Kelet-Magyarország, 1997. október (54. évfolyam, 229-254. szám)

1997-10-11 / 238. szám

1997. október 11., szombat HATTER A válasz egyetlen szó: nem A vizet csak rendkívüli állapot esetén, szükséghelyzetben lehet korlátozni Szükség esetén maradnak a közkifolyók Balázs Attila felvétele Balogh József Nyíregyháza (KM) — Amió­ta szegényedik az ország, s egyre nagyobb terhet ró a la­kosságra a közüzemi díjak kifizetése, többször kavar vi­hart. hogy társas- és bérhá­zakban néhány adós miatt elzárják a vizet, s azok sem ihatnak, fürödhetnek, mos­hatnak, akik tisztességesen fizetik a díjat. Néhány hete Nyíregyházán, az Erdő sor egyik 84 lakásos házában maradtak víz nélkül a lakók, s amikor kollégám megírta a történetet, utolsó mondta- ként feltette a kérdést: joga volt-e a szolgáltatónak elzár­ni a vizet? A válasz egyetlen szó csupán: nem. Régóta kutatják már a lakók, szabályos, vagy törvénytelen a vízmű vállalat vízelzáró akci­ója. mígnem az egyik háznak eszébe jutott: ők nem eléggé járatosak a jog útvesztőiben, ügyvédet fogadnak. Engedély nélkül Az ügyvéd — volt munkatár­sunk. dr. Bojté Gizella — hoz­zálátott, s már az első lépésé­nél kiderült: minden eddigi vízelzárás törvénytelen volt. Megkérdezte ugyanis az ÁNTSZ-től. kért, s kapott-e engedélyt a Nyírségvíz tőlük. Azt a választ kapta, hogy egy­szer megkérdezték, amire azt a választ kapták, hogy a létfenn­tartás és közegészségügyi kö­vetelmények teljesítéséhez szükséges vízmennyiséget csak rendkívüli állapot esetén lehet korlátozni, a víz- és csa­tornadíj nem fizetése azonban nem jelent szükséghelyzetet. Azt is leírták, hogy az ÁNTSZ hozzájárulásával át­menetileg korlátozható a szol­gáltatás, de csak ha a fogyasz­tó lakásában vagy az alábbi módon a korábbi vízfogyasz­tás 1/3-a, de legalább 30 li- ter/fő/nap mennyiség vételez­hető, 150 méteren belül és 4 emeletesnél nem nagyobb szintkülönbséggel található vízkivételi hely, közkifolyó, s a különleges elbírálásra jogo­sult családokhoz a vízmű el­juttatja a napi 30 indokolt eset­ben 50 liter/fő mennyiséget. Különleges elbírálásra jogo­sult az a család, ahol kisgyer­mek (3 évnél fiatalabb) moz­gáskorlátozott, fogyatékos vagy idős (75 év feletti) sze­mély lakik. Mondani sem kell, hogy ezek a feltételek egyetlen egy esetben sem voltak meg, ezért a tisztiorvosi szolgálat nem tá­mogatta a vízelzárást. A Nyírségvíz megköszönte az ÁNTSZ elutasító levelét, s ki tudja miért, úgy értelmezte, mintha megkapta volna az en­gedélyt. Erre lehet következ­tetni válaszlevelükből, amely­ben többek között ott áll: „az ivóvíz szolgáltatás mérséklése átmenetileg tűrt állapot lehet, mellyel a díjat nem fizetőket az esetek jelentős részében rá lehet szorítani a jogellenes magatartás megszüntetésére. A társaság célja mindenkor a díjfizetés elérése, nem pedig a szolgáltatás megszüntetése, ezért a korlátozás eszközét a fenti módon kívánjuk alkal­mazni, annak érdekében, hogy a szolgáltatás színvonala a fi­nanszírozási problémák miatt ne romoljon”. Óriási különbség A lényeg tehát: egyetlen egy­szer sem kaptak engedélyt nem hogy a víz elzárásához, a korlátozáshoz sem. Pedig az ÁNTSZ mu­tatott volna hajlandósá­got, mert a szolgáltató cég levele alapján azt feltételezte, hogy itt en­gedetlen ál­lampolgárok, jogellenes magatartást tanúsító em­berek van­nak. Csak­hogy a vízel­zárások ese­tében egyál­talán nem er­ről van szó. Minden fo­gyasztó kifi­zeti az almé- rő szerinti v í z d í j a t, amely meg­felel a reális fogyasztás­nak, s ami­nek a besze­relésére rész­ben a cég vette rá a lakókat. Most azt mondja: nekik nem érdekük a takarékosság, a víz eladó, minél többet fogyaszt a lakó, annál nagyobb a bevétel. A vita tárgya az, hogy a köz­ponti óra és az almérők által mért víz mennyisége között óriási a különbség, a központi óra majdnem a dupláját méri, s a vízmű pedig — arra hivat­kozva, hogy a központi órától minden felelősség a fogyasz­tókat terheli — nem is foglal­kozik azzal, hogy mi ennek az óriási különbségnek, a náluk hátralékként mutatkozó vízfo­gyasztásnak az oka. A lakók mindenféle vizsgá­lat elvégeztetése után bebizo­nyították, hogy semmilyen hi­ba nincs a vezetékükben, nem lopják a vizet, nincs szivárgás, csőtörés, ám a Nyírségvíz to­vább követelte a pénzt. Pedig a polgári törvénykönyvben az is benne van, hogy a rejtett hi­ba miatt a lakókat nem lehet büntetni. Mindent összevetve úgy tű­nik, a lakóknak van igazuk. A nyíregyházi Sarkantyú utcai társasházban ugyanis meg­szűnt a hátralék, szinte ponto­san annyit mutat a központi óra, mint amennyit az almérő- kön keresztül a lakók fogyasz­tottak. Pedig 1992 óta ez a két adat egyetlen egy alkalommal sem egyezett. Harmincezer köbméter víz tűnt el, ami ak­kora mennyiség, mint a négy- emeletes ház térfogata. Mire lehet következtetni? Egyik, hogy hibásan dolgozták fel ko­rábban az adatokat, rossz volt a számítógépprogram, vagy más műszaki jellegű forrás, amelyhez csak a szolgáltató cég férhet hozzá. Az sem el­képzelhetetlen, rájöttek, hogy gondatlanságukkal kárt okoz­tak, csak nem ismerik el, de még az a feltevés is alaposnak látszik, hogy mivel a lakók rá­jöttek a probléma okára, a cég — tartva a leleplezéstől, illet­ve a felelősségre vonástól —, megszüntette a többletfo­gyasztás okát. Az elzárás tehát törvényte­len, a kettős mérésből eredő hatalmas eltérés nyomban megszűnik, ha a lakók alapos vizsgálódásba kezdenek. Mi marad, mint megkérdezni: honnan veszi egy szolgálta­tó cég a bátorságot, hogy en­gedély nélkül elzáija a vizet, s erről még csak nem is értesí­ti az érintett lakókat? Mi­vel magyarázható, hogy ahol eleve jogtalanul elzárta a vizet, leszerelte az órákat, — s két hétig a lakók víz nél­kül voltak, a gyerekeket a ro­konokhoz vitték aludni, átjár­tak a városi fürdőbe zuhanyoz­ni — most a cég követel hat­vanezer forint munkadíjat el- zárási és helyreállítási költ­ség címén, mert a lakók nem bírták tovább víz nélkül és be­lementek a kényszerű egyez­ségbe? Vitatott jogosság A fogyasztók keresik a lehető­séget, hogyan tudnának ér­vényt szerezni törvényes úton jogos igényüknek. Ezért most az ügyészséghez és a Verseny- hivatalhoz fordulnak, hogy a konfliktus tisztázódjék. Mert igazságtalannak tartják, hogy a Nyírségvíz jogosnak vélt hátralékok behajtása miatt több ezer embert fenyegetés­sel kényszerít olyan pénz kifi­zetésére, amely jogossága vi­tatott, s olyan intézmény (ÁNTSZ) közreműködésének a látszatát kelti, amelynek a népegészségügy megőrzése, s nem annak veszélyeztetése a feladata. B"> ................:-----------------------------------1------------------------------------------------------------"W----------s—.y...T-ry wwj ||L W v y ti f, . • J ' ! y t Sy alakult az életein, / / hogy nekem mindent L/ korán kellett kezde­nem. Tizennyolc évesen már szobrászként területi tárlaton szerepeltem, húszéves sem voltam, mikor elkezdődött új­ságírói pályám, 25esztendő- sen tankönyvkiadói főszer­kesztő lettem, s mikor úgy fordultak a dolgok, hogy ok­tatnom kellett az egyetemen, a hallgatóim nem is olyan sok évvel voltak fiatalabbak nálam. így aztán a szokott ta­nár-diák viszony kereteit kis­sé szétfeszítő, meglehetősen bizalmas kapcsolatom ala­kult ki a legtöbbjükkel. Szü­netekben is szívesen eldisku­ráltam velük, s közben tudo­mást szereztem életük apró- cseprő eseményeiről. Voltak köztük bohókásak is, mint az itt következő. Én talán észre sem vettem volna — nem vagyok túlsá­gosan jó megfigyelő— ők szóltak: nézzem csak, a cso­portban fölütötte a fejét egy érdekes szokás. A lányok kö­zül többen is egy szép fényes betűvel a mellükön jöttek az előadásokra. Mint megtud­tam tőlük: az egyik ungvári rövidáruüzletbe megérkeztek a külföldön akkor olyan di­vatos csecsebecsék, amelyek­désben. Egy idő múlva ra­gyogó B betűvel pompázott Erzsiké is. A magyarázat: őt tulajdonképpen Böskének is lehet becézni. Hanem ugyan­ezen az alapon föltűzte egy másik Erzsébet is, mert őt va­lóban Böbének szólították, «I j* *• m twm »* m — mm Két bűvös betű nek mellükre tűzésével a lá- nyok-asszonyok közhírré te­szik, hogyan kezdődik a ke­resztnevük. Igen ám, de elő­állt egy olyan eset, amely a szovjet áruellátásban nem volt ritka: az üzlet csak kétfé­le betűt kapott, de azt aztán nagy mennyiségben: B-t és X-et. Ezért eleinte a csoport­ban csak hárman viselték ezt az ékességet: Borcsa, Bea és Berta. Mert hát kinek a neve kezdődik X-szel? De azért divat a divat, hogy az effajta áruskála szű­külések ne jelentsenek túlsá­gosan nagy akadályt a terje­no meg Gizi is, mert őt ott­hon tréfásan Bélának hívták, a család ugyanis a születése­kor fiút várt, és az Béla lett volna. Néhány nap múlva Valé­ria, Viktória és Vera mellén is ott ragyogott a B betű. In­doklásuk: az a bizonyos B úgyis orosz V-nek készült, így ők is hordhatják, ha cirillbe- tűvel gondolják a nevüket. Azután következett Piros­ka, Kati, Jutka, mert nekik a vezetéknevük kezdődött B- vel: Balogh, Bodnár, Buzsá- ki. De akkor cirillbetűvel jo­gos még Vas Julinak, Vízi Terinek és Wurm Áginak. Ók is megvették. Végül B betűvel jött az elő­adásra Gerzsenyi Márta, ak­it Csöpinek becéztek. A ma­gyarázata igen egyszerű volt: a szüleivel megbeszélte, hogy most már Babinak fog­ják szólítani, a barátnőit is kérte, hogy ezt vegyék tekin­tetbe. Ezzel azután egész la­vinát indított el: Babinak mindenkit lehet hívni. M ár jóformán min­den lányhallga­tómnak volt B be­tűje, csak Ildikó járt e diva­tos dísz nélkül. Mert Ildi egy cseppet individualista jellem volt, és nem akart olyan len­ni, mint a többi. De nekem megmondta: rövidesen min­denkit lefőz. Szorgalmasan tanulmányozta az ókori tör­ténelmet, abból igyekezett ki­búvárkodni, hogyan szólít- tassa magát. Ugyanis a régi görögöknél voltak X-szel kezdődő női nevek. Ttiplaszaltó M ost már magam is kezdem elhinni, hogy senki nem tud semmit. Talán ezért is van, hogy csaló­dást okoznak e sorok azoknak, akik népszava­zás, vagy föld ügyben szeretnének eligazodni. Amit na­gyon sokan tudunk, az a következő: adva van a kormány­zó koalíció és vele szemben az ellenzék, természetesen ál­láspontjuk is farkasszemet néz egymással. Megy az iszap- birkózás, mint a világon mindenütt, ahol a hatalom meg­szerzése a végcél. A többpárti demokráciában mi sem természetesebb, hogy a pártok egymás fölé akarnak nőni s ezért minden le­hetséges módot megragadnak, ami a törvényesség határán belül van. (Bár olykor ez a határ mintha elmosódni látsza­nék.) Megy a nagy adok-kapok, ám mindeközben nem szünetel a pártkozmetika sem: a kéklő foltokat rózsaszín korrektorral igyekeznek eltüntetni, aztán egy kis színt vin­ni az ajakra, csábossá bodorítani a tincseket, s majd jöhet a parfüm, meg a bross is. Mindez persze nem olcsó mulatság, s e sorok is erre kí­vánnak végül egy bájos példát az olvasó elé tárni. „Tiszte­lettel” szólt a meghívás, ezért illetlenség volna a konkrét megnevezés. Ezért: mint köztudott, hazánkban az utóbbi időben úgy szaporodnak a szórólapok, az invitációk, meg a párt- sajtótájékoztatók, mint ősszel a muslica. Történt, hogy a közismert párt elnöksége és annak országgyűlési képviselő csoportja amolyan baráti beszélgetésre, ezt meg­előzően állófogadásra invitálja a nekik érdekes orgánu­mok, intézmények képviselőit. Ez eddig rendben van. Igen ám, csakhogy ez az itt meg nem nevezett párt ugyanazon a napon a fővárosból, ugyanazon szerv, ugyanazon vezető­jének három ugyanolyan kiállítású és tartalmú meghívót postázott, ebből kettőt expressz küldeményként, egyet pe­dig expressz — sürgős jelzéssel. Ismervén az új postai díj­szabásokat, ez bizony nem két forintba kerülhetett, s bizo­nyára a legszerényebb kiállításban sem olcsó manapság egy állófogadás. De hát, választások közeledtén koránt­sem mindegy, milyen kép alakul ki pártról s az effajta, a címzett szerint felesleges kiadásnak tűnő háromszoros in- vitáció nem is olyan rossz befektetés. Különben is: három a magyar igazság. Angyal Sándor Most, hogy letűnt a 2-es a képernyőről, vele a mérkő­zésközvetítés is, ezt az időt most már velem is eltölt- hetnéd, Dezső Ferter János karikatúrája Nem álarcosbál M ivel a kérdésre, hogy pontosan kikre is gondol. elhárította a válaszadást, mondván, ő biztosan az SZDSZ színeiben... így még sokat sejtetőbb volt a minap Iványi Tamás képviselő politikai megjegyzé­se. Egy sajtótájékoztatón a fő témák után a levegőbe pöc­cintett egy fontos gondolatot: már tudott, hogy ismert köz­szereplők indulnak az országgyűlési választásokon. Csak még az nem világos, melyik párt színeiben. Igaza van. ez elgondolkodtató. Most... már hogy most melyik párt zászlaja alatt. Adott a hatalom elérése mint cél. Ezt biztosítják a pártok mint esz­közök. Mint utak, létrák kínálata a magasba kapaszkodás­hoz. Ezek ugyan ideológiájukat, magatartásukat tekintve igencsak különböznek egymástól, de ez a legkevesebb. Sok aspiránsban az átlagosnál jóval erősebb az egészséges alkalmazkodóképesség. Szándékos a szóhasználat. Egy­szer ugyanis kijavítottak. Mert kaméleonoknak, köpö­nyegforgatóknak, két-, illetve sokszínűnek mertem nevez­ni azokat, akik ki-belépdelnek a pártokból/ba. Mutassanak nekem olyan rendszert, melyet ne tudnék kiszolgálni — ez a kicsik jelszava. Megszereztem egy kevéske hatalmat, tet­szik nekem, még többet akarok, úgyhogy félre.a közjóval, ide nekem, mindent! — ez a nagyobbak vezérelve. S melyik pártnak ne kellene befolyásos, a koncdobálás- hoz értő jelölt? Akár versenghetnek is érte. Melyik párt je­lenti a tutibb befutást — ez a központi kérdés. Az illető az alkalmas pillanatban magára ölti a megfelelő maszkot. Ha baloldalit, akkor szociális érzékét hangsúlyozza és sürgő­sen lejjebb ad a fogyasztási szokásaiból, ha a jelenlegi el­lenzéket választja, altkor az álszent kritikus selyem maska­rájába bújik. Én valahogy bízom abban, hogy a most újra fontos szavazópolgárok nem osztogatják mérlegelés nél­kül a belépőjegyeket a bálba. Ebbe a nem álarcosbálba. Szőke Judit m Kommentár

Next

/
Thumbnails
Contents