Kelet-Magyarország, 1997. október (54. évfolyam, 229-254. szám)
1997-10-11 / 238. szám
Amerre csak nézünk, mindenütt síró arcok. Rínak az írók, a színészek, a festők, a zenészek, a filmesek, a táncosok, pedig még odébb van a halottak napja. Nincs pénz, vége a magyar kultúrának - kántálják egyre többen, egyre hangosabban, hozzátéve: az államnak kötelessége eltartani a művészeket. Mások, kevesebben és halkabban azt mondják, Isten óvja Magyarországot attól, hogy az állam (meg a párt) még egyszer beavatkozzon a kultúra autonómiájába. Érdekes helyzet, nem árt, ha ilyenkor az ember mindkét fülét nyitva tartja. AZ ÉSZAK-MAGYARORSZÁG, A KELET-MAGYARORSZÁG ÉS A HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ MELLÉKLETE A rendszerváltozás radikális változást hozott a magyarországi kultúratámogatás gyakorlatában is. Megszűnt a korábbi paternalista finanszírozás, az állam egyre inkább kivonul a kultúra ügyeinek intézéséből. Az így keletkezett hiányt az önkormányzati, alapítványi és magánjellegű támogatási formák pótolhatnák - ha pótolják. Az új helyzet a kultúra és a művészet területén ellentmondásos, sokak által kritikusan szemlélt folyamatokat indított el. A Perem összeállításában debreceni, miskolci, nyíregyházi szerzők segítségével arra keressük a választ, hogy térségünkben a művészetpártolásnak és - támogatásnak milyen formái, módszerei vannak kialakulóban. Aki Miskolcon Páholyban érezheti magát . .. Fotó: Qobos KJára U VITF7. FFRFXT_______________ A művészetpártolás, a mecénási tevékenység hagyományainál és jellegénél fogva is elsősorban a szépirodalmi és képzőművészeti alkotó- fiwnkával" kapcsolódik össze. A könyvkiadásban ugyanúgy, mint a kultúra egészében a kialakulatlan piaci viszonyok, a minőséghez fűződő érdekérvényesítés és a társadalmi kontroll gyengesége, illetve a magyar nyelvű könyvpiac kicsiny méretei és a közösségek szempontjából fontosnak tekintett munkák megjelentetéséhez fűződő érdekek miatt van fontos szerepe a mecenatúrának. A nyugati gyakorlattal ellentétben Magyarországon a legnagyobb mecénásnak a közköltségvetés tekinthető, azaz maga az állam és a helyi önkormányzatok. Elemzők szerint ez természetesnek tekinthető, hiszen a közhatalom egyfajta közszolgáltatásként nyújtja a közösség nevében a piac tökéletlen működésének (érték)korrekcióját. Mazsu János, a debreceni Csokonai Kiadó Kft. ügyvezető igazgatója úgy véli: átmenetiség tükröződik a módszerekben is, kiforratlanok a közcélú alapokból és alapítványokból való támogatás módszerei, és nem mindig tekinthetők át a döntések szempontjai. Az átmenetiség valódi problémái két másik területen erőteljesen jelentkeznek. „A magánvállalkozások tulajdonosai és a kultúra, valamint annak képviselői között nem igazán harmonikus a viszony, hiszen a kultúra emberei parvenüknek, kultúrálatlan és számukra érthetetlen módon sikeres vadembereknek tekintik a vállalkozókat - fogalmaz az igazgató. - A sikeres vállalkozók pedig élhetetlen, aggályoskodó, dekadens élősködőknek nézik (le) a humán értelmiséget, lefitymálva az általuk birtokolt, közvetlenül pénzre nem váltható tudást és területet. A mecenatúra helyett egy mai magyar vállalkozó inkább aktusszerűen szőröstől-bőröstől megvásárolja a művészt és a művészetet az erő és a fölény bizonyítékaként, mintsem távlatosabb, mecénási megfontolásból. Hiányzik még az a tapasztalatunk és távlatosabb látásmódunk, amely fel- és elismertetné egymás tevékenységeinek értékeit és hasznait.” Mazsu János szerint a privatizáció folyamata és ragacsossága, a tulajdonviszonyok bonyotódása miatt a közpénzeibe alapozott mecenatúra szürke övezete a valamilyen mértékig állami (rész)tulajdonű bankok és vállalatok, esetleg közintézmények művészet- és tudománypártolása. A nyilvánosság majdnem teljes hiánya, a közérdek érvényesítésének szóbeli hangsúlyozása mellett a társadalmi ellenőrzés kiiktatása még azt is lehetetlenné teszi, hogy a magánmecenatúraként űzött közszolgáltatás méreteiről valamilyen fogalmunk legyen. Pedig sejthető, hogy ez az úgynevezett szürke pártolói rendszer legalább akkora pénzeket juttat a sajátosan értelmezett kultúrának, mint a hivatalos állami mecenatúra. A Csokonai Kiadó közszolgálati jellegű könyvkiadási programjai egyébként rendszeresen támogatást nyernek a költségvetésből fenntartott alapokból (például: Nemzeti Kulturális Alap, Magyar Könyv Alapítvány, vagy újabban a Millenniumi Emlékbizottság frankfurti programja, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium Felsőoktatási Tankönyvfejlesztési Programja) vagy a hozzájuk mérhető szerepet vállaló Soros Alapítvány. A kiadó jó kapcsolatot tart az üzleti élet sikeres szereplőivel is, akik közül többen valódi polgárként érzik felelősségüket az egészségesen működő közösségi élet és a kultúra értékei iránt. Olyanok támogatják a kiadványokat, mint az OTP, a Budapest Bank, a Posta Bank, vagy más területről az Alarm Wächter. A kiadó emellett sikeres együttműködést alakított ki a helyi szellemi műhelyek értékes alkotásainak közreadásában felelős szerepet vállaló városi kulturális bizottsággal. A művészetpártolás másik fontos területe a képzőművészethez kapcsolódik. Ma már egyre ritkábbak a hivatalos nagy megrendelések, és a rendszerváltást követően gyakorlatilag meg is szűnt a hivatal általi képvásárlás rendszere, azaz: a városi vagy a megyei önkormányzat, nagyobb kulturális és közintézmények nem vásárolnak alkotást a művésztől. A művészetpártolásnak, pontosabban az alkotói teljesítmény anyagi elismerésének nem csak alkotói ösztöndíjak formájában van lehetőség, ide tartozik a rendszeresen meghirdetett tavaszi, nyári és őszi tárlatok nívódíjjutalmainak odaítélése is. A képzőművészetet támogató legjelentősebb társaság a Cívis Hotel és Gasztronómia Rt., mely például gazdája és fő fenntartója a Hortobágyi Alkotótábornak, de ők kezdeményezték a Hajdúszoboszlói Cívis Művésztelep létrehozását is négy évvel ezelőtt. A vállalat úgy is pártolta a megyében élő művészeket, hogy tőlük alkotásokat vásárolt. A társaság hatékonyan folytatja a századelő művészetkedvelő szállodásainak jószívű gyakorlatát, másfelől pedig - amit a hivatalos kultúrpolitika a pártállam idején egy időben kötelezővé tett, illetve elvárt - az előadói estek rendezését, a szórakoztató műsorok szervezését. Markáns példája a művészetpártolásnak - s jellegében kicsit vissza is kanyarodik a mecénás szó eredeti jelentéséhez - az idei alkotótábori kurzus tette: az rt. tizennyolc debreceni, hazai és határon túli képzőművészt kért fel arra, hogy az Aranybika Szálló Hajós Alfréd-termébe egy- egy pannót készítsenek, egyedülálló látványosságot nyújtva a művészetszerető közönségnek. Természetesen nem „öncélúak” ezek a művészetpártoló tevékenységek, hiszen abból gyakran üzleti, minden esetben pedig erkölcsi-szellemi haszna is származik a támogatónak. A képző- művészeti kiadványok (albumok, katalógusok) megjelentetése sem oldható meg másképpen, csak a hivatalos, illetve a legalább ekkora szerepet vállaló mecénási támogatásokból. Sok nyomda (mint például az Alföldi Nyomda Rt.) is, úgy száll be e támogatói rendszerbe, hogy árengedményeket tesz. A filmművészet szintén támogatásra szorul, illetve: mivel Hajdú- Bihar megyében nem működnek filmes alkotóműhelyek, a filmművészet értékeit közvetítők is igényelhetnek programjaik megvalósítására támogatásokat. A Hajdú Film Kft. százszázalékos önkormányzati tulajdonban van, ám Kovács András igazgató hangsúlyozza, hogy a nem alapfeladatukba, de profilbővítő, arculatszínező jegyként minősített, a film- és a társművészetek találkozására alkalmat teremtő programok megvalósítására csak olyan pénzeket költenek, mely semmiféle egyéb bevételt nem von el. A Magyar Mozgókép Alapítvány és a Nemzeti Kulturális Alap Film Szakkuratóriumának utólagos támogatásai mellett a minél szélesebb rétegeket a vászon elé vonzó, több művészeti ágat is reprezentáló programok támogatásához sikerült helyi mecénásokat is megnyerni, így az igazgató kiemeli a Fanny Line Kft., a Hajdú BÉT Rt. vagy a John Bull Pub közreműködését. A népművészet Európa-díjával kitüntetett debreceni Hajdú Tánc- együttes hét évvel ezelőtt hozta létre a Hajdú Táncegyüttesért Alapítványt* s Kardos László művészeti igazgató tájékoztatása szerint azóta gyakorlatilag az ide befolyt összegekből tudják működtetni művészeti csoportjaikat. Az idén a mintegy háromszázötven tagot számláló hét csoport működését jelentősen támogatta a debreceni Reemtsma Dohánygyár Kft. (mely egyébként az idén irodalompártolásra is adta a fejét), s kiemelendő-a táncegyüttes ez év nyarán sikerrel megvalósított amerikai programja: a vendégszerepléshez több mint ötven támogató - a magánemberektől az önkormányzati szerveken át a kis- és nagyvállalkozásokig - sorakozott fel. A Debreceni Filharmonikus Zenekar a város fenntartásában működik, ám az önkormányzattól kapott pénz nem elegendő az éves működés feltételeinek biztosításához. Az alapilletményhez további negyven százalék támogatási pénz is szükséges még. Kovács János igazgató tájékoztatásából tudjuk: a debreceni filharmonikusok az elmúlt évekhez hasonlóan pályázat útján nyert minisztériumi támogatásból, s több nagy társasággal - így a Matáv Rt.-vel, az IBM Magyarországgal vagy a már említett Cívis Rt.-vel - megkötött szerződés által nyújtott segítségből tudja hangversenysorozatait, különleges programjait összeállítani. Ugyanezek a támogatások nyújtanak fedezetet arra is, hogy külföldi fellépő művészeket, világhírű karmestereket tudjanak szerepeltetni koncertjeiken. A különleges csemegék között kell megemlíteni a Bartók- vagy a Beethoven-sorozatot. (Folytatás a 4. oldalon) Maecenas., hol vagy?
