Kelet-Magyarország, 1997. szeptember (54. évfolyam, 203-228. szám)

1997-09-29 / 227. szám

Pro és kontra Hárman az Európai Unióról Kovács László ügyvezető igazgató: — Még soknak is tar- t o m a z Euró- p a i Unió- v a I kap­csola­tos in­formációkat, ahogy mond­ják, már a csapból is az EU folyik. Magyar ember­ként akár sértődött is lehet­nék, amikor szinte azt súj- kolják belénk, hogy Euró­pába megyünk, mintha most nem ott lennénk. A csatlakozásról szólva: na­gyon kemények az elvárá­sok, s olyan feltételeket szabnak, amelyek teljesíté­séhez a gazdaság fontos területeiről kell pénzalapo­kat elvonni. Féltem a már így is tönkretett mezőgaz­daságunkat, és bizonyta­lan vagyok: nem válunk-e modern rabszolgákká? Szeretnék optimista lenni. Kondrátné Takács Kata­lin virágbolti eladó: — Nem iga­zán fog - I al - koztat a ma- g a s politi­ka szintjén az EU-csatla­kozás, részben azért, mert a napi munka mellett kevés idő jut az effajta elmélke­désre, másrészt nem érzé­kelem, hogy a ielen gond­jai közepette ebben vala­miféle szerepem is lenne, vagy lehetne. Két általános iskolás lányunk van, ter­mészetesen szeretném tud­ni biztonságban a jövőjü­ket, kiskoruktól gyűjtjük az ifjúsági betétet. Az anya­giakon túl az erkölcsi ne­velésüket is fontosnak tart­juk, ám a világ most más­féle értékrendet kínál. Az érdekel: tudom-e majd ta­níttatni őket. Kiss Lajos gimnazista: — Az Európai Unióval leg­többet a föld- rajzó- r á n fog - lal ko­zunk, kiele­mezve az abban rejlő, el­sősorban is gazdaságpoli­tikai lehetőségeinket. A nagypolitika, a tájékozta­tás szintjén úgy gondolom, kevésbé kap szerepet a ma kisemberének vélemé­nye. Személy szerint én helyeslem a csatlakozást, hiszen másféle esélyt nem­igen látni az ország elő- rébbjutásában. Úgy gon­dolom, hogy az európai­sághoz nekünk kellő san­szunk van, persze sok min­dent kell még tennünk érte. Jobb életet várok tőle, nyelveket kell tanulnunk, fejleszteni kell a technikai színvonalat, s főleg az in­formatikát. Lefler György SAz évszázad esélye (Folytatás az előző oldal­ról.) — A schengeni egyez­mény nem jelenti feltétle­nül új határvonalak létesü- lését, azonban az is tény, a határellenőrzés folya­matában új módszerek bevezetésére lesz szükség. Ezeket a metódusokat — hasonlóan az új helyzet­ben alkalmazandó határ menti együttműködés módszereihez — mostan­ság munkálják ki a szak­értői munkacsoportok. A határőrség speciális ki­képzését is valóban el kell kezdenünk, ezért is sürget­jük a belügyi és külügyi tárca fokozottabb együtt­működését. A vámosok át­képzése mindenesetre már megkezdődött. ♦ Nagyok a reménye­ink az uniós tagsággal kapcsolatban. Vajon nem csalódhatunk-e nagyot a 2002. esztendő után? — A kétségtelen elő­nyök mellett — s ezt kár lenne tagadni — az integ­rációnak lesznek vesztesei is. Potenciálisan az iskolá­zatlanok tömegét fenyege­ti leginkább veszély, hi­szen legjobb esetben is csak perspektíva nélküli munka juthat nekik. Rajtuk kívül alapvető gondot okozhat majd a kistelepü­léseken élők ügye. Szá­mukra a csatíakozásig ki kell találni valamit! Ugyanakkor a mai kény­szervállalkozók közül so­kan — éppen az újabb le­hetőségek okán — fenn­maradhatnak, ám arra is fel kell készülnünk, hogy egész iparágak szűnhet­nek meg. Úgy vélem,ya ma viszonylag fejletlen és ha­tár menti régiók — mint amilyen az ország észak­keleti része — kifejezetten nyerhet (külön támogatá­sok, felzárkóztató progra­mok) az uniós csatlako­zással, a hátrányból tehát előnyt lehet kovácsolni. Most még van idő arra, hogy a társadalom felké­szüljön, s elkerülje a kelle­metlen meglepetést. Ehhez az is szükséges, hogy őszintén beszéljünk az EU-taqsággal járó nye­reség mellett a veszteség­ről is! Kovács Bertalan EURÓPAI UNIÓ. A Kelet-Magyarország melléklete. Szerkesztette: Marik Sándor Összeállításunk a Külügyminisztérium támogatásával készült. EURÓPAI UNIÓ 1997. szeptember 29., hétfő Kineset ér az információ Vigyázat, bármit lefölözhetnek! ✓ Naprakészen az Európai Unióból Tetten érhe­tő-e a keres­kedő számá­ra valami­lyen változás egy adott ország Európai Unióba történő belépését követően? Ha igen, a megváltozott körülmények követésében lehet-e egy­általán naprakész valaki? A mi EU-tagságunk esetén milyen lehetőségek nyíl­nak meg a mezőgazdasá­gunk előtt? — kérdeztük S y olyan üzletembertől, inek cége hosszabb ideje kereskedik nyugat­európai partnerekkel, s így átélte Ausztia, vagy éppen Finnország EU-csatlakozását. — Amikor egy ország belép az EU-ba, kénytelen lemon­dani addigi „hovatartozásá­ról", s automatikusan át kell vennie az európai uniós bel­ső szabályokat — osztja meg velünk saját kereskedelmi ta­pasztalatait Mónus István a nyíregyházi Continvest Kft. ügyvezetője. — Például a ko­rábbi EFTA-tag Finnország­gal volt egy szabadkereske­delmi megállapodása Ma­gyarországnak, amely ab­ban a pillanatban érvényét vesztette, mihelyt a finnek EU-tagokká váltak. Onnantól kezdve, a magyar agrárter­mék importját addig kevésbé korlátozó Finnország kényte­len volt felénk is szigorítani, hiszen a nekünk kiosztott brüssszeli kvótákat neki is fi­gyelembe kell vennie. Ha mi­nimálisan is, de — mint Eu­rópai Unióba szállítóknak — megnőtt a mi kötelező admi­példa: amíg az EU belső pia­cain volt elegendő saját szil­va, addig annak a fölhasz­nálását szorgalmazta, s nem engedte be könnyű feltételek- kelkülföldről — tőlünk — ezt nisztrációnk is. Származási igazolás kell ugyanis azóta a kivitelhez bizonyítandó: Ma­gyarországon termelték az árut. — Egy ország unós csatla­kozásával importkorlátozá­sokat is köteles életbe léptet­ni, hiszen az Európai Ünió igen keményen védi külső or­szágoktól a tagok belső ag­rárgazdaságát. Emelt vámté­telekkel, mennyiségi kvóták­kal és lefölözésekkel igyek­szik visszaszorítani a határa­in kívülről érkező importot, ugyanakkor támogatásokkal igyekszik versenyképessé tenni, így fokozni saját ex­portját. Egy friss nyár végi Van, aki szereti... Euroszkeptikusok és realisták Lengyelországban mókát készít elő a médiák számára, vitákat kezdemé­nyez és szervez Európa álla­potáról, a lengyel külpolitika helyzetéről. Az Európa moz­galom egyik leghatékonyabb rendezvényeként tartják szá­mon a Schuman Alapítvány által évenként szervezett „Eu­rópa Napokat". A varsói liberális publicista emlékeztet, hogy Nyugat-Eu- rópában 1948 óta ténykedik európai integrációt szorgal­mazó mozgalom. Százezrek tevékenykednek sokezer in­tézmény, társaság és klub ke­retei között. Franciaország­ban, Németországban, a Be­nelux államokban minden nagyobb város és nagyköz­ség iskoláiban működik — ha más nem — legalább egy kis Európa-párti csoport. A. Wielowieyski úgy ítéli meg, hogy ezekben a nyuga­ti társadalmakban fontos in­tegráló tényező a gazdasági közeg, miután az együttmű­ködés gyakorlati haszna a legtisztábban az eurorégiók példáján érzékelhető. Csak­hogy még ezen a téren is na­gyon sok a tennivaló. „Nyu­gathoz tartozásunk történel­mi tudatát sem tudás, sem ta­pasztalat nem támasztja alá az európai együttélésről" — mondja a lengyel közíró és hozzáteszi, hogy meglehető­sen sekélves a NATO-tagsá- got és a közös európaiságot támogatók motivációja, miu­tán ez jobbára csak az Oroszországtól való félelmen és a nyugati jólét iránti von­zalmakon alapul. Szilágyi Szabolcs, Varsó Profi reklám Varsóban — amatőr kommentárral: LENGYEL- ORSZÁG A LENGYELEKE Két tábor létezik Lengyel- országban: az „euro-lel- keseké" és az „euro-kriti- kusoké". Az utóbbiakat euroszkeptikusoknak is szokás nevezni. Néhány hete a borúlátók az egyik jobboldali varsói napilap­ban (Zycie Warszawy) társaságuk megalapításá­nak szándékát is jelezték. Kiderült, hogy jobbára a kereszténynemzeti ZChN volt parlamenti képviselői az opponensek. Ugyanez a lap egy másik, li­berális jobboldali szerző, Zdzislaw Najder, Walesa egykori tanácsadója tollából olyan írást közölt, amely igencsak pozitívnak, de gyengeségeket sem nélkülö­zőnek minősíti a lengyelek európai integrációs törekvé­seit. A szező szerint az egyik legsúlyosabb hiba, hogy hi­ányzik Lengyelországban egy széles körű Európa-párti társadalmi mozgalom. Az azonos politikai opció­ból származó kétféle megíté­léshez illeszthetjük a liberális Szabadság Úniót (Balcero- wicz prof. pártját) reprezen­táló publicista Andrzej Wie­lowieyski véleményét (akit egyébként múlt vasárnap új­raválasztottak szejm-képvi- selőnek). Az Európa Mozgal­mak Lengyelországi Taná­csának elnökeként ő is visszafogottnak ítéli a len­gyelek Európa-pártiságát. „Az Európa mozgalom a 90- es évek elejétől bontakozik. 250-nál több központot, szervezetet és klubot számlál. Ezek sajnos csupán kis szige­tek a passzivitás és a közöm­bösség tengerében. Az Euró­pa Mozgatom Lengyel Taná­csa 1993 óta működik és vesz részt az Európai Föde­ráció munkájában. Segíti a klubokat, szervezeteket, köz­reműködik tanfolyamok szer­vezésében, ajánló progra­A számítógép nélkülözhetetlen a napi munkához Martyn Péter felvétele a gyümölcsöt. Mihelyt szük­sége lett rá, azonnaí lazított a korlátozáson. A brüsszeli EU-adminisztráció viszont csak bizonyos késéssel tudja követni a piaci eseményeket, így a szabályozásában be­következő változásokhoz na­gyon nehéz alkalmazkod­ni. — Hogyan lehet napra­kész az ember EU-ból? Nos én például igénybe veszem elsősorban az Ipari, Kereske­delmi és Idegenforgalmi Mi­nisztérium információs csa­tornáit, valamint a külföldi partnerem adott ország pia­cára vonatkozó friss híreit. Kevésbé naprakész, de azért némiképp használható a ter­méktanácsok által begyűjtött információk sora. A legna­gyobb baj, hoqy előre senki nem tudja megmondani, mi­lyen szabályozásbeli válto­zás lép érvénybe, így azután előfordul, hogy egy konkrét gyümölcs-, vagy zöld­ségszállítmány éppen bele­szalad a váratlanul életbe lé­pő lefölözésbe. A kvóta ki­merülését nem tudják Brüsszelben csak utólag re­gisztrálni, s ha a bevihető kedvezményezett össz- mennyiségen felül becsúszott egy-két kamionnyi áru, arra utólag vetik ki a büntető vá­mot. Ez viszont az addigi összes szállítás hasznát is el­viheti. — Kétségtelenül hatalmas lehetőségek nyílnának meg a magyar termékek számára az ország uniós tagságával előttünk is kitárulkozó óriási piacon. Csupán azt nem lá­tom még, kik lesznek, akik a kívánt mennyiségben meg­termelik majd a közös piacon eladható termékeket. Kétség­telen, hogy meg vannak a komparatív előnyeink, s én hiszek a magyar adottságok érvényesülésében. Egy biztos azonban: a lehetőségek ki­használásához nagyon kell a tőke a mezőgazdaság szá­mára és egy olyan szemléle­tű termelői kör, amelynek a tagjai minden szükséges in­formáció birtokában képesek európai és világpiacban gondolkodni. Galambos Béla Egy kis illem Egyes or­szágok vi­selkedés- kultúrája, etikettje, protokollja az egy föld­rajzi egységhez tartozó nációknál is meglehetős eltérést mutat. Amíg pél­dául Angliában egy­könnyen megharagud­hatnak ránk, ha vacsora közben üzletről beszé­lünk, addig Olaszország­ban az számít udvariat­lanságnak, ha a nap bár­mely szakában a belpoli­tika iránt érdeklődünk. A görögök „berágnak", ha a görög-török viszonyt egyáltalán ' szóba hoz­zuk, a törököket akkor haragítjuk magunkra, ha a kurdokról, a ciprusiak­ról, örményekről kérde­zősködünk. Az angolok ellenszenvét egészen biztosan megunkra von­juk, ha kritizáljuk az idő­járást. Finnországban il­letlenség túlságosan pon­tosnak Tenni, a németek­nél ellenben hagyomá­nyosan ez az egyik leg­tiszteletreméltóbb tulaj­donság. A dánok és a svájciak nem bírják a tu­dálékoskodást, az ola­szok az érzeiemmentes- séget és azt, ha valaki a tésztafélék evése közben kést használ. Svédor­szágba nem i Ildomos nyárra üzleti utat szer­vezni, és a vendéglátó egészségére koccintani. ....................................................................................M.IM.-I.

Next

/
Thumbnails
Contents