Kelet-Magyarország, 1997. szeptember (54. évfolyam, 203-228. szám)

1997-09-29 / 227. szám

1997. szeptember 29., hétfő HATTER Kelet-Magyaiország Nem a csillagok számítanak Harmincmillió dolláros beruházással bővül a mezőgazdasági abroncsvonal ET"" J ....... " ' ' ';v;............................ ,f - U E ^alilaBiai^TOp. ' íssü Nyíregyháza (KM - M. Cs.) — Manapság legfeljebb a gazdaságtörténészek, illetve a Taurust ismerők emlékez* nek a cég 1993-as csődhely­zetére, a jelen ugyanis egé­szen mást mutat. A Taurus- csoportot a francia Michelin privatizálta, amely nem is olyan régen dolláros bejelen­tést tett: Nyíregyházám há­rom év alatt több mint 30 millió dolláros beruházással bővíti a mezőgazdasági ab­roncsvonalat. A beruházás hátteréről Jaczkó Lászlót, a Taurus Mezőgazda- sági Abroncs Kft. igazgatóját kérdeztük. Tartották szavukat O A privatizációs szerződésbe bekerült-e a Michelin kötele­zettségvállalása egy ilyen je­lentős beruházásra? — A privatizációs szerző­désnél a francia cég részéről elhangzott, de a szerződésbe nem kerültek be a nyíregyházi invesztíciós kötelezettségek. Ennek ellenére a nyíregyházi beruházási programot egyér­telműen a szavatartás kategó­riájába is sorolom. A franciák amit ígértek, úgy tűnik, meg is tartják. Ö Korábban is Nyíregyháza szerepelt a program helyszíné­ül vagy kerestek más régiót? — Egyértelműen Nyíregy­házáról volt szó, hiszen az a gyártási kultúra, az a gyártás­bázis, infrastruktúra, az a költ­ségszerkezet, ami itt kialakult, kedvező a Michelin számára. A korábbi megbeszéléseken végig arról volt szó, hogy a különböző mezőgazdasági cé­lú abroncsok gyártásának fej­lesztését, bővítését a Michelin Nyíregyházára hozza. O A megyénkben egy 30 mil­lió dolláros beruházás kurió­zumnak számít. Ez az összeg milyen nagyságot képez a Mi­chelin cég fejlesztéseinél? — A Michelin cégen belül a teher- és személyautó-abron­csok gyártása nagyságrenddel előzi meg a mezőgazdasági abroncsokét. A Michelin beru­házási szerkezetében ez a tö­meg nem tartozik a nagyok közé, de a mezőgazdasági ab­roncsvonalon belül mindez meghatározó a következő években. A privatizáció idő­szakában a franciák alaposan felmérték a gyár infrastruktú­Sok országba eljutnak a nyíregyházi termékek Elek Emil felvétele ráját, energiaellátását, egyéb feltételeit, az emberi elkötele­zettséget, a minőségre való rá­hangolódást, ezért is választot­ták az itteni gyárat. Egyéni stílus O Mennyire másabb a Miche­lin stílusa az eddig megszokot­taknál? — Egy ilyen multinacioná­lis vállalatnak saját, egyéni stí­lusa van. Ezeket határozottan és egyértelműen látjuk. Na­gyon lényeges egy erős, nem­zetközi menedzsment csoport szerepe, amelybe idővel Nyír­egyházáról is bekerülhet több szakember. A Michelin szer­vezetében az együttműködő tí­pusú vezető a kulcsember, és nem a hierarchikus típusú ve­zető. Eddig mi egy hagyomá­nyosan nagyon kemény, kicsit katonai struktúrában dolgoz­tunk, ezen változtatni kell, ta­nulnunk kell ezt az új stílust. Lényeges újdonság, hogy egy projekt előkészítéséhez na­gyon alapos felmérés tartozik, a megvalósításra viszont rend­kívül rövid idő áll rendelke­zésre. Döntő a szakértők sze­repe. Nem az dönt, kinek hány csillag van a vállpántján, ha­nem ha ő annak a témának a szakértője, akkor a szava meg­másíthatatlan, még akkor is, ha a hierarchiában tegyük fel középen helyezkedik el. O A privatizáció óta mennyire kapcsolódott a Tau­rus a Michelin szervezetéhez? — A Michelin az elmúlt év­ben alakította ki a térbeli mát­rix, hálószerű rendszerét, ami teljesen új, hiszen maga a cég is tanulja. Ennek lényege: a mátrix egyik irányából a ter­meléssel, kereskedelemmel, marketinggel, fejlesztéssel foglalkozó termékvonalak, a másik irányból a különböző szervizcsoportok (alapanyag beszerzéstől a pénzügyi műve­letekig) segítik a működést. A Taurus is kezd ehhez igazodni. A kft.-nk a Michelin Mező- gazdasági Abroncs Termék­vonalához kapcsolódik. Válto­zást jelentett az is, hogy három francia kolléga jött hozzánk, az egyik a pneu-tömlő részleg­hez került, a másik általános szervezési kérdésekkel foglal­kozik, a harmadik pedig a pro­jektek teljes körű felügyeletét, irányítását végzi. Mi is kezde­ményeztünk szervezeti válto­zást: a teljesen egységes ter­melési szervezetet négy részre bontottuk fel, amelyek költ­séggel és hatékonysággal fog­lalkozó központokként mű­ködnek. Hármas feladat O Ebben a szervezeti felépítés­ben Önnek mi a funkciója? — Hármas feladatom van: vezetem a Taurus Mezőgazda- sági Abroncs Kft. menedzs­ment teamjét és a kft.-t, mint igazgató, tagja vagyok a Mi­chelin magyarországi aktivitá­sát felügyelő koordinációs bi­zottságnak, emellett ami a leg­lényegesebb: szintén tagja va­gyok a Michelin mezőgazda- sági abroncs termékvonal me­nedzsment te­amjének. O A beruhá­zási program szerint jövőre adják át az első termelőegysé­get. — Remélem, már az idén is elkezdődnek azok a gyártá­sok, amelyek ehhez a pro­jekthez kapcso­lódnak. A komplex fej­lesztés a radiál és diagonál, valamint egyéb abroncsok, tömlők fejlesz­tését, gyártását, valamint a Ta­urus abroncsok minőségi fejlesztését jelenti. A terveink szerint 2000-re teljes egészében megvalósul a beru­házás. A termékbővülést a Mi­chelin hálózaton keresztül ér­tékesítik, kisebb részben Ke­let- és Közép-Európában, na­gyobb részben Nyugat-Euró- pában és a világ többi részén. A projekthez egyébként egy hatékonyság-javító program is tartozik. A beruházáshoz kap­csolódóan több mint ötszáz új munkahely keletkezik, amit részben a hatékonysági prog­ram keretében a gyáron belül átcsoportosítással, részben külső felvétellel oldjuk meg. O A beruházási program mellett keveset hallottunk az idei év termeléséről. — Három csodálatos piaci expanziós év után Nyugat-Eu- rópában bekövetkezett egy pi­aci szűkülés, amit mi is meg- éreztünk. Nagyon komoly erő­feszítésekkel tavalyi volume­nünket meg tudjuk ismételni, s azt remélem, hogy a jövő év egy újabb növekedést jelent, hiszen a munkánkat a Miche­lin kereskedelmi csatornái is segíteni fogják. O Gondolom, azért sokan megkérdezik: Hogy van a pri­vatizáció után? — Köszönöm jól, munkánk van, a jövőnkből már az eddi­ginél lényegesebben többet lá­tunk, a kihívásokat pedig sze­retjük. Nyugodtan mondha­tom, a Taurust sok mindennel lehet jellemezni, de azzal nem, hogy a cég egy állóvízhez ha­sonlít. „ 3 ......- ........................................... ................. r alán az én korosztá­lyom még emlékszik arra, kik voltak a pe­dellusok. A maiaknak ez az elnevezés is gondot okoz már, hát még az akkori sze­replőik. A mi időnkben ők voltak az iskolák nékülözhe- tetlen mindenesei, a gondno­kok, a beszerzők, a csenge- tők, a rendre, a tisztaságra vigyázok, a tanárok bizalma­sai, a diákok barátai. Ha va­laki az iskolába érkezett, ve­lük találkozott először. Ha rangjukban nem is, fontossá­gukban egyenértékűek voltak az igazgatókkal, a tanárok­kal. Számunkra minden bi­zonnyal. Felnéztünk rájuk, sok függött tőlük. Ha nem volt pénzünk tízó­raira, mozijegyre, füzetre, biztosan kaptunk tőlük köl­csönt. Kamat nem volt, de egy kikötés igen, a pénzt idő­ben vissza kellett adni. Mert a becsület, az adott szó a leg­szentebb — nevelték belénk, ilyenkor figyelmeztetésül fel­állt szóba velem. Osztálytár­samnak ugyanarról a lányról azt mondták, aranyos kis­lány, remek kislány, hozzád való. Fél nyolckor a bejárat­nál már tudtuk, hogy a matek tanár morcosán jött be, s hogy a törcissel ma vere­bet lehet fogni. „Most jelentkezzetek felelésre" —adták a javasla­tot. Nem voltak igazán járato­sak a versenysportban, de a mi kezdő sportsikereinket fi­gyelemmel kísérték. Tudták, ki hány gólt rúgott és hánya­dik lett a száz méteres futás­ban. Figyelmeztettek, ha kés­ve estünk be a kapun, ha sá­ros volt a cipőnk vagy kócos a hajunk. „Hogy képzelitek, így bemenni a tudós tanárok elé” — korholták a diákokat. Nemcsak bennünket, a kör­nyezetüket is nevelték. Mesé­lik, hogyan tanította meg a megyeszékhely híres-neves emelték ujjaikat, s mi időben mindig visszafizettük a köl­csönt. Ha lógó orral, netán könnyes szemmel jöttünk ki az óráról, mindjárt észrevet­ték és megvigasztaltak. Néha többün­ket is kel­lett egy­szerre . „Legközelebb jobban sikerül — mondogatták —, de azért nektek is tennetek kell érte”. Munka nélkül nincs ered­mény — tanultuk meg tőlük. S ha legközelebb javítottunk, együtt örültek velünk. Tudtak szerelmeinkről is, segítettek a randevúk közve­títésében mint postások, de a megszervezésében is. Máig sem értem, hogyan tudták mindezt számontartani. Más­nap észrevették, ha rendben mentek a dolgok, velünk szo­morodtak, ha kedvetlennek láttak minket. Engem vigasz­taltak, ne búsuljak, nem az a lány az igazi, amelyik nem tudós igazgatóját az iskola pedellusa arra, hogy a felté­telek megteremtése nélkül nem lehet igényes munkát vé­gezni. Történt egyszer, hogy az akkor még mártás toll he­gyét rosszra, használtra cse­rélte, s amikor az igazgató úr háborgott, szerényen megje­gyezte: takarítani sem lehet, ha nincs jó seprű, meg tisztí­tószer. Attól kezdve a feltéte­lek a takarításhoz maximáli­san adottak voltak. r eltek, múltak az évek, s észre sem vettük, ho­gyan lett a pedellusból hivatalsegéd. A mai hivatal- segédek is becsületesen, jól végzik a dolgukat, ám roha­nó korszakunkban őket egy nagy gépezet részének, hiva­talnoknak érzem. Számomra azonban a legendás Róbert bácsik, a Havacsok, a Hu­szárszkik meg a többiek azok, akik a régi iskolát visszahoz­zák. Mint a régi világ, az ifjú­ságunk egy darabját. Alma(-nach) N em volt váratlan az a nagy érdeklődés, amely az első ízben megrendezett Nyírségi Almanapokat kísérte. A tanácskozások színhelyéül szolgáló ter­mek zsúfolásig teltek, s több (késve jelentkező) cég maradt le a korszerű termesztést, feldolgozást, kereskedelmet rep­rezentáló kiállításról. A rendezvény rangját mindenképpen emelte, hogy itt jelentette be a minisztérium képviselője: a kormány idén is segíti az alma értékesítését. Az sem volt váratlan, hogy amikor az államtitkár közölte a támogatás nagyságrendjét és módját, a közönség harmada felállt, ki­ment és lázas számolgatásba kezdett: vajon most mennyi­vel kap többet az almáért, megérte-e kivárni a szedéssel. Nagy szükségünk van a gyakorlatias szakemberekre, de még nagyobb szükségünk van a gondokat, bajokat hosz- szabb távon és véglegesen megoldó útmutatásokra. Ehhez kaptak muníciót azok, akik a teremben maradtak, s figyel­mesen hallgatták a sokat látott és tapasztalt szakemberek bölcs szavait. Mert a hangos panaszok alapján a problé­mák gyökereit már alaposan feltártuk, a megoldásokra tett javaslatok azonban már gyengülő visszhangra találnak, míg a konkrét lépések megtételénél „kezdjük el és csináld” érzése támad az embernek. Nehezen állunk a gazdasági verseny startvonalához, de csak az fél a megmérettetéstől, aki jól tudja: vannak gyen­ge pontjai. Az alma nyelvére lefordítva ez azt jelenti: a ma­gas önköltségeket nem magyarázhatja elavult technológiá­val sem termesztő, sem feldolgozó, sem kereskedő. Vitat­hatatlan, hogy a szocialista tervgazdaság évtizedeinek kö­vetkezményeit nem lehet néhány év alatt kiheverni, de lép­ni kell végre minden szinten, különben sosem jutunk ki eb­ből a gödörből. Lépni kell, mielőtt az évről évre kikény- szerített támogatások (természetesen átvitt értelemben) túl kényelmessé teszik a szereplőket. Nem költői az óhaj: az alma gondjainak gyűjteménye legyen végre almanach. Nyéki Zsolt Az indiánnyár hatása Ferter János karikatúrája I--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------­riáifc Elet és iskola H a létezne a szakmai önéletrajzok megírásából re­kordlista, akkor minden bizonnyal az élmezőny­höz tartozna munkanélküli ismerősöm, aki már követni sem tudja, mennyi „curriculum vitae”-t is írt a kü­lönböző cégek, vállalatok álláshirdetéseire. Néhány évvel ezelőtt meg sem fordult a fejében a pálya- módosítás gondolata, úgy vélte, a nyugdíjazásig a katedrán tud maradni, ám a létszámleépítés az ő pályafutását is de­rékba törte. Eddig eredménytelenül küldözgette a levele­ket, ám mindez még sem szegte kedvét. Csodálom kitartá­sát és türelmét, hiszen nagyon sok hasonló sorsú társa már rég feladta a küzdelmet, ugyanis a kitanult szakmától elté­rő pályán el sem tudták képzelni az életüket. Valahol meg lehet érteni azokat a 30-40 éves embereket, akik nem kép­sek hirtelen váltani, hiszen az elmúlt évtizedekben az volt az érdem, ha valaki egy munkahelyen dolgozta le az életét. Biztosak lehettek abban, a szakmunkásvizsga, a diploma megszerzése után csak a munkahelyre kell rátalálni, utána már sohasem kell más állás után rohangálni. Az új kihívásoknak megfelelni nem olyan könnyű. Ezekre nem lehet csak úgy ráhangolódni, az állandó megú­julás képességére, a változtatások elfogadására már ifjú korban nevelni kell a személyiséget. Az iskola nem lehet „elefántcsonttorony”, ahol csak a tudományos ismereteket sajátítják el a diákok. A valóságos problémákra már ott meg kell kezdeni a felkészítést, hogy egyrészt később mi­nél kevesebb csalódás érje a felnövekvő generáció tagjait, másrészt hogy fel tudják dolgozni a kudarcélményeket. Jó húzás: egyes helyeken beépítik az órarendbe a sakk oktatását, hiszen a szellemi játék során megtanulják a fia­talok, olykor áldozatokat is kell hozni a cél érdekében. Még a „monopoly” társasjátékot is fel lehetne használni a tanítási órákon, hogy a fiatalok megismerkedjenek a piac- gazdaság lényegével. (Nem tévesztendő össze a Gazdál­kodj okosan! játékkal, amely már nem a mai gazdasági­társadalmi helyzetet tükrözi.) Hogy is mondta a költő? „Ha élet zengi be az iskolát, / Az élet is derűs iskola lesz.” M. Magyar László Pedellusok

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents