Kelet-Magyarország, 1997. október (54. évfolyam, 229-254. szám)
1997-10-11 / 238. szám
1997. október 11., szombat HATTER A válasz egyetlen szó: nem A vizet csak rendkívüli állapot esetén, szükséghelyzetben lehet korlátozni Szükség esetén maradnak a közkifolyók Balázs Attila felvétele Balogh József Nyíregyháza (KM) — Amióta szegényedik az ország, s egyre nagyobb terhet ró a lakosságra a közüzemi díjak kifizetése, többször kavar vihart. hogy társas- és bérházakban néhány adós miatt elzárják a vizet, s azok sem ihatnak, fürödhetnek, moshatnak, akik tisztességesen fizetik a díjat. Néhány hete Nyíregyházán, az Erdő sor egyik 84 lakásos házában maradtak víz nélkül a lakók, s amikor kollégám megírta a történetet, utolsó mondta- ként feltette a kérdést: joga volt-e a szolgáltatónak elzárni a vizet? A válasz egyetlen szó csupán: nem. Régóta kutatják már a lakók, szabályos, vagy törvénytelen a vízmű vállalat vízelzáró akciója. mígnem az egyik háznak eszébe jutott: ők nem eléggé járatosak a jog útvesztőiben, ügyvédet fogadnak. Engedély nélkül Az ügyvéd — volt munkatársunk. dr. Bojté Gizella — hozzálátott, s már az első lépésénél kiderült: minden eddigi vízelzárás törvénytelen volt. Megkérdezte ugyanis az ÁNTSZ-től. kért, s kapott-e engedélyt a Nyírségvíz tőlük. Azt a választ kapta, hogy egyszer megkérdezték, amire azt a választ kapták, hogy a létfenntartás és közegészségügyi követelmények teljesítéséhez szükséges vízmennyiséget csak rendkívüli állapot esetén lehet korlátozni, a víz- és csatornadíj nem fizetése azonban nem jelent szükséghelyzetet. Azt is leírták, hogy az ÁNTSZ hozzájárulásával átmenetileg korlátozható a szolgáltatás, de csak ha a fogyasztó lakásában vagy az alábbi módon a korábbi vízfogyasztás 1/3-a, de legalább 30 li- ter/fő/nap mennyiség vételezhető, 150 méteren belül és 4 emeletesnél nem nagyobb szintkülönbséggel található vízkivételi hely, közkifolyó, s a különleges elbírálásra jogosult családokhoz a vízmű eljuttatja a napi 30 indokolt esetben 50 liter/fő mennyiséget. Különleges elbírálásra jogosult az a család, ahol kisgyermek (3 évnél fiatalabb) mozgáskorlátozott, fogyatékos vagy idős (75 év feletti) személy lakik. Mondani sem kell, hogy ezek a feltételek egyetlen egy esetben sem voltak meg, ezért a tisztiorvosi szolgálat nem támogatta a vízelzárást. A Nyírségvíz megköszönte az ÁNTSZ elutasító levelét, s ki tudja miért, úgy értelmezte, mintha megkapta volna az engedélyt. Erre lehet következtetni válaszlevelükből, amelyben többek között ott áll: „az ivóvíz szolgáltatás mérséklése átmenetileg tűrt állapot lehet, mellyel a díjat nem fizetőket az esetek jelentős részében rá lehet szorítani a jogellenes magatartás megszüntetésére. A társaság célja mindenkor a díjfizetés elérése, nem pedig a szolgáltatás megszüntetése, ezért a korlátozás eszközét a fenti módon kívánjuk alkalmazni, annak érdekében, hogy a szolgáltatás színvonala a finanszírozási problémák miatt ne romoljon”. Óriási különbség A lényeg tehát: egyetlen egyszer sem kaptak engedélyt nem hogy a víz elzárásához, a korlátozáshoz sem. Pedig az ÁNTSZ mutatott volna hajlandóságot, mert a szolgáltató cég levele alapján azt feltételezte, hogy itt engedetlen állampolgárok, jogellenes magatartást tanúsító emberek vannak. Csakhogy a vízelzárások esetében egyáltalán nem erről van szó. Minden fogyasztó kifizeti az almé- rő szerinti v í z d í j a t, amely megfelel a reális fogyasztásnak, s aminek a beszerelésére részben a cég vette rá a lakókat. Most azt mondja: nekik nem érdekük a takarékosság, a víz eladó, minél többet fogyaszt a lakó, annál nagyobb a bevétel. A vita tárgya az, hogy a központi óra és az almérők által mért víz mennyisége között óriási a különbség, a központi óra majdnem a dupláját méri, s a vízmű pedig — arra hivatkozva, hogy a központi órától minden felelősség a fogyasztókat terheli — nem is foglalkozik azzal, hogy mi ennek az óriási különbségnek, a náluk hátralékként mutatkozó vízfogyasztásnak az oka. A lakók mindenféle vizsgálat elvégeztetése után bebizonyították, hogy semmilyen hiba nincs a vezetékükben, nem lopják a vizet, nincs szivárgás, csőtörés, ám a Nyírségvíz tovább követelte a pénzt. Pedig a polgári törvénykönyvben az is benne van, hogy a rejtett hiba miatt a lakókat nem lehet büntetni. Mindent összevetve úgy tűnik, a lakóknak van igazuk. A nyíregyházi Sarkantyú utcai társasházban ugyanis megszűnt a hátralék, szinte pontosan annyit mutat a központi óra, mint amennyit az almérő- kön keresztül a lakók fogyasztottak. Pedig 1992 óta ez a két adat egyetlen egy alkalommal sem egyezett. Harmincezer köbméter víz tűnt el, ami akkora mennyiség, mint a négy- emeletes ház térfogata. Mire lehet következtetni? Egyik, hogy hibásan dolgozták fel korábban az adatokat, rossz volt a számítógépprogram, vagy más műszaki jellegű forrás, amelyhez csak a szolgáltató cég férhet hozzá. Az sem elképzelhetetlen, rájöttek, hogy gondatlanságukkal kárt okoztak, csak nem ismerik el, de még az a feltevés is alaposnak látszik, hogy mivel a lakók rájöttek a probléma okára, a cég — tartva a leleplezéstől, illetve a felelősségre vonástól —, megszüntette a többletfogyasztás okát. Az elzárás tehát törvénytelen, a kettős mérésből eredő hatalmas eltérés nyomban megszűnik, ha a lakók alapos vizsgálódásba kezdenek. Mi marad, mint megkérdezni: honnan veszi egy szolgáltató cég a bátorságot, hogy engedély nélkül elzáija a vizet, s erről még csak nem is értesíti az érintett lakókat? Mivel magyarázható, hogy ahol eleve jogtalanul elzárta a vizet, leszerelte az órákat, — s két hétig a lakók víz nélkül voltak, a gyerekeket a rokonokhoz vitték aludni, átjártak a városi fürdőbe zuhanyozni — most a cég követel hatvanezer forint munkadíjat el- zárási és helyreállítási költség címén, mert a lakók nem bírták tovább víz nélkül és belementek a kényszerű egyezségbe? Vitatott jogosság A fogyasztók keresik a lehetőséget, hogyan tudnának érvényt szerezni törvényes úton jogos igényüknek. Ezért most az ügyészséghez és a Verseny- hivatalhoz fordulnak, hogy a konfliktus tisztázódjék. Mert igazságtalannak tartják, hogy a Nyírségvíz jogosnak vélt hátralékok behajtása miatt több ezer embert fenyegetéssel kényszerít olyan pénz kifizetésére, amely jogossága vitatott, s olyan intézmény (ÁNTSZ) közreműködésének a látszatát kelti, amelynek a népegészségügy megőrzése, s nem annak veszélyeztetése a feladata. B"> ................:-----------------------------------1------------------------------------------------------------"W----------s—.y...T-ry wwj ||L W v y ti f, . • J ' ! y t Sy alakult az életein, / / hogy nekem mindent L/ korán kellett kezdenem. Tizennyolc évesen már szobrászként területi tárlaton szerepeltem, húszéves sem voltam, mikor elkezdődött újságírói pályám, 25esztendő- sen tankönyvkiadói főszerkesztő lettem, s mikor úgy fordultak a dolgok, hogy oktatnom kellett az egyetemen, a hallgatóim nem is olyan sok évvel voltak fiatalabbak nálam. így aztán a szokott tanár-diák viszony kereteit kissé szétfeszítő, meglehetősen bizalmas kapcsolatom alakult ki a legtöbbjükkel. Szünetekben is szívesen eldiskuráltam velük, s közben tudomást szereztem életük apró- cseprő eseményeiről. Voltak köztük bohókásak is, mint az itt következő. Én talán észre sem vettem volna — nem vagyok túlságosan jó megfigyelő— ők szóltak: nézzem csak, a csoportban fölütötte a fejét egy érdekes szokás. A lányok közül többen is egy szép fényes betűvel a mellükön jöttek az előadásokra. Mint megtudtam tőlük: az egyik ungvári rövidáruüzletbe megérkeztek a külföldön akkor olyan divatos csecsebecsék, amelyekdésben. Egy idő múlva ragyogó B betűvel pompázott Erzsiké is. A magyarázat: őt tulajdonképpen Böskének is lehet becézni. Hanem ugyanezen az alapon föltűzte egy másik Erzsébet is, mert őt valóban Böbének szólították, «I j* *• m twm »* m — mm Két bűvös betű nek mellükre tűzésével a lá- nyok-asszonyok közhírré teszik, hogyan kezdődik a keresztnevük. Igen ám, de előállt egy olyan eset, amely a szovjet áruellátásban nem volt ritka: az üzlet csak kétféle betűt kapott, de azt aztán nagy mennyiségben: B-t és X-et. Ezért eleinte a csoportban csak hárman viselték ezt az ékességet: Borcsa, Bea és Berta. Mert hát kinek a neve kezdődik X-szel? De azért divat a divat, hogy az effajta áruskála szűkülések ne jelentsenek túlságosan nagy akadályt a terjeno meg Gizi is, mert őt otthon tréfásan Bélának hívták, a család ugyanis a születésekor fiút várt, és az Béla lett volna. Néhány nap múlva Valéria, Viktória és Vera mellén is ott ragyogott a B betű. Indoklásuk: az a bizonyos B úgyis orosz V-nek készült, így ők is hordhatják, ha cirillbe- tűvel gondolják a nevüket. Azután következett Piroska, Kati, Jutka, mert nekik a vezetéknevük kezdődött B- vel: Balogh, Bodnár, Buzsá- ki. De akkor cirillbetűvel jogos még Vas Julinak, Vízi Terinek és Wurm Áginak. Ók is megvették. Végül B betűvel jött az előadásra Gerzsenyi Márta, akit Csöpinek becéztek. A magyarázata igen egyszerű volt: a szüleivel megbeszélte, hogy most már Babinak fogják szólítani, a barátnőit is kérte, hogy ezt vegyék tekintetbe. Ezzel azután egész lavinát indított el: Babinak mindenkit lehet hívni. M ár jóformán minden lányhallgatómnak volt B betűje, csak Ildikó járt e divatos dísz nélkül. Mert Ildi egy cseppet individualista jellem volt, és nem akart olyan lenni, mint a többi. De nekem megmondta: rövidesen mindenkit lefőz. Szorgalmasan tanulmányozta az ókori történelmet, abból igyekezett kibúvárkodni, hogyan szólít- tassa magát. Ugyanis a régi görögöknél voltak X-szel kezdődő női nevek. Ttiplaszaltó M ost már magam is kezdem elhinni, hogy senki nem tud semmit. Talán ezért is van, hogy csalódást okoznak e sorok azoknak, akik népszavazás, vagy föld ügyben szeretnének eligazodni. Amit nagyon sokan tudunk, az a következő: adva van a kormányzó koalíció és vele szemben az ellenzék, természetesen álláspontjuk is farkasszemet néz egymással. Megy az iszap- birkózás, mint a világon mindenütt, ahol a hatalom megszerzése a végcél. A többpárti demokráciában mi sem természetesebb, hogy a pártok egymás fölé akarnak nőni s ezért minden lehetséges módot megragadnak, ami a törvényesség határán belül van. (Bár olykor ez a határ mintha elmosódni látszanék.) Megy a nagy adok-kapok, ám mindeközben nem szünetel a pártkozmetika sem: a kéklő foltokat rózsaszín korrektorral igyekeznek eltüntetni, aztán egy kis színt vinni az ajakra, csábossá bodorítani a tincseket, s majd jöhet a parfüm, meg a bross is. Mindez persze nem olcsó mulatság, s e sorok is erre kívánnak végül egy bájos példát az olvasó elé tárni. „Tisztelettel” szólt a meghívás, ezért illetlenség volna a konkrét megnevezés. Ezért: mint köztudott, hazánkban az utóbbi időben úgy szaporodnak a szórólapok, az invitációk, meg a párt- sajtótájékoztatók, mint ősszel a muslica. Történt, hogy a közismert párt elnöksége és annak országgyűlési képviselő csoportja amolyan baráti beszélgetésre, ezt megelőzően állófogadásra invitálja a nekik érdekes orgánumok, intézmények képviselőit. Ez eddig rendben van. Igen ám, csakhogy ez az itt meg nem nevezett párt ugyanazon a napon a fővárosból, ugyanazon szerv, ugyanazon vezetőjének három ugyanolyan kiállítású és tartalmú meghívót postázott, ebből kettőt expressz küldeményként, egyet pedig expressz — sürgős jelzéssel. Ismervén az új postai díjszabásokat, ez bizony nem két forintba kerülhetett, s bizonyára a legszerényebb kiállításban sem olcsó manapság egy állófogadás. De hát, választások közeledtén korántsem mindegy, milyen kép alakul ki pártról s az effajta, a címzett szerint felesleges kiadásnak tűnő háromszoros in- vitáció nem is olyan rossz befektetés. Különben is: három a magyar igazság. Angyal Sándor Most, hogy letűnt a 2-es a képernyőről, vele a mérkőzésközvetítés is, ezt az időt most már velem is eltölt- hetnéd, Dezső Ferter János karikatúrája Nem álarcosbál M ivel a kérdésre, hogy pontosan kikre is gondol. elhárította a válaszadást, mondván, ő biztosan az SZDSZ színeiben... így még sokat sejtetőbb volt a minap Iványi Tamás képviselő politikai megjegyzése. Egy sajtótájékoztatón a fő témák után a levegőbe pöccintett egy fontos gondolatot: már tudott, hogy ismert közszereplők indulnak az országgyűlési választásokon. Csak még az nem világos, melyik párt színeiben. Igaza van. ez elgondolkodtató. Most... már hogy most melyik párt zászlaja alatt. Adott a hatalom elérése mint cél. Ezt biztosítják a pártok mint eszközök. Mint utak, létrák kínálata a magasba kapaszkodáshoz. Ezek ugyan ideológiájukat, magatartásukat tekintve igencsak különböznek egymástól, de ez a legkevesebb. Sok aspiránsban az átlagosnál jóval erősebb az egészséges alkalmazkodóképesség. Szándékos a szóhasználat. Egyszer ugyanis kijavítottak. Mert kaméleonoknak, köpönyegforgatóknak, két-, illetve sokszínűnek mertem nevezni azokat, akik ki-belépdelnek a pártokból/ba. Mutassanak nekem olyan rendszert, melyet ne tudnék kiszolgálni — ez a kicsik jelszava. Megszereztem egy kevéske hatalmat, tetszik nekem, még többet akarok, úgyhogy félre.a közjóval, ide nekem, mindent! — ez a nagyobbak vezérelve. S melyik pártnak ne kellene befolyásos, a koncdobálás- hoz értő jelölt? Akár versenghetnek is érte. Melyik párt jelenti a tutibb befutást — ez a központi kérdés. Az illető az alkalmas pillanatban magára ölti a megfelelő maszkot. Ha baloldalit, akkor szociális érzékét hangsúlyozza és sürgősen lejjebb ad a fogyasztási szokásaiból, ha a jelenlegi ellenzéket választja, altkor az álszent kritikus selyem maskarájába bújik. Én valahogy bízom abban, hogy a most újra fontos szavazópolgárok nem osztogatják mérlegelés nélkül a belépőjegyeket a bálba. Ebbe a nem álarcosbálba. Szőke Judit m Kommentár
