Kelet-Magyarország, 1997. október (54. évfolyam, 229-254. szám)

1997-10-02 / 230. szám

IW/. októDer l., csütörtök Nyíregyházi KisKelet □ A gyermekek jövője a tét Minden lehetőséget megragad: ha kell, bodzát szed, dinnyét ültet, hímez Nyíregyháza (KM - MML) — Kisiklott életek, csonka családok, reményt vesztett emberek. Magukra maradt anyák, akik otthon és apa nélkül egyedül nevelik gyer­mekeiket. Ezekkel a tragédi­ákkal nap mint nap találkoz­nak Nyíregyházán a Csillag utcai segítőház munkatársai. Szerencsére vannak azon­ban itt olyan lakók is, akik nem adják meg magukat a sors kiszámíthatatlan szeszé­lyének, minden lehetőséget megragadnak, hogy a család jobb anyagi helyzetbe kerül­jön. Közéjük tartozik Geluh Jó- zsefné is, aki négy gyermeké­vel egy hónappal ezelőtt került a Kalocsa melletti Újtelekről a nyíregyházi segítőházba. Négy gyermekkel Hímzett térítőkét készített ép­pen varrógéppel, amikor az át­meneti szálláson felkerestem. Készségesen elmesélte életét, hiszen mint mondta, hátha okulásul szolgál mások szá­mára. Az élettársát követve került egy Budapest melletti faluból Újtelekre. Az első há­zasságából származó fiát is magával vitte, aki most 14 éves. Az élettársi kapcsolatból három kislány született.-r- Olyan életmódot folyta­tott az élettársam, amelyet a kiskorú gyermekekkel nem vállalhattam fel — magyaráz­ta Geluh Józsefné. — Két év­vel ezelőtt októberben eljöt­tem a gyerekekkel Újtelekről. Átmeneti szállásról átmeneti szállásra költöztünk, megfor­dultunk például Pesten, Kecs­keméten, de nem szívesen fo­gadják be sehol sem az embert négy gyermekkel. Végül Bal- kányban befogadtak a szeretet­otthonban, majd hat hónap múlva kiköltöztünk albérletbe. Milyen nagy szerencse, hogy még varrógépet is tudtak adni a segítőházban Geluh Józsefnének A szerző felvétele Eljártam napszámba, ültettem paradicsomot, dinnyét, do­hányt. Balkányban nagyon kedvesek és segítőkészek vol­tak az emberek, ott nem volt bűn a négy gyermek. Inkább egyedül — Mivel a gyetet az állandó lakóhelyemről, Újtelekről ka­pom, az élettársam megtudta a címemet, s visszahívott ben­nünket. Visszamentünk a kö­zös családi házba, hátha ren­deződik az életünk. Bár szak­képzett ápolónő vagyok, a munkahelyek között nem le­hetett válogatni, takarítóként, konyhai kisegítőként dolgoz­tam. Az élettársam azonban elitta a fizetésem, ezért úgy döntöttem: inkább egyedül, de legalább normálisan nevelem a fiút és a három kislányt, kell lennie valamilyen kiútnak. Akkoriban hallottam a nyír­egyházi segítőházról, s mivel a balkányi hónapok során a nyírségi táj nagyon megraga­dott, visszatértünk ide. A segí­tőház munkatársai aranyosak, rendesek, a számításomat megtaláltam itt. Itt nincsenek olyan veszekedések, mint ami­lyenek Budapesten voltak. □ Hogyan került kapcsolat­ba a hímzéssel? — A kalocsai hímzés híres szerte a világon. Mikor Cso- bánkáról Kalocsa mellé kerül­tem, kedvet éreztem a kézi­munkákhoz. A szomszédban élő asszonyoktól lestem el a hímzés titkát. Ők festettek to­jást is, de ahhoz nem volt tü­relmem. Először kézzel hí­meztem, majd géppel. Kezdet­ben varrtam a népművészeti szövetkezetnek, majd aztán iparosoknak. Engem a varrás megnyugtat, többet ér, mint egy szem gyógyszer. Itt Nyír­egyházán bekopogtam egy vállalkozóhoz azzal a kérdés­sel, hogy igényt tartana-e a munkámra. Adott kézi varrást, s mikor itt varrtam a segí­tőházban, ki­derült, az in­tézménynek varrógépe is van. Nagyon megörültem neki, hiszen kereslet van a gépi munkára, s az jobban is jövedelmez. Megoldás □ Felvetődik önben néha a kérdés: Most hogyan to­vább? — Bonyolult a helyzetem, hiszen az újte­leki lakás fele részben az enyém, ám az eladásába az élettársam nem egyezik bele. A segítőház csak átmeneti megoldás, előbb-utóbb meg kell állnom a saját lábamon. A Nyírségben szeretnék majd le­telepedni, talán valamelyik fa­luban sikerül majd lakáshoz is jutni, ugyanis a négy gyermek miatt albérletet nehezen talá­lok. □ Honnan ez a tartás, ez az optimizmus? — Mióta a szüleim meghal­tak, csak magamra számítha­tok. Bízom abban, egyszer a sok rossz után jó is történik az ember életében. Ugyanakkor jól tudom, nem lehet csak ölbe tett kézzel ücsörögni, a segé­lyeket várni, hanem tenni is kell a boldogulás érdekében. A munkát nem szégyellem, minden lehetőséget megraga­dok, ha kell, bodzát szedek, hiszen el kell tartanom, s fel kell nevelnem a gyerekeket. Az ő jövőjük a tét, ami miatt nem adhatom fel a harcot. A jéghegy csúcsa j incsenek irigylésre ÍKI méltó helyzetben a 1 V tiszavasvári peda­gógusok, és mondjuk meg őszintén, az önkormányzat sem. Megkezdődött az új tanév, azonban a városban még mindig az elmúlt évi ballagást vizsgálják. Min­dennek ellenére a települé­sen nem lehet cigányel­lenességről, fajgyűlöletről, rasszizmusról beszélni, hi­szen erejükhöz mérten igye­keznek mindent megtenni a roma gyermekekért. Az ön- kormányzat ingyen adja ne­kik a tankönyveket, a füze­teket, s még a tanszereket is. Az iskolában a roma gyermekek napi háromszori étkezéséért mindössze hu­szonhat forintot kellene fi­zetniük a szülőknek, azon­ban sokuknak még ilyen összegért sem kell ez étel. A közösségi házban ingyene­sen lehet fürdeni. A peda­gógusok ruhagyűjtési akci­ót szerveznek, hogy adhas­sanak nekik ruhákat. Sorol­ni lehetne még a számtalan pozitívumot, amit a cigány- gyermekekért tesznek. Úgy tűnik, könnyebb a hi­bákat felhány forgatni, s az elért eredményeket félrese­perni. Mint közismert, a Pethe Ferenc Általános Is­kolában különballagást szerveztek a cigánygyer­mekeknek, mert úgy vélték, az egészségügyi helyzetük egyre rosszabb, elterjedt közöttük a tetű, a rüh és az ótvar. Nem a népcsoportot nézték, hanem az egyes fia­talok fertőzöttségét, s ez alapján döntöttek a balla­gás kettéválasztása mellett. Nem hiszem, hogy ezzel a ballagással ártani akartak a gyermekeknek, s valószí­nűleg eszükbe sem jutott, hogy valamikor ebből még komoly problémáik lehet­nek. A pedagógusok irányí­tásával bensőséges műsor­ral búcsúztak a cigány nyolcadikosok iskolájuktól, a hangulatos kis produkci­ókban csak ők vettek részt, saját kultúrájukat bemutat­va. Akik ballagtak, büszkék lehetnek magukra, mert el­jutottak addig, hogy elvé­gezzék a nyolcadik osztályt. Roma társaik közül sokan idő előtt abbahagyják a ta­nulást, s mivel szakképzet- lenek, nem sok reményük lesz arra, hogy álláshoz jussanak. y y azánkban az utóbbi i—t években egyre ne- JL A. hezebb a romák élete, többen elvesztették munkahelyüket, s a felemel­kedésükre indított akciók is többször kudarcot vallot­tak. A tiszavasvári külön- ballagás problémája olyan a cigányság életében, mint a jéghegy, amelynek csak töredéknyi csúcsa van a víz felszínén, a nagyobb része láthatatlan marad. A ro­mák életében is számtalan megoldásba váró probléma bújik meg a felszín alatt. Ezekre kellene keresni a hatékony megoldást! Hórányi Zsuzsa Didergő takarékosság Vázát az emlékműhöz Már azzal sem értettem iga­zán egyet, amikor Nyíregy­háza egyik forgalmas terére helyezték el az elhurcoltak emlékművét. Szerintem a temetőben lenne a helye, ahol nyugodtan megállhat­na az ember, nem kellene restellni könnyeit a járóke­lők előtt. No, de most már mindegy, ha már idekerült, legyen itt. Mégis szeretnék kérni valamit az illetéke­sektől! Nagyon hiányzik az emlékmű előtti részről né­hány váza, vagy virágtartó. A koszorút, a virágot csak a földre tudjuk letenni, s alig telik el néhány nap, máris a szemétre kerül, pedig an­nak hetekig ott kellene len­ni. Sokan vagyunk, akinek a hozzátartozója messze ide­gen földben nyugszik. Az ő sírhantjukra nem tehetünk virágot, ezért szeretnénk gyakrabban egy-egy szál szegfűt vagy rózsát az em­lékmű előtt elhelyezni, hogy legalább lélekben tisztelegjünk apánk, nagy­apánk emléke előtt. De nincs rá mód, mert hamar elfújja a szél a csokrot, s na­gyon gyorsan el is szárad. Bizonyosan van rá valami­lyen megoldás, ezért jó len­ne pótolni ezt a hiányossá­got, különösen, hogy jön a halottak napja és az elhur­coltak évfordulója is. Gy. G.-né, Nyíregyháza A hét végén újabb köztéri alkotással — a huszár em­lékművel — lesz gazdagabb Nyíregyházán az Ország­zászló tér Harasztosi Pál felvétele Nyíregyháza (KM - HZs) — Ezen az őszön sem csalódtunk a vénasszonyok nyarában, kel­lemes, őszi idővel ajándéko­zott meg bennünket. Ezekben a napokban azonban már októ­bert írunk, egyre hűvösebbek a reggelek, s napközben sem kú­szik fel a hőmérő higanyszála 20 Celsius-fok fölé. Fázósan húzódunk meg a munkahelyen és a lakásokban is. E heti kér­désünk: Hogyan viselik el a nyíregyháziak az októberi hi­deget? Ilku Tünde (eladó): — Fa- gyoskodunk az Ungvár sétányi lakásunkban, éjszaka zokniban alszom, s jó meleg pizsamába rész): — Ebben a hűvös idő­ben rákényszerültünk arra, hogy fűtsünk a családi há­zunkban. Tudjuk, hogy drága, de inkább fűtünk, minthogy később gyógyszerre és orvosra költsünk, mert megbeteged­tünk. Nagy Ferenc (biztonsági őr): — Cserépkályhánk van otthon, de még nem fűtünk. Régi házban lakunk, a vályog- falak jól megőrizték a mele­get, még nem érezzük szüksé­gét, hogy befűtsünk. A házunk jó adottságokkal rendelkezik, télen is elviselhető a fűtési költség, minimális szénre és fára van szükségünk. Keresztényi József (nyugdí­jas): — Már kellene fűteni, de még nem szántuk rá magun­kat. Várunk még egy-két na­pot, hátha melegebb lesz. Leg­alább így takarékoskodunk is, mert iszonyatosan drága a fű­tés. Szénnel és fával tüzelünk, jövő májusig rengeteg kiadá­sunk lesz, évente száznyolc­vanezret költünk a fűtésre. Ezt csak a szénre adjuk ki, a fát nem is számolom, és a renge­teg munkát. Nagy a házunk, nagy a rezsi is. Ilku Tünde bújok. Az előbbi nem valami kényelmes. Még nem volt ar­ról szó a lépcsőházunkban, hogy kérnénk a pótfűtést, de már nagyon várjuk a távfűtést. Federics Lászlóné (műsze­Kalákában Nyíregyháza (KM) — Nem megfelelő a megye- székhely kerékpárút-háió- zata — állapította meg a legutóbbi közgyűlés elé kerülő helyzetértékelés. Mindössze a Sóstói, a Pa- zonyi és az Orosi út men­tén van néhány kilométer­nyi biztonságos hely a bi­ciklivel közlekedőknek. Készen vannak a tervek a Káliói és a ..Kótaji” úti (Sóstói u.-Berenát u.-Ke- mecsei u.), valamint a Nyírszőlős felé vezető spe­ciális útszakaszokhoz. Lé­nyeges lenne az is, hogy az elkészült kerékpárutak kapcsolódjanak a kőrút­hoz. és bevezessék a kör­nyezetbarát forgalmat a belvárosig. A gyalogosközlekedést szolgáló új járdák építése, a meglévők karbantartása is nagy terheket ró a város­ra. Nagy gond például, hogy a Debreceni út egyik oldalán sincs kiépített gya­logút, pedig indokolt len­ne, hiszen igen baleset- veszélyes az. hogy a jár­művek elfoglalják a leáiló- sávot, így a gyalogosok a forgalmi sávot kénytelenek igénybe venni. Több utcá­ban a lakók maguk fognak járdaépítésbe. Ilyen „kalá- kás" módszerrel ebben az évben 4-5 kilométernyi járdaszakasszal gazdago­dik a város. i ■ g h a w jgffi j fii ff 1 III X ío,;: | Nagy Ferenc Federics Lászlóné Keresztényi József Martyn Péter felvételei ...................- ...................................... -.. [vi ^TTTTT! ^ ■

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents