Kelet-Magyarország, 1997. október (54. évfolyam, 229-254. szám)

1997-10-06 / 233. szám

1997. október 6., hétfő HATTER Az ördög a részletekben van A magyar társadalom és a mezőgazdaság nem bírná ki a földárnövekedést Jakab István Balázs Attila felvétele Györke László Jármi (KM)—Jakab István, a Magyarországi Gazdakö­rök Országos Szövetségének (MAGOSZ) társelnöke is részt vett a nemrég Jármi­ban megtartott megyei gaz­danapon. Ez alkalommal adott interjút lapunk mun­katársának. Az alapkérdés természetesen az volt, ami most a központi vitatéma: a földtörvény, illetve a tulaj­donjog. —Azzal kezdem: a MAGOSZ a családi gazdaságok érdek- képviseleti szerve, tehát ennek megfelelően az álláspontunk lényege: a föld magyar termé­szetes személyek birtokában maradjon. Módosítás CJ Mit kifogásolnak alapvető­en a törvénymódosítás terve­zetében? — A tervezet azt célozza, hogy a jelenleg érvényben lé­vő törvényben meghatározott jogi személyeken kívüli to­vábbi belföldi jogi személy, és jogi személynek nem tekinthe­tő egyéb szervezetek, csopor­tok számára is lehetővé váljék a földtulajdonszerzés. A jelen­leg érvényben lévő jogszabály ugyanis korlátozza egyrészt a belföldi természetes személy számára is a mértéket, más­részt nem teszi lehetővé a bel­földi jogi személyek nagy kö­rének és külföldieknek a föld­tulajdonszerzést. Abból indul ki, hogy az átmeneti időszak­ban a termőföld piacának fel­szabadítása nem indokolt, arra csak a gazdasági, politikai, tu­lajdoni viszonyok, s az ezek­hez kapcsolódó nyilvántartási rendszerek stabilizációja után kerülhet sor. A tervezett mó­dosítás viszont automatikusan lehetővé teszi a külföldiek közvetlen, illetve közvetett tu­lajdonszerzését. O Úgy tudjuk: a külföldiek földtulajdonszerzése közvetle­nül a tervezetben nem szere­pel. — Ha a tervezett jogsza­bálymódosítás, illetve az ér­vényben lévő más — például társasági törvény — paragra­fusait összevetjük, egyértel­mű, hogy a földtulajdonszer­zés külföldiek számára közve­tett úton-módon viszont lehe­tővé válik. Csapda — A tervezet 6. paragrafusá­ban például az áll, hogy — szó szerint idézem — belföldi jogi személy és jogi személyiség nélküli más szervezet termő­föld tulajdonjogát megszerez­heti, feltéve, hogy a tulajdon- szerzést megelőzően legalább három éve folytat mezőgazda- sági tevékenységet; székhelye vagy telephelye szerinti tele­pülésen kíván termőföldet sze­rezni; az adott mezőgazdasági tevékenységhez szükséges, legalább középfokú szakkép­zettséggel rendelkezik; ha a szerzés helye szerinti települé­sen a belföldi jogi személy, il­letőleg jogi személyiség nél­küli más szervezet tulajdoná­ban álló termőföld a megsze­rezni kívánt termőfölddel együtt meghaladná a magán- személy által megszerezhető mértéket, a szerzéshez a települési ön- kormányzat engedélye is szükséges. Az önkor­mányzat az engedély megadása előtt köteles kikérni a me­gyei Agrár­kamara tele­pülési mező- gazdasági bi­zottságának véleményét. CJ Itt csak belföldi szer­vezetről van szó. — Igen- ám, de példá­ul a gazdasá­gi társasá­gokról szóló törvény 4. paragrafusa ki­mondja: gazdasági társaságot — a törvényben szabályozott kivételekkel — az állam, a jo­gi személyek, a jogi személyi­ség nélküli gazdasági társasá­gok és a természetes személy — belföldiek és külföldiek egyaránt — üzletszerű közös gazdasági tevékenység folyta­tására, vagy annak elősegíté­sére alapíthatnak, működő ilyen társaságba tagként be­léphetnek. Gondolom ez egy­értelmű és világos. — Hadd tegyem még hozzá: a tervezet szerint a lényeg, hogy az illegálisan megszer­zett és már ténylegesen hasz­nálatban lévő földet legálisan is tulajdonba tudják venni. Hogyan? A tervezet ugyanis lehetővé teszi, hogy a jogi sze­mély ott is szerezzen tulaj­dont, ahol ténylegesen nem te­vékenykedik. Meg kell ugyan­is különböztetni a székhely, a telephely és a fióktelep fogal­mát. A tervezet szerint ugyan­is semmi akadálya annak, hogy olyan helyen is megsze­rezhető legyen a föld tulajdon­joga, ahol ténylegesen mező- gazdasági tevékenység nem is folyik. O Miért jelent ez problé­mát? Kivásárlás — Azért, mert a gazdaságok­ról szóló törvény lehetőséget biztosít arra, hogy a társaság tagja, maga a társaság, vagy kívülálló személy megvásárol­hassa valamelyik tag üzletré­szét. így semmi akadálya nincs annak, hogy külföldi megszerezze a magyar tag tu­lajdonát, vagy akár az egész társaságot. A jelenlegi föld­nyilvántartás ugyanis nem te­szi lehetővé, hogy a települési önkormányzat a tervezet sze­rint az engedély kiadásához szükséges ismeretekkel ren­delkezzen, az Agrárkamara mezőgazdasági bizottságának véleménynyilvánítása pedig nem elégséges eszköz az eset­leges jogszabályellenes en­gedély kiadásának megakadá­lyozására. CJ A nemzetközi elvárások­kal nem ellentétes-e az állás­pontjuk? — Előszeretettel hivatkoz­nak arra, amit ön mond, ám anélkül, hogy azok konkrét megjelölésére sor került volna. Úgy sommázhatnám: a föld­törvény elkapkodott módosítá­sa szükségtelen, hiszen a je­lenlegi szabályozás nem áll el­lentétben a nemzetközi kötele­zettségeinkkel. Elég, ha arra utalok: az Emberi Jogok Euró­pai Bírósága állandó gyakorla­ta szerint az Európai Emberi Jogi Egyezmény csakis a már megszerzett tulajdont védi. O Opponenseik arra hivat­koznak, hogy jelenleg Ma­gyarországon a földnek nincs forgalmi értéke, és amiatt is stagnál az agrárszféra. — Ha lenne, abban a pilla­natban többszörösébe kerülne, ami a mezőgazdasági termé­kek árában is jelentkezne. De vajon kibírja-e ezt a mai társa­dalom, a mezőgazdaság? Hadd mondjak egy példát. Bécs környékén egy hektár termőföld áráért ma Magyar- országon 100 hektárt tudna venni a külföldi. Kell-e ehhez magyarázatot fűzni? O daát, a láthatatlan világban anyám va­lószínű most felemeli a kezét, mint tette ezt életé­ben annyiszor, és kedves anyai szigorral talán megró­na... „Látod, fiam, mindig mondtam, hogy a hivatalos iratokat, csekkeket nem sza­bad kidobálni, örökidőkre meg kell őrizni, mert az em­ber nem tudja mikor lesz szükség rájuk." Nézem ugyanis a címemre az egyik fővárosi hivataltól I érkezett fizetési meghagyást, mely szerint tüstént rohan­nom kellene a postára, hogy befizessek több mint húszezer forintot. Az ügylet csaknem tíz éve történt, s annak rend­je és módja szerint akkor be­fizettem a rám kirótt illetéket. De ki tudja milyen adminiszt­rációs praktikák miatt, legin­kább a számítógépekre muto­gatnak ilyenkor a tisztvise­lők, most újra kérik a már be­fizetett összeget, sőt ennek a dupláját... Szegény anyám jól tudta, olyan világban élünk, amikor a papírok, csekkek mindenhatósága a döntő, amikor folyton foly­vást a vétlen állampolgárnak kell kilincselni, járkálni, ér­velni, az iratait és azok má­solatait bemutatni, hogy a hi­vatalok kegyeskedjenek elfo­gadni a kézenfekvőt. Már­mint azt, szó sincs semmiféle tartozásról, ők tévedtek, de mekkorát... Hányszor megmosolyog­tam gyermekkoromban, aho­gyan a szüleim gondosan el­pakoltak minden érkező ira­tot. Húsz-harminc évig meg­szüleim, hátha a rossz idők még tovább tartanak... Egy letűnt kort idéznek a papírok, amelyek esetenként már-már az életbenmaradást jelentették. Emlékszem, mint gyermek, amikor még a há­ború alatt hivatalos emberek jelentek meg nálunk. Felfor­gatták a szekrényeket, ruhás­ládákat is, megnézték a pad­Mágikus iratok őriztek minden villanyszám­lát, adóbefizetési csekket és egyéb fontos igazolást. Negyven-ötven éves csekkek, adóívek és egyéb papírok so­kaságára bukkantam még néhány évvel ezelőtt is, pedig már szegény szüleim évtize­dek óta egy iratok, igazolá­sok és csekkek nélküli világ­ban élnek. De még onnan is, úgy látszik, figyelmeztetnek a hátramaradt iratcsomóikkal, amelyek között találtam 1949-ben keltezett villany- számlákat, az ötvenes évek­ben kirótt adók, beszolgálta- tási végzések papírjait, sőt a háborús időkből fennmaradt petróleum-, cukor- és szap­panjegyeket is. Mintha eze­ket is megspórolták volna lást, a pincét. És végül, bizo­nyos adótartozás miatt, le­foglalták a dunyhát, párnát, a bútorokat. Hiába erősítget- te apám, hogy neki nincs tar­tozása, a befizetési papír va­lahogy nem került elő. Ez sokkolhatta talán egy életre szólóan a szüléimét, hogy az­után minden létező, akár je­lentéktelen, veszélytelen ira­tot is rhegőrizték. Szinte má­gikus hatalmat tulajdonítot­tak nekik, amelyek megvédik őket a külső zaklatásoktól. Persze akadt azért néhány olyan eset is, amikor ezek a mindenható papírok sem védték meg őket a csapások­tól. Néhányszor ugyanis ki­derült, legalábbis az illetékes hivatalok szerint, hogy a pa­pírokban szereplő összegek tévesek, és bizony még ennyit és ennyit pótlólag kötelesek megfizetni... Talán ekkor értették meg a másik igazságot a szüleim, olykor a papírok sem min­denhatók. Ha a hivatalok úgy akarják, megszűnik a bennük rejlő varázserő, s ilyenkor a másik, az újabb irat a per­döntő. Azután már azt kell őrizgetni... Amíg a majdnem tíz éve, váratlan rámtört fő­városi hivatal szigorú hangú felszólítását, no meg a gon­dosan mellékelt csekket néze­getem, eltűnődöm, vajon odaát, a láthatatlan világban jó anyám felemeli-e a kezét, mondvánt „figyelmeztettelek fiam...” Én pedig lázasan ke­resem a majdnem tíz évvel ezelőtti csekket. Csak az a kérdés, nem dobtam-e el az­óta. j gy kis türelmet kérek fy még gondolatban sze- JL-J gény anyámtól, hátha megkerül a pénz befizetését igazoló szelvény. Ha véletle­nül mégsem, nemcsak szegé­nyebb leszek néhány ezer fo­rinttal, hanem csalódott is. Mert nem vettem elég komo­lyan az anyai intelmet... Patthelyzetben M ost aztán eltöprenghet az ember: hogy is lesz az a szavazás? Kik kérdéseire kell majd válaszolni? Kinek is van itt igaza? Hiába gyűlt össze három­százezernél is több aláírás, ezt sem veszi figyelembe a par­lament a népszavazás kiírásánál? Még nincs konkrét vá­lasz a kérdésekre, bár a két koalíciós párt frakciói már be­jelentették, hogy a kormány népszavazási kezdeményezé­sét támogatják. Tulajdonképpen ezt úgy is értelmezhetnénk, hogy a kor­mány él a választáskor kapott felhatalmazással, s azt mondja: azért ők kapták a szavazatokat, mert programjuk jobban tetszett más pártokénál. S ha így gondolják, ebben nincs is kivetnivaló. Azon viszont már el kell gondolkod­ni, mi az oka, hogy a ’94-es választás óta egyetlen népsza­vazást sem engedtek megtartani. Egyszer az volt az ok, hogy bizonyos mennyiségű aláírást nem találtak érvényes­nek, amikor pedig bőséggel megvolt a százezer, egy alkot­mánymódosítással felemelték a határt kétszázezerre. Hát most háromszázezer is lett, az aláírásokat mégis va­lószínű a sarokba dobhatják. Mert hiányzik a többféle kez­deményezés közötti versenyhelyzetre vonatkozó szabályo­zás, mert nem illeti elsőbbség sem az aláírásgyűjtés ered­ményének elbírálását, sem a kormány által benyújtott in­dítványt. A kormány mégis előnyösebb helyzetben van, mert amíg az érvényes szavazatokat válogatják, addig a parlamentben lefut a vita, a szavazás végeredménye pedig ekkora kormánypárti fölény esetén nem lehet kétséges. Ilyenkor válik érthetővé az ember számára, miért is hu­zatodnak, cirkuszolnak annyit a Házban és azon kívül az új alkotmány előkészítésével. Lám ideiglenesen a mostanit is elfogadhatónak találták, mégis vannak olyan paragrafu­sai — mellettük pedig olyan kiskapuk —, amelyek nem adnak választ életbevágóan fontos kérdésekre sem. Talán az ombucman kérdésére az Alkotmánybíróság megtalálja az elfogadható és igazságos választ. Balogh József De szerencséd van Kálmán! Meg lesz ingyen a laká­sod! Ferter János rajza Barázdált jubileum H arminc éve működik a földművelésügyi tárcán be­lül az országot behálózó földügyi szervezet. A ju­bileumról ünnepségen emlékeztek meg az FM-ben az elmúlt pénteken. Ott a miniszter köszöntötte a földügy­ben dolgozókat, akik közül most a szabolcs-szatmár-bere- gi sajátos birtokstruktúra következtében különösen fárad­ságos munkát végző megyei szakemberekről szólunk elis­meréssel. A „földügy” mint gyűjtőfogalom három szakterületet ölel fel: az ingatlan-nyilvántartást, az állami célú földmé­rést és térképészetet, illetve a földértékelést és földvédel­met. E területeken sürgető igénnyel jelentkező tennivaló­tömeget — érzékeltetésére csak annyit: országosan 8,7 millió a nyilvántartott ingatlanok, 2,4 millió az évente be­érkezett ügyiratok és 1,5 millió a kiadott tulajdonilap-má- solatok száma — 20 megyei (fővárosi) és 116 körzeti föld­hivatal látja el háttérben a földmérési intézettel. A földügyi szervezet által három évtized alatt végrehaj­tott jelentős feladatok közül is kiemelkedik az egységes in­gatlan-nyilvántartás szerkesztése. Ennek következetesen aprólékos munkáját megszakították a földprivatizációval, az önkormányzati lakáseladásokkal, utóbb pedig a jelzá­loggal kapcsolatban keletkezett kampányfeladatok. Az in­gatlan-nyilvántartás teljes körű befejezésére azonban jó esélyt nyújt az időközben megindult és jelentős EU-támo- gatást is kapott számítógépesítési program. A szervezetbe bevonuló számítástechnika a folyamatosan készülő és a rendszerbe bevitt digitális kataszteritérképekkel együtt néhány évtizeden belül a kor kívánalmainak megfelelővé teszik majd a földhivatali munkát. Persze a „földügyisek- nek” — tevékenységük fenti fő csapásiránya mellett — megfelelő választ kell tudni adniuk számos olyan napi kér­désre is, amelyek a termőföld privatizációjából, a birtokel­aprózódásból fakadnak. Érzékelhetően nem kis feladat például a földvédelem, a birtokrendezés, a földvásárlás, vagy a haszonbérlet közmegelégedésre történő szabályo­zása. Galambos Béla

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents