Kelet-Magyarország, 1997. október (54. évfolyam, 229-254. szám)

1997-10-18 / 244. szám

Az Ideális egyetemista Churchill, a kő, a papír, meg az olló A Mr. and Miss University Ideálisdiák-választáson Fekete Zsombor nyerte el a második helyezést majmot formáló bábjával, Churchill-lel. A Miskolci Egyetem harmadéves szociológia szakos hallgatója leginkább arra büszke, hogy sikerült megsirattatnia a nézőtéren ülőket, akiktől közönségdíjat kapott.- A történetem egy barátságról szól, amelyet megzavar egy szép nő, aki mind a két szereplőnek tetszik - meséli Zsombor. - A dolog odáig fajul, hogy az addig hű barát megöli a majmot, majd ráébredve szörnyű tettére, felakasztja magát. A majom azonban mégsem hal meg, sőt feléleszti társát is. A báb tulajdonképpen régi játékom, aminek évekkel ezelőtt hullani kezdett a bélés a fejéből. Az üresen maradt anyagba belefért a kezem, amelyet ügyesen moz­gatva hol mulatságos, hol pedig tragikus arcokat tudott vágni a figura. Ez a majom a maga grimaszaival együtt kezdett népszerű lenni, olyannyira^ hogy egy idő után az embereket csak „ő” érdekelte, nem én. így volt azzal az a lány is, aki akkoriban tetszett nekem. Amikor erre rájöttem, meg tudtam volna ölni a majmot dühömben. A történet öt évvel ezelőtt ért meg bennem annyira, hogy megírjam, és szerepet formáljak belőle. Az eredeti tízperces előadást a versenykiírások miatt lerövidítettem két percre. Azt hit­tem, így majd veszíteni fog az értékéből. Tévedtem. A nézőtéren szinte mindenki elsírta magát, mikor a „gyilkosságom” után hiába élesztgettem a „barátom”, és megöltem magam. Úgy gondolom, ez tisztító sírás volt.- Hogy érted ezt?- Nehéz elérni azt, hogy az emberek könnyeket ejtsenek egy báb halála miatt. Sokszor még egy arcizmuk sem rezdül, úgy néznek horrorfilmeket, és olvasnak gyilkosságokról szóló cikkeket. Amikor egy szörnyűségekbe belefásult ember a nézőtéren mégis elsírja magát egy szomorú történet miatt, azt hiszem, visszaszerezte vagy újra megtalálta emberi mivoltát. Mindig volt bennem igény, hogy másoknak is megmutassam a bennem megfogalmazódott gondolatokat. A mostani verseny előtt már számos alkalommal szerepeltem - vagy második lettem, vagy különdíjat kaptam -, amikor gimnáziumba jártam, szerveztem talk show-kat, és ezekben az időszakokban verseskötetem is megjelent. Mégis az ideálisdiák- -választáson elért eredményemre vagyok a legbüszkébb.- A siker után nem számítottál az első helyezésre?- Talán igen, de jobb, hogy így alakult. Számomra vonzóbb a második helyezéssel járó díj, ugyanis elutazhatom a versenyt is szervező CARP (lefordítva: Diákszervezet az Alapelvek Megis­merésére) nemzetközi diákszervezet washingtoni találkozójára. Lenyűgözött az, amit - és főleg ahogy - csinált ez a szervezet. Ha lehet, szeretnék belépni hozzájuk, és jövőre Miskolcon is létre­hozni egy CARP-irodát.- Miért találod olyan vonzónak ezt a diákszervezetet? AZ ÉIZAK-MAGYARORSZÁG, A HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ Él A KELET-MAGYARORSZÁG IFJÚSÁGI MELLÉKLETE Barkó Boglárka és Szentpéteri József László közös névjegy- kártyáján október 12-e óta a következő megne­vezés állhatna: Mr. és Miss University, avagy a Nemzetközi Ideálisdiák- választás magyarországi döntőjének győztesei. E két debreceni diák fogja képviselni hazánkat a Mr. and Miss University Fülöp-szige- teki, manilai döntőjén. A választás fő feltétele a versenyző kreativitása, szín­padon előadott prózai, zenés vagy táncos bemutatkozása volt. Boglárka a Kölcsey Fe­renc Református Tanító­képző Főiskola negyedi évfolyamos, tanító-kommu nikáció szakos, József Kossuth Lajos Tudomány egyetem harmadik évfolya­mos biológia-ökológia szakpáros hallgatója.- Hogyan jutottatok arra a gondolatra, hogy jelent kéz te k a válogatásra? - kérdezem tőlük, miután a sok nyilatkozatot követően időt tudtak szakítani a beszélgetésre.- Bogi keltette fel az érdek­lődésemet a verseny iránt. Ő már szerepelt az előző évi döntőben. Viszonylag hosszú érlelődési folyamat után gondoltam egy nagyot: én is jelentkezem, s mivel évek óta együtt táncolunk táncházban, a kötelező magán­számot közös produkcióval pró­báltuk színesebbé, érdekesebbé tenni - válaszolja Józsi.- A nevezés feltétele ezer­szavas esszé volt, amelyben a jelentkezők kifejthették véle­ményüket a házasságról, arról, hogy milyen az ideális diák, az emberi szépségről vagy szere­pünkről a nemzetközi társada­lomban - teszi hozzá Bogi.- Mindketten az utóbbi témát választottátok, holott azt gondol­nánk, ez a négy közül a legne­hezebb.- Arra törekedtünk, hogy az esszébe belevigyük önmagun­kat. Rengeteg gondolat cikázott bennünk a három másik témáról is. Rájöttünk: a feladat egysze­rűnek látszik, de valójában nem könnyű ezer szóba önteni úgy, hogy ne legyen telve közhe­lyekkel - indokolja döntését Boglárka.- Hogyan készültetek a két­perces színpadi produkcióra, amely legalább annyit nyomott a latba a zsűri döntésében, mint az esszé?- A műsorunk körülbelül öt­percesre sikeredett. Bogi vajda- kamarási dalt adott elő, majd közös tánccal, akasztóssal, lassú és friss csárdással folytattuk, aztán korcsos zenére legényest jártam. Mindkettőnknek meg­volt a magánszámunk, mind­emellett a közös táncban segítet­tük egymást - mondja József.- Az igazat megvallva - csat­lakozik Bogi - inkább a zene összevágása foglalt le bennün­ket, mint a gyakorlás. Jó néhány alkalommal táncoltunk már együtt, s főleg a mezőségi tán­cokban ismerjük egymást.- A magyar táncok akkor iga­ziak - teszi hozzá József ha másra vagyunk utalva. — Az előadásotokban tehát a közös rutin volt a meghatározó?- A rutin, és az, hogy mióta táncolni tanulunk, valójában már kilencven százalékuk improvizá­lás. A ma­radék tíz százalékot azonban nem lehet rögtönözni. Improvi- z á 1 ­tunk. A táncházban sem koreog­ráfiára dolgozunk. Mert egymás legapróbb mozdulataiból tudjuk, hogy mi következik. A fiú ki­talál valamit, a lány követi, erre a lehetőségre készültünk - válaszol Bogi.- Nagyon nagy segítséget jelentett a baráti, szülői háttér is. Környezetünk és saját magunk elvárásai is erőt adtak - teszi hozzá Józsi.- A zsűri tagjai olyan híres­ségek voltak, mint Dévai Nagy Kamilla Liszt-díjas énekes, Fa­ragó Laura dalénekes. Bubik István színművész, Hollerung Gábor karmester, Makrai Pál színművész-zenész, Ozsváth Sándor esztétikatanár és még sokan má­sok. Nehéz volt-e szembenézni a bírák kritikus tekintetével?- Bogi ab­szolút sztár volt - tudjuk meg Józsitól. - A fő- és a közönségdíj­jal együtt összesen négy díjat vehetett át. Saját első helyezésem­re nem számí­tottam, való: jában jobban szerettem volna táncolni.- Az ének eddig nekem is mindig jobban sikerült - mondja Boglárka. - A három elnyert díj után gondolni sem mertem volna, hogy a fődíj is engem illet. De azt biztosra tudtam, miután a fiúknál kihirdették a második és harmadik helye­zettet, hogy az első csakis Böki lehet.- December 14-én kezdődik a Fülöp-szigeteki döntő. Mit jelent ez nektek?- Itt adják át a Barátság-díjat. Ez talán még komolyabb jutalom, mint maga az első és második hely, ugyanis a szereplő diákok választják ki maguk közül a legjobbat. Reméljük, hogy tudunk új kapcsolatokat teremteni, s így elvihetjük az igazi magyar kultúrát, népvise­letet, táncot és jellemet olyan országokba is, ahol még keveset hallottak a magyarokról - vála­szolják egyhangúan. Másfél perces műsort kell majd előad­nunk, amely nem lehet közös, tehát új programot kell kitalál­nunk. Annak ellenére, hogy önálló szereppel kell fellépnünk, továbbra is támogatjuk egymást.- Mit üzennétek azoknak, akik kedvet kapnak a jövő évi Mr. és Miss University versenyhez?- Legyetek tisztában önmaga­tokkal és azzal, hogy mihez van igazán tehetségetek. Próbáljátok ki magatokat bátran akkor is, ha a külsőtök alapján nincs meg a kellő önbizalmatok, de tehet­séget éreztek magatokban - tanácsolja Bogi. Molnár Viktória de a páros táncokban egy­- Sikerült úgy megszer­vezniük ezt a versenyt, hogy nem éreztük: versengünk. Az egyedüli kihívást a közönség meghódítása jelentette, szó sem volt egymás legyőzéséről. A szervezők rengeteg lehetőséget adtak egy­más, a verseny lényegének megismerésére. A beszélgetések, az együtt töltött idő alatt rájöt­tünk, hogy mennyire fontos min­den egyes előadás. Az ugyanis maga képviseli az értéket, füg­getlenül attól, milyen színű érem jár érte.- Mi lenne a miskolci iroda célja?- A szervezet minden olyan dologgal foglalkozik, amely a fiatalokat érinti. Többek között a kábítószer-fogyasztás prob­lémájával. Szerintem a droggal kapcsolatos megelőző előadások nálunk nem érik el céljukat. A fiatalok meghallgatják a „nyakkendős ember” - kétségtelenül logikusan felépített - előadását, de az nem hat rájuk. — Kevés az érvelés önmagában?- Van egy kínai játék. Kő, papír, olló a neve. Két embernek egyszerre kell kimondania valamelyik szót, és az nyer, aki azt a tár­gyat választotta, amelyik uralkodik a másikon. A kő mindent „üt”, de a kövön csak a papír tud úrrá lenni, amelybe az belecsomagol­ható. Az olló erős, de a kő kicsorbítja. Az én elképzelésem szerint a kő a szenvedéllyel - például a droggal, a papír az érzelemmel, az olló az értelemmel azonosítható. A drog tönkreteszi az érzelmi és az értelmi életet, és csak a „papírral”, azaz érzelemre ható segít­séggel győzhető le. Az értelmi meggyőzés erős lehet, de a drog hatalma azt is „kicsorbíthatja”. Papp Tímea Fotó: Dobos Klára

Next

/
Thumbnails
Contents