Kelet-Magyarország, 1997. október (54. évfolyam, 229-254. szám)

1997-10-13 / 239. szám

1997. október 13., hétfő 3 HÁTTÉR Sebezhetőbbek a vagyontalanok Takarékos gazdálkodás • Fejlesztési hitelt nem vettek fel • Szennyvízberuházás jövőre Aranyősz a kótaji óvoda udvarán A szerző felvétele Györke László Kótaj (KM) — Gyakran hallhatjuk, olvashatjuk, hogy egy-egy települési ön­kormányzat azért lélegezhe­tett fel az idén, mert pénzt láttak a villany-, a gázműva- gyon eladásából, amelyet például a fejlesztésre felvett hitel törlesztésére használ­hattak fel. Kótaj ban viszont másként gondolkodtak és döntöttek. — Takarékosan gazdálko­dunk, a vagyont nem herdál­tuk le — mondja Fodor Lajos polgármester. — Az volt ugyanis a testület álláspontja, ha egyszer megkaptuk az önál­lóságot, akkor ezzel éljünk is, és maradjon ilyen értelemben is az önkormányzat a maga ura. Egyébként az infrastruk­turális beruházásokat úgy va­lósítottuk meg, hogy nem vet­tünk fel hitelt. Nem üres — Már az előző ciklusban is azt az elvet követtük, hogy az önkormányzati kasszát nem szabad üresen hagyni, hiszen a következő években is működ­nie kell a településnek. Ettől az elvtől most nem tágítunk. Bár vannak, akik a teljesebb önállóságra való törekvésün­ket furcsállják, de nekem az a véleményem, hogy abban a pillanatban, ahogy egy önkor­mányzat eladja a vagyonát, se­bezhetőbbé válik. Ügy is fo­galmazhatnék: vagyon nélkül nincs önállóság. Tehát az önkormányzat nem adta el sem a gázközműva- gyont, sem a villanyt, sem a vizet. A közművagyon mű­ködtetése viszont pénzbe ke­rül, s ezt Kótajban úgy oldot­ták meg, hogy a lakosság és az önkormányzat is „beszállt”, hogy a működőképességet megtartsák. Miért fontos ez számukra? — Szerintem — mondja a polgármester — nem min­degy, hogy egy külső tulajdo­nos határozza meg, hogy pél­dául mennyi vízdíjat fizesse­TtaJós­találkozó Nyíregyháza (KM - GB) — A magyar oktatáskuta­tás korábban kivívott rang­jának visszaállításában is minden bizonnyal szerepe lehet annak a kezdeménye­zésnek. amellyel az MTA Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Tudományos Tes­tületé állt elő. Mint arról dr. Kecskés Mihály elnök tájékoztatást adott, a magyar pro- fessszorok jövő áprilisi bu­dapesti világtalálkozója előtt annak mintájára no­vember 14-én és 15-én megszervezik Nyíregyhá­zán a Kárpát-medence ma­gyar tudósainak találkozó­ját. A bennünket körülvevő hét szomszéd országból a rendezvényre mintegy 40 vendéget várnak. Az első ilyen találkozóval a rende­zők célja az, hogy számba vegyék a területen élő ma­gyar professzorokat, más­részt megteremtsék az együttműködés lehetősé­gét az anyaországban je­lenleg dolgozó közel 1200 tudóssal. ......................................................... nek Kótajban. Ezzel például mindössze két dolgozó foglal­kozik, s a rendszer működik. Kulcskérdésnek tartjuk tehát, hogy ne legyen az önkormány­zat, a község kiszolgáltatva semmiféle — főként profitori­entált — cégnek. Inkább kuncsorognak A 4600 lelkes településen — mint bárhol a megyében — a legnagyobb gond a munkanél­küliség. A számok eléggé el- rettentőek, hiszen az önkor­mányzat éves költségvetésé­nek mintegy 25-27 százalékát — azaz több mint 30 millió fo­rintot — fordítják szociális feladatokra. Ebből itt is a leg­nagyobb tétel a munkanélküli­ek jövedelempótló támogatása — jelenleg több mint százan kapják ezt — és a rendszeres szociális segély. Jellemző, hogy a szociális bizottságnak kéthetente kell összeülni, hogy elbírálják a segélykérelmeket. Ennek ellenére nem mindig si­kerül éppen azokat segíteni, akik valóban rászorulnak. — A szociális problémákat egyrészt az okozza, hogy ha­zakerültek azok, akik koráb­ban az iparban dolgoztak — mondja Fodor Lajos. — A-j» -j em kell azért hosszú l\l utakat megtenni, 1 Y hogy élmények ré­szese legyen az ember. Csak érdeklődés, kíváncsiság és befogadókészség, hogy a ba­nálisnak, egy vállrándítással elintézhetőnek vélt történé­sekben is meglássuk a fur­csát, az érdekeset. Október első csütörtökjén valódi őszi időre virradtunk. Egész éjjel esett az apró sze­mű, áztató eső, amit kilenc óra táján hatalmas zivatar zárt le. Ez arra ösztökélt, hogy hamarosan