Kelet-Magyarország, 1997. október (54. évfolyam, 229-254. szám)

1997-10-21 / 246. szám

1997. október 21kedd HATTER Újfehértó nem hagyja magát Ezt az évet is hitel nélkül vészelik át • Helyi hatalom • Nem vagy-vagy, hanem és A városháza Elek Emil felvétele Újfehértó (KM - Sz. J.) — Lassan-lassan eljutnak a te­lepülések gazdatestületei ar­ra a pontra, amit önkor­mányzatiságnak hívnak, s amelynek egyik lényege a szabad döntés, valamint hogy a központi forrásokból különböző szempontok sze­rint kapott pénzösszegekkel viszonylag szabadon gazdál­kodva, azokat kiegészítve a falu, a község, a város gazda­godását szolgálják. Nem beszélve az ott élő embe­rekéről, akiknek élettere az adott hely. S akik számára épp ezért nem mindegy: komfort nélküli avagy összkomfortos nekik mondjuk...Újfehértó. Bátor fejlesztés Nagy Sándor parlamenti kép­viselő-polgármesterrel a je­lenről, a jövőről, és ahelyi ha­talom dilemmáiról beszélget­tem. A diskurzus első felé­ből az derült ki, hogy az 1998- as költségvetés sajásosan ne­héz helyzetet fog magával hozni: párhuzamosan kell be­adni majd a céltámogatásokra vonatkozó és a területfejlesz­tési pályázatokat. A testületek­nek a jövő évre már a koncep­ciókat kell fogalmazgatniuk. Belepillantva a város kasszá­jába, az ember megnyugodha- tik: minden esély adott arra, hogy ezt az évet is hitelek nél­kül vészeljék át (ez 1994 óta folyamatosan így van). Most még munkabérre sem kellett kölcsön kérniük, azaz megta­karították a kamatokat. Ennek azonban kemény ára van: szi­gorúan kell fogni az intézmé­nyeket. Mérsékelt optimiz­mussal, de bátran kalkulálhat­nak, mennyit költenek fejlesz­tésre. Ez utóbbira Újfehértón nagyon adnak. 65 millió, 11 millió, 15 mil­lió — ez a fejlesztésre fordított forintok trendje 1994, 1995 és 1996-ban. 1997-ben az összeg meghaladja a 94-est. A (szép) végeredmény szempontjából közömbös, hogy ez nem mind önkormányzati erő... Látvá­nyos és hangulati elem az utak állapota. Kultúra gebinben Na, ezzel nem nagyon dicse­kedhetnek. A hatvannégy kilo­méteres belterületi útból csak harminchat kilométernyi sza­kasznak van szilárd burkolata. De (stílusosan szólva) égető gond a hulladékelhelyezés is. Egy-két évnél nincs több idő a — közösködő vagy önállóan vállalt — végleges megoldás megtalálásához. Hosszabb tá­vú, mert milliárdos nagyság- rendű, de napirenden lévő té­ma a jelenleg tizenöt százalé­kos kiépítettségű szennyvízhá­lózat korszerűsítése. Az út kel­lene a hulladékmozgatáshoz, de az út alá logikusan előbb szükséges lenne elhelyezni a csatornát... Az újfehértói intézmények felnőtt korba léptek. A gazda­ságos üzemeltetés és a bizton­ság miatt hamarosan felújítás­ra szorulnak. Ráadásul (kelle­mes) problémát okoz az a ma­napság ritka tény, hogy nő a gyerekszám. Számolni kell az óvoda és az iskola bővítésével. A szociális kérdések ez elkö­vetkező években várhatóan nagyságrendileg több felada­tot rónak az önkormányzatok­ra. Pedig a nyírségi kisváros szociálpolitikai kiadásai már most meghaladják a 100 millió forintot. És ezt sem itt, sem máshol nem lehet úgy eloszta­ni, hogy az közmegelégedésre szolgáljon. Az 500 vállalkozás nem képes lekötni a „szabad vegyértékeket” — 20 százalék fölötti a munkanélküliség. Az állás nélküliek zöme a „tartós” kategóriába soroltatott. Újfehértó sajátos földrajzi elhelyezkedése folytán a fog­lalkoztatás soha nem helyi­leg volt megoldott — Debre­cen és Nyíregyháza biztosít­ja sokak számára a megélhe­tést. Ez nem jelenti azonban azt — tudtam meg a polgár- mestertől —, hogy lemonda­nának a beruházások idecsábí- tásáról. Az országban egyedülálló, hogy a művelődési házat és a könyvtárat nem bezárták, ha­nem gebinben működtetik. Bevált a módszer. A szerző­dést húsz évre kötötték — ez a jó üzleti érzéket dicséri, ugyanis a vállalkozás máris felújításokba kezdett. Túlpolitizált Eltöprengtünk azon, mennyire gyengítheti a testületek dön­téshozó képességét az a tény, ha a tagoknak nincs közéleti praxisuk. A közigazgatás olyan speciális rendszer, me­lyet nem könnyű gyorsan át­látni. Ez a kettős jellemző, melyhez ha még túlpolitizált­ság is társul, számtalan konf­liktus kiindulópontja, a testü­leti ülések hangulatán, haté­konyságán is nyomot hagy. A szakmai érvek lepattannak az érzelmileg túlfűtött, olykor felhecceit döntéshozókról. Mindezek tovább nehezítik az egyébként sem könnyű hely­zetet és (teljesen fölöslegesen) rengeteg energiát emésztenek fel. A rendszerváltáshoz ké­pest a polgármesternek külön­ben sokkal kevesebb a valós hatalma. De az emberek azért panaszukkal az első emberhez futnak. Ezt Nagy Sándor a bi­zalom jeleként fogja fel. Ha egy polgármester parla­menti képviselő is, az számára rendkívül idegfeszítő, ámde előnyös a település szempont­jából, nem beszélve arról, hogy a frontvonalról másképp látszanak a kis és nagy dolgok, tehát hasznos a törvényhozás számára — mondja. Úgy látja, egyre tágulnak az önkormány­zatok pénzügyi lehetőségei, nő a címkézett pénzek aránya, s ha jó útra terelt, kiforrott helyi elképzelések vannak, akkor a városok, a falvak végre leve­gőhöz jutnak. Ennek azonban van még egy aprócska feltétele (s ezt már az újságíró fűzi hozzá): félretenni a kicsinyes érdekeket, hogy a vagy-vagy-okat az és-ek vált­hassák fel... raktikus, divatos háti- LJ táska. Tankönyvcso- M mag, sokfajta könyv­vel. Feladatok megoldására külön megoldásgyűjtemény- csomag. Számológép, függ­vénytáblázat, körző, vonalzó. Szöveggyűjtemények, kötele­ző olvasmányok, térképek, nyelvkönyvek, szótárak, s hozzájuk magyarázó szótár. Rajztábla, rajzlaptartó és rajzfesték. Füzetek, normál és spirál, vaskos füzetcso­magban. Jó ha tavalyról va­lami megmaradt, vagy a na­gyobb testvértől lemaradt. Iskolai ünnepségekre stan­dard viselet, egyenszoknya, nadrág, blúz. Tornaórára tornanadrág, mez, s a szintén nem olcsó sportcipő. Úszás- oktatáshoz úszósapka és für­dőruha. Az úszásokhoz bérlet vagy vonaljegy. A tanuló bal­esetbiztosítás is kötelező. Az egyre ritkuló osztálykirándu­lásokra és más címekre ha­vonta befizetendő részletek. Van múzeumbelépő, bábszín­ház, színházbérlet is. Kellene egy tej és egy kifli a büféből, hogy a gyerek ki ne szédüljön csora. Van ami csak egyszer kell és van, ami havonta, évente, s van ami csak a nyolcadik vagy a negyedik év végén. Van ahol egy gyerek a pádból, meg ha a másik gyerek kér egy kakaót, az övé is ehessen. Be kell fizetni az egyre dráguló menzát is, s ha az iskolában mikulás vagy farsangi ünnepség van, arra is kell a pénzt. Az osztályfő­nök névnapjára is illik egy szál virágot vinni. Ha a gye­rek már negyedikes és a bal­lagásra készül, kell a szalag­avatásra pénzt, ruhaköl­csönzésre, vagy vásárlásra, meghívókra, fényképekre szintén. Előtte a lányoknak fodrász és smink. Szalag az iskolazászlóra, ballagási ajándékok tanároknak, el­nöknek stb. Záróbankett, va­van, van ahol kettő, három, alsós, felsős, gimnazista. Van ahol két szülő keres, van ahol egy, de sok olyan is ahol egy sem. A szülő szidja az is­kolát meg a nevelőt, mit ta­láltak ezek már ki megint, kérdezi. A pedagógus szét­tárja a karját ezekről ő nem tehet, ezeket nekik is előírták. S egyes szülők is lehetnének mértéktartóbbak, vág vissza. Persze van nevelési segély, tanszersegély, beiskolázási segély, meg alapítványi tá­mogatás is. Aztán Soros­ebéd, Máltai Szeretetszolgá­lat, Vöröskereszt és Karitász is, csak tudjon a szegény, megalázott szülő meg peda­gógus kiigazodni az egészen. Mikor, kinek mennyit? Ki az aki hoppon marad, hányán vádaskodnak, pedig csak nem jól informáltak. M ár eltelt több mint egy hónap a tanév­kezdés óta. Barátom gimnazista gyerekének min­dene megvan a nyugodt isko­lakezdéshez. Május óta spó­rolt erre kevés fizetéséből. Mégsem a mára már kiürült pénztárcája aggasztja, ha­nem az, hogy gyereke nap mint nap érzelmileg sérül, mert egyre másra kénytelen érzékelni az esélyegyenlet- lenséget a szegényebb és mó­dosabb osztálytársai között. Legutóbb azt újságolta, hogy padtársa október közepétől Debrecenbe jár majd igen költséges különórákra. Mint a ketten gyógyszerészetire készülnek. Statisztika S okadszor igazolódik az a bölcs és szemléletes mon­dás, amely szerint a statisztika olyan mint a bikini, mindent megmutat, csak a lényeget takarja el. Ez jutott eszembe, amikor a parlamentben az önkormányza­tok finanszírozásáról szóló beszámolókat hallgattam. Az országos értékelésből kiderült ugyanis, hogy globáli­san nincs gond az önkormányzatok finanszírozásával. Még mindig lényegesen több pénz van a kasszában, mint amennyi hitelt az év folyamán felvettek a települések. Sta­tisztikusan nézve tehát van pénz, és az önkormányzatokat nem fenyegeti a csődeljárás. Másik hasonló országos szá­mítás, hogy a privatizációs bevétel egy főre jutó átlaga ti­zenkétezer forint. Ez az átlagos szám azonban önmagában nem mond semmit. Ebben ugyanis ugyanúgy szerepel Ti- szaújváros a maga háromszáztízezer forintos egy főre jutó átlagával, mint egy kis szatmári település, ahol ez az összeg nem éri el az ezer forintot. Az önkormányzatok pénzügyi helyzetét ezek a privatizációs bevételek is befo­lyásolják. A statisztika szerint tehát minden rendben. Miért gon­dolja ezt azonban mégis másként az a megyénkbeli kis ön- kormányzat, akinek évről évre sőt hónapról hónapra meg­élhetési gondjai vannak? Miért kell akkor a településeken minimálisra korlátozni az intézmények költségvetését? Miért nem képes egy-egy szatmári település még az újabb beruházásokhoz szükséges minimális saját erőt sem össze­szedni? Valószínűleg azért, mert mégsem valóságos az or­szágos helyzetkép. Vagy a mi megyénk az a kivétel, amely erősíti a szabályt? S akkor még sorolhatnám Borso- dot, Nógrádot, Somogyot, Hajdú-Bihari... Örömmel hal­lottam a minap, hogy már nem Szabolcs-Szatmár-Bereg megye kullog sor végén, ha a megyék gazdasági helyzetét rangsorolják. Mégis messze vagyunk még attól az állapot­tól — sajnos —, amit a statisztikák mutatnak. Szondi Erika Útszéli nyuszik: remélem nemsokára vadászszezon lesz Ferter János karikatúrája Kutatópénz V isszafogott eleganciával, ünnephez illő méltóság­gal köszönthette a múlt hét végén létesülése és működése nyolcvanadik évfordulóját megyénk egyik legrangosabb, kiváló eredményekkel büszkélkedhe­tő tanodája: a nyíregyházi Zrínyi Ilona Gimnázium. A ko­molyabb programokat jól egyensúlyozták a kikapcsoló­dást jelentő, szórakoztató műsorok, a régvolt találkozások örömétől áthatott, érzelemgazdag — 25 és 45 (!) éves — érettségi találkozók. Az iskola a nagyszabású rendezvénysorozat adta kap­csolatépítési lehetőségeket sem hagyta kihasználatlanul. A megnyitó ünnepség zászlódísze — az Európai Unió csilla­gosa mellett ott pompázott a francia, a finn és a német ál­lamiság jelképe — sejtetni engedte: a Zrínyi — csakúgy, mint szűkebb pátriánk egyre több oktatási intézménye — a tágabb hazára, Európára tekint, „rákészül”, ha úgy tetszik a befogadtatásra. A Socrates elnevezésű programhoz csatlakozva — a gimnáziumban külön iroda foglalkozik a project ügyeivel! —, éppen a 80. szülinapon, az iserlohni (német), a kajaani (finn), a nantes-i (francia), az almelo-i (holland) középis­kolák és a zrínyisek aláírták ötőjük társulási okmányát. Nos, hogy mire szövetkeztek az érintettek? Arra, hogy feltérképezik: miként élte át öt európai ország — politika­ilag, gazdasági és kulturális, életvitelbeli értelemben — az 1945-50 közötti időszakot. Az összehasonlítás szándéká­val folynak majd a kutatások, az elemzések, készülnek a téma minél alaposabb feltárását tartalmazó anyagok. A kö­zös program nemzetközi nyelve a német lesz, az admi­nisztrációs és irányító központ helye pedig testvérváro­sunk: Iserlohn. Az együttes, összehangolt munkavégzést, a gyors információcserét segíti az INTERNET, a hálózaton továbbítható írásos és képes dokumentumok. Magát az összegzést — mint megtudtuk — 1999-re sze­retnék elkészíteni. Ja, hogy az egészhez honnan lesz pénz, merthogy anélkül ez sem megy. Honnan mástól, mint Soc- rates-től! Vagyis a nagy görög gondolkodó nevével titulált program kasszjából. Stílusosan. Hja, a nagy szellemek márcsak ilyenek. Kállai János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents