Kelet-Magyarország, 1997. szeptember (54. évfolyam, 203-228. szám)
1997-09-20 / 220. szám
Az előttem álló szőke srác leveszi a szemüvegét, úgy lép be a kosárba. A daru emelőkarja könnyedén emeli fel őt és kísérőjét. Ötven méter magasan megáll a motor, a lent bámészkodó emberek az ég felé fordítják fejüket. Várnak. A fiú végre elhatározza magát, elrugaszkodik, és leugrik a mélybe. Nem számít, hogy német az anyanyelve, az emberi ordítás interna- cionális, mindenki megérti, vagy legalábbis sejti, ■ hogy mi rejlik mögötte.' Zuhan, aztán egy idő után felfelé emelkedik. A testéhez ugyanis gumikötelet rögzítettek, ami biztosan tartotta. Ez a Bungee Jumping. Biztosan biztos. Ezt mondogattam magamban akkor is, mikor az én bokámra és testemre rakták a hevedereket. Velem emelkedik a kosár, fentről magasabbnak tűnik az az ötven méterecske, mint lentről. Nyugtat a kísérő: nézzem csak a madarakat, úgysem \ látok gyakran repülő | sirályt felülről. Hamarosan én is úgy repülök majd... lefelé. Lüktetnek' az ereim, összeszűkül a Nincs visszaút, ha már egyszer vállalkoztam a dologra... Ugrás. Nem tudom, mi történik velem, arra gondolok, jó lenne valahogy visszamenni a kosárba; a gyomromat nem találom a helyén, de bízom a kötelemben. Tehetetlen vagyok, ezredmásodpercek alatt villának át gondolatok az agyamban, már nem tudom, milyenek. Mindenesetre hálát és megkönnyebbülést érzek, mikor finoman, könnyedén megfog a gumikötél, és újra „fellök” egy erő. A kosárig már nem jutok el, ismét zuhanok. Jó lenne már abbahagyni. Végül megnyugszik a kötél, alig himbálózok. Lógok a szeren. Fejjel lefelé. Soha nem szerettem fejjel lefelé lógni, így érthető, örülök, amikor leszednek a szerkezetről. Ismét a földön vagyok, de már másképp járok rajta. Hallattam, valaki le akart ugrani egy bérház tizedik emeletéről. ) Javaslom neki - és min- Idenkinek, akinek ha- f sonló önpusztító ötlete 1 van -, először „játszásiból” próbálja ki a Bungee Jumping-ugrást, Kötelék gyomrom. Nézem a repülő madarat, amely leszáll a földre, de elkerüli az embereket, akik lent csoportosulnak, és bámulnak fel a kosárra. Várnak. A nyakuk már biztos elzsibbadt. rájön majd: élni kell az életet, ha másképp nem megy, hát valamilyen „kötéllel”, ami biztosan tart, ha kell, visszatart... Papp Tímea Jó nagyot tévedett az, aki augusztusban azt gondolta: nem Jövünk, hanem megyünk. Bizony, Jövünk, mégpedig a régi lendülettel, csak máskor és másképpen. Eddig havonta jöttünk, mostantól kéthetente; ezelőtt szerdánként, most szombatonként, akkor A4-es formátumban, most teljes újságméretben. Nem is ez itt a kérdés, hanem az, hogy hova jövünk. Nos, nektek Jövünk, fiúk és lányok, továbbra is, ha lesztek szívesek átlapozni ezt a négy oldalt. Tanulás, munka, szerelem, csábítás, kábítás, zene, irodalom, videó, humor, s ha szabad, egy kis ökológia, mert nekünk nem mindegy. Hogy ez a Jövünk milyen lesz, az - mondanunk sem kellene - rajtatok is múlik. Olvassatok főként, meg írjatok is, s akkor, ahogy a nagy előd megfogalmazta, fényre derültök. Minden külön értesítés helyett. Ahonnan ez is indult — valahol Amerikában Fotó: AP Vagányság? Akaratpróba? Bizonyítási vágy? Miért olyan vonzó a lehetőség a legtöbb embernek, hogy toronymagasságból leugorjon, zuhanjon a föld felé? Vagy mindez csak akkor olyan érdekes és vonzó, ha ott van mellette a tudat: megfog a testhez rögzített gumikötél? Akik már ugrottak, azt mondják, csak ki akarták próbálni a szabadesést, és meg sem próbáltak ideológiákat gyártani a Bungee Jumpinghoz. Csapatostól állnak az emberek a siófoki strandfürdő egyik részén. Ez magában még nem lenne nagy újság, hiszen valami mindig történik arrafelé - főleg a Coca-Cola Beach House idején csakhogy ezek az emberek mind felfelé meresztik a fejüket, és síri csendben szemlélik azt, aki éppen a mélybe veti magát. Persze bebiztosítva, gumikötéllel a testén. Az első pillanatban teljesen német produkciónak tűnik a dolog, hiszen német beszédet hallani azoktól, akik ugranak, akik nézik, és persze azoktól is, akik a szíjakat rögzítik a merész fiatalok bokáira, felsőtestére. Pedig a „bulit” magyarok felügyelik. Az idegennyelvűséget az ár magyarázza, amely - mint azt Horváth Tibor menedzser mondja - csak a hazánkban élőknek magas.- A külföldieknek a mi áraink nagyon előnyösek, Németországban például 120 márkát is elkérnek egy ugrásért. A magyarok nagy részének persze túl drága, hogy egy ilyen hajmeresztő mutatványért 6-10 ezer forintot fizessenek, de azt sem mondhatnám, hogy az itthoniak közül senki sem próbálja ki. Akik ugranak: a bátrak, a kíváncsiak, a fogadásból bizonyítani akarók, jellemzően tizenöt és harmincöt éves kor között. Itt is érvényes azonban a mondás: mindenki annyi idős, amennyinek érzi magát. így lehetett ez annál a 74 éves úmál is, aki idén tavasszal ugrott le egy fővárosi daruról, s miután sikeresen földet ért, megígérte, legközelebb „elhozza” a barátait is az otthonból. A hajmeresztő mutatvány kipróbálására egyelőre még kevés lehetőség van az országban - inkább Nyugat-Magyarországon vannak daruk felállítva -, épp ezért nem ritka, hogy ha meghívják őket, elindul a vállalkozás vándordaruja más városokba. Ilyenkor - biztatásképp - 30-40%-al csökkentik az árakat, bár kissé elrettentő lehet, hogy ezek a szerkezetek százméteres magasságba emelik fel az ugrót, kétszer annyira, mint a például siófoki ugróhelyen. A legtöbben a kötél elszakadásától tartanak, így talán nem véletlen, hogy erre különösen figyelnek a szervezők. A német gyárakban készült kötél speciális módon, mintegy 2100 gumiszálból készül, amelynek szakítóhatára nyolc és félszerese a gyakorlatban előforduló kihúzódásnak. A tízméteres kötél, amely súlytól függően négyféle lehet, általában 30-40 negyven méter hosszúra nyúlik ki egy-egy k lóugrásnál. A következő alapvető biztonsági kérdés a rögzítés. Horváth Tibor így vélekedik erről:- Biztonságosan csak többszörös rögzítéssel lehet ugrani, és ez minden veszélyes sportra érvényes. A Bungee Jumping esetében ez maximálisan teljesül, akár azt is mondhatnám, már-már túl van biztosítva a rögzítési technikánk. Természetes, hogy a biztonság érdekében mindent megteszünk, ez lelkiismereti kérdés is. A nyár elejétől - a világban is egyedülálló módon - Hot Rákét néven újfajta gumiköteles produkciót vezettek be Siófokon. A lényege: miután a vízmederhez rögzítették a bátor jelentkezőt, a daru emelőkarja kihúzza a rajta lévő gumikötelet, majd a delikvenst lentről hirtelen „elengedik”, hogy két másodperc alatt megközelítőleg 120 km/h sebességgel, mintegy hetven méterre lökődjön fel, majd onnan zuhanjon le. Rövid ottlétünk alatt megdöbbentően sokan választották a repülésnek ezt a módját, és bár mindenki nagyon határozottan és bátran indult neki, az élmény után vörös fejjel, remegő végtagokkal bizonygatták: nagyon jó volt”. P.T. Bungee Jumping. Hogy van magyarul? Kíváncsian Wildmann Márta pszichiáter véleménye szerint, mint annyi más dologban, az ilyen ugrások kipróbálásában is a kíváncsiság motiválja az embereket.- Motiváltak vagyunk szükségleteink és igényeink kielégítésére. Az alapvető motívumok a következő típusokba sorolhatók: az egyén önfenntartási szükségleteivel kapcsolatos motívumok (éhség, szomjúság), a biológiailag megalapozott társas szükségletekkel összefüggő motívumok (szexuális és anyai viselkedés), és végül a kíváncsiság, amely nincs közvetlen kapcsolatban az egyén boldogulásával. Valamennyien lelkileg érdekeltek vagyunk abban, hogy ingereket keressünk, aktívan felderítsük környezetünket. Az emberek különböznek egymástól az egyes motívumok erősségében, a kíváncsiság motívumában tapasztalható egyéni különbségek pedig mindennél jelentősebbek. Az élménykeresés személyiségvonás, azaz különböző helyzetekben változatlan marad: aki az élet egyik területén élvezi az új élményeket, más területeken is merésznek, kalandkeresőnek bizonyul, kedveli és keresi a veszélyes sportokat, foglalkozást vagy hobbit, szívesen vállal kockázatot a szerencse- játékokban, előnyben részesíti az egzotikus ételeket AZ ÉSZAK-MAGYARORSZÁG, A HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ Él A KELET-MAGYARORSZÁG IFJÚSÁGI MELLÉKLETE VeszéljflW
