Kelet-Magyarország, 1997. október (54. évfolyam, 229-254. szám)
1997-10-06 / 233. szám
1997. október 6., hétfő NAGYVILÁG Rekord Tokió (MTI) — A Japán Vasúttársaság kutatóintézetében kifejlesztett mágneses vonattal új sebességi rekordot állítottak fel pénteken. A sinszerű mágnespályán lebegő, három szerelvényből álló vonat 451 kilométeres óránkénti sebességet ért el a Jamanasi kormányzóságban kiépített, 18,5 kilométer hosszú próbapályán. Az eddigi gyorsasági rekord ennél óránként 30 kilométerrel volt kevesebb, és azt két héttel ezelőtt érték el. Prosticsúcs San Jósé (Reuter/MTI) — Latin-Amerika számos országából érkezett prostituáltak álltak ki üzletáguk védelmében háromnapos regionális csúcstalálkozójukon Costa Ricában. „A prostitúcióban, mint üzletben két fél vesz részt: a férfi, akinek igénye van rá. és a nő, aki ezt az igényt kielégíti. Ha nem lenne igény, nem lenne mit kielégíteni” — hangoztatta az argentin küldöttség vezetője abban a televíziós vitában, amelyben egy katolikus pappal vívott szócsatát. Csaknem hatvan prostituált vett részt a találko- zónyamelyen főként „hiva- : tásuk” jövőjéről, egészségügyi. emberi jogi kérdésekről, és az őket sújtó diszkriminációról folytattak eszmecserét. A találkozót — amelyet zárt ajtók mögött San Jósé mellett tartottak — a demokráciakutatások. latin-amerikai központja (CEDAL) szer- ■ vezte. Az „igazira" várnak Európai hercegek és hercegnők eladósorban Christina spanyol hercegnő (az AP archív felvétele nővérének két és fél évvel ezelőtti esküvőjén mutatja). Szombattól Christina Is házas: az atlantai olimpiai játékokon ismerkedett össze Urdangarinal, a spanyol kézilabda-válogatott tagjával, aki most vezette oltárhoz Barcelonában AP-felvétel Párizs (AFP/MTI) — Cristina spanyol hercegnő házassága kapcsán az AFP hír- ügynökség ismertette az európai uralkodóházak eladósorban levő hercegeit és hercegnőit. A felsorolásból kiderül, hogy manapság az uralkodóházak sarjai cseppet sem kapkodják el a házasságot, és az elváltak sem sietnek ismét frigyre lépni. (A neveket Károly herceg kivételével nem írtuk át magyarra, hiszen több név esetében ez lehetetlen lenne.) Spanyolország: Cristina testvérét, a 29 éves, nőtlen Felipe herceget az egyik legsár- mosabb hercegfinak tartják Európában. Dánia; A trónörökös, a 29 éves Frederik még szintén nőtlen. Norvégia: A 24 éves Haakon Magnus herceg és a 26 éves Martha Louise hercegnő egyaránt keresgél még. Svédország: A 20 éves Victoria és a 18 éves Carl a többieket tekintve még túl fiatal is lenne a házassághoz. Hollandia: Beatrix királynő három fia, a 30 éves Willem- Alexander, a 29 éves Johan, és a 27 éves Constantin sem találták még meg az igazit. Nagy-Britannia: A 48 éves Károly herceg és 37 éves öccse hivatalosan egyedül vannak, hiszen Károly tavaly vált el az idén augusztusban halálos autóbalesetben elhunyt Diana hercegnőtől, Andrew pedig 1996 májusában bontotta fel frigyét Sarah Ferguson- nal. Monaco: A két szép hercegnő ismét az igazira vár: a 32 éves Stéphanie tavaly októberben vált el hűtlen férjétől, Dániel Ducruet-től, nővére, Caroline, a 40 éves özvegy szívében pedig eddig még senki nem tudta betölteni az űrt, férje, Stefano Casiraghi 1990. október 3-i halálos vízi balesete óta. Fiútestvérük, a 39 éves Albert mind ez idáig agglegény. Belgium: A 37 éves és igen visszahúzódó Philippe trónörökös, s öccse a 34 éves Laurent egyaránt nőtlenek még. Liechtenstein: Az uralkodó négy gyermeke közül három, a 28 éves Maximilien, a 25 éves Constantin és a 24 éves Tatjana szintén az igazira várnak. Hófehérke és a hét maffiózó . .... i E lhatároztam néhány éve, hogy ezentúl változatos helyszíneken fogok nyaralni. Be is mentem egy utazási irodába, és látom ám, hogy az ügyféltájékoztató pultnál maga Hófehérke áll. Aki nem hiszi, járjon utána! Meghökkentem, képtelen voltam megszólalni, mintha mérgezett almát nyeltem volna. Hófehérke észrevette zavaromat, és bársonyosra cigarettázott hangon megkérdezte: — Mi van apuskám, megku- kultunk? Nem akartam, hogy Kukának nézzen, ezért merészen előhozakodtam ügyféli óhajommal: — Valami kis üdülési ajánlatot... ha lehetne... — Szextúra, ugyebár? — Na de kezitcsókolom... a feleségemmel mennék... — Hülye... akarom mondani, hülyeség... illetve hülyeség lenne kihagyni a legjobb házaspárt ajánlatunkat. Az idén elmennek az üveghegyeken túlra, jövőre pedig az Óperenciás tenger partján kapnak egy bungallow-t. — Ökoturisztika nincs? — Van, ott, ahol a kurta farkú kismalac túr... Ki is fizettem három évre előre a három szépreményű vakációt. Méregdrága volt, de legalább rosszul éreztük magunkat. Azért mondom ezt így múlt időben, mert már túl vagyunk a három nyári megrázkódtatáson. Keresem is a minap A MESETOUR utazási irodát, hogy megköszönjem a három pocsék nyarat Hófehérkének, de az irodának hült helye volt. Kiderült, hogy Hófehérke — miután nyolc hónapot (nyilván ártatlanul) leült valamilyen izgága ügyfél felErről van szó.... jelentése alapján — profilt változtatott és most törpében utazik. Ahogy keresem őt a nagy sárga telefonkönyvben, rábukkanok a Hófehérke és Tsai Kft Nemzetközi Kertitör- pegyártó és Forgalmazó Vegyesvállalatra. Szép a lógójuk is: jókora piros pöttyös kalapú gyilkos galócának támaszkodó bohócsapkás manó és a talapzaton a felirat: Törp-Impex. Mondom is magamban, mi lenne, ha feladnám az újságírást és beállnék kertitörpedea- lemek. Vennék fehér zoknit, piros nadrágtartót, türkizkék zakót, hozzá egy mobil telefont és egyre-másra kötném az óriási törpe üzleteket. De még jó, hogy nem tárcsáztam a törpe művek igazgatói titkárságát, mert ahogy belenéztem a reggeli újságba, a következő hírt olvastam: „A Törpék Felszabadítási Frontja, amely Belgiumban és Franciaországban tevényke- dik, és amelynek többszáz kerti törpe elrablása szárad a lelkén, végre méltó ellenfelére akadt. A Kis Kuka Barátai nevű szervezet, mely a hét törpe egyikének a nevét vette fel, akcióba lépett, hogy megvédje a kerámiatörpéket az elrablástól. A belga Marcheen-Fam- menne városka egyik házi kertjében három álarcos személy a talajba cementezett egy törpét, hogy el ne téríthessék az erdőbe.” Na mondom, emögött is Hófehérke maffiája állhat... Hogy a Kedves Olvasó az igaz (tényleg igaz!) történetet komolyan vegye erről a két egymás ellen küzdő maffiáról, el kell mondanom, hogy a világ számos tekintélyes hírügynöksége közölte az esetet, márpedig a hírügynökségeknél — nekem elhihetik — szűkén mérik a humorérzéket. Szóval a külpolitika színes hírei között olvasható, hogy szervezett rablóbandák grasszálnak Svájc és Franciaország kertjeiben is. Az egyik gengszterbanda eladja a törpéket, a másik tüstént utána „törpétleníti” a kerteket. Bázelben megalapították a Törpevédők Nemzetközi Szövetségét. Franciaországban a belügyminiszterhez fordultak levélben a törpéjüktől fosztott kerttuladonosok. Májustól augusztus végéig több mint 500 kerti törpe tűnt el a francia és a svájci Jura-hegység körzetében. A fentebbi hírben szerepő Törpék Felszabadítási Frontja ragadja el őket, majd később az erdőkből kerülnek elő. Az egész „jópofaságof ’ komolyan vevő rendőrség bizonyos benne, hogy szervezett bűnözőkről van szó, akik a Svájcban lopott kerámiamanókat „használtként” Franciaországban értékesítik, de az üzlet fordítva is működik. A kerti törpe egykor az ízlésficam, a giccs, az újgazdagok szubkultúrájának jelképe volt. Ma Hófehérke pénzmosodájában szól a nóta: „Hej hó, hej hó...” Lám milyen szé-. pen, biztatóan fejlődik a világ. Ha ezt Hamupikőke megérhette volna ! Varsó, 1997 őszén Szilágyi Szabolcs 15 Lábunk nyomában Válogatott riportok és emlékezések Páll Géza Nyíregyháza (KM) — Talán nem szégyen bevallani, hogy az itt következő sorok mögött nem talál az olvasó egy minden tekintetben tárgyilagos könyv- ismertetést. Egy olyan emberről, egykor kollégáról és annak legújabb kötetéről aligha képes az egykori kolléga és barát a személyes érzelmek nélküli, csak az értelemre korlátozódó tényközlésre. Miska Jánosról, az 1956 óta Kanadában élő íróról, irodalomszervezőről s nem utolsósorban könyvtári szaktekintélyről van szó, aki megyénkben, Nyírbél- teken született, s az 1956-os forradalom előtt lapunknál, illetve annak elődjénél, a Néplapnál töltötte az egyetem újságíró szakán kötelezően előírt egyéves szerkesztőségi gyakorlatát. Számos akkori riportja, tárcája, és más műfajukban jegyzett írása jelent meg a megyei lapban, ízelítőt adva a fiatal, paraszt származású Miska Jancsi újságírói, sőt írói tehetségéről. Pályáját, életútját azonban megszakította — szándékosan írom, hogy nem kettétörte — a forradalom, amelyben fegyverrel a kezében is részt vett. De új hazájában, Kanadában igaz óriási megpróbáltatások, lelki megrázkódtatások, fizikai terhelések árán, újra megtalálta önmagát. Újra kezdte az egyetemet, miközben volt kórházi kisegítő a betegek ágya mellett, volt dohányföldi idénymunkás, hogy megkeresse az egyetem elvégzéséhez szükséges dollárokat. Meg- küzdött az angol nyelvvel, az emésztő honvággyal és az évek során két egyetemi diplomát is szerzett. Történelem-filozófia, majd könyvtár szakon. Olyan szakmai és emberi tekintélyt szerzett új hazájában, amely egyben az ottani magyarság nagyobb megbecsüléséhez is hozzájárult. „Hivatásomban könyvtárosként szolgáltam a tudományokat, módszertani eljárásaikról híres kutató könyvtárakat létesítettem szerte az országban, maradandó szakkönyvekkel, agrártudományos közlésekkel gazdagítva a világirodaimat. Magyarságküldetésem azonban állandóan ott lebegett előttem még a nagy szakmai alkotások évtizedeiben is. Tollal szorgalmaztam az irodalmunkat oly átkozottul körülzáró kínai válaszfal ledöntését” — vallja egyik nyilatkozatában. Eddig négy kötete jelent meg a Kanadai Magyar Irodalom sorozatban, „A magunk portáján (1963— 1973), „Kanadából szeretettel” (1975-1985), „Többnyire magunkról” (1985-1995-1996), és mostani új kötete a „Lábunk nyomában” ebben az évben. Ez a kötet, amelyről sajnos csak dióhéjban van lehetőségünk szólni, eltér a szokásos évtizedes ciklustól, tartalmában keresztmetszetet nyújt a Kanadában élő magyarokról, személyes tapasztalatok alapján. Számomra elsősorban azok a személyes élményeken alapuló riportok a kötet legélvezetesebb, legérdekesebb darabjai, amelyek a szerző szubjektív látószögéből ábrázolja a kanadai magyarság neves vagy éppen névtelen alakjait, a kisembereket, köztük a bélteki földieket, akiknek a dohányföldjén hiába egykori bélteki volt a gazda, ugyanúgy meg kellett dolgozni, izzadni az egyetemi tanulmányaira, önmaga eltartására pénztkereső fiatalembernek, mint bárki másnak a dohánymunkások közül. De ott is a hazai gyökereket, a máig megőrzött gondolkodás és mentalitásbeli fogódzókat kereste és ismerte fel. Azokat a szabolcsi, nyírségi vonásokat tapintotta ki érzékletes portréiban, riportjaiban, amelyek csak erősítik őt magyarságküldetésében. Egyben persze megbolygatják az egyébként sem nyugvó lelkiismeretet is. Amint kötetében írje: „Nehéz napirendre térni a felett, hogy hasznosságunk percében elhagytuk hazánkat — bár ez sokaknál politikai kényszer volt — s tudásunk legjavát, melyet fajtánk verítéke árán szereztünk otthon, most más népek, nemegyszer közömbös befogadó országok boldogítására fordítjuk...” Előszavában a szerző azt írja, e a kiadás a közkönyvtárak részére készült. „Megőrzés céljából azoknak, akik egykoron, lábnyomainkat követve kutatják a Kanadában letelepedett elődeik emlékét...” A kötetet az olvasók figyelmébe ajánlva szeretném remélni, hogy a hazai, a megye nagyobb könyvtáraiba is eljut — a könyvtárak között kapcsolatok jóvoltából — lapunk egykori munkatársának kötete, és e lábnyomok felismerhetőkké és fontossá válnak nemcsak a Kanadában élő, hanem az itthon élő magyarság számára is. (Miska János Lábunk nyomában — Microform Biblios 1997, Victoria, Kanada.) Tizenöt ország százharmincnyolc művészeti múzeumának anyagából válogatott kiállítás látható Párizsban. Képünkön Allan Jones .Asszony" nevű alkotását nézik az érdeklődők AP-felvétel MSSSSSMSSSSB