Kelet-Magyarország, 1997. október (54. évfolyam, 229-254. szám)

1997-10-14 / 240. szám

1997. október 14., kedd HATTER Tanulás egy egész életen át Általában a képesítés nélküliek vannak munka nélkül • Többszöri pályamódosítás Bjl* 31 Nagy István Attila Nyíregyháza (KM ) — A „Phare” nem egyéb, mint tá­mogatás Lengyelország és Magyarország gazdaságá­nak átalakításához. Hogyan kapcsolódik mindez az okta­táshoz és a képzéshez? A vá­lasz egyszerű: oktatás, kép­zés gazdaság nélkül nem iga­zán képzelhető el. Farkas Lászlóval, a Wesselé­nyi Miklós Szakközépiskola és Szakiskola igazgatójával arról beszélgettünk: milyen ta­pasztalatokat szereztek a Pha- re-program keretében. — Negyven évvel ezelőtt tanterv írta elő, hogy mit tanít­sunk, a munkaerőpiac és az oktatás jól megfért egymás mellett. 1990-től megváltozott a struktúra, vele együtt a stabi­litás, a biztonság. Korábban egyszer döntöttünk, amikor is­kolát választottunk tizennégy évesen. Ma az egész életet a döntési kényszer jellemzi. Fontos a rugalmasság, a több szakma tudása. Folyamatos tanulás □ Meghonosodik nálunk is az elhúzódó, folyamatos tanulás? — Ha elfogadjuk, hogy a jó­léti társadalom alapja a tudás, akkor a jól képzett munkaerő van túlsúlyban. Cáfolhatna bárki azzal, hogy mégis van munkanélküliség. Azt azon­ban el kell fogadnunk: általá­ban a képesítés nélküliek van­nak munka nélkül. Evidens: máról holnapra nem lehet kép­zett szakembert „előállítani”. Lényeges a folyamatos tanulás feltételeinek a megteremtése. □ Lehet-e a szakképzési rendszert egységesíteni? — A Phare-program törek­vése, hogy amikor a képzés modernizálásáról döntött, a humán erőforrásokat kísérelte meg számbavenni. Próbálta a közös tendenciákat megfogal­mazni. Több kérdésre kereste a választ: Létezik-e egységes szakképzési rendszer? Ha igen, milyen módon jelenik meg az iskolákban. A szak­képzési reform mennyire elé­gíti ki ezeket az igényeket? — Kérdés az is: mennyire folyik bele a munkáltató a kép­zésbe? Létezik iskolai gyakor­lati képzés, van munkahelyi gyakorlati képzés. Megkérdő­jelezik mindkét formát. Egyet­len dolgot viszont nem téveszt­hetünk szem elől: a minőséget. Probléma, hogy a helyi szinten szerzett ismeretek nem adnak lehetőséget a felsőfokú kép­zésbe való belépésre. Az EU- ba bejutásnál problémát jelent­het, hogy nincs egységes rend­szer. Nincs teljesen közös irány, de van törekvés a meg­határozására. Fontos a szak­képzés megújulása, de más és más módon. A Phare elsősor­ban e hátrányos helyzetben lé­vő iskolákat támogatta. Öröm volt számunkra, hogy iskolánk 1996-ban kapcsolódhatott be a programba. Azzal szándékkal, hogy mielőbb felzárkózzon a már „bent” levők mellé. Gyakorlati képzés □ Milyen megyei sajátossá­gokkal kell szembenézni? — Megyénk a szakképzés szempontjából kétszeresen is nehéz helyzetben van. Az or­szágos átlaghoz képest sokkal kevesebb a megyében az ipari létesítmény, másrészt a rend­szerváltás során alakuló új vál­lalkozások a korábbitól eltérő szakmai igényekkel tekinte­nek a szakképző intézetekre. Tény, hogy megyénkben a munkanélküliek aránya ki­emelkedően magas; jelentős részük szakmai képzettséggel nem rendelkezik, vagy eddigi képzettsége az új elvárások­nak nem felel meg. Ebben a programban a szakképzés áta­lakításának célja, hogy számít­va a jelenleg folyó főleg hároméves, elkülönített szak­mákra való oktatással, és a hozzájuk kapcsolódó egytípu­sú gyakorlattal, új, komplex oktatáson alapuló szélesebb, biztosabb alapot adó szakkép­zést nyújtson. Az ilyen típusú képzés előnyei abban nyilvá­nulnak meg, hogy elősegíti a gazdaság jelenleg folyó átala­kulásában a gyors szakmavál­tás problémamentes megoldá­sát. Lehetőséget nyújt a kép­zésben részt vevőknek a komp­lex oktatás révén a viszonylag problémamentes, akár többszö­ri pályamódosításra. — Kiemelt szerepet kap a szakképzés átalakítása során az informatika és az idegen nyelv. A szakképzés átalakítá­sának sikeres megvalósításá­hoz a Phare-támogatás garan­tálja az eszközök jelentős ré­szét, a résztvevők folyamatos továbbképzését. A programba való bekerüléshez a Világbank által elfogadott 13 szakmacso­portban lehet pályázni. Isko­lánk az elektrotechnikai szak­macsoportban folyó képzéssel pályázott és nyert el támoga­tást. Az első sikeres évet már magunk mögött tudhatjuk; le­mérhetjük a program beveze­téséből származó előnyöket. Ahhoz, hogy pontos és objek­tív értékelést tudjunk adni, az országban elsőként kontroll osztályt indítottunk. Két pár­huzamos osztályban azonos pedagógus teammel, de eltérő oktatási módszerekkel tanítva megállapíthatjuk: a program csaknem minden részletében kedvezőbb a korábbi oktatási módszernél. Összekötő kapocs — A program egyik járulékos hatása, hogy az új képzési for­mából adódóan a diákok több évet töltenek az iskolában, mint a korábbiakban, eseten­ként 20-21 éves korukig foly­tatják tanulmányaikat. Ezzel ez a képzési forma összekötő kapocs a diák- és felnőttokta­tás között, jobban felkészít a munkába állásra. M ár a guberálás sem a régi. Matat a sze­rencsétlen földönfu­tó a tömérdek szemétben, matat, s mit talál. Ha ügyes a keze, no meg mellé szegődött a szerencse, találhat kopot­tas, de még hordható ruhafé­léket, edényeket, kibelezett porszívót, tévét, húsdarálót, matracot, meg a jóég tudja még, mi mindent. De gube­rálhat kenyeret, penészes szalámit, savanyú tejet, saj­tot, sőt félig rothadt banánt is. De a legszerencsésebbek akár aknát is találhatnak. A guberálás virágkorát él­jük. Soha nem vonzott ennyi embert ez a szakmának is ne­vezett ügyködés, mint az utóbbi években. Megirigyel- hetők a fejlődés kézzelfogha­tó jelei is. Ma már nemigen beszélhetünk csak úgy általá­nosságban guberálókról. Nem úgy van az, hogy min­denki mindent gyűjt. A keres- gélők elérkeztek a szakoso­dásig, ki erre, ki arra specia­lizálta magát. Bár továbbra is úgy tűnik, a boros-, sörös­üvegek izgatják a többséget, a horizont azonban ennél sokkal tágabb. Van aki a mű­szaki cikkekre szakosodott, mások a játékok, praktikus alkalmatosságok kedvelői, míg többen a színes újságo­kat, folyóiratokat részesítik előnyben. Határesetnek számítanak azok a városkörnyéki sertés- hizlaló gazdák, akik szó sze­rint a mindennapi kenyerüket keresik és találják meg a ku­kaedényeken. Gondosan be­gyűjtik az eldobált száraz ke­nyeret, az ingyen kapott me­nüből hizlalják meg a disznó­kat. Divatosan azt is mond­professzori stílusban jár-kél a kukaedények környékék. Mindig öltönyben, nyakken­dőben, kezében az elmarad­hatatlan diplomatatáskával. Kitalálni se tudom, vajon mit kereshet. A táskájába alig fér valami, azt inkább az elegan­cia kedvéért viheti folyton magával? Mit kereshet? Ér­téktárgyat, véletlenül szemét­be került iratokat? Vagy nem Guberálni tudni kell hatnánk, áfamentesen kapják a sertéseknek csemegének számító eledelt. Csak jó szak­értelemmel és türelemmel, ki kell halászni a konténerek­ből, kukaedényekből. Azért mondtam, hogy az effajta gu­beráló e minőségében inkább határeset, mert nem az éhe­zés viszi rá a keresgélésre, hanem a megfontolt gazda­sági cél. Ok inkább amolyan vállalkozófélék, akik csupán guberálóknak álcázzák ma­gukat, de valójában nagyon is kikérnék maguknak, ha va­laki így nevezné őket. Akadnak aztán rejtélyes guberálók is. Közéjük tarto­zik az a bér- és társasházak környékén menetrendszerű pontossággal megjelenő kö­zépkorúférfi, aki mondhatni is igazi guberáló lehet, ha­nem guberológus, aki tudo­mányos dolgozatot készít az ezredfordulóhoz közeledő magyar társadalom szeme­tesedényekhez kötődő szoká­sairól. Talán csupán arra kíván­csi, mit dobálunk el nagy jó­létünkben, mivel van tele a kukaedény, s ami talán szá­mára még izgalmasabb kér­dés, mi hiányzik a szemetes- bödönökből. Mert a tudo­mány mindig is szeretett mö­gé nézni a jelenségeknek. Így könnyen kiderülhet, amit mi eldobni való szemétnek tar­tunk, az nem is biztos, hogy az. Csak egyszerűen a vé­rünkben van a pazarlás... Az igazi guberáló egyesek szerint nem bíbelődik a kuka­edények tartalmával, egysze­rűen kiborítja és elviszi ma­gát az edényt. Ki meri ma­napság megkérdezni, hogy került magához ez az izé, ami még néhány perce a miénk volt. De az igazi guberáló fo­gás mégsem ez újabban, ha­nem a lövedék. Az már vala­mi. Ha az ember türelmes és mellészegődik a szerencse, könnyen megfoghatja az is­ten lábát. Híres ember lesz belőle. Már rohanhat is a csecsebecsével valamelyik pártirodába, hogy országos és világra szóló ügy kereked­jen a szemétben talált, ra­koncátlan, elbitangolt, vala­honnan, valamikor idetévedt lövedék kalandjaiból. A ztán még szórakozás­képpen meghallgatja a rádió, a tévé műso­rát, ahol valaki elmeséli: tet­szenek tudni egy elpottyant lövedékről van szó, ami csak úgy elbitangolt, majd az ille­tékesek kiderítik hogyan, de igazában nem itt, hanem Boszniában lenne a helye. A guberáló meg vakarhatja a fejét, hát már a névtelen gu­beráló is kavarhat politikai botrányt? Erre mondaná a reklámszlogen, ez már a csúcs... Füstölgés S zomorú sors vár rám, ha hét-nyolc hónap múlva egy hasonló nézőpont írásához kezdek. Rossz szokásom ugyanis a dohányzás, s még rosszabb, hogy egy cikk megírása előtt rá kell gyújtanom. Az Országgyűlés már tárgyalja a nem dohányzók védelméről szóló törvényja­vaslatot, s ennek értelmében ha addig le nem szokom, har­mincezer forintot fizetek majd minden nézőpontért. Régi vita tárgya, hogy szükség van-e nálunk is a nem dohányzók védelmét szolgáló jogszabályra. Az egészség- ügyi kormányzat felmérésekkel alátámasztott véleménye szerint igen. Magyarországon minden második férfi és minden negyedik nő dohányzik. Az Egészségügyi Világ- szervezet becslése alapján a világon évente hárommillióan halnak meg dohányzás következtében. A tüdőrákok ki­lencven, a daganatos betegségek harminc, a krónikus bronchitiszek és tüdőtágulások nyolcvan százalékáért a dohányzást teszik felelőssé. A szívbetegségek, agyembóli­ák és agyvérzések bizonyos százalékáért is a cigarettát te­szik felelőssé. Minden okom meg lenne rá tehát, hogy le­szokjam a valóban káros szenvedélyről. Csak azt nem tu­dom, hogy a szigorú büntetés, a betegségekkel való ijeszt­getés és a tiltás-e a legcélravezetőbb egy füstölgő ország átnevelésére. Tapasztalataim azt mutatják, hogy a magyar ember, amit tiltanak azt „csakazértis” megteszi, amivel ijesztgetik azzal bátran szembenéz. Igaz, nem vall különö­sebb bátorságra, ha csakazértis dohányzunk, mert valóban beláthatjuk, magunkon érezhetjük következményeit. Ha rám bíznák a dohányzás ellenes kampány szervezését, én valószínűleg nem a tiltással, hanem a füstmentes élet pozi­tívumainak bemutatásával kezdeném. Amerika büszke ar­ra, hogy emberek millióit szoktatta le a dohányzásról. A bírságokkal fenyegetés mellett folyamatosan hangsúlyoz­ták a nemdohányzás előnyeit. Felhívták a figyelmet arra, hogy soha nem érzett illatokkal lehet gazdagabb a nemdo­hányzó, pénztárcáját kíméli, aki leszokik és egy fittebb, egészségesebb ember válik belőle. Nekem ez a pozitív kampány sokkal jobban tetszik, mint az ijesztgetés, a pénzbírság és a tiltás. Szondi Erika Kép szöveg nélkül Ferter János rajza Kommentár Átemelő tanterv(ek) M ár biztosan unják picit, hogy az újságíró —jelen esetben jómagam — folyvást úgy jár, mint a viccbeli Móricka: mindenről ugyanaz jut az eszé­be. Nos, nekem mostanság állandóan a Nemzeti Alaptan­terven agyalás országos kampánya, ennek eseményei vil­lannak be. Merthogy megyénk polgárait — főként, akik­nek suliskorú csemetéik vannak, lesznek — erősen foglal­koztatja: vajh, minő csudasággal kell majd az elsős és he­tedikes nebulóknak 1998. szeptember 1-jétől szembenéz­niük. A törvény szerint ugyanis az említett évfolyamokon lesz kötelezően bevezetendő a NAT. De hogy azért nem legyen kristálytisztán értelmezhető a menetrend, megen­gedett, — pontosan a tananyagbeli átfedéseket kiküszöbö­lendő —, hogy akár már az ötödik osztályban is alaptanter- vileg okítsanak bizonyos stúdiumokat. A múlt hét végi — 500 résztvevős — történelemtanári konferencián joggal vetették fel a história avatott specia­listái: ha mereven ragaszkodnának a törvény betűjéhez, akkor — a NAT-beléptetés logikája szerint — 1998-tól hat éven át az ötödik-hatodikos kisdiákok ugyanazt bifláznák töriből, vagyis kétszer rághatnák át magukat egyazon anyagrészeken. Ismétlés a tudás anyja — tehetnénk le a garast a jogszabályérvényesítés fura igazsága mellett. De más kiút is kínálkozik: az átmeneti időszakra kitalált, ún. „átemelő” tanterv, mely segítségével az 5-6. évfolyamo­kon ugyanazt kapnák a lurkók — csak más megközelítés­ben. Elgondolkodtam. Az említett gond csak csepp lehet a magyar oktatásügy hánykolódó tengerében, s vajon hány hasonló lehet még. Nem szabad tehát sokallni az előkészí­tő, ráhangoló, NAT mellé állító tanácskozásokat, melyek közül a regionálisak rövidesen elkezdődnek szűkebb pátri­ánkban is. A nyíregyházi Apáczai gyakorlóban, a vásáros- naményi II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban, a nyírtelki 1. sorszámú általánosban. Őszinte jóindulattal mondom: akit meginvitálnak rájuk, ha teheti, menjen el. Ne sajnálja az időt az alaposabb NAT-információk megszerzésére. Az „átemelés” idején óriási hasznát veheti. Nehogy meglepe­tósé,je! Kállai János Gyakorlati foglalkozáson Harasztosi Pál felvétele

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents