Kelet-Magyarország, 1997. október (54. évfolyam, 229-254. szám)
1997-10-24 / 248. szám
1997. október 24., péntek HATTER a Tanúsítvány az üdítőnek Az ISO 9001-es nemzetközi minőségbiztosítási rendszert használja a Sotex Kft. Idén 9 millió liter Divius italt gyártanak a napkori üzemben Balázs Attila felvétele Napkor (KM - M. CS.) — A nulla hiba filozófiája: ha már egyszer előfordult, akkor még egyszer ne következzen be. Ehhez a jelenlegi termelési gyakorlat alapján olyan minőségbiztosítási rendszer szükséges, ami az állandó és a megszokott minőség garanciáját jelenti. Ugyanakkor nemcsak kiszűri az esetleges apró hibákat, hanem a gyártási folyamat elemzésével rámutat azok forrására is. Egyre többet kapunk termelő cégektől olyan információt, amely arról szól, a társaság magának alakította ki minőségbiztosítási rendszerét, ami a nulla hiba filozófiáját követi. Saját laborban A nyíregyházi székhelyű Sotex Kft. napkori palackozó üzemében fél éve kezdtek az ISO 9001-es nemzetközi minőségbiztosítási rendszer bevezetéséhez, amelyről Gólya János tulajdonos, Kereső Zsolt üzemvezető, minőségbiztosítási vezető és Kissné Gregor Agnes laborvezető, belső auditor adott tájékoztatót. — Egy olyan gyártási rendszert alakítottunk ki, amellyel garantáljuk, az üzemben palackozott Divius citruslevek és a Zümi szörpök minősége állandó. olyan, amilyet a partnereink megszoktak. A termelés valamennyi fázisát szabályoztuk, a késztermékről azt is meg tudjuk mondani, az alapanyagot melyik beszállító mikor küldte hozzánk, a gyártószalag mellett abban a pillanatban ki állt. A beszállítók nagy része szintén minőségbiztosítási rendszer alapján dolgozik, így megfelelő tanúsítvánnyal látja el a szállítmányt. A gyártás során felhasznált alapanyagok illetve készterméket a cég saját laboratóriumában ellenőrzi, amelynek kialakítása jelentős költségeket emésztett fel. Ahhoz, hogy a közel 50 fős gárda megismerje a rendszert, állandó továbbképzést tartanak számukra, úgymond minősítik dolgozóikat. Egyelőre a kiszállított termékeken még nem jelzik a minőségbiztosítási tanúsítványt, de a készülő új címkéken ezek már szerepelnek. A közeljövőben formatervezett flakonokkal és új címkékkel kínálja a Sotex a Divius italokat. A flakonok mérete is változik, az egyliteres mellett a 1,5 és a 2 literes is megjelenik. Bővítés — Olyan nagy kereskedőláncokba szállítunk, mint a Penny Market, vagy a Profi, ahol ilyen tanúsítványok nélkül már nehéz lenne elfogadtatni a terméket Egy ilyen rendszer kialakítása ugyan költséges, de közép- és hosszú távon megéri. A vásárlóinknak egy minőségi kézikönyvet állítottunk össze. Ebben megtalálható a cég szervezeti felépítése, a gyártás minőségi szabályozásának rendszere, amit vevőink bármikor fellapozhatnak. Ugyanakkor az auditor, a Thüv Rheiland folyamatosan ellenőrzi, megfelelünk-e a nemzetközi szabványoknak. Úgy ítélem meg, az EÜ-ba való csatlakozáshoz valamennyi gyártónak szüksége van egy ilyen rendszerre, amit a saját technológiájához, gyártásához alakít ki. A cég Napkoron december végéig befejezi a bővítő beruházást, fejleszti a technológiai sort és a két műszakos termeléshez igazodva növeli raktár kapacitását. Az utóbbit úgy oldja meg, hogy a már meglévő üzemcsarnokhoz 600 négyzetméternyi új épületrészt csatlakoztat. A közel 35 millió forintos beruházás kisebbik részét a területfejlesztési alapból, a nagyobbikat saját erőből finanszírozzák. Ennek eredményeként január elejétől közel kétszeresére nő a Divius citromlé, narancs-, mandarin-, alma- és szőlőitalok gyártása, emellett újdonságként az őszibarack itallal bővül a paletta. A cég ezekből a termékekből ebben az évben 9 millió litert gyárt, amelynek teljes egészét belföldön értékesíti. A Sotex üzleti filozófiája alapján a külföldi szállításokat nem a napkori üzemből oldják meg, hanem az adott célországban egy helybeli céggel közös termelést indítanak be. Ilyen valósult meg a lengyelországi Krakkóban. Hazai cégektől A Sotex tulajdonosai meghatározták a jövő évi termékfejlesztést, amelynek újdonsága: az alapanyag-beszállítást elsősorban hazai cégektől várják, a koncentrátumok között jelentős szerepet kap az alma. Január elejétől a mézes almaszörp, a Zümi sorozatgyártása is megkezdődik. Arról, hogy ezek is megjelenjenek a nagyobb bevásárló központokban, most tárgyalnak a cég vezetői. ani nagyon sokáig élt. Ritkaság ez kutyáknál. Huszonnégy vagy huszonkét éves lehetett, amikor egyszer csak eltűnt hazulról és többet vissza sem jött. Ott találták meg kimúlva az autóparkoló közelében. A szomszédságban lakók ismerték már régóta. Szóltak a régi és az új gazdának is: jöjjenek érte, takarítsák el tisztességesen. Megérdemli. ★ * * Régen tudták már. hogy lebontják ezt a házat, de valahogy sohasem hitték igazán. Azután mind a ketten — Ibi is, Dezső is -r— úgy vélekedtek, hogy nem is volt nagy kár érte. Jó százötven éve építhették, s bár a családnak tágas kényelmet nyújtott, örökké bütykölni kellett. Mikor még a hetvenes években megkapták a papírt: egy hónap alatt át kell költözniük az új lakótelepre, egy frissen fölhúzott bérházba — a házaspár mégis szinte búskomorságba esett. Szívükhöz nőtt az öreg vályogház. Ibi születése óta itt élt. innen vitték negyvennégyben koncentrációs táborba, ide tért vissza negyvenöt tavaszán. Minden emlék ide kötötte, s valami furcsa asszociációval gázkamrában elpusztult szüleivel azonosította. El sem mentek megnézni az új városi lakást. A fényes kombinált- zár-kulcsot. amelyet a kezükbe nyomtak, Ibi lenéző mozdulattal dobta be egy fiókba, a cipőkefék közé. A hónap letelt, de azért nem mentek neki a háznak buldózerrel, mint valaki fenyegette őket. Jött egy városházi tisztviselő, beszélt, magyarázkodott, győzködött, agitált. Végül nagynehezen elérte, hogy Dezsőék fölkeressék leendő új otthonukat. Hát szó ami szó, nagy csábítás a hideg-meleg víz, a bevezetett gáz, a ház előtt megálló autóbusz... További harminc napot kértek, azalatt megpróbálnak elbúcsúzni az öreg fészektől. Az ifjabb nemzedék köny- nyebben beleélte magát a költözködésbe — de Erika arca egyszer csak elkomoro- dott: — Mi lesz Danival? Csakugyan, mi lesz Danival. a lompos komondorral? A végén neki is találtak helyet. Dezső egyik kollégája kertes házban lakott. O veszi magához. Ibiék elköltöztek hát, Danit elvitték új gazdájához, jöhetnek a buldózerek. Jöttek is. Laci, a nagyfiú sofőr volt, s mikor két nap múlva elment a régi házuk mellett a teherautójával, már csak egy nagy halom törmeléket talált a helyén. S az egyik vályogcsomó tetején ott feküdt Dani, hangtalanul, mozdulatlanul, na- gyon-nagyon szomorúan. — Dani, Dani! Talán egy kenguru sem ugrik akkorát — a kutya egy mozdulattal fenn volt a magasan lévő kabinban. — Nézze, Lacika, én nem vagyok állatkínzó, nem fogom megkötni. Ha tetszik neki maradjon, ha nem — az ő dolga. Nem volt más választás: Dani is az új negyed lakója lett. Vagy egy hétig gyötrődtek vele. Nehéz volna megmondani, kinek volt keservesebb, a gazdáéknak-e vagy a kutyának. Ha négy fal közt nőtt volna fel Dani, talán-talán. De így börtön volt neki a városi lakás. Ha egyet ugrik, már beveri a falba a fejét. Inkább a sarokban gunnyasz- tott. Naphosszat. Tegyünk még egy próbát — újra elvitték Dezső kollégájához. És Dani most már tudomásul vette, hogy az életben megváltozott valami. Végigszagolgatta, birtokba vette új udvarának minden fáját, oszlopát, kiálló kődarabkáját. beleszagolt az illatos fenyődeszkából összerótt kutyaólba. Hanem az egykori szomszédok egyszer-egyszer még ott látták csatangolni a régi ház környékén. Csodálkozva szaladgálta körül az egykori otthon helyére telepített sod- ronykerítésű, csupa beton autóparkoló helyet. Ki tudja, mit keresett ott? Talán azt remélte, hogy arra vetődnek a régi gazdáék és hazaviszik? Hanem Dezsőék épp ezért kerülték azt a helyet. És egy idő múlva a kutya elmaradt. Azt megelőzően már eléggé vidáman bóklászott a parkoló körül, a farkát csóválta, mintha végül is elfogadta volna a városrendezési programot. Azután évekig nem látták és ki tudja mi vitte oda épp élete utolsó napján. Talán pislákolt még benne a reménysugár, hogy hátha... Mikor odahívták Dezsőt, és meglátta ezen a helyen a merev tetemet, valami összeszorította a szívét, és támadt egy ostoba gondolata. Hogy Danit itt kellene elásni, a régi otthon közelében. Meg is kérdezte a parkoló vezetőjét, nem volna-e ellenére, hogy valahol ott, a kerítésen túl növő bokrok között. De az leintette: — Ugyan! Szentimentális butaság! És a hatóság sem engedné. A régi otthon Kereskedői felár A ki építkezik, megpróbál tájékozódni az árakról. Igyekszik ..kifogni” egy jó és megbízható tüzépet, ahol az áru javarészét megveheti. Gond akkor van. ha valami nincs, és máshol kell kereskedni. Telepről telepre járva egy érdekes jelenségre lettem figyelmes, amelynek egész véletlenül voltam előbb fültanúja, majd — másutt — szenvedő alanya. Kezdjük a füllel! Az egyik helyen hallom: az eladó egy vásárlóval (utóbb kiderült, viszonteladóval) vitatkozik. Előbbi külföldről szerzi be a hullámpalát. Ő talpalta ki a kapcsolatot, igyekszik olcsón beszerezni, majd ide is szállíttatni, és tisztes haszon fejében eladni az árut. Mit tesz a másik? Néhány száz méterről átsétál hozzá, felvásárolja a készletét, küldi a kocsiját, felpakolja és több száz forinttal drágábban adja a pala tábláját. A vita tárgya éppen ez volt: a tisztességes haszonra és jó hímévre törekvő (vélhetően kezdő) vállalkozó úgy döntött: nem ad el több palát nagy tételben, mert akkor — idézet szó szerint — mit ad a hozzá forduló kisembereknek. Palára nem volt szükségem, de a tapasztalatot elraktároztam. Jól is jött a „bádogpiacon”. Mire rátaláltam a legolcsóbb kereskedésre, addigra már el is fogyott a horganyzott lemez. Idő volt, dönteni kellett, feltettem hát a kérdést, hol árulnak bádogot legközelebb. Válasz: „Szemben. Tőlünk veszik.” Az árbéli különbséget táncolni lehetett volna. Egy tábla az első helyen 1350, a másikon 1600 forint. Tíz táblánál ez már — tessék csak számolni! Néhány évvel ezelőtt nem győztük lebontani, kiiktatni a kereskedelmi láncból a felesleges haszonélvezőket annak érdekében, hogy minél közelebb kerüljön egymáshoz a termelő és a vevő. Mondhatom, sikerült! Az élelmesek találtak egy másik utat: kereskedő vásárol kereskedőtől, attól a kereskedő. Bomba üzlet! így forog a pénz! Cservényák Katalin Nem, mama! Szivi nem szűz... A bika jegyében született Ferter János rajza A NAT-generáeió A pedagógusok berkeiben már hosszú ideje téma a nemzeti alaptanterv, de mivel előbb-utóbb valamilyen szinten az ország valamennyi lakosát érinti az ügy, illik komolyan odafigyelni az egyre izgalmasabbá váló NAT-sztorira. Az oktatásügyi tárca nemrégiben hazánk számos városába elküldte szakértőit azzal a céllal, hogy az oktatáspolitikusok egy-egy régió tanáraival találkozva a továbbiakban hasznosítható tapasztalatokat gyűjtsenek a minisztérium számára. Jómagam a vásárosnaményi gimnáziumban rendezett NAT-napon voltam jelen, ahol a minisztérium egy osztályvezetője, a megyei pedagógia intézet vezetője, valamint a nyírmadai elemi tanoda igazgatója tartott előadást. A három előadó természetesen ugyanarról beszélt, ám — s ez is érthető — egészen más szempontból közelítettek a nemzeti alaptanterv ügyéhez. Az oktatási tárca osztályvezetője elvi, (tanügy)politikai síkon igyekezett tisztába tenni a dolgokat, míg a megyei pedagógiai intézet igazgatójának előadásából kiderült, az intézmény szakemberei felkészülten, korszerű eszközökkel felvértezve várják a NAT közelgő bevezetése kapcsán az iskolák rohamát. Az első két előadás után úgy tűnt, nagyobb zökkenők nélkül megy, illetve mehet végbe az iskolai rendszerváltás i-jén a pontot jelentő alaptanterv jövő évi startja. Ám ekkor szólásra emelkedett a gyakorló iskolaigazgató, aki ag gályáit sem rejtette véka alá. Mint fogalmazott, a pedagógusok nem ismerik a helyi tantervkínálatot, s bár az úgynevezett nyíregyházi tantervcsaláddal jót választottak, az azért elgondolkodtató, hogy a voksolás a négy-öt alternatívák ismerete nélkül történt. Még ennél is nagyobb problémát jelent azonban a tény: a tárca túl rózsásnak ítélte az iskolák technikai hátterét, ugyanis az ma még vágyálom, hogy hazánk legkisebb tanodájában is legalább egy számítógép, s a számítástechnikában jártas tanerő legyen. A NAT-generáció jövője pedig ezen (is) áll. vagy bukik! Kovács Bertalan
