Kelet-Magyarország, 1997. október (54. évfolyam, 229-254. szám)

1997-10-22 / 247. szám

1997. október 22., szerda HÁTTÉR Bomba a közműollóban Aggasztó hírek érkeznek a vízgyűjtő területek környezetvédelmi helyzetéről Szondi Erika Budapest (KM) — Amikor Baráth Etele a környezetvé­delem és területfejlesztés is­mert szakértője, akit meg­szokottan a Dunáról és Bős- Nagymarosról kérdeznek a leggyakrabban, megtudta a parlamentben: egy Szabolcs- Szatmár-Bereg megyei új­ságíró szeretne interjút ké­szíteni vele, humorosan meg­jegyezte: a Duna tudtommal nem érinti az Önök megyé­jét. Hazánk legnagyobb folyója valóban nem erre kanyarog, ám a mi szeretett Tiszánk, ép­pen ezen a tájon szelídül szilaj sodrású hegyi patakból síkvi­déki, megfontolt folyóvá. A kis Túr, a valamikor kristály- vizű patakocska itt táplál vizé­vel álatot, növényt. E folyó­ink állapota, szennyezése vé­delme az itt élőket ugyanúgy aggasztja, mint a Duna menti­eket a nagy folyam sorsa. — Valóban folyamatosan kapjuk zöldszervezeti vezető­inktől a jelzéseket a Felső-Ti- sza és a Túr állapotáról — mondja Dr. Baráth Etele. — Aggasztó hírek érkeznek időn­ként a Szamos algásodásáról, a Túr cinkszennyezéséről, a vízgyűjtő területek környezet­védelmi helyzetéről. Terveink szerint késő ősszel találko­zunk a román kollégákkal, s ezt követi egy háromoldalú egyeztetés, amire a szerbek kértek fel minket. A Romániá­ból érkező, a Tisza magyaror­szági szakaszán levonuló szennyezés ugyanis eljut a Du­nába is, és ez komolyan ag­gasztja déli szomszédainkat. Erdély északkeleti csücskében kerül sor hamarosan erre a tárgyalásra. — A Felső-Tisza vidék szépsége, háborítatlan tiszta­sága szinte egyedülálló Euró­pában. Megóvásának egyetlen lehetősége, ha nemzetközileg elfogadottan természetvédel­mi területté nyílvánítják. En­Baráth Etele nek azonban olyan erős a be­ruházási igénye, amihez külső segítség szükséges. Az érintett országok egyike sincs most olyan anyagi helyzetben, hogy ezt megoldja. □ Területfejlesztés és kör­nyezetvédelem. A gyakorlati tapasztalatok gyakran azt mu­tatják, ellentétben áll egymás­sal e két fogalom. — A területfejlesztés alap­vető eszközrendszere az inf­rastruktúra. Egy jól megépí­tett, tisztességes út is lehet környezetvédelmi szempont­ból hasznos, akárcsk egy jól fejlesztett vasút a közúttal szemben. Az infrastruktúra önmagában véve környezetvé­delmi eszköz is. O A hetvenes években me­gyénk területének nagy részén kiépült az ivóvízhálózat, a szennyvízhálózat százalékos aránya azonban még mindig a legrosszabbak közé tartozik. Ilyen ezetben mégiscsak ron­gálhatja a környezetet az inf­rastruktúra. — Nemcsak az Önök térsé­gének, de például Budapest­nek és a fejlettebb térségeknek is ugyanez a gondja. Ez a bizo­nyos közműolló sajnos az utóbbi időben megint szétvált. Nagy Gábor felvétele Amikor Brüsszelben elolvas­ták a magyar tanulmányokat, akkor a rólunk készített hely­zetjelentés ezen a területen elég kemény feladatokat fo­galmazott meg a következő 5- 10 évre. Ezek között az elsőd­leges a szennyvíz és a szemét ügye. A közműolló zárása, anyagilag őrült igényes fej­lesztést tesz szükségessé. Ma még nem is érezzük eléggé, hogy a nyugati országok mennyire komolyan veszik a környezetvédelmet uniós fel­vételünknél. Esetleg azok az országok, akik nem örülnek, hogy Magyarország az Euró­pai Unióba készül, kihasznál­hatják a környezetvédelemmel kapcsolatos elmaradottságun­kat, hogy hátráltassanak min­ket. Ez egy nagyon komoly bomba. □ A jövő évi költségvetési ten> ismeretében lesz elegendő pénz ezekre a beruházásokra? — Éppen a napokban tekin­tettük át a területfejlesztési alapnál és környezetvédelmi alapnál a pénzfelhasználás helyzetét. Nagyon szomorú, hogy miközben állandóan har­colunk a források bővítéséért, folyamatosan nő a befejezet­len beruházások és a megkez­dett, de várhatóan nagyon hosszú időn belül befejezhető beruházások száma. Ez na­gyon rossz jel, mert azt jelenti, hogy az állami források mel­lett az önkormányzati egyéb más magánforrások nem je­lennek meg hasonló dinamiká­val. Hiába küzdünk a több pénz megszerzésére, nem tud­juk elkölteni. Ijesztő, hogy eb­ben az évben a rendelkezésre álló pénznek szeptember vé­géig nem több mint negyven százalékát használták fel. Ha hirtelen egy kemény tél jön és leállnak a beruházások, akkor a pénz felét sem hasznosítjuk. □ A szabolcs-szatmár-be- regi önkormányzatok nagy ré­sze olyan anyagi helyzetben van, hogy a korábbi nagy fej­lesztések után már nem képes letenni a szükséges saját erőt. A lakosság sem terhelhető to­vább. Mi lehet akkor a megol­dás? — Úgy gondoljuk, a pénzek átcsoportosítása lehet az egyik eszköz a megoldásra. A parla­ment környezetvédelmi bizott­sága szorgalmazza a környe­zetvédelmi ipar megteremté­sét. Ez azt jelenti, hogy min­den kömyeztvédelemmel kap­csolatos beruházás valamilyen gépipari, műszaki-felépítmé­nyi technikát, technológiát igényel. Ezekre a technikákra gyorsabban rá tudnának állni a kis— és középvállalkozások, ha ők kapnák elsődlegesen azokat a támogatásokat, ame­lyekkel saját technológiákat fejleszthetnék. Ezáltal több munkaerő volna bevonható, másrészt pedig egy exportké­pes ipart íehetne megteremte­ni, amelyek helyi iparként is jól működnének és a környe­zetvédelmet szolgálnák. Tehát nem magát a szennyvíztisztí­tót kellene finanszírozni, ha­nem az ipart, amelyik előállít­ja a technikát. Valószínű, hogy ez egy kis elmozdulás lehetne a holtpontról. Ez csak az egyik megoldás, s mi folyamatosan dolgozunk azért, hogy megva­lósulhassanak a települések beruházásai. Színesebb a Color Nyíregyháza (KM) — Októ­bertől ISO 9002-es minőség- biztosítási rendszer alapján működik a nyíregyházi Color Pack Rt. nyomdája, jelentette be kedden a sajtó képviselői­nek Zsukk László, az igazgató­ság elnöke. Az ISO 9002-es auditálását egyéves előkészí­tés után a Thüv Rheiland vé­gezte. A cég így az alapanyag beszerzéstől a késztermék át­adásig rendszerbe foglalta a gyártási folyamatát. A több mint 10 éve működő vállalkozás a közelmúltban je­lentős beruházást hajtott vég­re, több gépet vásárolt. Ezek között a legértékesebb a nyo­mógép. A 31 millió forintos beruházást a területfejlesztési alap 6 millió forinttal támogat­ta, a többit saját forrásból fi­nanszírozta az rt. Mindez minőség javulást és termelés bővülést eredménye­zett. A jelenleg 25 főt foglal­koztató cég az elmúlt évhez képest idén 40 százalékkal nö­veli árbevételét, ami eléri a 100 millió forintot, ugyanak­kor a létszám 4-5 fővel gya­rapszik. Megrendelőik között régióbeli vállalkozók szere­pelnek, közöttük az egyik leg­nagyobb az EKO Kft. A Magyar Köztársa­ság Legfelsőbb Bíró­sága felülvizsgálta azt a közigazgatási határo­zatot, amely szerint a magyi polgármester tisztsége meg­szűnt, mert a megyei bíróság ítélete nem tartalmaz elma­rasztalást , ezért törvényi rendelkezés alapján nincs - helye a az ítélet végrehajtá­sának — írja az újság. Amit persze végrehajtottak: levál­tották a polgármestert. O el­indult a pótválasztáson és nyert. Vagyis polgármester. Vajon ki lenne most Magy első embere, ha nem őt vá­lasztották volna? Egyszer megesett már megyénkben, hogy mire kiderült, ki nyert, már más ült a polgármesteri székben. * * * Felmentette a bíróság a csődbűntett vádja alól Lupis Józsefet, a volt Lupis Bró­kerház Rt. egykori vezetőjét. Sikkasztás és folytatólago­san elkövetett magánokirat­hamisítás vádjában viszont bűnösnek találta, ezért hal­mazati büntetésként két év börtönbüntetésre ítélte, de annak végrehajtását 3 év próbaidőre felfüggesztette, továbbá 250 ezer forint pénz mellékbüntetéssel sújtotta. Kemény dolog. Mármint merni kimondani, hogy azt az embert, aki 25 ügyfelének összeségében 2,65 milliárd Menet közben forinttal tartozott, követelé­seiket nem teljesítette, az szabadon teheti ezután is amit akar, hiszen nem kell leülni neki. Csoda? Szélhá­mosságért nálunk Strasznov Ignácot ítélték el utoljára, ő is kiszökött a börtönből. MNHNI — olvasom az eseményt be­harangozó hírt. A Magyar Méhészek Egyesülete és a gyarmati méhészklub ren­dezte napon szó lesz az EU- csatlakozás várható méhész­következményeiről, az álla­mi támogatásokról, a távlati célokról, fej­leményekről. Vajon a me­lleket meg­kérdezik: mit szólnak ezek­hez a várható következmé­nyekhez? Kifogtak bennünket. A ju- goszlávok. Amikor megtör­tént a pótselejtezőre a sorso­lás, a rádióból akkora öröm­kiáltozás hallatszott, mintha azt sorsolták volna, hogy el­lenfél nélkül továbbjutottak. Mi mikor örültünk volna? Ha a vatikáni öregek szoci­ális otthonának válogatott­jával sorsolnak össze ben­nünket. * * * Méhésznapot tartanak októ­ber 23-án Fehérgyarmaton Biztosan nagy volt az öröm a napokban Nyírmihály- diban. ahol új iskolabuszt, annak egy garázst, díszkutat és székelykaput avattak, hi­szen mindegyik hozzájárul a falu gazdagodásához, a köz­érzet javításához, emeli a település lakóinak komfor­térzését. Nekem azonban a székelykapuról — nem a nyírmihálydiról — egy talá­lós kérdés jutott eszembe. Mi a különbség a székely szé­kelykapu és a magyar szé­kelykapu között? A székely székely kapura az van ír­va, hogy Isten hozott. A ma­gyarra meg, hogy a kutya harap. Oldottabban szintén irigylem azokat a népeket, amelyeknek ■ 1 nemzeti ünnepén a tűzijátéké, a kacagásé, a repülő Vrf/ konfettiké, a mosolygós arcoké a főszerep. Egy­szer véletlenül belecseppentem a Függetlenség Napja ün­nepébe az Amerikai Egyesült Államokban. A vidámság úgy áradt, mint az óceán dagálya, és a jókedv a szó szoros értelmében össznépi volt. Két éve a New York maratonnal szomszédos napon a nevezetes Fifth Avenue-n láttam a Veteránok napjának díszszemléjét. Egy terjedelmes teher­autón Benny Goodman zenekara vonult, és még a félkarú, féllábú, szélütéses arcú első világháborús hadfiaknak is fü­lig ért a szája. Őszbe csavarodott szakállamra mondom: igazán békévé oldhatná már az emlékezés a valamikori győzelmeket és vesztett csatákat egyaránt. Túl közeli még 1956? Igen is, meg nem is. 1848 már távoli történelem, mégis csupa bú- songásra koreografálják a Nemzeti Múzeum előtti márciu­si megemlékezéseket. Túl sok vér folyt ahhoz, hogy feled­ni lehetne? Talán a francia forradalomban nem? A Diada­lív alatt mégis az optimizmus menetel százezernyi párizsi képében. Nagyon hosszú ideig kellett ellenkező előjellel beszélni azokról, akiknek a rendszerváltás hozta meg az elégtételt? Vajon Jeanne D’Arc alatt nem a mai ünneplők ősei gyújtották meg a máglyát? Zászlók lobognak és gyertyák gyúlnak holnap, az 1956- os forradalom és szabadságharc emlékére. A média láttat­ja az egykori véres események zavarodott képeit, beszél­nek a még élő egykorvolt hősök, vagy csak hétköznapi résztvevők. Aprócska országunk számos szegletében más és más hangsúllyal, hangerővel, és érvrendszerrel tartanak megemlékezéseket. A beszédek üzeneteket intéznek majd más beszédek megtartóinak, közönségének. És viszont. Megint eltelik majd egy dühös ünnep, és nagyon kevés hely lesz, ahol valóban csak azért jönnek össze, hogy ama vérlázas október áldozatairól, és ama szép álomról emlé­kezzenek meg. amelyben néhány napra eloszlottak a dikta­túra felhői és bevillantotta sugarait az nap, amelynek fé­nyére még jó sokáig kellett várni. Az ünnep, miként a szó tulajdonképpen jelenti is, nem borongásra való. Fejet kell hajtson mindenki annak emlé­ke előtt, akiről úgy gondolja, hogy megilleti. A leeresztett szemhéjak mögött lepereghetnek a gyászos képsorok, de aztán kinyílhat a szem, felemelkedhet a fej. Nem véletle­nül lesz tele minden politikus megemlékező beszéde aktu- álpolitikával, a megilletődöttség után előre kell nézni. De csak az ünnep utáni naptól. Az volna jó, ha holnap a polgár, a neje, a gyermeke, az unokák, a szomszéd, pihenne egy jólesőt az illő, és komoly megemlékezések után. Elég volna holnapután reggel szembenézni azzal a ténnyel, hogy az igazi ünnepelgetés- hez még nem jött el az idő. Mert bár az ősök életüket adták egy olyan jövőért, amelyben önfeledten, derűsen lehet majd rájuk emlékezni, gyermekeikre, azaz ránk vár megte­remteni a világot, amelyben okunk is lesz rá. Esik Sándor Ünnepi gond Ferter János rajza Biztosabb közlekedés Eger (MTI) — Az M3-as autópályán kiépülő modem biztonsági berendezések­nek köszönhetően — a szakemberek szerint — a sztrádán közlekedőknek 70 százalékkal több esélyük lesz arra, hogy elkerüljék a baleseteket, mint jelenleg. Emellett, a sztráda teljes, az országhatárig terjedő kiépí­tése után a mai utazási idő majd felére lesz szükség ahhoz, hogy Budapestről eljussanak Ukrajnába. Mint azt Sarlós Gábor, az Északkelet-magyarországi Autópálya Rt. sajtószóvi­vője az MTI tudósítójával közölte: az M3-as Budapest és Gyöngyös közötti, illet­ve az autópálya új, Gyön­gyös és Füzesabony közötti szakaszát egyaránt a leg­korszerűbb műszaki előírá­soknak megfelelően alakít­ják ki. A sztráda mentén át­lagosan 2 kilométerenként helyeznek el segélykérő te­lefonoszlopokat, amelyek segítségével műszaki men­tést kérhetnek az autósok. Ezek többségét világító fej­jel látják el. Az út mentén meteorológiai mérőhelye­ket alakítanak ki, az adato­kat folyamatosan elemzik majd, így időben figyel­meztethetik az autósokat , illetve az üzemeltetőket, ha köd, vagy jegesedés fenye­get.

Next

/
Thumbnails
Contents