Kelet-Magyarország, 1997. október (54. évfolyam, 229-254. szám)
1997-10-11 / 238. szám
Végignézek a polcon, hogy valami ösztönzőt találjak az íráshoz. Az unikum elfogyott, a pálinka karcos, a vodkát utálom, sör nincs itthon. Lehet, hogy a józan eszemre kell hagyatkoznom? D ti ipi gábor Miért iszik az ember? Az alkohol jó ideje Magyarország első számú kábítószer^ sokak életének mindennappá velejárója, társalgások, baráti összejövetelek, munkahelyi névnapozások elengedhetetlen hangulatkeltője, a tizen- és huszonévesek sajátos Önmegvalósítást módja. Iszik a politikus, a műves/, az orvos, a pincér, a váltóállító, az áruszállító; férfi és nő. diák es nyugdíjas. Miért iszik az ember? Az ember azért iszik, mert az ital jó kedvet csinál, oldja a gátlásokat, fokozza a kezdeményezőkészséget,kedvezőbb színben mutatja az életet? és mert egyesekbe biológiailag bele van kódolva. De miért iszik a magyar (vagy újabb, liberális szóhasználattal; magyarországi) ember? A magyar ember azért iszik, mert hol tatárral, hol törökkel, hol osztrákkal, hol némettel, hol orosszal hadakozott, mert kompország katonájaként ide- oda sodródott, mert kis nép fiaként komplexusaival viaskodott, mert nehezen viseli el a másutt hozott döntések következményeit. Ván tehát ok elegendő arra, hogy a magyar ember sűrűn a szájához emelje a poharát. Ha már úgy adódott, hogy az ivásban keresi az igazságot, a kérdés inkább az: mi kerül a pohárba. A magyar (vagy: magyarországi) pohár igencsak öblös. Űrtartalma 1945-öt követően az ún. szocializmus kiteljesedésével egyenes arányban nőtt. Történelme zivataros századai során soha nem ivott annyit a magyar, mint a kádári konszolidáció nagy kalandja idején. A tömegek uralmának kora demokratizálta az alkoholfogyasztást is: mindenki annyit dönthetett magába az érle- letlen magyar sörökből, a vinkóból termelt magyar borokból és a burgonyából párolt magyar szeszekből, amennyi beléje fért. A proletár öntudat még a borok között semaűrte meg a királyt, a nyugatról importált klasszikus italféleségeknek pedig csak a szállodák méregdrága bárjaiban és a zártkörű pártfcúzotisági büfékben tehetett helyük. Á'tbagyar ember a mennyiség igézetében élt. az italban sem ismerte a kvalitást, fity- tyet hányt sorvadó agysejtjeire, és gondtalanul szaporította a májzsugorban elhullottak számát. % jg| Csakhogy, amint a magyar közmondás tartja, egyszer minden jónak vége szakad. A határ egyik napról a másikra megnyílt a világ összes itala előtt. A Lánchíd brandy, a Várda keserű. a Puszta vqdka. a Durbirtcs sógor, a Borsodi világos csapataival szemben felsorakoztak a Grand Marnier, a Ballantines. a Gordon's Dry Gin, a Smirnoff, a Captain Morgan, a Curvoisier, a Tequila, a Madeira: a Chianti, a Guinness ütegei, és elszánt harc indult meg a magyar ember agyának birtoklásáért. A gazdasági csodát produkáló finnek híresen nagy ivók, és a hétvégeken Svédország és Dánia között közlekedő „alkoftólkompok” uía- sainakJátványa sem valäfl^ épületes. A mediterrán országokban, ahol a rendszeres borfogyasztás a mindennapi élet természetes és élvezetes Az egy főre jutó alkoholfogyasztás Magyarországon Év Bor Sör Égetett szesz Összesen (50%-as szeszre számítva} {100 %-ís szeszre számítva) 1938. 32,1 3.1 3,3 5.4 1960. 29,9 36,8 2,84 6,1 1970. 37,7 59.4 5.4 9.1 1980. 34.8 86,0 9,3 11.7 1985. 24,9 93.0 10,92 11,6 1990. 27.7 105,3 8.5 11,1 1995. 26,6 75,3 6,84 10.0 Fwras: KSH/Jézas IKj------...........................-........TI---------------------................................. ez a szám a duplája, 7304 volt, s az alkoholisták ebből következtetett száma 509 ezerről 1 millió 52 ezerre emelkedett. Az adatok szerint a magyar lakosság jelentős hányada képtelen feldolgozni a társadalmi változásokból következő feszültségeket, saját egzisztenciális helyzetének romlását, az elszegényedést. Támaszul különböző enyhítőszerekhez (alkohol, cigaretta, drog) nyúl. Be európai volna is jót és keveset inni! De vajon reális-e a nyomoralkoholizmusnak nevezett korszakban a nemes italok fogyasztása és a mérsékletesség mellett érvelni? Szabad-e a tiszta alapanyagú, sokáig érlelt, jól kezelt, nemes itókák nevét kiejteni azok előtt, akik pusztulásuk tudatában a boszorkánykonyhákban szintetikusan előállított ún. borokra és pálinkákra fanyalodnak? És: lehet-e ma Magyarországon azt a kérdést feltenni, hogy minek iszik az, aki (anyagilag) nem bírja? Amióta ember az ember, kábítószerekhez nyúl, hogy képes legyen önmagát elviselni. A magyar ember sokaknál különb: keményen szembeszáll az alkohollal is, amit a fogyasztás világraszóló eredményei bizonyítanak. Az a legény, aki állja - tartja a mondás, és igaza van. Mindaddig, amíg van kinek állnia. Végignézek a polcon, hogy valami ösztönzőt találjak az írás utáni állapot elviseléséhez. Az unikumot már tegnap megittam, sör nincs itthon, de egy korty whisky még kotyog az ajándékba kapott üvegben. Akkor hát, egészségemre. Napjaink építészete Itt. Az épületek olvasásához 2. Az épületek az időben vannak. Tereiket időről időre átfunkcionálják és átalakítják, toldanak hozzájuk és elbontanak belőlük, átfestik és újraburkolják őket - szükséglet, igény, világkép és ízlés szerint. Sok minden megnyilatkozik ebben az egyszerű tényben. Az építészet ontológiai problémája éppúgy (lehet, hogy „ércnél mulandóbb emlékmű” az épület?), mint az építészeti múlt, az örökség őrizhetőségének dilemmája, sőt az építészeti jövő programozhatóságának, a tervezés lehetségességének kérdése is. Mert vajon egycélú használatra és zárt kompozíciónak tervezendő-e az épület, vagy beletervezendő a kivitelezői szakma aktuális színvonalától kezdve a funkcióváltásokból következő átalakítások széles skáláján át az építészeti véletlen, a tér-időbeli környezetben az anyagok és formák kiszámíthatatlan egymásra hatása is? (S egyáltalán, megtervezhető-e mindez?) Messzire vezető kérdések - söpörjünk is egyelőre a magunk háza előtt! Azaz vessünk arra egy pillantást, hogyan alakítjuk ki és át mi, megrendelők és használók házaink jellemét és életét! Ezen a házon (az alsó képen) a tetőtéri ablakokat összekötő oromza- ti mezőt először (valószínűleg még a tervező ötletének engedve) sárgaezüst sávozású festett lemezzel burkolták. A lándzsa alakká formált fémlemez, összhangban a kéményfej sisakszerű kialakításával, az egész tetőtéri építményt valamiféle játékos harci jelvénnyé változtatta, a báj karakterét adva így a ház amorf és kellemetlen arányú kockatömegének. Az átalakításkor „csupán” ezt a sávozott lemezt cserélték ki a tetőburkolatot is adó ragasztott zsindelyre. Ennek következtében azonban eltűnt a tetőépítménynek ez a különálló, szimbolikus jellege, s eltűnt az oly ritka építészeti humor finom megnyilvánulása is. A ház pedig nem kelt többé feltűnést - leradírozva a művészies kis ornamenst, „épületlényből” lakóházzá változott. Hasonló „átlagosító művelettel” alakították át a jobb oldali képen látható épületet is. Az aszimmetrikus osztású garázskaput, melyen a kehelyszerűen nyíló, tört ívű parabola finoman rímelt az ablakok tördelt vonalaira és a homlokzati vakolatplasztika lágy domborulataira, kicserélték egy jellegtelen négyzetes ablakra. Az ablakzáradék íves leva- kolásával megpróbálták ugyan azt integrálni a homlokzat plasztikus textúrájába, úgy tetszik azonban, kevés sikerrel. Mert így az általa kialakult alsó homlokzati zónán a nyílásoknak sem formái, sem arányai, sem azok felülettagoló funkciója nem tud a homlokzat felső részével dialógusba kerülni. Sőt: ez a felső, antropomorf utalásokkal megformált, kivételes invencióra valló épületzóna zavarodott meg hatására - elvesztvén formai, művészi kor- respondenseit, architektonikus értelme vált bizonytalanná. Különösen azóta, hogy a ház különleges osztású, robusztus és intenzív szépségű ajtóit is lecserélték a SZÉP-HÁZAK egyik standard divatú DIFA-modelljére. Tanulságos a ház színezés-történelme is. Az első változatban a mustár-fehér kombináció (összhangban az építészeti eszmével) lebegővé tette a koloritot, s a ház hasonlíthatatlan tüneményszerűségét erősítette. Aztán jött egy türkizfehér együttes, melynek harsány- sága a posztmodern színdivatot követte, s a házat gesztusos, ám .könnyen fogyasztható” játékká változtatta. Míg most az olajzöld-ba- nánzöld kombináció a konszoli- dáltság kissé komor, „gut-bür- gerlich” harmóniáját sugalmazza. Mondhatnánk: az átépítések során épp azt tüntették el, ami - az esztétizmussal nemigen vádolható - Le Corbusier szerint is az építészeti formát művészi formává teszi: a „plasztikus invenció” s az „intellektuális spekuláció” megnyilvánulásait, vagy ahogyan másutt mondja, az építészetet, mint „ma- gasabbrendű matematikát. Persze, minek egy lakóházra a művésziesség?! - mondhatja a tulajdonosátalakító. S még a hitelesítő forrást is megtalálja hozzá - s nem jelentéktelenebb munkában, mint - Vitruvius Tíz könyvében, ahol kimondatik: a lakóház egyszerű, díszes csak a középület legyen. Csakhogy lakóház-építészetünkben nem a vitruviusi egyszerűségre törekszünk többnyire. Sőt: díszre, proccra, drágaságra és pompára. De ez már átvezet bennünket napjaink magyar építészetének legjellegzetesebb szociológiai problémájához: a SZEP- HAZAK szindrómájához. (Következő rész: október 25-én.) Berta Erzsébet Fotók: a szerző * része, az emberek képesek nagy mennyiséget magukhoz venni anélkül, hogy viselkedésük erőszakossá válna. Valamilyen formában mindenhol mindenki italozik - az európai nemzetek között a franciák járnak az élen a produktív társadalmakban azonban az alkoholizálás nem a mindennapi tevékenység helyett, hanem az után folyik, és nem a pusztító szeszek, hanem a köny- nyebb italok részesülnek előnyben. Magyarországon az éves fogyasztás statisztikailag kimutatható aránya 1990-től folyamatosan csökken, ez azonban a feketekereskedelem felmérhetetlen elhara- pózása miatt nem a valós képet festi. A nagyfogyasztó országok sorában nálunk a legkedvezőtlenebb az italfaj ták megoszlása, az alkohol 48 százaléka tömény szesz formájában « le a torkokon. Ma a magyar r átlagos menüje egy feles ívjl legtöbbször sörrel, kapaci- .erinOsraételve, A lakosság inkább iszik, mint eszik, ugyanis az alapvető élelmiszerek fogyasztását meghaladó mértekben, azok kárára » " 'élte az alkoholfogyasztást. A elások a) kohol hányada, amíg merhető volt. meghaladta a 10 s/.ázaA lációtóÉ araónövjf<r hoz- e tőség üké}. Ajpmosé g i sör és bor viszonylag drága volta a nagyobb alkoholtartalmú italok vásárlására ösztönöz. A/ alkoholfo- gyasztásffíagos szintjének megdup- é^^pjgsa egybeesik a javakorabeli halálozási mutatók rohamos emel- Kedésével. Míg 1988-ban 3535-en haltak meg májzsugorban, 1995-ben
