Kelet-Magyarország, 1997. szeptember (54. évfolyam, 203-228. szám)

1997-09-03 / 205. szám

1997. szeptember 3., szerda HÁTTÉR Kelet-Magyarország Gyarapodásnak indultunk Néhány biztató első féléves megyei adat a statisztikai elemzésben Bár látszik a kettősség, ám szerencsére lényeges gazdasági folyamatok vettek pozitív fordulatot — mondja dr. Hajnal Béla A szerző felvétele Galambos Béla Nyíregyháza (KM) — Régen várt kedvező gazdasági ten- denciákól is számot adhatott a Központi Statisztikai Hi­vatal megyei Igazgatósága abban a most megjelent ki­adványában, amelyben a szakemberek térségünk első félévi gazdasági-, társadalmi folyamatait elemzik a ren­delkezésre álló adatok tük­rében. Az elkészült tájékoz­tató legfigyelemre méltóbb megállapításairól a KSH megyei igazgatóját faggat­tuk. — Kilenc esztendőn át tartó, szinte folyamatos visszaesés után most először fordult elő 1997 I. fél évében, hogy a me­gyei székhelyű ipari cégek ter­melési produktuma nagymér­tékben (8-10%-kal) emelke­dett — kezdi a talán legörven- detesebb hírrel dr Hajnal Bé­la. — Ezzel a legnagyobb nö­vekedést elérő megyék — Fe­jér (64%), Győr (31), Baranya (12), Pest (11) — mö­gé zárkóztunk fel. Mindez an­nak köszönhető, hogy az ipa­ri export látványosan, 24 szá­zalékkal bővült. Ebben az összes megyei ipari kivitel 40 százalékát adó vegyipar jár az élen, ahol 60%-os az ex­portbővülés egy év alatt, de jól teljesített a textil és a gépipar is. Az építőiparunk mögött is sikeres fél év áll, ahol 40%-os (a nagyobb cégeknél még en­nél is nagyobb) növekedés ta­pasztalható, persze egy igen gyenge tavalyi első fél év után. Felemás agrárium — Ugyanakkor a megye ipa­rának zászlós hajója: az élel­miszeripar kivitele tizenegy százalékkal visszaesett. Ez pedig a hazai értékesítés csökkenésével együtt a terme­lés hétszázalékos csökkenésé­vel járt együtt ebben az iparág­ban. — A megye idén sok elemi kárt szenvedett mezőgazdasá­gán belül föltétien kiemelésre érdemes a szarvasmarha-állo­mány évekig tartó csökkenést követő, 9 százalékos növeke­dése. Ezen belül a tehénállo­mány tizenegy százalékkal lett több, szinte kizárólag az egyé­ni gazdálkodók körében. A növénytermesztést vizsgálva örvendetes, hogy a tavalyitól 1%-kal kevesebb a vetetten te­rület a megyében. Idén május 31-én 31 ezer hektár volt par­lagon, ami 10%-a az összes szántó és kert művelési ágú te­rületnek. A kalászos vetésterü­lete egy év alatt ötödével emelkedve ebben az évtized­ben először elérte a 100 ezer hektárt. Csökkent a még min­dig a legnagyobb területet (hetvenhétezer ha) elfoglaló kukorica, de nőtt az 55 ezer hektárnyi búza után harmadik­ként következő napraforgó te­rülete 30 százalékkal 29 ezer hektárra. Érdekes a negyedik legnagyobb növényünk a bur­gonya területének alakulása. Tavaly ötvenhárom százalék­kal ültettek többet mint egy évvel korábban, s így csaknem törvényszerűen következtek be az őszi értékesítési gondok. Idén csak a gazdálkodó szer­vezetek mérsékelték burgonya­vetésüket, az egyéni gazdák nem. Az elvetett 10 ezer hek­táron talán csak az idei burgo­nyavész következtében nem ismétlődik meg a tavalyi túl­termelés. Több külföldi tőke — Visszaesett kissé a kereske­delmi szálláshelyeink vendég- forgalma és jóval kisebb volt a megye határforgalma is. Utób­bi kétharmadát sem érte el a múlt év hasonló időszakában tapasztaltnak. A román hatá­ron egytizeddel, az ukrán hatá­ron — a januári vámszabály- szigorítások miatt — 40 száza­lékkal csökkent az utasforga­lom. Ezzel együtt is 2,4 millió embert engedtek át a záhonyi határátkelőn. A gazdasági szervezeteknél egy örvendetes változás, hogy megállt az 50 főnél nagyobb cégek számá­nak csökkenése, ami stabilizá­lódásukra utal. Az egyéni vál­lalkozók száma a tb-jogsza- bály-változásokkal összefüg­gő első negyedévi csökkenést követően ismét emelkedni kez­dett. A termelés helyett a több­ség továbbra is a szolgáltatói szférát választja. A külföldi tő­kebefektetések egy fél év alatt közel annyra rúgtak, mint ta­valy egész évben. Bár kevebb, de tőkeerősebb, komolyabb (főként németországi) cég ér­kezett befeketetési szándékkal mint korábban, ami jó jel. — A megye népességének alakulásában, úgy tűnik lefé­keződtek a korábbi kedvezőt­len folyamatok. Az év első fe­lében 3966-an születtek, ezzel szemben 3601 ha­láleset történt. így, ha néhány száz fővel is, de szaporodtunk miközben ez idő alatt az ország la­kossága 21 ezer lélekkel csökkent. A házasság- kötéseket tekintve vi­szont kezdjük követni az országos tendenciát: nálunk is erőteljesen csökkent a házasuló kedv és terjed az élettár­si kapcsolat. A kerese­tek terén tapasztalható lemaradásunkra némi gyógyír, hogy azok 1,5 százalékkal jobban nőt­tek megyénkben, mint országosan (25%). Jelenleg a fizikai dolgozóknál 24 ezer, szellemieknél 37 ezer forint a havi nettó, ami 31, illetve 55 ezer bruttó keresetből szárma­zik. A fogyasztói árindexszel történő összevetésben 7 száza­lékos reálkereset-növetotás- ről beszélhetünk a megyében, ami gyökeres fordulat az előző év hasonló időszakában re­gisztrált hasonló mértékű csökkenéshez képest. A fél év végén 41 és fél ezren voltak a megyében munka nélkül, 1100-zal kevesebben mint ta­valy ilyenkor. Sok nagy lakás — Érdemes szót ejtenünk még a lakásépítésekről. Az év első felében 1078 lakás épült, 7 százalékkal több, mint egy év­vel korábban és háromszor annyi, mint 2-3 évvel ezelőtt. Az országban Pest megye után nálunk épült a legtöbb új ott­hon. Az ország valamennyi új lakásának 13 százalékát itt vették használatba, miközben a megye lakossága csak 5,5 százaléka az országénak. Meglepő, de megyénkben leg­nagyobb a 100 négyzetméter­nél nagyobb alapterületű laká­sok aránya: minden negyedik otthon legalább ekkora mére­tű. A lakásépítési engedélyek számának csökkenéséből vi­szont az látszik, hogy lassan mérséklődik az építkezési láz. Büdös bagó A körömrágásba, a kávézásba, sőt még a hajteker- getésbe sem halt bele tudomásom szerint senki. De nagyon sok embernek van egy rossz szokása, a dohányzás, mely az élen áll a rizikófaktorok között. Egy szál cigaretta elszívása öt és fél percig tart — s az életet is épp ennyivel rövidíti meg. Európában évente hat-hétszáz­ezren halnak meg bizonyítottan a dohányzással összefüg­gő megbetegedés következtében. Ez annyi, mintha napon­ta 12-14 repülőszerencsétlenség történne... Az ellentábor a rendkívül magas adóbevételekkel érvel, míg a megrögzött bagóellenesek a gyógyítás költségeit ál­lítják a nyereséggel szembe. Ráadásul egy nemrégiben nyilvánosságra hozott adat szerint ez utóbbi szám a keve­sebb, vagyis a cigizés rentábilis. Bár senki nem vette még a bátorságot, hogy biztasson: nosza, rajta, akkor tessenek pöfékelni, a dohányzás barátai talán vérszemet kapnak. Meg tüdő- és gégerákot. Az egészségvédelem hívei kam­pányokat, mozgalmakat szerveznek, indokokat sorakoztat­nak fel az ésszerű önmérséklet mellett, a televízió felvilá­gosító, elrettentő, sőt sokkoló filmeket, elgondolkodtató reklámokat sugároz, a kereskedelemben a választékszűkí­tés ravasz módszerét alkalmazzák. De jó lenne már végre segítségül hívni a jogot, még akkor is, ha tudom, hogy nincs az a kemény dohányzáskorlátozó törvény, az az őrült ár, melytől ez a tömeges szokás visszaszorulna. Már az eredmény lenne, ha a munkahelyi bagózást valahogyan befolyásolni lehetne. Vannak is erre törekvések. A dohányfüstben 3800 vegyi anyag található. Megkü­lönböztetünk gőz-, gáz- és szilárd fázist. Én szilárdan hi­szek abban, hogy az emberek meggyőzhetők, de sajnos, egyelőre (a felmérések szerint) a dohányzók többsége csak akkor lenne hajlandó valószínűleg (!) leszokni, ha kiderül­ne, hogy a dohányzás miatt gyógyíthatatlan beteg. Az összes többi tényező elszállna, mint a cigifüstben ezek a bizonyos gőzök és gázok. Szőke Judit Szöveg nélkül Ferter János karikatúrája 11.0111 Hl €: ft für / akab nézte a két folyót, ahogy egymásba csa­varodtak. A nagy ka­nyarral bejövő szőkét, s az iszapos, örökké zavaros, hi­deg vizűt. Csak állt a homok- pádon, mely mint egy tenger­part, hosszan elnyúlt. Gye­rekzsivaj. A labdázók felke­verik a homokat. Sokan lu­bickolnak. A búcsú napja ez. A lángossütők olajos szaga belengi a környéket. Szinte egymásba érnek a söntések, borharapók, gyümölcsáru- sok. A megritkult nagy fűzfák alatt töméntelen autó, kem­pingtábor. Leül a homokba Jakab. Nézi a folyót, leginkább a túlsó part felé, mert arra van a sodrása. Égeti mindenét a homok. Kacsázó léptekkel le­kocog a vízhez, mely még elég hideg, kevesen merész­kednek bele. O is csak a part­szegélyen hűsöl. És vágtat a folyó, viszi a másik folyó hoz- záömlő szennyesét. Csóválja a fejét. Itt nőtt fel. Gyerekko­rában főzni is a folyóból me­rítettek, mert a kútbeli ke­mény volt. Most meg? Az em­ber belepiszkít saját vizébe. Minden olyan, mint gyer­mekkorában, csak a fűzfák egy részét irtották ki, hogy legyen hely a valamikor vál­lalati üdülőknek, az árusok­nak, meg persze az autósok­nak. Mert ma már mindenki autóval jön ide. Valamikor egy keskeny ösvény vezetett át a füzesen túli faluból, s csak a harangkondulás jelez­szakadt rá a technikumi évek rövid nyara. Hogy irigyelte akkor a gimnazistákat, akik­nek nem volt nyári gyakorla­tuk. Mintha itt lennének mel­lette a fiúk is, a társak. Laci, Zoli, Kálmán és Sanyi Jutká­Folyóparti búcsú te, hogy ott élnek is. És a po­ros szekérút, melyen a híd fe­lől jöttek a fürdőzők. Gyalog, biciklivel, legfeljebb motor­ral. Az autókra csak később kaptak rá. A híd hatalmas karjával a távolban olyan, mint egy meghajtó óriás, melynek há­tán közlekednek. Túl a lába­zaton a másik oldalt megint egy homokpad, mely csak alacsony vízállásnál kerül szárazra. Most bőségesen jön az áldás, sokszor tele a víz hordalékkal. Azóta a nyár óta mindig el­jön Jakab is, mert akkor vi­gasság van, estébe nyúló bú­csú napja. Most mégis arra a búcsúra emlékszik, mely ab­ban a nyárban volt... Lányok jöttek, szőkék, gesztenyebarnák, feketék. Még akkor nem mázolták agyon a hajukat a legrikí­tóbb színűekre. Egyszerre val. A biciklik áfák alatt, s ők hűsölni mennek. Helybéli lá­nyok ringanak előttük. Van­nak vagy öten. Jakab a leg­merészebb, körbezsongja őket. — Szép a hajatok, meg a bikinitek is! A lányok vigyorognak, sús- mognak, s mutogatnak a fiú felé. Leheverednek a plédek­re a víz közvetlen közelében. Jakab már menne hozzájuk, amikor Kálmán hangját hall­ja■ — Hol vannak Sanyiék? — Bementek a vízbe! — hallja Lacit. — Ott vannak ni!—mutat feléjük, akik egy­más kezét fogva araszoltak beljebb-beljebb. Jakab agyán egy pillanatra villant át, hogy úszni sem tudnak. A homokkos kisfaluban, ahon­nan eltekertek a biciklivel, kevesen tudnak. A víz megbo- londítja az embert. Valamit még csevegett a lányokkal, s már hallotta is Jutka segélykérő hang­ját. Csak toporogtak. Senki sem mert utánuk menni. Csak egy helybéli, klottgatyás ember futott a folyó sekély ví­zében, majd belevetette ma­gát. Jutka már kijött, de Sa­nyi nem volt sehol. Hirtelen egészen messze dobta fel a víz, mintha még felkínálta volna. S az idegen beérte. Félholtan rángatta ki a part­ra. Jakabék aznap már nem fürödtek. Letörten tolták ha­zafelé a biciklit. Sanyi sem szólt semmit. Kárba veszett a vigasság, az esti bál. M ost itt az újabb bú­csú, s Jakab várná a barátokat. De tudja, hogy nem jön el senki. Sanyit elvitte egy építkezés. Kálmánt a szíve. Laciról semmit sem tud. Jutka kül­földre került. Csak a folyó maradt meg szőke szilajsá- gával, s az emlék. De jönnek az unokák, s már mennek is gödröt ásni a partszegélyhez, a nedves homokba, s Jakab élvezi, ahogy tenyerükben hordják bele a vizet cseppen- ként, kifogyhatatlan lendü­lettel és türelemmel. Otthon a lakásban B ár Kuba nem tartozik éppen a legfejlettebb álla­mok közé, egy valamiben azért mégis előttünk jár: néhány évvel ezelőtt mindössze félezer állami gondozott fiatal élt a szigetországban. Ez a szám valójában akkor lesz a számunkra sokatmondó, ha mellé tesszük csak a megyénkben élő, hasonló sorsú fiatalok számát, s ez bi­zony megközelíti a háromezret. Van közöttük olyan, aki nevelőszülőknél lakik, vannak, akik gyermekotthonokban élnek, mostanában azonban megismerkedhettünk egy új formával, illetve fogalommal is, a lakásotthonnal. Az ápri­lisban megszületett új gyermekvédelmi törvény szerint a lakásotthon olyan gyermekotthon, amely legfeljebb 12 fia­tal otthont nyújtó ellátásáról gondoskodik önálló lakásban vagy családi házban, családias körülmények között. Az új törvény szellemének megfelelően a közelmúltban búcsút mondtak Nyíregyházán a Sóstói úti nevelőotthon­nak is a fiatalok, hogy Nyírszőlősön családi házakban pró­bálják megtanulni mindazt a fontos ismeretet, amelyre a későbbi, önálló életük során szükségük lesz. Jóval nehe­zebb és felelősségteljesebb ez a nevelési mód a hagyomá­nyos gyermekotthoni formánál, hiszen itt már a fiatalok aktív közreműködésére is szükség van, ugyanis semmit nem kapnak készen kézhez. Lakást takarítanak, bevásárol­nak, mosnak, főznek, szóval úgy élnek, mint egy nagy csa­lád — csak sajnos, éppen szülők nélkül. A felnőtteket a Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet munkatársai jelentik, akik összehangolják és ellenőrzik a nap 24 órájában a ki- sebb-nagyobb diákok, illetve a már dolgozó fiatalok életét. A gyermekvédelem új állomása tehát a lakásotthon, ám ne felejtkezzünk el arról, ez is sok pénzébe kerül az állam­nak. Valójában mind az országnak, mind a gyermeknek az lenne a legjobb, ha a fiatal igazi családban nőhetne fel a szülei gondozása mellett. A gazdasági és a szociális helyzetet tekintve azonban fé­lő, egyelőre — sajnos — nem lesz gond az utánpótlással. M. Magyar László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents