Kelet-Magyarország, 1997. szeptember (54. évfolyam, 203-228. szám)

1997-09-20 / 220. szám

1997. szeptember 20., szombat 3 HÁTTÉR Törvényváltozások aggályokkal Kováts Dénes Dr. Gervai József Nyíregyháza (KM) — A büntető törvénykönyv szeptember !5-én életbe lépett módosításai bizo­nyos szempontból szigorí­tásokat, más esetekben in­kább enyhítéseket jelente­nek, néhány új bűncselek­mény-fájta (fogalom) is bekerült a Btk-ba. Ezeket többen, többféleképpen értékelhetik persze, hiszen esetenkét másképp csa­pódhatnak le a gyanúsí­tottak (vádlottak), a rend­őrök, az ügyészek, a védő­ügyvédek, de talán legfő­képpen a bírók munkájá­ban. Az azonban majd a gyakorlatban derül ki, mi lesz majd a változások ha­tása, visszaszorul-e vala­melyest a bűnözés. A fontosabb módosítá­sokról, azok várható hatá­sairól kérdeztem (egymás­tól függetlenül) dr. Gervai Józsefet, a megyei rendőr­főkapitányság vizsgálati osztályának vezetőjét, dr. Gaál Attila ügyvédet és dr. Bodnár Zsolt bírót, a megyei bíróság elnökhe­lyettesét. A vélemények természetszerűleg csenge­nek olykor egybe, miképp az sem véletlen, hogy ha­sonlóan látják, melyek a törvény új elemei közül a legfontosabbak. Dr. Gaál Attila Dr. Bodnár Zsolt Martyn Péter felvételei ,ií»P“ Dr. Gervai József: — A vál­tozások egy része közvetlenül kevésbé érinti munkánkat, fő­ként a most hatályba lépettek­re gondolok, míg a november elsején életbe lépők inkább, hiszen ez utóbbi bizonyos ha­tásköröket a határőr-nyomo­zókhoz tesz át abban az eset­ben, ha tisztán a felsorolt bűn- cselekményről van szó, s ők derítették fel. Ide tartozik a ha­tárjelrongálás, a jogellenes belföldi tartózkodás, az útiok­mány tekintetében elkövetett okirat-hamisítás, a tiltott ha­tárátlépés és az embercsempé­szet. Ha viszont a rendőrök leplezik le a bűnelkövetőt, vagy olyan bűncselekményt is elkövet az illető, ami rendőr­ségi nyomozati hatáskörbe tar­tozik, akkor a jövőben is mi végezzük a nyomozást ezek­ben az ügyekben. Életfogytig tartson A mostani módosítások közül feltétlenül kiemelendőnek tar­tom azt, hogy az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítél­tek feltételes szabadságra bo­csátásának időtartamát a 15- 25 éves határról 20-30 évre emelték fel, ami azt jelenti, hogy általában 5 évvel tovább lesznek büntetés-végrehajtási intézetben az elítéltek. Ismere­teim szerint azonban ez a mó­dosítás nem igazán tesz eleget azoknak a vélekedéseknek, melyek szerint ha már nincs halálbüntetés, akkor legalább valóban életfogytig tartson a szabadságvesztés. Ugyanígy eltérőek a vélekedések arról, hogy a házasságon belüli nemi erőszak is büntetendő lesz ez­után. Új fogalom a bűnszerve­zeté, ami bűncselekmények folyamatos elkövetésére létre­jött olyan — munkamegosztá­son alapuló — bűnszövetség, melynek célja a rendszeres ha­szonszerzés. E kategória belé­pésével már a bűncselekmé­nyekben tevékenyen részt nem vevő, azt legfeljebb irányító vezető is jobban felelősségre vonható, aki pedig bűnszerve­zet tagjaként követ el törvény­be ütköző cselekedetett, ugyancsak súlyosabb büntetés elé néz. Ami inkább enyhítést, mint szigorítást jelent, az a ká­rok, értékek, vagyoni hátrány mértékének emelése, hiszen kétszázezerről ötszázezerre emelkedett a kisebb érték (kár, vagyoni hátrány) felső határa. Ez — egy példával megvilá­gítva — azt jelenti, hogy aki eddig háromszázezer forint összegű kárt, vagyoni hátrányt okozott, az a „kisebb” kategó­riába esik a „nagyobb” he­lyett... A rendőrségen már szep­tember elején sor került a bűn­ügyi állomány oktatására, ahol kollégáink mélyebben megis­merkedtek a módosításokkal, hiszen e hét elejétől már ezek szerint kell dolgozniuk. Dr. Gaál Attila: — A válto­zások lényegét röviden úgy fo­galmaznám meg: az alkotók nagyon meg akartak felelni az európai elvárásoknak, bár a törvény egyes elemeinek gya­korlati megvalósítása nem lesz könnyű. Összességében szigo­rodónak minősíthető a Btk. módosítása, szakmailag a leg­több esetben indokoltnak, részben nyilván a közvéle­mény nyomására. Az életfogy­tig tartó szabadságvesztés büntetést kapott elítélt eseté­ben a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időtarta­mának emelése (az emberölés minősített esetében 5 évvel) önmagában szintén szigorítást jelent, még ha nem is oly lát­ványosan, ahogy a közvéle­mény elvárta. Ugyanakkor az enyhítő szakasz alkalmazásá- sának változásai is a szigorítás irányába mutatnak. Ugyanígy kell értékelni bizonyos bűn- cselekmények, így például az élet elleniek, vagy például az önbíráskodás esetében a bün­tetési tétel alsó határának meg­határozását, ezentúl ugyanis nem 0-5 évig terjedő szabad­ságvesztést szabhat ki a bíró­ság, hanem egy év az alsó ha­tár. ( Nem hiszem azt sem, hogy lenne ember, aki a pedofília — nemzetközi normákhoz igazo­dó — büntetésének jelentős szigorítását, vagy a minősítő körülmények esetén kiszabha­tó súlyosabb büntetési tétele­ket kifogásolná. A legjelentő­sebb e körben, hogy a tizenkét éven aluliak sérelmére elköve­tett nagyobb bűncselekmé­nyek szigorúbban minősülve büntetendőek, a felső határ tíz illetve tizenöt évre emelkedett. A házasságon belüli nemi erőszak törvénybe foglalása és büntethetősége viszont több szempontból is aggályos. Egy­részt komoly visszaélésekre adhat alkalmat a váló- és a gyermekelhelyezési perek, a vagyonjogi viták, a házastársi nézeteltérések során; másrészt ez nem igazán napi gyakorlati probléma. Arról nem beszél­ve. hogy a hamis vádas eljárá­sok számát igencsak megnö­velheti, gyakran fölösleges munkát adva az ügyészségi nyomozócsoportnak, hiszen könnyen elképzelhető, hogy a feljelentést néhány hónap múlva annak visszavonása kö­veti. Gyanítom: nem sok nyo­mozást fognak elrendelni ilyen ügyben, s vádemelésre még kevesebbszer kerül majd sor. A jövőnek is szól A bűnszervezet fogalmának törvénybe foglalása tulajdon­képpen részben a jövőbe mu­tat, bár érvényes rá az a mon­dás; minden törvény annyit ér, amit a gyakorlatban megvaló­sítanak belőle. A jövőnek is szól a felső ér­tékhatárok megváltoztatása is — talán részben az inflációs hatásokkal számolva —, ez sok, folyamatban lévő ügyet érint, hiszen köztudott: a bűn- cselekmények túlnyomó több­ségét a vagyon elleniek teszik ki. E módosítás azonban a gyakorlatban — még ha eny­hítésnek tűnik is első pilla­natra — nem jelenti automa­tikusan a büntetési tételek csökkentését, bár lehet rá némi hatással, hiszen a szabadság- vesztést az egyes kategóriák­ban tág határok között szab­hatja ki a bíróság. Az ügyvédi munkában tehát összességében nem jelent nagy változásokat a büntető törvénykönyv módosítása — bár nyilván meg kell tanul­nunk alkalmazni az újdonsá­gokat. Dr. Bodnár Zsolt: — Összességében szigorítást je­lent a Btk. módosítása, bár egyes rendelkezései, így az ér­tékhatárok módosulása önma­gukban az enyhülés irányába mutathatnak. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a bíróságok által kiszabható büntetések feltétlenül enyhébbek lesznek a bűncselekmények megítélé­sekor. A szigorodások több tekin­tetben is érzékelhetőek, most csupán néhány, a közvéle­ményt is élénkebben foglal­koztató bűncselekményt emel­nék ki közülük. Az új rendel­kezés szerint ezentúl erősza­kos közösülés miatt — ezután is kettőtől nyolc évig terjedő szabadságvesztést maga után vonva — felelősségre vonható lesz az a férj, aki feleségét erő­szakkal, avagy az élet vagy testi épség ellen irányuló köz­vetlen fenyegetéssel kénysze­ríti közösülésre. Szigorítás, hogy öttől tíz évig terjedő sza­badságvesztést kaphat az erő­szakoskodó, ha a sértett a ti­zenkettedik életévét nem töl­tötte be. Öttől tizenöt évig szabhatnak ki szabadságvesz­tést a bíróságok, ha a tizenket­tedik életévét be nem töltött sértett a vádlott nevelése, fel­ügyelete, gondozása vagy gyógykezelése alatt áll, vagy többen követik el egymás cse­lekményéről tudva, azonos al­kalommal sérelmére a bűncse­lekményt. A szigorítás jogos, ez utóbbi esetben a büntetés mértéke egyébként megegye­zik azzal, ami az emberölés alapesetére szabható ki... Kettőtől nyolcig Szigorúbban kell megítélni a jövőben a jármű önkényes el­vételét, ami hároméves sza­badságvesztéssel is járhat. Ha erőszakkal, avagy az élet vagy testi épség elleni közvetlen fe­nyegetéssel, illetve bűnszövet­ségben történik, a büntetés fel­ső határa öt év; ha pedig fegy­veresen, vagy bűnszövetség­ben követik el erőszakkal illet­ve az említett lényegetéssel a bűncselekményt: kettőtől nyolc évig terjedhet a szabad­ságvesztés időtartama. Ahol a büntetési tételek emelkedtek, ott várhatóan a büntetések mértéke is maga­sabb lesz, mert lehetőséget ad a bírónak a bűncselekmények szigorúbb megítélésére, az ed­diginél súlyosabb büntetések kiszabására. ♦ ♦♦ A nyilatkozó szakemberek szavaiból tehát az csendül ki, fontos változásokat tartalmaz a módosított büntető törvény- könyv. Az egyetértő vélemé­nyek és az aggályok egyaránt arra világítanak rá, hogy szük­ség volt túlnyomó többségük­re, igazodva nemcsak az euró­pai normákhoz, de a társada­lom elvárásaihoz is. Igaz, ezek az elvárások olykor szubjektív elemeket is tartalmaznak (mondjuk a halálbüntetés visszaállítását, vagy az élet­fogytig tartó szabadságvesztés büntetés valóban a kifejezés­ben rejlő időig tartását kérve, követelve), de az is vitathatat­lan, a köz óhaját a szakmai in­dokokkal összhang-közeibe lehet hozni. Minden bizonnyal hosszabb időnek, egyes esetekben akár éveknek kell eltelnie, hogy a módosítások életszerűsége be­bizonyosodjon, esetleg egyik­másik okszerűtlenné váljon. Nem lehet viszont vitatni a szigorítások. Az persze már megint egy másik problémakör, hogy mi­képp valósulhat meg a legcél­szerűbben a büntetés nevelő, visszatartó, vagy akár elretten­tő hatásának érvényesülése, hiszen egyrészt tudjuk, zsú- voltak a büntetés végrehajtá­sára szolgáló intézetek, más­részt ismert azt is, az elítéltek nem kis hányada rendszeresen összetűzésbe kerül a tör­vénnyel, nem csupán egyszeri botlás, megtévelyedés juttatja őket a bíróság elé. Erről majd legközelebb. Drámáink ünnepén A magyar dráma napját — Madách Imre Az ember tragédiája című művének 1883. szeptember 21-i ősbemutatójára emlékezve — immár tizenhar- madszor tartják meg. A Magyar írók Szövetsége által kez­deményezett ünneppel a magyar nyelvű drámairodalom értékeire kívánják felhívni az olvasók és a színházlátoga­tók figyelmét. Az ünnepek azért szükségesek, hogy megtanuljuk, oly­kor rákényszerüljünk: fel kell emelni a fejünket a hétköz­napokban, egy kicsit visszatekintve meg kell mérni azt a távolságot, amelyet araszolgatva, vagy bátran lépkedve megtettünk. Vasárnap ünnepeljük a magyar dráma napját. A színházbarátoknak, azoknak, akik egész életüket a szín­padon, vagy annak a közelében töltik, nyilvánvalóan na­gyobb esemény, mint, akik sohasem jutottak még el igazi színházba, nem érezték meg a mássá levés gyötrelmes szépségét Százhatvan éve, hogy megnyílt a Pesti Magyar Színház. Micsoda esemény volt! Lehetőséget nyújtott arra, hogy fejlődésnek induljon a nemzeti dráma. Mert, aki a sorsát ki tudja mondani, az közelebb áll ahhoz is, hogy változtatni tudjon rajta. Szerintem ez a színház igazi üzenete. Helye van persze a formai kísérleteknek, a színházművészet esz­köztára alakításának, gazdagításának, de a színházból so­hasem hiányozhat az ember, amelyért minden művészet van. Katona József szomorúan vette számba az okokat, ame­lyek a „játékszíni költőmesterség” fejlődését akadályoz­zák. Napjainkban ezek közül több megszűnt már, de a pénztelenség megmaradt. Sokan azt mondják, s ebben is van igazság, hogy senki se mondta még: elég, ha pénzről volt szó. A színház (sok más társával együtt) sohasem gaz­daságos, nem lehet nyereséget várni tőle. mert az nem a kasszában, hanem a fejekben keletkezik. Nem véletlen, hogy az athéni demokrácia fénykorában az állam fizetett azoknak, akik nem engedhették meg az előadások megte­kintését. Ma már ez nincs így. Talán éppen ez az egyik ma­gyarázata, hogy sokan nem tudják: mi az a bizonyos de­mokrácia, amelyet politikusaink olyan gyakran emleget­nek. Nagy István Attila Szerinted Józsi a kocsmába megy vagy csak a hitelét rendezi Ferter János karikatúrája (Meg)Riadunk! E sküszöm, nem értem, mi vezeti üres agyú polgár­társainkat arra, hogy bombariadókkal lopják az időnket és pénzünket. Lehet, a humorérzékemmel van baj, de semmi vicceset nem találok a vaklármákban. A tegnap reggeli bombariadó miatt közel két óráig nem indí­tottak, nem fogadtak vonatot a Déli pályaudvaron. Elkép­zelem, milyen érzés foghatta el az állomáson várakozókat, amikor hitték is, nem is a bajt. Nemrég az egészségbiztosí­tási és a nyugdíjbiztosítási önkormányzat választását za­varták meg ugyanezzel, de gyakoriak a riogatások me­gyénkben is: intézményekben, iskolákban csörrennek meg a telefonok a rosszindulatú, meggondolatlan jelzésekkel. Az „ötletgazda” természetesen végig sem gondolja, mit okoz őrültségével. Felüti a telefonkönyvet, rábök egy számra, és már tárcsázza is. Szerencsére (!!!) annyi fárad­ságot sem vesz, hogy legalább egy gyanús csomagot elhe­lyezzen a kiszemelt intézményben. Sajnos, a mai világban hozzá kellett már szoknunk ahhoz, hogy a lárma nem min­dig vaklárma. Ergo: komolyan kell venni, tehát azonnal ér­tesíteni a tűzszerészeket, kiüríteni az intézményeket, és pincétől a padlásig átvizsgálni mindent. Nem tudom, ki­számolta-e már valaki, mibe kerülnek ezek a kényszerleál­lások. Sajnos arról sincs tudomásom, milyen arányban si­kerül felderíteni a névtelen telefonálók kilétét. Azt viszont javasolni tudom: ha egyszer valakit is elkap­nak bombariadóval fenyegetőzés miatt, ugyan verjék már rá a költségeket is, azt a kárt, amit egy-egy intézménynek a leállással okozott. Szociális helyzetére, nehéz gyermek­korára, szellemi képességeire való tekintet nélkül! Cservényük Katalin

Next

/
Thumbnails
Contents