Kelet-Magyarország, 1997. október (54. évfolyam, 229-254. szám)
1997-10-29 / 252. szám
1997. október 29., szerda HATTER Fűrész a tűzelhalásra A megye növényegészségügyi helyzetét pénz- és ismerethiány nehezíti Galambos Béla Nyíregyháza (KM) — A föld- tulajdonosok megsokszoró- zodott száma, körükben a növényvédelmi ismeretek-, valamint az eszközök hiánya, az elhagyott földek problémája szinte megoldhatatlan feladat elé állítja a növényvédelmi hatóságot, számolt be nem régiben a megyei közgyűlésnek a szakterületén kialakult helyzetről Sallai Pál a Szabolcs- Szatmár-Bereg Megyei Növényegészségügyi és Talajvédelmi Állomás igazgatója. A védekezési kötelezettség elmulasztása sajnos igen gyakran tapasztalható. Kevés a pénzük Elmulasztásának egyik oka, hogy sem a hatósági jogkört tekintve első foknak számító helyi önkormányzatnak, sem pedig a megyei növényegészségügyi és talajvédelmi állomásnak nem állnak rendelkezésére olyan források, amelyek terhére elrendelhetnék a közérdekű védekezést, hogy aztán ennek költségét az adóhatóság közadók módjára behajtsa a mulasztó földtulajdonosokon. A kisebb önkormányzatoknak még ahhoz is kevés a pénzük, hogy a saját közterületeiken elvégezzék a szükséges mentesítési feladatokat — vázolta a csapdahelyzetet a megyei növény- egészségügy első számú szakembere, egyben a következményekre is ráirányítva a figyelmet: — A társadalmi-gazdasági változások óta a megye növény- és talajvédelmi helyzete romlott. Ez persze teljesen érthető annak fényében, hogy míg 1990-ben a megye mező- gazdasági területén 126 termelőszövetkezet és hat állami gazdaság volt a fő tulajdonos, szakemberekkel és műszaki felszereltséggel ellátva, addig mára ez homlokegyenest megváltozott. A megyei növényvédelmi hatóság munkája során a megelőzést előtérbe helyező felügyeleti stílust igyekezett megvalósítani. Azaz, a szankciókat csak azok után próbálta alkalmazni, hogy előbb tájékoztatta, figyelmeztette a termelőket és megyeszerte megszervezte oktatásukat is. így a növényvédő szerek forgalmazását és felhasználását szabályozó rendeletnek megfelelve több, mint 4500 ember szerzett képesítést tanfolyamaikon, de a termelők szakmai tájékoztatását bemutatókkal, tanácskozásokkal, s a média útján igyekeztek segíteni. Szomorú tény, hogy az erőfeszítések ellenére mégis csak hiánycikk maradt a termelők számára a kellő és rendszeres növényvédelmi információ. Ettől nemcsak a szakképzetlen gazdálkodók szenvednek, de magasabb szinten a képzett szakemberek is hiányolják. Bár a növényegészségügytől a gazdajegyzőkön át a cégi és egyéni szaktanácsadókig, s a kutatási-, oktatási intézményekig több forrásból is kaphatnak a termelők növényvédelmi tanácsot, még sem jut el az információ kellő mennyiségben és hatékonysággal a gazdálkodók tömegeihez. Ennek okát az igazgató a következőkben látja. Sorozathibák — Létszámhiányosak a hivatalos szaktanácsadó szervek, miközben a termelők képzettségben, gazdálkodási méretben és színvonalban rendkívül különbözőek, s szétszórtságuk mellé ráadásul még nem is szervezettek. Az is nehezíti az információk eljutását a megcélzott gazdálkodókhoz, hogy hiányoznak a termelési integrációk, s a meglévő integrátorok sem adnak kellő növény- védelmi tanácsokat. A fontosabb kultúráink ez évi növényvédelmi helyzetéről is képet kaphatunk a beszámolóból. Kalászos gabonáinknál a gondok forrása, hogy a gazdák jelentős része nem használ minőségi vetőmagot, ráadásul nem végzi el a csávázási. Sok kisgazdaság a gyomirtást is elmulasztja, aminek következménye, hogy a táblát betakarítani sem érdemes. A kukorica növényvédelmi problémáit a gyomirtási hiányosságok jelentik, amelyek következtében felszaporodott az export kizáró magszennyeződést okozó parlagfű. A napraforgó termését idén a csapadékos nyáreleji időjárás következtében jár- ványszerűen terjedő gombabetegségek felezték meg. Ugyanez a nedves idő a burgonyavésznek is kedvezvén, tönkretette a burgonyaállomány lombozatát, s valószínűleg még a gumók tárolhatóságára is negatívan hat majd a tél folyamán. Ä dohánynak kedvezett az idő, az utóbbi idők egyik legjobb minőségű termését takaríthatták be a gazdák. Nagy csalódást okozott viszont a sok eső okozta paradicsomvész- járvány a termelőknek, akik közül idén csak azok tudtak úrrá lenni a betegségen — a tapasztalatok szerint megmentve ezzel termésük negye- dét-harmadát — akik júniusjúliusban akár 8-12 alkalommal is permeteztek a gomba ellen. Legfontosabb gyümölcsünkben, az almában az áprilisi fagyok okozta kár idején még nem sejthettük, hogy nagyobb baj is előfordulhat. Pedig amitől féltünk bekövetkezett: elérte megyénket is az al- mástermésűek rettegett betegsége, a baktériumos tűzelha- lás. Júniusban 14 helyen, összesen 360 hektár ültetvényben lépett fel a betegség, de a fertőzött ágak csonkolásos eltávolításával sikerült a betegsége terjedését megakadályozni. így a betakarítás idejére az elrendelt zárlatot, ha ideiglenesen is, de mindenütt fel lehetett oldani. Rezes megelőzés — Tekintettel arra, hogy a betegség már itt van, a következő évtől a védekezési technológiát is ennek megfelelően kell átalakítani — hangsúlyozta Sallai Pál. — Gondolni kell a rezes megelőző permetezésre és a virágzásban esetleg szükségessé váló antibiotikumos kezelésre. Egy dolog azonban kikerülhetetlen: az elhagyott ültetvényeket, mint lehetséges járvány gócokat feltétlenül ki kell vágatni! Ebédidőben az ajaki kukoricatörők Balázs Attila felvétele ......................... .............................................. ■ Has« __ pW Sw® a 888%*" «86 s 8 Hi * ft I r*T * I i lü rr ^ Wk | / *#% ] fi A ranyló erdélyi ősz, a kovásznai Tündér- völgyben állunk. Most jöttünk fel a városkából a hegyek közé, és süttetjük arcunkat a nappal. Itt, a szelíd lankákon sétálóutak kanyarognak a magányosan álló öreg bükkfák között, a sétányokon pedig ráérős turisták. A közeli szanatórium lakói bottal a kezükben araszolgatnak a hegyoldalban. Környes-körül hatalmas, mogorva hegyek. A sűrű, tömött erdőket szabálytalan közökben lecsupaszított foltok csúfítják, nagy összevisszaságban fenyőszálak sokasága hever a földön, vagy áll kettétörve, de furcsa módon a hegygerinceken érintetlen az erdő. Milyen lehet vajon közelről, nézegetjük a félelmetes tájat, mikor egy ismeretlen férfi lép a kocsinkhoz. —Nem akarják megnézni? — kérdi, természetesen magyarul, de ezen mi már cseppet sem csodálkozunk, hiszen az elmúlt napokban megszokhattuk, ezen a vidéken mindenki magyar, az elvétve előforduló románoknak sem esik nehezükre a magyar szó. — Dehogynem — kapunk az alkalmon, s beinvitáljuk Fent a Kommandón újdonsült ismerősünket, aki egy brassói gazdasági társaság vezető munkatársa, s fel, Kommandóra igyekszik, hogy elintézzen valami fautánpótlást. Kommandó egy nagy fatelep, de az induláskor mi még ennyit sem tudunk róla, csupán annyit, hogy fent van vagy ezerkétszáz méteren, tizennyolc kilométerre innen, ahol véget érnek az utak. Az utak azonban már jóval hamarabb véget érnek. A kovásznai üdülőhely után talán ezer métert ha megyünk, amikor szép csendben elfogy az amúgy is hajszálvékony aszfalt, s mire észbekapunk, már ölnyi kövek, hatalmas lyukak között bukdácsolunk, és visszafordulni sincsen hol. Az út legfeljebb három-négy méter széles, egyik oldalt meredek hegyoldal, a másikon pedig a fenekét sem látható szakadékok. A táj viszont valóban fenséges. Már amikor van mer- sze az embernek kinézni a pillái alól. Osöreg bükkösök, hatalmas, szürkésbarna fák, a rőtvörös avaron súlyos, fekete árnyak. Fent a gerincen pedig krétával meghúzott vastag csík, hó és zúzmara fehérük a fákon. Kilométerenként újabb meg újabb források keresztezik az utat, amelyik kezd igazán veszélyessé válni. Lassan kezd kiengedni az éjjeli fagy, olvadnak a jéggel fedett tócsák, egyre jobban csúszkál az autó. Brassói ismerősünk „nyugtat” bennünket: most következnek a kemény szakaszok. Valóban azok jönnek. Néha oly meredek az út, hogy majd hanyatt esik az autó, de mi már nem nagyon félünk semmitől, lassan megszoktuk a veszélyt. És hamarosan meg is lesz a jutalmunk, hirtelen ellaposodik a táj, egy vad, bozótos fensíkra értünk, ahol már néhány ház is feltűnik. Maga a falu, Kommandó odébb van még vagy két kilométerrel, de az már semmi. Tíz perc, s megérkezünk. Környes-körül hatalmas, hófödte hegyek, előttünk pedig egy szabályos, fából épült falu. Fából van az iskola, a templom, a korcsma, középen pedig egy vad, hegyi folyó, a Bászka. A Nagy-Bász- ka, mert van Kis-Bászka is, vagy tíz kilométerrel odébb vágtat innen, már neki Moldvának. Kiszállunk a hídon, mellbe vág bennünket a kemény, hideg hegyi levegő. Lent robog a Bászka, s egy idősebb házaspár jön át mögöttünk a hídon. — Magyarbul, maguk tényleg Magyarországról jöttek!? — csodálkoznak, s úgy néznek ránk, mintha a holdról cseppentünk volna ide. Gocsmán Andráshoz és a feleségéhez van szerencsénk. A férfi szecselei csángó, favágóként ismerte meg a feleségét, aki született kommandói. Mint mondják, vagy háromszáz család él a faluban, nagy többségük magyar, de van itt minden náció: román, ukrán, bolgár, szerb..., minden. De semmi bajuk egymással. Tudják, itt aztán igazán egymásra van utalva az ember. Ide még a hírek is nehezen jutnak fel, de tudnak azért rólunk, rokonokról mindent. C sak azt nem értik: miért nem jövünk gyakrabban. Nem a világ vége ez, és nézzünk körül, milyen szép. Valóban az. Gyönyörű ez a táj, lenyűgöző a legmagasabban fekvő magyarfalu. Inflációs hír A z ember csak kapkodja a fejét. Újabb fel nem robbant bombát találtak, Groznijban elraboltak két magyar misszionáriust, a hongkongi tőzsdekrach után Budapesten negatív világcsúcs született kedden az Értéktőzsdén. Csupa-csupa rossz hír (kinek melyik), s nem tudni mit hoz a holnap. Apropó, holnap. Az már igazán üdítően hat az emberre, hogy jövőre 12, azaz tizenkét százalék lesz az infláció. Surányi György, a Magyar Nemzeti Bank elnöke kedden megismételte korábbi előrejelzéseit a forint romlását illetően —jelentette a Reuters hírügynökség Frankfurtból. Vagyis, a holnap szép és igazán biztató kilátásokat mutat. Mit nekünk tőzsdekrach, omoljon össze a hongkongi, vagy a New York-i, netalán a londoni tőzsde, nálunk az infláció nem vesz tudomást ilyesmiről, maga alá gyűri a tegnapot. Az kétségtelen, megvan a lehetősége az infláció ilyen arányú csökkentésének. Ahogyan mondani szokták, a gazdaság, a kereskedelem kedvező fejleményei lehetővé teszik, hogy 1998-ra tizenkét százalékot prognosztizáljon az MNB. Igaz, az idei inflációt 17-18 százalékosra várják (hol van még a december vége?), de minden illetékes bízik abban, hogy jövőre harmadával csökkenhet. Még előbbre szaladva az időben, az MNB azt a célt tűzte maga elé, hogy 2000-re 3-5 százalékosra szorítsák le az inflációs rátát Magyarországon. Ezután pedig már jöhet az uniós csatlakozás. Mit mondjak, egyszerű átlagemberként sok milliomod magammal együtt megteszem, megtesszük a tőlünk telhetőt. Mert ki az az ember, aki netán nem szeretne jobban élni, szebb ruhákban járni, új lakásba költözni. Persze nemcsak ebből áll a dolog. Azt is tudni, látni kell, hogy csak úgy magától nem csökken az infláció, csak a két szép szemünkért nem folyik majd a dollár és az euros folyam a zsebünkbe. Tenni, nagyon sokat kell tenni a célok érdekében. Minden nap. Mert közös a cél és az érdek. Sipos Béla Mi lett veled Dodó, már nem vedeled úgy a sört? Ferter János rajza Áram a kerítésben M ióta hallottam a hírt, azóta gondolkodom: helyesen tette-e, tehette-e egyáltalán az edelényi Horkai Ferenc azt, amit tett? Mint bizonyára sokan olvasták és hallották, ő az az ember, aki megelégelve az örökös lopásokat, garázdálkodásokat, levelet írt a helyi roma önkormányzatnak, melyben arról értesítette őket, hogy áramot vezetett házának, kertjének kerítésébe, ezzel próbálva elrettenteni maga körül a tolvajokat. Nem tudom, mit mond erről a jog, tartok tőle, elítéli az efféle cselekedetet. Csakhogy Horkai Ferenc haragja is érthető. Főképp, hogy sokan vannak, sokan vagyunk hor- kaiferencek. Számosán panaszolják, hogy már rég nem érzik magukat, személyes tulajdonukat, dolgaikat biztonságban. Immár lelakatolt pincékből is ellopják a kerékpárt, garázsban álló autónak lesz reggelre hűlt helye, s akinek kertje van tudja: rendszeresen lopják, dézsmálják onnan a zöldséget, gyümölcsöt, elviszik szinte a teljes termést. Különösen így ősszel gyarapszik a hívatlan látogatók száma, amikor az egész évi munka kezdi meghozni gyümölcsét. Megyénkben is több újsághír lett abból, hogy tövestül vágták ki a meggyfákat a tolvajok, s hogy az uborkától az almáig szinte zölden gyűjtötték be a termést a gazdák, mert ha nem siettek, a tolvajok megelőzték őket. A legnagyobb baj, hogy a lopások ellen alig akad törvény. Pontosabban törvény még csak van is, de igen nehéz érvényt szerezni neki. Ráadásul mostanában színrelépett egy újfajta besorolás, ha tetszik, enyhítő körülmény, melyet úgy hívnak: megélhetési bűnözés. Ezt mondják akkor, ha valaki azért lop, mert éhes, és ha nem lop, nincs mit ennie. Nagy hiba az általánosítás, mégis azt gondolom, aki éhes, az bizony lehet lusta is. Igaz, mint legtöbbször kiderül, csak dolgozni, korán kelni, kapálni, permetezni nincs kedve sohasem, jobban szereti a mások által előteremtet- tet, a készet. Tőlük azonban nem véd meg egy áramütés. I Kovács Éva m
