai nemcsak azo­nos érdekek mentén mozog­nék, de a nemzeti politika is érződhet aktivitásukon most, anikor egyes országok hama- nbb lehetnek az Európai Unió, illetve a NATO tagjai. Ez azonban — csengett ki a ta- íácskozás összegző szavakból — nem lehet gátja a régiós partnerségnek, hiszen számos olyan terület van, melyeken azonos érdekek jelennek meg. Különösen annak ismereté­ben, hogy valamennyi nemzet lahi József, utalva arra is: az információs bank létrehozása és fejlesztése, a gazdasági együttműködés szorosabbra fűzése a Kárpátok Eurorégió szerepét is erősítheti kontinen­sünkön. Ehhez a szándék és a pályázati lehetőségek adottak. Bizonyos példák már vannak arra, hogy a nemzeti oldalak érdekei megjeleníthetők, ezt a törekvést kell a jövőben to­vább erősíteni. Legközelebb Tokaj A soron következő tanácsülés helyszíne Tokaj lesz, az idő­pontról még nem született döntés, de várhatóan a jövő év februárjában ülnek össze a ta­nács tagjai. Elképzelhető, hogy a születésnapi konferen­ciával egybekötik az ese­ményt. Ha a felvázolt — s közben a tagok által kiegészí­tett — elképzelések közös ne­vezőre juttathatók, akkor a Kárpátok Eurorégió nem első­sorban múltjára lehet büszke, inkább jövőjére. Tokaj után okosabbak le­szünk... A plasztikbombát a re­pülőtéri ellenőrzés nem mutatja ki, külö­nösen ha az ember a combtö­véhez tapasztja. Pláne akkor, ha közönséges ablakrögzítő gitt. A nadrágszárba a levá­gott csövű gépfegyver jól el­rejthető, csak a végső eset­ben szoktam használni. Kis gyakorlással elérhető, hogy úgy jár vele az ember mint egy sérült futballista, ami elég gyakori valamelyik tor­náról hazatérőben. Ezt se mutatja ki az ellenőrző kapu, ha a gépfegyver a strando­kon használt műanyag vízi­puska, mint amit nemrégen találtam az uszodában. De a pisztolyom szakasztott mása egy igazinak, annak ellenére, hogy bakelitből van. Szemtől szemben is fegyvernek látszó tárgy, hát még ha valakinek a halántékához nyomom és azt mondom: „Gépeltérítés, vezessen a kapitányhoz!” Szóval, az ember felszáll a repülőgépre, és várja a ked­vező pillanatot. Becsatol, próbál természetesen visel­kedni, megismerkedik a szomszédjával, nyápic japán karmester, de közben izga­tottan gyürkészi zsebében a fekete símaszkot, amit majd az arcára húz ha eljön az ide­je. A kapitány elvégzi a fel­szállási manővereket, felve­szi az utazó sebességet, már is tízezer méter magasan va gyünk, 830 km-es sebesség gél repülünk a felhők felet, gyönyörű kék az ég, kint ní- nusz 50 fok a hőmérséklet. Ilyenkor az ember felniri vészkijáratokat, meg vízi­mentő mellényeket, amelyek szükség esetén szájjal is fel­fújhatok. „Kisanyám, nem lesz időd fújdosni, mert nem kapsz levegőt, ha megszo­rongatom a torkodat” — ké­szülődök. Memorizálom a vészkijáratot, a gép szárnya Megélhetési bűnözés környezetét, elmegy tirep- szemlére. Sok nyugdíjakorú milliomos, elhízott, unőkozó turisták. Nyügösködő yere- kekkel néhány fiatalab há­zas, egyszerűnek látsz> fela­dat, jó kis túsznak való massza. Az utas kísérik szé­pek, sokat próbált láttok, de a szétloccsantott agyelőt ők sem szeretik. Végigjtrom az utasteret, sehol egy bztonsá- gi embernek kinéző pisi, nem lesz nehéz. A szervezi, mely­nek tagja vagyok, at a pa­rancsot adta, hogy cranda- országba térítsem e a gépet, ott majd vár egy násik gép. Nekem mindegy, at teszem, amit a szervezet ditál. Ott jó a konyha és kiváltak a bo­rok. Mindenütt ietveszély- ben élünk. Hogy hol végez­zük, meg van írva A lányok betutatják a felettit szeretem, de már hoz­zák is a vacsorát, a hidegtá­lakat. Nem sietek, én ráérek, bort kérek hozzá, fehéret, Sa- vignon Blanc, a kedvencem. Alattunk Görögország, van még időm, ha a gép Kairóig akar repülni az üzemanyag Párizsig is elég lesz. Ha nem, leszállunk valahol közben. A pilóták nem kockáztatják az utasok életét. A pisztolyom csőre töltve, nincs is benne lyuk, tömör műanyag, de a bordák közé nyomva ki érzi ezt? A kaja általában kiadós, a bor pincehideg, kérek még egy üveggel. Néha elnyom az álom ilyenkor, és arra ébre­dek, hogy a kapitányr leszál­láshoz készülődik. Újra be kell csatolni az öveket) a do­hányzást ' befejezni. Állítani kell a csaton úgy teleettem magamat. Mára elég is lesz ennyi. Tudom, hogy nem sza­bad a repülőgépen mobil te­lefont használni, de a belső vonalon mégis megkérdezem a szervezetemet, hogy most mitévő legyek. Legtöbbször az a válasz, hogyha jó volt a konyha és hogyha jóllaktam, akkor most már nyughass, ne kockáztassak fölöslegesen. Szálljak fel a következő gép­re és csak akkor csináljam meg a balhét, ha nem adnak eleget enni. y j égül is az én szerve- 1 / zetemet csak ez ér- V dekli, az újságok csi­nálnak ebből politikai ügye­ket. Nem vagyok én rossz em­ber, ha megvan a betevő fa­lat, és a kis pia, nem bántok senkit. Igen, ez szervezet-bű­nözés. A gépen elalhatok, en­ni is adnak. Mi kell még az embernek, hát az eltérítés az biztos nem hiányzik senki­nek. Azt mondom, fő a békes­ség. Azt meg hogy hogyan ju­tottam idáig, kérdezzék meg a politikusoktól. Hogy ho­gyan jutok fel a gépre, ne kérdezzék, ez is egy szakma, valahogy meg kell élni. De ne jöjjenek közelebb, mert nem állok jól magamért, és társaim is vannak... Saját recept S zeptember elsejétől él az a törvény, amelyik ki­mondja, hogy az embergyógyászatban használatos gyógyszerek közül csak azokat szabad reklámozni, amelyek a gyógyszertárakban vény nélkül kaphatók. Ez mindenesetre megnyugtató, mert reménykedhetünk, hogy nem szabadul ránk a plakátok özöne. A gyógyszerek egyre fontosabb szerepet játszanak min­dennapi életünkben. Ma már nemcsak a betegségeket kú­ráljuk tablettákkal, hanem általános közérzetünk, fizikai állapotunk javítására is a patikákhoz fordulunk. Mindenfé­le készítménnyel keresik laposodó pénztárcánkat. Ezek ál­talában a legújabbak és a legjobbak, csodára képesek, megfiatalítanak, megsokszorozzák a lankadó erőt, ellátnak vitaminokkal. Egyetlen tablettában az összes szükséges! Úgy élünk, mint a tápszeres csirkék, megszívjuk magunkat fejlesztő, kondicionáló, regeneráló készítményekkel. Engem azonban egy sokkal hétköznapibb dolog izgat mostanában. Mióta felfedeztem otthon, hogy van egy kö- teg felbontatlan gyógyszer a polcon, és én már arra sem emlékszem, mikor és mi célból írta fel az orvos, nyugtalan vagyok. Néztem a dobozokat: még legalább két-három évig jó lesz mindegyik. Mit tegyek? Várjam meg, amíg új­ra beteg leszek, s tikkor nem kell kiváltanom a receptet? Ráadásul az infláció ütemét ismerve, jelentős összegeket is megtakaríthatok. Érdemes lenne hát gyógyszerekben ta­karékoskodni, és nem a bankba vinni a pénzt? Aligha. Főképpen azért, mert az otthon felhasználatlanul, még bőséges szavatossági idővel rendelkező gyógyszert nem lehet visszajuttatni a gyógyszerellátó hálózatba. Pedig mi­lyen egyszerű lenne. Már nincs szükségem a gyógyszerre, a doboz érintetlen, ráadásul bőven felhasználható. Irány vissza a patikába, becserélném valami másra, vagy visszadnák a pénz. Persze, tudom jól, ez ellen a gyógyszer- gyárak tiltakoznának a legjobban, mert a termék akkor hoz nyereséget, ha minél több fogy belőle. Ha a beteg előbb meggyógyul, mint ahogy előírták neki, akkor legfeljebb . emlékidézőnek tartogatja a polcon a gyógyszert. Hátha el­megy a kedve attól, hogy ismét beteg legyen. Nagy István Attila Szembetegség Ferter János karikatúrája Kötelező létszám D öntött a kormány — ha a parlament is jóváhagyja — minden húsznál több személyt alkalmazó cégnek (ideértve a költségvetési szerveket is) kötelező lesz öt százalék erejéig megváltozott munkaképességű embereket foglalkoztatni. Ha a cég ezt nem teljesíti, a hiányzó létszám erejéig rehabilitációs hoz­zájárulást kell fizetnie. így egy százfős üzemnél minimum öt megváltozott munkaképességű személyt kell felvenni. A rehabilitációs hozzájárulás mértéke jövőre a minimálbér hetvenöt, 1999-ben már száz százaléka lesz. Sokan örömmel vették a hírt. Különösen a ráutaltak, s az ilyen embereket foglalkoztató cégek vezetői lélegeztek fel. Persze azért nem eszik olyan forrón a kását. A napokban egy rádióműsorban körbe jártak több üzemet. A riporter kérdésére elmondták az illetékesek, a legtöbb helyen eddig nem volt Jellemző a egészségi gondokkal küzdők alkal­mazása. Őszintén válaszolt az egyik tulajdonos: ők bizony elsősorban először a „nehezen mozgatható” munkaerőtől szabadultak meg, most pedig vegyék őket vissza? Az is kiderült az interjúkból, sokan inkább a hozzájárulást választják majd. Nagy gond, hogy sok cégnél nincs is lehetőség csökkent munkaképességűt alkalmazni. A portást, a telefonközpon­tost, és sorolhatnám az egyéb alkalmi állásokat, kiszorítot­ta a technika, na meg a különböző őrző-védő cégek. Inkább azoknak van előnyük, akik teljes értékűként tudnak produkálni. Legfeljebb így egy kicsit elnézőbbek lesznek. Felvetődik még egy kérdés: kik fogják megkapni a be­fizetett hozzájárulást? Emlékezhetünk, a kormány koráb­ban is támogatta a csökkent képességűeket foglalkoztató vállalatokat. S bizony ezzel gyakran vissza is éltek, fel­vették a támogatást, s jó esetben egészséges embereket dolgoztattak, de előfordult, hogy névlegesen alkalmaztak rászorulókat. Van tehát mit csiszolni a megjelenő rendelet előtt, mert égetően szükség van rá. Hiszen azon túl, hogy csökken az eltartottak száma, lelkileg is nagyon sok em­bert menthetnek meg így. Dankó Mihály Kelet-Magyarorszag Kommentár |

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents