Kelet-Magyarország, 1997. szeptember (54. évfolyam, 203-228. szám)
1997-09-04 / 206. szám
1997. szeptember 4., csütörtök HÁTTÉR Forró nyomon motorcsónakkal Szabálysértési és nyomozati hatáskört kaptak a vízirendőrök megyénkben Kováts Dénes Szolnok, Vásárosnamény, Jánd, Dombrád (KM) — A vízirendőrök sokáig a szervezet mostohagyerekei voltak, a közeljövőben azonban pozitív elmozdulás várható. A tervezett fejlesztések megyénket is érintik, Vásárosnamény illetve Jánd, és Dombrád központtal. A múltról és jövőről, a vízirendőrök munkájáról beszélgettünk Urbán Zoltán alezredessel, a szolnoki székhelyű Tiszai Vízirendészeti Rendőrkapitányság vezetőjével, hozzájuk tartozik a folyó teljes szakasza. Mostoha viszonyok 1985-ig 4 vízi rendőrőrs működött a Tiszán, ekkor — a létszámcsökkentés következményeként — kettőt megszüntettek. Ez az intézkedés tulajdonképpen megkérdőjelezte a vízirendészeti szolgálat szükségességét is. Mindez még akkor is fura, ha tény, költséges szolgálati ág, hiszen azonos távolságot jóval több üzemanyaggal tesznek meg a vízi járművek, mint az autók. Csak az utóbbi néhány évben sikerült eljutni addig, hogy az illetékesek felismerték e szolgálat fontosságát, fejleszésének szükségességét. Megnyilvánult e felismerés abban is, hogy szabálysértési és nyomozati hatáskört kaptak, bővült a kapitányság illetékességi területe is. — Más kérdés persze, miként sikerül megtalálni a lehetőségeket — fogalmazta meg Urbán alezredes —, hiszen a feladatok mellől hiányoznak a végrehajtás feltételei. Kissé hosszúra nyúlt az átmeneti időszak, nem hajtható végre maradéktalanul a belügyminiszteri parancs. Igaz, az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) vezetése és a szakvonalak keresik a megoldást, mindent meg akarnak tenni azért, hogy a dolgok a helyükre kerüljenek. O Kinőnek tehát a mostoha- gyerek sorsból? — Ha úgy nézzük, nem érzem magunkat mostohagyereknek, mert az előző időszakhoz képest jobb helyzetben vagyunk. Fogalmazhatunk úgy is: olyan rossz helyzetben sze— 15 fős őrsöket lenne célszerű kialakítani, ellátva a megfelelő technikával. így lehetne korrektül ellenőrizni a folyó egyes (60-70 kilométeres) szakaszait. Ezekből a tervezett egységekből egyelőre csak kettő létezik, Szolnokon és Szegeden. Másutt csak őrskezdemények, KMB-s csoportok tevékenykednek, így Csongrá- don, a Tisza-tónál, Tokajban, Őrjárat a vízen retnénk lenni legalább, mint a szárazföldiek, hiszen az ő — egyébként nem rózsás — viszonyaink a miénknél jobbak. Fejlesztési irányok O Lehetnek-e fejlesztési reményeink a szabolcsi Tisza-sza- kaszon? — Mivel a vízirendészeti kapitányság a Tisza teljes hazai vonalán tevékenykedik, nekem, mint vezetőnek az egészet át kell látni, s kezelni a dolgokat. Tehát nemcsak a felső 180 kilométeres szakaszon folyó munkára összpontosul a figyelem. Mindenképpen viszonylag önálló egységekben gondolkodva szervezzük meg a feladatokat. A kapitány elképzelése szerint — bár ez még álom csupán, de kialakult elhatározás is Dombrádon és Vásárosna- ményban. — A fejlesztések ritkán történnek a kívánt módon — vázolta a jövőt Urbán alezredes —, 25 éves szolgálatom alatt ezt megtanultam már. Meg kell tehát határozni a prioritásokat. Mivel a felső-tiszai szakaszon a létszám(hiány) mellett a nullához közelítenek a működési feltételek, nyilván Dombrád és Vásárosnamény térsége kiemelt figyelmet kap, legalább a többi csoport szintjéhez kell fejleszteni. S mivel a közbiztonsági és vízirendészeti szempontból a Tisza-tó a legfrekventáltabb terület, az itteniek is erősítést igényelnek. Dombrád és Jánd — Az Önök lapjában bukkantunk egy hírre — folytatta —, miszerint Jándon vízi rendőrőrs működik. Sajnos ez még csak terv, álom, bár négy embert valóban Vásárosnamény- ba vezényeltünk. Igaz, még se pénz, se eszköz, a vásárosna- ményi kapitányság adott nekik helyiséget, az ottani technikai eszközöket használják, a borsodi közlekedési felügyelet adott nekik motorcsónakot használatra. Az tény, hogy folyamatban lévő ügyről van szó, összefogás, elképzelés, igény van, végleges döntés még nincs. A jövő év elején kerül az ORFK-n terítékre a vízirendészet kérdése, a meghirdetett rendőrőrs program része a dombrádi és a jándi/vásárosna- ményi vízi rendőrőrs létrehozása. Örvendetes a vásárosnaményi és a jándi önkormányzat és más szervezetek, mint a FETIVIZIG és a Halászati Kft. áldozat- és segítőkész hozzáállása, igen pozitívan szervezik a dolgokat, a namé- nyi és a dombrádi önkormányzat például szolgálati lakással segíti kollégáim munka- és életkörülményeinek javítását. O Dombrád? — Ott ugyanez a segítőkészség érvényes, a polgár- mester úr konkrét lépéseket tett elhelyezésünk érdekében, szervezi a többieket, hogy az őrsalakítás feltételeit megteremthessék. Mindannyian készen állunk arra, hogy a Belügyminisztérium és az ORFK döntsön a vízirendészet jövőjének kérdésében, s akkor közösen megoldjuk a problémákat. Az önkormányzatok szerencsére akarják jelenlétünket. Alapjában véve optimista vagyok, társadalmi igény és összefogás van, ezek után eredménynek lenni kell! Elek Emil felvétele A mikor megismerte, már harminc volt. Legalábbis majdnem annyi. A meleg is, meg ő is. Forr az ember ilyenkor. Mikor monokiniben napoznak a lányok, és a férfi nagyon férfi. Különösen, ha fiatal. Egy harmincon inneni még az... De már nem annyira. Ha pedig még szabad, ha nincs felesége, akkor annak ilyenkor megvan a maga előnye. A legfőbb előnye az, hogy megszólíthatja a lányt. A kiválasztott szép volt, vagyis átlagosan szép, de csinos: még nem érett nőies, de nem is kislányos, hanem olyan jellegzetesen bakfisos. A közvetlensége is az. A fiú nem gondolta volna, hogy ilyen könnyen is mehet ez az egész! Olyan egyértelmű volt minden, mintha már ezer éve ismernék egymást. Ez sablonos, mégis igaz: mert ők ismerték egymást, ebből tudták, egymástól mit akarnak. Nem mondom ki. Ok se mondták. Mégis minden szóban. minden mozdulatukban és egymásra tekintésükben benne volt. A fiú azért hálás volt a lánynak, hogy engedte neki végijátszani a klasszikus formát: olyan romantikus lett ettől a kapcsolatuk. A fiú biztosra vette, hogy életében először igaz az, amit mond: tényleg szereti a lányt. Ideje volt hát érzésével megismertetni a barátait is. Tömören: dicsekedni akart a lánnyal. Az első randevú izgalmával vitte el a soron következő buliba. Sokan voltak megérteni. A férfi nős és van két gyermeke. De azok akkor üdülni voltak. A férfi így szalma, és nagyon kakas. A lány mégsem vele ment el, hanem csak nevetett rá huncutul, miközben a fiúba karolt. A fiú pedig nem tudta, hogy boldog legyen-e. Csak egy bakfis ott: barátai, barátainak a barátai, meg azoknak a barátai. Szóval, volt ott sok, a fiú számára ismeretlen ember. De a már ismerősök és a még ismeretlenek (persze a hímek) egyemberként csodálták a lányt. A fiú meg azt hitte, a csodálat neki szól, elvégre ő szerezte ezt a csodát. Úgy tekintett a lányra, mint aki csak az övé. Eszre kellett vennie nagyon hamar, hogy nem, ez így nem igaz! Akkor már bánta, hogy elhozta a lányt, hogy megmutatta másnak. Szívébe mart a féltékenység! Egy férfi volt a buliban: olyan negyven év körüli, sötét haja deresedő, de jóképű és magabiztos. Tetszett neki is a lány, és ő ezt ki is mutatta. A lány is a férfire csodálkozott. Nem lehetett nem Látszólag minden folyt tovább, de a fiúban ott volt a tüske. Kiderült, nem is alaptalanul. Jóakarók mindig akadnak, akik ilyen estben megmondják az igazságot. De a fiú nem hitt nekik. Csúnya dolgot csinált: megleste a lányt. És a vád igaz volt. A lány tényleg találkozgatott a férfival... A fiú ekkor nem tudta mit csináljon, csak azt tudta, érezte, ordította minden sejtje, hogy ez így nem mehet tovább. A lány észrevette a változást, bár a fiú nem szólt erről egy szót sem. Végül aztán kiöntötte minden epéjét. Nem veszekedtek. A lány kinevette, és partnere szemébe mondta az igazságot, amire a fiúnak már régen kellett volna gondolnia, már a kezdet kezdetén gondolnia: a köztük lévő évtizedre. A több mint egy évtizedre. Hogyan gondolhatná komolyan egy harmincéves vénember, hogy egy tizenéves lány őt szerelemmel szeretheti. Ezek azok a szavak, amelyeket mondott a lány, és ez az a vád, amivel a fiú negyvenéves vetélytár- sát illette gondolatban. Ahogyan az igaz, ugyanúgy igaz ez is. A fiú a lánytól elbúcsúzott úgy, mint aki örökre megy. A lány nem marasztalta. Elváltak útjaik. A fiúban forrt a méreg. Nem ezért, hanem hogy ami neki nem sikerült, az sikerülhet vetélytársának a negyvenévesnek. j—j Imént a legközelebbi B~( buliba (bár őt nem i J hívták) és összeszólalkozott a férfivel. Szó szót követett, és ütés ütést. Hogy ki rántotta ki a bicskát, vagy kinek a kezébe került először, nem lehet tudni, nem is érdekes. A két viaskodó egyike meghalt, a másik gyilkolt. Mindkettőt elszakította a sors a lánytól. És a lány szomorú volt ezért. Mert még hátra volt két hónap a nyárból, és neki máris új játékszer után kellett nézni... Kelel-Magyarország 3 Párbeszéd A zt manapság senki nem tagadja, egy-egy fajsúlyos gazdasági döntés általában nem a kerekasztal mellett születik. Sokkal inkább egy baráti beszélgetésnél, egy golf- vagy egy teniszpartin. El tudom képzelni, ahogy Tom Lantos, az amerikai kongresszus első magyar tagja leteszi kocsikerék nagyságú kalapját Leonyid Kucsma, ukrán elnök mellé és csak úgy mellékesen megjegyzi: Leonyid, valahogy javítani kellene a magyar-ukrán határmenti áruforgalmon. Mindezt azután hozza szóba, hogy kölcsönös udvariaskodást követően mindketten „végigzongorázták” a másik összes családtagját és a közös emlékeket. Persze egy ilyen beszélgetésre legalkalmasabb egy teljesen körbezárt dácsa, ahol a kertbe kihelyezett kényelmes karosszékben nyugodtan hátra lehet dőlni. Azt természetesen kevesen tudják, hogy az amerika-magyar és az ukrán elnök jó barátok, nekik nincs szükségük hosszas egyeztetésre, elég egy közvetlen vonalon érkező telefon. Tomi (az egyenes tartású politikust így szólítják) nem kisebb feladatra vállalkozott, minthogy közvetít a magyar és az ukrán kormány között. Mindkét oldalon különleges gazdasági övezet intenzív működtetése a cél, a két vasúttársaság érdekelt a minél nagyobb mennyiségű szállításokban, ebben a térségben egy olyan árutőzsdét kívánnak megvalósítani, amely a keletről érkező alapanyagot tárolja, feldolgozza és a világpiaci árakat figyelembe véve értékesíti. Csak egy valami hiányzik: a párbeszéd. Mintha ők is csinálnák a magukét, mi is, azután majd összejön valami. A Tisza-hídnál is hasonlóról volt szó: a magyarok mondták, az ukránok nem akarják, amikor megkérdezték az ukránokat, azt válaszolták, a magyarok nem partnerek. Szerencsére mindez kiderült, másfél évre rá pedig felavatták a hidat. Ha nem is ilyen rövid idő alatt, de az ezredfordulóig szívesen fogadnánk egy invitálást az árutőzsde megnyitójára. Máthé Csaba Tartós könyv M ostanában már nem szeretem annyira az őszt, mint régen. Pedig gyönyörű emlékeim vannak a vénasszonyok nyaráról, amikor az égbolt kékségével csak a vágyak tisztasága tudott versenyezni. De úgy látszik: sorsszerű a dolgok ilyetén változása. Ma már előre tudom, ha megérkezik a szeptember, feltámadnak a különféle viták a politikában, a közélet más színterein. így van ez az iskolaüggyel is. Ez a régről itt ragadt kifejezés sejteti: nem természetes folyamatról van szó, hanem ügyről, amellyel újra meg újra meg kell birkózni. Botcsinálta szakemberek lövöldöznek a politika sáncai mögül, akik görcsösen ragaszkodnak egy-egy általuk zseniálisnak kikiáltott ötlethez. Pedig ideje lenne békén hagyni az iskolát, engedni, hadd birkózzon a tudománnyal a sok százezer kis- és nagydiák. Az elmúlt napok megnyilatkozásaiból nekem a tartós tankönyv kifejezés „tetszik” a legjobban. Nemcsak azért, mert betűrím tartja össze, hanem a leleményessége miatt. A tartós tej után itt a tartós könyv. Lehet rajta csemegézni. Egy tanévnyitós nyíregyházi tanácskozáson a szakember azt mondta: legyen tartós tartalmában és küllemében, használhatóságában egyaránt. No, ez a lényeg. A tankönyveknek eddig csak az áruk nőtt, „teherbíró” képességük maradt a régi. Néhány hetes forgatás után szétestek. Igaz, a diákok ezután fejezetenként hordták az iskolába. Könnyebb lett a táska. A tan- könyvkiadás nagy üzlet. Kiadók sora szakosodott e feladatra, mert a terméket minden évben újra ki kell adni. A tartalommal ugyanez a helyzet. Van válogatási lehetőség, a szaktanár szimpátiája dönt. Ez önmagában nem lenne rossz, ha az egyes tankönyvek minőségét nem kellene hatpárti konszenzushoz igazítani. Pedig nem a politikának kellene eldönteni, hogy egy tankönyv használható-e vagy sem. Az Arany Jánosról szóló fejezet beilleszkedik-e a népnemzeti vagy az urbánus vonalba? E kérdésekben a szakmának kellene átadni a döntés lehetőségét. A legfontosabb a tényékhez való ragaszkodás lenne, mert őket nem lehet megmásítani, legfeljebb másképpen értelmezni. De ez már a politikusok asztala. Nagy István Attila