elinduljak diót mezgerélni. A nagy zá­por egészen biztos, hogy az érett diók zömét leverte a fákról. Nekem nincs más dolgom, mint megtalálni és összeszedni őket. A nyírségi homoktalaj ha­mar elissza a vizet, ezért alig sározódott be a cipőm, amíg a fák alá értem. Rengeteg dió hevert az avaron. Volt, amelyiket még takarta a vas­tag, zöld burok, ezeket köny- nyű volt észrevenni. A dióke­resés hasonlít a gombasze­déshez. Ha az ember egyet megtalál és lehajol érte, mellette másik négy-öt sze­met is észrevesz. A magammal hozott rek­föld eltartóképessége pedig véges, ráadásul az alacsonyan képzett társadalmi réteg szá­mára jószerivel csak alkalmi munkalehetőség nyílik. Para­doxon, de igaz: ezt az alkalmi munkalehetőséget sem ragadja meg mindenki. Egy konkrét eset: itt van a Zöld Bárók Kft., mely mintegy négyszáz va- gonnyi paradicsomot termesz­tett. Mikor itt volt szeptem­berben a betakarítási szezon, azt kell fontolgatniuk, hogy külföldi vendégmunkásokat vesznek fel, mert a helybeli és környékbeli munkanélküliek közül csak igen kevesen je­lentkeztek. Tudom, nem nép­szerű, amit mondok, de ez a valóság: egyesek inkább kun­csorognak segélyért, mint­hogy elfogadnák a munkale­hetőséget. Nyilván a szociális problémák is kezelhetőbbek lennének, ha a hátrányos hely­zetűek maguk is tennének va­lamit. Munkahelyteremtés Az idén mintegy hétmillió fo­rintot fordít összesen az ön- kormányzat az utak rendbeho­zatalára és építésére. Ezenkí­vül buszvárókat, valamint a központban buszmegállóöblöt lámszatyrot hamarosan megszedtem, és a kutyámmal elindultam hazafelé. A galé­riaerdő gyalogösvényén, ahol egyszer egy fiatal pinty tisztelt meg barátságával, megláttam, hogy a kitapo­sott úton valami hengeres testalakú élőlény mozog. Kutyámat, aki szerencsére éppen másfelé figyelt, sike­rült elkapnom, mielőtt észre­vette volna ő is a kis állatkát, amelyről hamarosan kide­rült, hogy egy felszínre jött vakondok volt. Biztosan elöntötte a zápor a járatait, és a fulladás elől kimenekült a felszínre. Ez látszott a bun­dáján is, amely most nem ko­romfekete volt, inkább rőt­nek tűnt. Talán az átélt veszély mi­att, talán a felszínen való já­ratlansága okán, abszolút bizonytalanul mozgott a ke­ményre taposott ösvényen. Nagykarmú ásólábaival fel­forgatta az útjába kerülő le­veleket, és megszaglászta helyükön a talajt. A szemén lévő védőhártya miatt sem­mit sem látott, és a fülkagyló építettek, illetve építenek. Mi­vel a település nem hátrányos helyzetű, ezért ezek önerős be­ruházások. A település életében való­színűleg jelentős változást hoz majd az 1998-as esztendő. Egyrészt azért, mert — remé­nyeik szerint — elkezdődik a Szennyvízberuházás. Ez tulaj­donképpen folytatása, illetve befejezése lenne annak, amit még a tanácsi rendszerben el­kezdtek. Akkor ugyanis lerak­ták az alapokat, megépítették a hálózat gerincét, most azt sze­retnék, ha az egész település — beleértve a legkisebb mel­lékutcát is — bekapcsolható lenne a hálózatba. Ez összesen húsz kilométer hosszú csator­narendszert jelent. A másik remélhető nagy változás, hogy az önkormány­zat olyan beruházás telepítésé­nek feltételeit szeremé Kótaj­ban megteremteni, mely mint­egy 500 embernek adna ke­nyérkereseti lehetőséget, nyil­ván a környékbeli települések lakosai számára is. Most csak annyit: ha sikerül, akkor hír­adástechnikai eszközök gyár­tását fogják itt végezni. Ehhez a területet az önkormányzat biztosítani tudja. nélküli hallójárata is való­színűleg el volt zárva, mert még a kutyám nyüszítését sem hallotta meg. Legalább­is nem látszott rajta, hogy reagálna rá. Elénkpiros orrát a földön tartva egyre kétségbeesetten szaglászott. Egész viselkedé­sén látszott, hogy nem tud magával mit kezdeni ebben az idegen kör­nyezetben. Hosszú percek múltak el, és ő egy tapodtat sem jutott köze­lebb a puha erdei talajhoz. Ennek a patthelyzetnek a megoldásához az kellett, hogy a kutyám megunja ezt a tétlen totyogást, és hangos ugatással jelezze ottlétünket. A vakond végre észbe ka­pott. Az előzőekhez képest feltűnő gyorsasággal befu­tott áfák alá és eltűnt egy fi­atal bodzabokor alatt. Meg­menekülése és túlélése most már biztosnak látszott. A le­hetséges zsákmánytól meg­fosztott kutyámat, amely eredménytelen harcot vív a vakondtúrásokkal, azzal vi­gasztaltam, hogy szerzek majd neki egy velős csontot a vakondért cserébe. így lesz egy zsákmánya, és a vakond is megmaradt. Cserbaköy Levente tárcája A vakond Nézőpont A maffia fiai K önnyű volt az elmúlt évtizedekben látványos akci­ófilmeket készíteniük az amerikai rendezőknek, hiszen csak le kellett „koppintaniuk” az ottani min­dennapok erőszakos bűntényeit. Ma már a hazai filmren­dezők is utolérhetnék kollégáikat, hiszen — sajnos — nap­jainkban már nem lenne sem utópisztikus, sem anakro­nisztikus az, ha magyarországi környezetbe illesztenének be egy-két gránátos merényletet, vagy időzített bombával megtervezett és végrehajtott gyilkosságot. Két éve lassan, hogy szemtanúi lehetünk a hazai maffiák véres háborúinak, a konkurrenciával való leszámolásnak. Szinte mindegyik bűntény jelentett valami olyan „újdon­ságot”, amelyre eddig nem volt példa a hazai kriminalisz­tika történetében, s így természetesen ezért mindig meg is döbbentette a közvéleményt. A múlt heti budapesti rob­bantásnál például azt hangoztatták a szakemberek, hogy az ismeretlen tettes itt már egyáltalán nem törődött azzal, hogy ártatlan emberek is a merénylet áldozatásul eshetnek. Éppen emiatt nagyobb erőkkel folytatják a rendőrök a nyomozást. Hiába azonban a törekvés, a legjobb szakmai tudás, a nyomozók az elmúlt két évben alig tudtak ered­ményt felmutatni, hiszen a mindenkori „keresztapák” és embereik mélyen hallgatnak, nem kívánnak együttműköd­ni a rendőrséggel. Nehéz megjósolni, mikor lesz vége en­nek az értelmetlen öldöklésnek, hiszen a tőlünk fejlettebb országokban több évtizede próbálnak tenni ellene — ered­ménytelenül. Talán maguk a maffiózók tehetnének érte a legtöbbet. Hihetetlenül hangzik, de pár héttel ezelőtt Hollandiában a társadalmi szervezetek nyomására békét kötött egymással két, addig egymással szembenálló maffiavezér, s a televí­ziós kamerák kereszttüzében megígérték, nem lesz több gyilkosság. Természetesen számunkra ez még utópiának tűnhet, de bízzunk abban, hogy a legtöbb, egykoron utópi­ának tűnő dolog végül is valóság lett. M. Magyar László Türelmetlen tini Ferter János karikatúrája Tengerihántás E ddig sem az időjárás, sem a jó piac nem sürgette betakarításra a megye kukoricatermesztőit. Pedig régen volt ilyen jó a termés errefelé, ezen a nem igazán kukoricának való-termőtájon. Csak a laposokban — ahol azért hozzászoktak a Tisza-menti, a szatmári és beregi gazdák a kamyi csövekhez — vitte el a nyár eleji belvíz a tengerit. A nyírségi homokpartokon viszont, ahol most nem ritka a hattonnás termésátlag, dörzsölhetnék a helybéli termelők a tenyerüket, ha nem lennének értékesí­tési gondjaik. Ráérősen indult hát idén a kukoricabetakarítás, amibe a növény biológiai késése mellett az is belejátszik, hogy mi­vel nincs jó ára a tengerinek, a gazdák inkább a természet­re bízzák a termés szárítását a drága gázolaj helyett. Az értékesítési gondok nem egy helyen tárolási problé­mákkal is társulnak: a feldolgozók a gyengébb minőségű kalászos takarmánygabonát még nem vitték el az üzemek tárolóiból, de olyan is van, ahol minőségbeli nézeteltéré­sek miatt nem ment el exportra a búza, s maradt mind ez idáig a raktárakban. A megye takarmánymérlegében (ha még valaki számol egyáltalán ilyet) így aztán jelentős fö­löslegek mutatkoznak, nem kevéssé a tavalyról áthúzódó takarmánykészletek miatt is, amelyeket nyilván nem evett meg az idén tovább csökkent abrakfogyasztó állatállo­mány. De visszatérve a pangó kukoricapiacra. Sok termelő a megyében most vakarhatja a fejét, hogy nem jelentette be garantált áron felvásárlásra kukoricaterületét. Most azért az a hektáronkénti 3,5 tonna termés is — amennyire az ál­lam 1500 forintért kötelezettséget vállalt az erre előzetesen igényt tartóknak — csökkentené valamit a növekvő kész­leteken, ráadásul jobb áron, mint ami időközben a piacon kialakult. Az FM-hivatalba csak 1500 hektárról jelentettek garantált áron történő eladásra igényt, ami igazán elenyé­sző a megye idei 71 ezer hektáros kukorica-vetésterületé­hez képest. Galambos Béla

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents