Kelet-Magyarország, 1997. szeptember (54. évfolyam, 203-228. szám)

1997-09-06 / 208. szám

1997. szeptember 6„ szombat

HATTER

Lőrinc megkegyelmezett

Jó közepes az idei dinnyetermés, de a vásárló szezon után is sokallja az árát

Balogh Géza

Nagycserkesz-Bánfibokor (KM) — Lőrinc... vajon mi juthat e névről az emberek eszébe? A legtöbbnek valószínűleg semmi. Vannak azonban, nem is kevesen, akiknek kisebbfajta tragédiával ér fel e nap, hiszen vége a jó világnak, kezdődnek az ínséges, savanyú napok.

Hogy kik ők, s mi köze mindehhez Lőrincnek? A dinnye szerelmesei..., a dinnyét pedig, mint tudjuk,

Lőrinc szokta elintézni.

Bánfíbokor, szólt a tanács, Bánfibokorba menjünk. Az öreg Bánszkit keressük, nála senki sem tud többet a dinnyéről. Két-három társával együtt ő kezdte e környéken a dinnyészkedést, van annak talán húsz éve is már. Igen ám, de nem olyan könnyű eligazodni a tirpák tanyabokrokban. Bánfibokorba ugyan jó

bele. így, öregesen aztán elboldogulunk.

Dinnyehegy a portán

Amerre néztünk, mindenütt szép a termést. A kertekben akkorák a tökök, hogy egy ember megemelni se bírná, a kukorica pedig két méternél is magasabbra nőtt, s két cső sárgáll mindegyiken. Csemák

A szakemberek máig vitatkoznak, melyik Lőrinc a bűnös, mi mindenesetre a szeptember 5-i Lőrinc viselkedésének következményeit indultunk feltérképezni. Azzal a nem titkolt reménnyel is persze, hogy megvigasztalhatjuk a Dinnyeszedők dinnyeevők sokezres táborát: nem kell félni, hamarosan zuhanni kezdenek az árak; a mai negyvenforintos gyümölcshöz napokon belül tizenöt-húsz forintért lehet majd jutni.

Földutak mentén

A legegyszerűbb megoldást választottuk. Nagycserkesz felé vettük az irányt. Igaz, a pa- posi. encsencsi, vagy a gem- zsei dinnyések sokkal nevesebbek voltak egykor, ám mára a cserkesziek leköröztek minden megyebeli települést. E Nyíregyháza melletti faluban talán nincs is család, amelyik ilyen vagy olyan formában ne kötődne a dinnyéhez. Vagy termeszti, vagy árulja, vagy egyszerre mind a kettő.

Bennünket a termesztők érdekeltek persze a leginkább, hiszen dinnyeárust találunk minden sarkon. De aki azt is tudja, miként kell palántáz- ni...!

minőségű kövesút vezet, de hogy beigazolódjék az iménti mondás, a mi Bánszkink valahol bent lakik a dombok között, ahová csak földutak vezetnek. S hogy még nagyobb legyen a csalódás, kiderül, nemrég adta el a házát, s költözött be Nyíregyházára.

Nem olyan nagy azonban ez a világ, hogy el lehessen bújni benne, pláne nem a dinnyéseknek. Igaz, kell egy kis szerencse is. aki jelen esetben Cser- nák András, hetvennégy éves bánfibokori nyugdíjas személyében jött elénk. Egy permetezővel a hátán. Csodálkoztunk is, így akarja megvédeni a sok almafát, de ő csak mosolygott.

— Ennél egy kicsit már odébb tartunk — szusszantott egyet. — A nagy munkákat géppel végezzük, most csak a hernyókat akarom elüldözni. Húszliteres ez a háti permetező, de már csak tíz litert öntök

András nem is állta meg szó nélkül: jó év volt a mostani, legalábbis ami a kapásokat illeti.

De mit mondanak vajon a dinnyések? Azt kérdezzük meg a Nagy fiúktól, javasolta, az apjuk itt lakik mindjárt szemben, egy szép akácerdő árnyékában. Az idős Nagy János házát el sem lehetett téveszteni, hiszen a gyönyörűen rendben tartozott portán szabályos dinnyehegy magasodott. a dinnyés azonban nem ő, hanem a két fia. Nagy János és Nagy Árpád. Persze ők már nem itt laknak, de mindennaposak a szülői portán. A dinnyeföldön, vagy a szövetkezeti udvaron keressük őket, javasolta az apjuk, de tovább nem jutottunk, mert megállt a kapuban egy fehér Moszkvics, s megérkezett Árpád, meg a családja, s még vagy két másik férfi. Jöttek reggelizni.

Nem dinnyét persze, pedig

most abból van a legtöbb. Másban sem igen szűkölködnek, ám dinnyéből rengeteg van. Itteni mércével persze, mert a nagymenők szerint a komoly dinnyetermesztő tíz hektár alatt nem is kezd hozzá. A Nagy fivérek együtt három hektáron ültettek dinnyét, és talán meglepő, de nem panaszkodnak.

— A cserkészi határban vagy kétszáz hektáron termesztik a dinnyét, mi olyan jó közepes évre számíthatunk — álltak meg velünk a pu- poshalmi kövesút mentén elterülő ha- talmas dinnyetábla mellett. — Ezt a földet természetesen béreljük a többiekkel együtt, mert van ugyan majd' mindünknek saját birtoka is. Harasztosi Pál felvétele de a dinnyét nem lehet éveken át ugyanabban a földben termeszteni. Hogy mennyire számítunk? Jó esetben egy hektár négy-ötszáz mázsa dinnyét is terem. Most olyan háromszáz mázsára számíthatunk.

j-T özeledek a hatvanhoz, K de még nem voltam IL orvoskézben. Patikára sem költöttem. Minden vagyonőrn az egészségem, ezt a vagyont már gyerekkorom óta gyűjtöm, mert hogy amióta megszülettem, kint vagyok a természet lágy ölén. Ezt mondta a Tisza-töltés közelében a minap Kosa János egy kis társaságban, amikor a szabadban termő gyógynövényekről esett szó.

Kása mindig borostás, mindig cigaretta füstöl a szája szegletében és szinte mindig — még nyáron is — gumicsizmában jár. Elmaradhatatlan társa, vagy inkább a meghosszabbított lába a jó öreg biciklije. Ezzel kariká- zik erdőre, mezőre, a folyóhoz, ritkán a kocsmába, mindenhová. A megszokott lábbelijére és a közlekedési eszközére mindjárt magyarázatot kapunk, amikor megtudjuk: tehenész volt ő a helyi tsz-ben két álló évtizedig.

Szutyokban, latyakban járt hajnaltól napestig. Hajna- lonta biciklijével gurult ki a falu szélén lévő telepre. Me- sélgeti: gyakran előfordult, hogy reggel pálinkát, az esti fejősnél meg habzó tejet ivott. A kis lapos, pálinkásüvegből erőt merített az aznapi munkához, a tejtől, meg az aludttejtől jól tudott aludni az óra csörgéséig.

magas, szikár ember, egy zsák krumpli felemelése meg se kottyan neki.

S téved az, aki azt hiszi, hogy a sérelme, meg a tétlenségre ítéltetése miatt most már este is pálinkát iszik. Nem esett maga alá, hanem elfoglaltságot keresett. És talált. Műveli a hosszú kertjét, disznót hizlal, eljár alkalmi munkára, s a környékről haEz az óra egyszer csak nuísként kezdett ketyegni, más időt mutatott. A tsz-tele- pet felszámolták. a teheneket elvitték, az istállóról leszedtek ajtót, ablakot. Ahol egykor fejőgép zúgott, ott most szabadon cikázik és néha gorombán bömböl az ősz közelségét jelző szél. Ha telep nincs, munka sincs. Eljött hát korkedvezményes nyugdíjba. No, nem úgy néz ő ki, mint egy nyugdíjas bácsi. Középzaviszi mind azt, amit a természet kínál neki. Tavasszal a töltés napos oldalán szamócák piroslottak édesen. Medve módjára hajlongott, szedett, evett, haza is vitt. Gyűjtötte a hódító bodzavirágot. A biciklije kovácsoltvas csomagtartójára egyszerre két láda bodzát rakott, úgy ment a felvásárlóhoz. A sok eső miatt tele volt a legelő, meg az erdő gombával. Kosárszámra vitte haza és

eladni a gombát. Le-lejár a vízhez horgászni, a kalapja és a füstölgő cigrettája miatt nem csipkelődnek vele a szúnyogok. Az említett társasági beszélgetésen — amikor az egészsége miatt örvendezett — egy edény volt a biciklije csomagtartóján. Tele volt feketeszederrel. Magyarázta, hogy a folyó füzes partján szedte ezt a vitaminokban gazdag gyümölcsöt. Már alig várja, hogy az ősz pirosra verje a csipkebokrokat. Mert hogy a csipkebogyót is átveszi a felvásárló.

j-7- ósa János tudja, hogy

K mit visz a víz, hogy 11 honnan fúj a szél, hogy mit susognak a fák, a madarakat a hangjuk után messziről felismeri. A nyulak és az őzek csak fülelnek, ága- sákodnak. de nem szaladnak el, ha feltűnik nyikorgó biciklijén. O nem csak közel áll a természethez, hanem ott áll az áldott természet közepén.

Adósnak tilos

H

a a parlament szentesíti a kormány javaslatát, akkor a jövő év májusától bevonhatják azoknak a magyar állampolgároknak az útlevelét, akikkel szemben olyan jogerős határozat született, hogy tízmillió forintnál nagyobb köztartozásuk van. Mindenek előtt az adó-, a vám-, és a tb-tartozás idézheti elő ezt a rendkívül kellemetlen szituációt. Tehát, akik már el sem tudják képzelni a nyarukat karib-tengeri, vagy távol-keleti kiruccanás nélkül, jövőre ezt csak akkor tehetik meg, ha előtte itthon rendezik a számlájukat.

Bizonyára jó oka van a kormánynak egy ilyen törvény- javaslatra. A logika szabályai szerint ugyanis, ha jövőre már nem röpködhetnek több száz ezer forintos utakra a nyakig adósságban „szenvedők”, addig ezt mostanság szemrebbenés nélkül megtehetik. Annyit, de annyit regéltek már kormány- és miniszteriális körökben, hatalmon lévők és ellenzékiek a tb-járulékot be nem fizetők egekig magasodó adósságáról; arról, hogy tenni kellene valamit, mert veszélyben az ellátás, — csakhogy nem történt jóformán semmi. Most ez a szigorítás azt sejteti velünk, hogy valahol megelégelték immár az adósok öntörvényű döntéseit. Milliók, főként a középrétegek és kispénzűek nem tehetik ezt, tőlük kíméletlenül leütik a százalékot.

Bár sokak szerint alacsonyabban is meghúzhatták volna a határt, de ne legyünk telhetetlenek. Most már csak az a kérdés, hogy pl. egy olyan bt. vezetője, amelynek tízmilliónál nagyobb tartozása van. gazdasági tárgyalásokra, ta- nulmányutakra sem mehet el az országhatáron túlra, vagy csak az úri bulinál húzzák, eresztik le előtte a sorompót, nem lévén útlevele? Kérdés az is, hogy mivel a bíróságok és más szervek malmai lassan őrölnek, akkor több évig is elhúzható, amíg „jogerős” lesz az a határozat? Jó volna, ha a törvény megszületését követő végrehajtási utasítás ilyen eseteket is egyértelművé tenne.

Különben továbbra is mondhatja majd az adós, hogy köd előttem, köd utánam...

Angyal Sándor

Negyven fölött

A Nagy házaspár négy éve foglalkozik a dinnyével, s mára ízig vérig dinnyésekké is váltak. Civilben persze mindkettőjüknek meg van a maga szakmája, a férfi az Agroker- nél, felesége az egykori kéményseprő vállalat utódjánál dolgozik, de ma már a dinnyéről is annyit tudnak, mintha mindig is foglalkoztak volna vele. Ami a legfontosabb: nekünk. dinnyeevőknek nem kell elkeserednünk. Lesz még belőle jó ideig, Lőrinc korántsem olyan gonosz, mint híresztelik. S a dinnye ára? Az bizony már nemigen csúszik a negyven forint alá. Legalábbis az idén.

IMI

___— _____________Lj_

A Moll kífizet(tet)i az AC-pumpákat...

I

______

Ferter János rajza

..... .... . ■ ;

Szentek és ünnepek

gy látszik, szükségünk van a szentekre. Mármint abban az értelemben, hogy a testületek — a fegyveres erők napja megszűntével — választottak egyet-egyet maguknak. Talán nem is önünneplésül, inkább azért, hogy megtarthassák szakmai napjukat, értékeljék munkájukat — s értékeljék, elismerjék őket. Valljuk be: erre olykor-olykor szükség van ahhoz, hogy erőt kapjanak a mindennapok gondjainak leküzdésére.

Szent Adorján napja a büntetés-végrehajtásban dolgozók ünnepe már második éve. Ilyenkor a bévések legjobbjai is megkapják jutalmukat, s talán lazítanak is kicsit a sportversenyeken, majd a bogrács mellett.

Rájuk fér. Ha csak a megyénk beliekre gondolunk, elmondhatjuk, évente 3500 szállítást oldanak meg a biztonsági intézkedések betartásával, hat bíróságra viszik-hoz- zák az elítélteket, az előzetes letartóztatottakat, őriznek többszáz embert az intézet falai között. A híradásokból tudjuk, ez nem könnyű feladat. Az intézetekben nagy odafigyelést igényel az őrzés, hiszen a fogva tartottak egyikmásika a kalandfilmek hőseivel vetekedő módon igyekszik idő előtt megszabadulni, nem riadva vissza lepedők összekötözésétől, villámhárítón vagy tetőn egyensúlyozástól sem. S ha az őr figyelmetlen, akkor a szállítás során is megragadják egyesek az alkalmat, hogy olajra lépjenek. Kockáztatva persze azt is: ha elkapják őket, megnövekszik benttartózkodásuk ideje.

Nem könnyű a bévések élete. Tulajdonképpen mondhatjuk rájuk: ők is be vannak zárva a rácsok mögé. Igaz, másképpen, mint akiket őriznek, mert ha a szolgálat letelik, nyugodtan hazamehetnek. De valljuk be őszintén, legyen bármilyen felelősségteljes munkájuk, nem ez a fiatalok szemében irigyelt szakma még akkor sem, ha (mondjuk Nyíregyházán) betöltött is minden álláshely.

Szent Adorjáné a büntetés-végrehajtás napja. Ekkor lazíthatnak kicsit a (szolgálatban nem lévő) bévések. Megérdemlik.

Kováís Dénes