Kelet-Magyarország, 1997. október (54. évfolyam, 229-254. szám)

1997-10-31 / 254. szám

1997. október 31péntek A FŐSZERKESZTŐ POSTÁJA msmmm A főiskola köszöneté A Bessenyei György Tanárképző Főiskola dol­gozói és hallgatói nevé­ben ezúton is köszöne­tét mondok minden tisztelt támogatónknak, akik adó­juk egy százalékát az in­tézmény feladatainak ellá­tását segítő alapítványok (A Bessenyei György Ta­nárképző Főiskoláért Ala­pítvány, A Földrajztanár Képzésért Alapítvány, Kaktuszház Építése Ala­pítvány, Apáczai Alapít­vány, íme a Gyermek Ala­pítvány) javára ajánlották fel. Dr. Balogh Árpád, főigazgató Romák esélye A Szabolcs-Szatmár-Be- reg megyei roma szervezet vezetők és kisebbségi ön- kormányzati képviselők egységesen állást foglaltak abban, hogy fel kívánnak lépni „a cigányság kire­kesztése ellen a társada­lomból”. Ugyanis roma felmérések szerint az el­múlt néhány évben munka- vállalási esélyük tragikus­sá vált, oktatási és képzési esélyük rohamosan csök­kent, kulturális esélyük csökkent és szórakozási le­hetőségeik teljesen kire­kesztett. A cigányokra a munka­helyeken nem tartanak igényt, akkor sem, ha em­berileg, erkölcsileg és szakmailag is megfelelné­nek. Több általános iskolá­ban a pedagógusok nem lelkiismeretesen kezelik a roma gyerekeket. A roma fiatalok a leg­több discóból és szórakozó helyről ki vannak tiltva. Növekszik a cigányokat érintett sérelem és atrocitá­sok száma. Mi roma veze­tők úgy gondoljuk, hogy az Európába vezető út nem előnyös, ha a roma kisebb­séget kirekesztik a társada­lomból. Ezért felkérjük a társa­dalmi és politikai szerve­zeteket, akik felismerték a cigányságot érintő problé­mákat, segítsék a cigány vezetők munkáját, hogy a szélsőséget és a diszkrimi­nációt közös erővel le- küzdjük. Törekvésünk a szocializálódás és az integ­rálódás. Novemberben e témával kapcsolatban gyű­lést tartunk. Minden érdek­lődőt és érdekeltet időben tájékoztatunk. Balogh Artúr, cigány képviselő és követői A szerkesztőség fenn­tartja magának azt a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve kö­zölje. A főszerkesztő postá­ja az olvasók fóruma, a közölt levelek tartal­mával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egvet. A Korona Teátrum balladája * -' rí ■ y .> Tiszteit Művészek! ■: > : Sokáig töprengtem azon, hogy válaszoljak-e a „Korona nélkül a színházban” című cikkben általatok elmondot­takra. Méltatlan helyzetnek tartom azt, hogy a sajtón ke­resztül tegyünk kritikai megjegyzést, vagy válaszoljunk egymásnak erre. Én ezt most csak azért teszem meg, mert egy olyan kérdést is érintettetek, mely nemcsak a Ti és a mi kérdésünk, hanem általános érvényű. Ez az „Egy ide­ig támogatott bennünket.,.” kérdése. Vagyis felmerülhet a gazdál­kodó szervezetekben, meddig mehetnek el a kultúra támoga­tásában? Milyen sajátos érde­keket kell figyelembe venni­ük, vagy figyelmen kívül hagyniuk? Mikor, milyen szinten válik a támogatásra oly nagymértékben rászoruló kul­túra anyagi támogatása egy nyereségérdekeit cég számára esetlegesen pazarlóvá, a saját pillanatnyi, de nagyon fontos érdekeivel ellentétessé? Med­dig mehetnek el a támogatot­tak a támogatás elmaradásá­nak számonkérésében? Mikor, milyen együttműködési kész­ség szükséges a kultúra képvi­selői részéről is a túlélés érde­kében? Bizonyára sorolni le­hetne még a kérdéseket. Eze­ket azonban én nem azért ve­tettem fel, hogy ebben a levél­ben választ is adjak vagy hogy bárkitől is választ vámék rá. Mindössze úgy gondolom, hogy ezek a mai társadalmi, gazdasági helyzetben minden­ki által, aki a kultúra képvise­lője vagy támogatója, végig­gondolásra érdemes. Néhány megjegyzés még. A Zefirusz cégcsoport létezése óta sokat fordított a kultúra tá­mogatására. Csak néhány pél­da: a Nyírségi Ősz Alapítvány létrehozása, a Nyírségi Ősz rendezvényeinek, a Móricz Zsigmond Színház közönség­díjának, a nyíregyházi művé­szeti csoportoknak a támoga­tása, a Nyíregyházi Társaskör előadásaihoz helybiztosítás, állandó tárlat létrehozása a szálloda halijában, időszaki kiállítások szervezése és a Ko­rona Teátrum létrehozása. Mindezek közül a legnagyobb és időben is a legkoncentrál­tabb finanszírozást a Korona Teátrum igényelte. Azt hi­szem, hogy szándékaink a te­átrum esetében sem lehetnek megkérdőjelezhetők. Nem számítottunk viszont arra, hogy a bevétel és a támogatás aránya az első kilenc előadás esetében 1:4 arányban alakul. Ez az arányszám két hónap alatt több százezer forintos tá­mogatási többletet igényelt. Természetesen ez az arány a későbbiek során javulhatott volna, de a támogatás szüksé­gessége így is megmarad. Ezt a helyzetet és a vélhető ten­denciát még tudomásul vettük volna. A Korona Teátrum lét­rehozása viszont közös elkép­zelés volt. Tartós létezésé­hez fontos lett volna, hogy a működtetési költségeit — legalább az első, a finanszíro­zás szempontjából kritikus időszakban — teljes mérték­ben ne csak az egyik alapító fél, a Zefirusz Korona Kft. vállalja. Ha akkor Ti is komp­romisszumkészebbek vagy­tok, talán most, az újabb elő­adások szervezéséről beszél­hetnénk. Befejezésül elmondom még, hogy a Korona Szállodában je­lenleg is vannak kulturális ren­dezvények. Itt működik to­vábbra is a Nyíregyházi Tár­saskör. Október 24-én nyílt Soltész Albert festőművész ál­landó tárlata, folyamatosan le­hetőséget biztosítunk festőmű­vészek, szobrászok bemutat­kozására. Október végén meg­nyílt az ez évben épített ren­dezvénytermünk, a Korona te­rem, mely lehetőséget biztosít nagyobb rendezvények, kon­ferenciák megtartásán túl elő­adóművészek, kórusok, zene­karok bemutatkozására is. Rendezvénytermünk lehetősé­geit felajánljuk a Nyíregyhá­zán élő, alkotó művészeknek. A Szomorú vasárnap története pedig remélem, hogy csak a színdarabban ér szomorúan véget. Ez a mű, a benne nyúj­tott művészeti teljesítmény jó sorsra érdemes. Előadásotok­hoz a Móricz Zsigmond Szín­ház színpadán is sok sikert kí­vánok! Tisztelettel: Takács László, ügyvezető igazgató Fekete E fúrnia a minap ismerősöm egy szó­rólapot lobogtatva érkezett hozzám nagy izgalommal. Nem igazán törődtem vele, hi­szen manapság annyi az ilyen „papíráru”, hogy Dunát lehet­ne velük duzzasztani, akár Bős-Nagymarosnál is. Gon­doltam, egy régi-új terméket szeretne valaki megint ránk sózni. De tévedtem. Ugyanis ez állt rajta: „FEGYVEREK HELYETT’, alatta néhány ló­gó, majd 9 nulla és egy $-jel előtt a „35”-ös számjegy. Az­tán kiemelve „TANSZERE­KET”, az alatt pedig „Mond­jon a NATO-ra NEM-et!”, aláírás: „MUNKÁSPÁRT”. Kétség nem fért az említett párt szándékához, ami viszont az én szándékomat semmiben sem változtatta meg, de elgon­dolkodtatott, ilyenformán: Az ismert szlogent használva, már a vízcsapból is a NATO és az EU folyik, de ez talán érthető, hisz sarkítással és hasonlattal élve, olyan ez az időszak ha­zánk számára, mint meny­asszonynak és vőlegénynek a lagzi előtti: unos-untalan szó­ba jön, mert ez a jövő. És a ha­sonlat kedvéért ott az ominó­zus „igen” és „nem” szócska, amiről hamarosan dönteni kell, hosszú távra, megfontol­tan. Kis, igyekvő nemzet va­gyunk — apró, ám minden­képpen előremutató sikerekkel —, sok tűz között, Európa szí­vében. így világos a törekvés, tartoznunk kell valahová. Né­pünk számára luxus lenne és túlzott önbizalomra vallana (vagy az egyénekre lebontva éppen ellenkezőleg), ha bedől­nénk egy egyáltalán nem euró­pai színvonalú, fekete-fehér, rossz fénymásolat-minőségű szórólapnak. Azonban nem is a minőség a fontos — „jó az falura”, vélték a készítők —, ám a tartalom sem a leg­meggyőzőbb. Mert bizony, a $ előtt sorakozó 11 számjegy alá sok egyéb is írható lett volna; mondjuk egészségügy, szoci­ális helyzet, munkahelyterem­tés és sorolhatnánk, de nem akarok tippeket adni. Én in­kább amondó vagyok, ne hagyjuk befolyásolni magun­kat! Az urnák előtt majd ha­gyatkozzunk a józan észre, és egy érett társadalom érett pol­gáraként voksoljunk önálló, szabad akarattal és meggyőző­déssel. Szabó Beáta, Nyíregyháza Segélykérő telefonok Megyek a postára, szeretném (?) befizetni a telefonszámlá­mat. Hatan állnak előttem a sorban, de jól látom, a sor ele­jén álló idős asszonyt is. Előbb nem akarok hinni a szemem­nek: a csekket és egy darab ezer forintost szorongat a ke­zében. Ez valami tévedés — gondolom magamban, hiszen ha egyszer sem telefonált a né­ni, akkor is 1360 forintot kell fizetnie. Beadja az ablakon a csekket és az ezrest, majd a másik kezével odaejt 420 fo­rintot. Most értettem meg a dolgot, főleg azután, hogy az előttem állók majdnem ugyan­ezt ismétlik meg és én is ha­sonló összeget fizetek be. A telefon feltalálója most azt mondaná: én nem így kép­zeltem el a dolgot, azt hittem, hogy telefon segítségével nemcsak millió forintok be­fektetéséről tárgyalhat majd két ember, hanem az egyedül élő, idős ember is felhívhatja távolélő gyermekeit, unokáit, barátait, hogy egy kicsit be­szélgessenek. Sajnos ennek már régen vége. A telefon ma már sok ezer ember számára csak arra jó, hogy sürgős ese­tekben mentőt vagy orvost hívjanak, értesítsék a rendőr­séget. Többre nem tellik a kis keresetből, vagy a nyugdíjból. Moldován György, Nyíregyháza Diákújságírók vendégségben Köszönjük, DUNAFERR, hogy „óriás kezeddel” elértél ide Szabolcs-Szatmárba is. Sőt mi több, segítségeddel a záho­nyi szakközépiskola nyolc di­ákújságírója tölthetett felejthe­tetlen négy napot nemrégiben a Balatonnál. Szép, gondozott és kényelmes volt az alsóör­si DUNAFERR-üdülő, ahol szakmai tapasztalatokat gyűjt­hettünk és mellette szórakoz­hattunk, sportolhattunk, s fü- rödhettünk a Balatonban ked­vünkre. Tulajdonképpen itt tudhattuk meg igazán, hogy mit is takar ez a nyolcbetüs rö­vidítés: DUNAFERR. A hazai diákújságírók környezetvédel­mi táborában az előadások, tá­jékoztatók, beszélgetések nyo­mán számos érdekességet hal­lottunk és tapasztaltunk az ipa­ri környezetvédelemről, a kör­nyezet- és természetvédelmi újságírás időszerű kérdéseiről. Köszönjük DUNAFERR, hogy támogatod a diákújság­írást. Csáki Szabolcs és Nagy Gábor, diákújságírók Közlekedési SZKI Záhony A válasz: Igen A Kelet-Magyarország 1997. októ­ber 11 -i számában megjelent, Ba­logh József újságíró tollából szárma­zó: „A válasz egyetlen szó: Nem” cí­mű cikkre fogyasztóink elfogultság­mentes, tárgyilagos tájékoztatása végett az alábbi észrevételeket tesszük: Ahogy a megjelölt újságcikkben dr. Bojté Gizella ügyvédnő az ÁNTSZ vízkorlátozással kapcsola­tos levelét kiforgatva abból a vízkor­látozás teljes tilalmára következte­tett, klasszikus példája annak, ho­gyan lehet egy „valós tényt megté­vesztésre alkalmas módon, hamis színben feltüntetni”. A levél szó szerinti szövege ugyanis valóban az. amit a cikk írója idéz, értelme azonban a magyar nyelv általánosan elfogadott szabá­lyai szerint egészen más. Ha ugyan­is az ÁNTSZ azt írja, hogy a „lét- fenntartás, és a közegészségügyi kö­vetelmények teljesítéséhez szüksé­ges vízmennyiséget csak rendkívüli állapot esetén lehet korlátozni.” ez a nyelvművelés terén még egy újság­írónál kevésbé jártas olvasó számára is azt kell, hogy jelentse: a szolgálta­tott ivóvíz mennyisége korlátozható, de — ha nincs rendkívüli állapot — akkor a létfenntartás, és a közegész­ségügyi követelmények teljesítésé­hez szükséges vízmennyiséget ilyenkor is biztosítani kell. Ehhez képest a NYÍRSÉGVÍZ Rt. a létfenntartás, és a közegészség- ügyi követelmények teljesítéséhez szükséges vízmennyiséget még so­ha, egyetlen egy esetben sem, sehol nem vonta el. Vízkorlátozáskor — meghatározott távolságon belül — minden esetben volt olyan közkifo­lyó, illetve lajtoskocsi, ahonnan bár­ki, korlátozás nélkül, és — ez nem utolsó szempont — ingyen hordhat­ta a vizet, más esetben pedig - ha a körülmények az előbbi módszer al­kalmazását valamilyen ok miatt nem tették lehetővé — ahol nem volt hi­deg víz, ott a meleg víz korlátozás nélkül továbbra is rendelkezésre állt, vagy egyszerűen csak kevesebb víz folyt a csapból, kisebb nyomással, stb. Az érintettek tehát minden eset­ben hozzájuthattak a létfenntartás­hoz és a közegészségügyi követel­mények teljesítéséhez szükséges ivóvíz mennyiségéhez, csupán csak a korábban megszokott kényelemtől lettek időlegesen megfosztva. A jogszabályban megkövetelt hozzájárulás célja csakis, és kizáró­lag a közegészségügyi és járványü­gyi szempontok érvényre juttatása. Ennek megfelelően az ÁNTSZ jog­szabályban biztosított hozzájárulási jogának gyakorlása nem szolgálhat­ja a vízi közszolgáltató vízdíj kinn­levőségei további felhalmozódásá­nak elősegítését, (a vízdíjtartozások behajtására rendelkezésre álló egyetlen hatékony eszköz kirekesz­tésével) és ezáltal nem lehet előidé­zője — még közvetett módon sem a vízi közszolgáltatás ellehetetleníté­sének. Mindenféle, a fentiekkel el­lenkező törekvés a jog rendeltetésel­lenes használatát célozza, amit a jogelmélet „joggal való visszaélés”- nek mond. A fogyasztók és a szolgáltatók kapcsolatát jogszabályok szabályoz­zák, az pedig, hogy egy jogszabály alkalmazásában és értelmezésében a felek (újságíró — szolgáltató) állás­pontja eltérő, nem természetellenes jelenség. Ilyen helyzetet az élet gyakran produkál. Pontosan azért van jelen minden társadalomban a bíróság intézménye, hogy a jogsza­bály-értelmezési kérdésekben a fe­lek között igazságot tegyen. Jogsér­tést nem az követ el, akire ilyesmit ráfognak, (még ha oly népszerű do­log is egy közszolgáltatót ilyennel vádolni) hanem az. aki olyan maga­tartást tanúsított, amelynek jogsértő voltát a bíróság jogerősen kimondta. A szerző a jelzett cikkében azonban egyetlen olyan esetet sem mutatott fel, amikor a szolgáltatót a bíróság jogerős ítélettel elmarasztalta volna. (Megjegyezzük: nem is tudott volna, mert ilyen eset nincs.) Ennek hiá­nyában pedig a cikk megállapításai csak a szerző, illetve a megszólalta­tott szubjektív, tényeken nem alapu­ló, magánvéleményének foghatók fel. A cikkben szereplő épület jogi képviselője. — miután személyes ta­lálkozásaink alkalmával többszörö­sen is a tudomására hoztuk — nyil­vánvalóan ismerte azt a jogszabályt, amely a vízmérők próbahitelesítésé­ről rendelkezik. Ennek értelmében, ha kétség merül fel a mérőműszer és az ezen alapuló elszámolás pontos­ságával kapcsolatosan, lehetőség van a próbahitelesítés kérésére. Ezt az Országos Mérésügyi Hivatal szakemberei a fogyasztó és szolgál­tató jelenlétében teszik meg. és ott a helyszínen a mérésügyi laboratóri­umban ki is adják a műbizonylatot a mérő pontosságáról vagy pontatlan­ságáról. Ezzel a kérdés ilyen egysze­rűen és könnyen tisztázható, ügy tű­nik azonban, hogy az érintett épület jogi képviselője nem kívánja egzakt módon rendezni a kérdést, ezért fel­hívásunk ellenére sem rendelte meg mind a mai napig a próbahitelesítést. Könnyen kiderülhet ugyanis, hogy a mérő pontos, és ez a probléma érzel­mi. indulati és publicisztikai eszkö­zökkel történő „rendezésének” aka­dályát képezheti. Az olyan esetek­ről, amikor valóban nagy a mérési különbözet (az ilyen esetek szeren­csére ritkák), megfelelő utánajárás­sal eddig még mindig kiderült, hogy ezek nem misztikus eredetűek. A főmérő és a mellékmérők kü­lönbözeiének lehetnek objektív és lehetnek szubjektív okai is. E szub­jektív okok megszüntetésének legsi­keresebb módszere tapasztalataink szerint az, ha az épület belső vízve­zeték-rendszerét és mérőköreit az épület tulajdonosaiból szerveződött adhock bizottság szisztematikusan átvizsgálja. Abban a néhány eset­ben, ahol e vizsgálat megtörtént, a mérési különbözet látványos csök­kenésen ment át. Valami ilyesmi tör­ténhetett a cikkben kiemelt esetben is, hiszen amióta a lakóközösség ko­molyan elkezdett foglalkozni a már félmillió forintot is meghaladó víz­díjhátralék kérdésével, a mérési kü­lönbözet látványosan csökkent. (Itt kell megjegyeznünk azt az aprósá­got, hogy a cikkben kiemelt lakóé­pületben nem is volt vízkorlátozás.) Gond ott van, amikor a fogyasztói közösség nem jár utána ezeknek a problémáknak; négy éven keresztül nem hajlandó az igénybe vett szol­gáltatás ellenértékét kifizetni, vagy más esetben, ha a három éve halmo­zódó tartozás megfizetésére, — szolgáltatói kezdeményezésre kötött — részletfizetési megállapodások sora is teljesítetlen marad, és a fel­halmozott adósság a csökkenés he­lyett emiatt tovább, és még tovább növekszik, a végeláthatatlanságig. Megítélésünk szerint a cég és a fogyasztók kapcsolata — ilyen kirí­vó esetektől eltekintve — kiegyen­súlyozott. A vízi közszolgáltatás színvonala nemzetközi összehason­lításban is megállja a helyét. Megfe­lelő a rendszerek műszaki biztonsá­ga, és ennek másik oldalaként a fo­gyasztók döntő többségének pedig jó a fizetési készsége. Mindez ter­mészetesen nem jelenti azt, hogy nincsenek rendezetlenségek e vi­szonyban. hiszen évi több mint fél­millió számlát bocsátunk ki, me­lyeknek ha csak egy ezreléke pontat­lan, az is ötszáz reklamációt jelent évente. A reklamációkat általában fogyasztóink megelégedésére tudjuk rendezni. Soha nem zárkóztunk el attól, hogy beismerjük tévedésünket, ha meggyőződtünk a másik fél iga­záról. A problémák túlnyomórészt olyan esetekben jelentkeznek, ahol különböző okokból az épületek a ke- zeletlenség állapotában vannak. — Nincs közös képviselő, aki intézze a közös ügyeket, vagy éppen túl sok van, és nem tudnak együttműködni. Ilyenkor nem hajtanak végre jogerős ítéleteket, magáncélra fordítják a kö­zös költségeket, stb. Ezekben az ese­tekben sajnos nem tud kialakulni a partnerség a szolgáltató és a fo­gyasztók közössége között. Ilyen esetekben a díjhátralékok növekedé­sének elszabadulását meg kell előz­ni, — mielőtt az végleg kezelhetet­lenné válik, — és erre sajnos, a ta­pasztalatok szerint az egyetlen haté­kony eszköz a szolgáltatás korláto­zása. A válasz tehát egyetlen szó: Igen. Az igénybe vett szolgáltatás díját meg kell fizetni. Egy településen az emberek életminőségében meghatá­rozó jelentőséggel bír az, hogy a közszolgáltatások milyen színvona­lúak, milyen megbízhatóak. A köz­szolgáltatások azonban távlatban csak akkor képesek a velük szemben megfogalmazott elvárásoknak ele­get tenni, ha a — rendkívül nagy ér­tékű — műszaki rendszerek folya­matosan jó állapotban vannak. Eh­hez természetesen szükségesek anyagi források, melyeket viszont csak a szolgáltatás díjából lehet biz­tosítani. Végezetül ide kívánkozó infor­máció az, hogy akinek a díjfizetés aránytalan terhet jelent, bármikor se­gítségére van a város önkormányza­ta által működtetett Lakhatási támo­gatási rendszer, valamint a RÉS Ala­pítvány, (mely utóbbit anyagi forrá­saival a cég is támogat), pontosan annak érdekében, hogy a nehéz helyzetben élő hátralékos vízfo­gyasztók számára is legyen hová fordulni segítségért. Nagy gondot fordítunk azon fogyasztóink megta­lálására. akik hátraléka azért halmo­zódik, mert rossz anyagi helyzetben élnek és nem vesznek igénybe szoci­ális támogatást. E fogyasztók megta­lálása érdekében széles körben vé­geztettünk felmérést. Ennek ered­ményeként több száz olyan családot találtunk, akik problémájának meg­oldásában a RÉS Alapítványon ke­resztül hatékony segítséget tudtunk nyújtani. E kérdésekben ügyfélszol­gálati irodáinkon bármikor munka­társaink a fogyasztók rendelkezésére állnak. NYÍRSÉG VÍZ Rt. EB igen-fTTTJ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents