Kelet-Magyarország, 1997. szeptember (54. évfolyam, 203-228. szám)

1997-09-18 / 218. szám

1997. szeptember 18., csütörtök A FŐSZERKESZTŐ POSTÁJA Kelet-Magyarország Segélyt?) Tisztelt Szerkesztőség! Azt hiszem Önök is em­lékeznek még a beregi fal­vakat érintő sorscsapásra, a jégverésre, hiszen számta­lan cikk jelent meg az Önök hasábjain is. Megvert bennünket a jég, de most szeptember 4-én maga a sors, az élet, talán az Isten is. Megérkezett a Vöröske­resztes segélycsomaggal. Ha jól számoltuk, akkor 280 család életét keserítette meg a jégverés, és a Vörös- kereszt ezzel szemben 70 segélycsomagot osztott szét a beregdaróci emberek között. Hölgyeim, Uraim! Képzeljék el, micsoda lavi­nát indított itt el ez az ak­ció! Szabályos forradalom tört ki, szerencsére még vér nélkül. Emberek százai mocskolták egymást, a pol­gármesteri hivatalt. Jó ba­rátok, testvérek, szomszé­dok bántották egymást. A polgámesteri hivatal úgy próbált segíteni, hogy kér­vényt Íratott azokkal, akik nem kaptak. Az a kérésem a Vöröskereszt vezetőihez, hogy ha ment kérvény, ak­kor mindenkinek osszanak segélycsomagot, vagy ne osszanak senkinek, mert egy újabb segélycsomag osztásánál már Isten őrizz, vér is folyna. Rettenetes volt így is az a pár nap, amíg az emberek lecsilla­podtak. Tisztelettel: V. B.-né Parlagon a parlagfű A Kelet-Magyarország 1997. augusztus 8-i számában meg­jelent cikk Parlagfű itt, ott, mindenütt címmel. A megje­lent cikkel kapcsolatban a kö­vetkező észrevételt szeretném közölni. Egyetértek azzal, hogy a parlagfű a legveszélyesebb az allergiát kiváltó növények kö­zül. Az is igaz, hogy ez a ve­szélyes növény a megyeszék­hely több területén elszaporo­dott. Szerintem most érdemes nagyobb figyelmet szentelni rá, amikor a legjavában virág­zik, él, nem fél senkitől, vár­ja, hogy megérett magjait a szél mentői nagyobb terület­re szállítsa, hogy jövőre még dúsabb, erősebb és verhetet­len legyen. Jó, hogy a növény irtását rendelet szabályozza, hogy az ingatlantulajdono­sok, kezelők, bérlők kötelesek a rendeletet végrehajtani. A cikk sorai között kerestem, de nem találtam, hogy eddig hány embert büntettek meg. Nyír­egyházán a 0520/85 hrsz-u 700 fm hosszú földút 1994- ben lett kialaktva, az út mind­két oldalán (4-5 földtulajdo­nos kivételével) ragyogóan vi­rágzik a parlagfű. Van olyan tulajdonos, aki a búzát learat­ta, de a parlagfüvet ott felej­tette. Olvastam a cikkben, hogy ismeretterjesztő kiadvány ké­szült. Sajnos ezt nem ismer­jük, de azt sem tudjuk, hogy kikhez juttatták el. Szerintem a parlagfű ilyen nagymérvű terjedése az ellenőrző munka hiányosságának tudható be. Gazda nincs, felelősség nincs, felelősségrevonás nincs! B. Pál nyugdíjas, Nyíregyháza Töprengés a halálbüntetésről Számos polgártársammal együtt engem is meglehetősen régen foglalkoztat a halálbün­tetés kérdése. Legyen, ne le­gyen, van-e értelme, vagy nincs. Bevezetésével keve­sebb lesz-e súlyos bűncselek­mények száma. Egy rádiós hír arról szólt, hogy a halálbüntetés visszaál­lításának népszavazással való kezdeményezésére Tóth Ta­más Sárszentmihály község polgármestere Budapesten aláírást gyűjt, akinek fiát, és annak barátját néhány évvel ezelőtt gazemberek brutalitás­sal meggyilkoltak. A népszavazásról és a népi kezdeményezésekről szóló 1989. évi XVII. törvény 6. pa­ragrafusa (1) bekezdés c.) pontja alapján nem bocsátható népszavazásra „a nemzetközi szerződésekben vállalt kötele­zettségek teljesítése, illetve az e szerződéseket kihirdető tör­vények”. Ugyanakkor a 6. pa­ragrafus (2) bekezdése a kö­vetkezőképpen rendelkezik: „az (1) bekezdés c.) pontjában megfogalmazott tilalom nem vonatkozik a nemzetközi szer­ződésből eredő kötelezettsé­gek jövőbeni vállalásának, il­letőleg a lejárt nemzetközi szerződések meghosszabbítá­sának népszavazás útján törté­nő megerősítésére vagy eluta­sítására.” Vagyis, egyértelmű és világos, hogy a jövőre néz­ve nincs e törvény szerint olyan tiltás, amely e kérdésben az országos népszavazást ki­zárná. Ha átmenetileg is, időlege­sen meg kell teremteni a jogi alapját annak, hogy bizonyos kiemelt (élet elleni-, terror-, és hasonló) bűncselekményeknél vagylagos büntetési nemként a halálbüntetés is bevezetésre kerüljön. Nem kellene meg­várni, amíg a társadalom be­csületes és túlnyomó többsége elementáris erővel fogja ezt kikényszeríteni. Tisztelet azoknak a polgároknak, gon­dolkodóknak, akik érvek soka­ságát sorakoztatják fel a halál­büntetés ellen és az élethez va­ló jog mellett. Biztonságban szeretnénk tudni kiszolgálta­tott helyzetben lévő gyerme­keinket, lányainkat, asszonya­inkat, önmagunkat a feneva­daktól, a banditizmustól, az egyre elszemtelenedőbb és el- durvulóbb bűnözéstől. Azt gondolom (és mélyen aggasz­tónak tartom), hogy jelen ko­runkban olyan leépülését éljük a társadalmi morálnak, a társa­dalmi szolidaritásnak, az alap­vető normák semmibe vételé­nek, amelyeket megállítani már tegnap is késő volt. Ideje lenne határozott intézkedése­ket tenni a közrend, közbiz­tonság megszilárdítása érde­kében. Ennek egyik eszköze lehet a kiemelt bűncselekmé­nyeknél a halálbüntetés átme­neti jogi szabályozása is. Mert közismert, hogy a szabadság- elvonás számos konkrét eset­ben inkább „ajándék” a bűnö­zőknek. Bihari Károly, encsencsi jegyző Jelképingatlan, zsebszerződés Minden nemzetnek megvan­nak azok a sajátos jegyekkel rendelkező, mással össze nem téveszthető jelképingatlanjai. Ezeknél fel sem merülhet az a kérdés, hogy ezek a nemzet tu­lajdonában maradjanak-e? A magyar termőföld körül kiala­kult ellenzéki és kormánypárti álláspontok azt sejtetik, hogy a termőföld mint „jelképingat­lan” értelmezhető, miszerint a termőföld tulajdonlása a ma­gyar emberek számára a nem­zeti függetlenségük jelképe. Közel 1,8 millió háztartás­ban végeznek valamilyen me­zőgazdasági munkát. A kár­pótlás során a földhöz jutottak, ám azt hasznosítani nem aka­rók a föld eladási tilalmának föloldásáig többségében spe­kulatív módon keresik a meg­oldást a földjeik hasznosításá­ra. A rossz törvényi szabályo­zás miatt természetes követ­kezményként jelent meg az ún. „zsebszerződés”. Jelenleg Magyarországon nincs a ter­mőföldnek megfelelő ára, en­nek okai igen összetettek. Egy biztos, hogy jelentős magyar segédlettel a tőkeerős nyugati spekulatív tőke igen hamar megjelent a hazai termőföld ingatlanpiacán. Ismeretes kar­valysztori, miszerint a külföl­diek megbízásából a stróma­nok licitáltak az értékes terüle­tekre. így a magyarországi átalakulás „a kapitalizmus épí­tése” és az ehhez kapcsolódó kárpótlás igen ellentmondá­sos. Egyáltalán nem érte el azt a célt, hogy az igazságtalanul kifosztottaknak visszaadjon valamit. A történet arról szól, hogy a kárpótlási jeggyel való privatizáció milyen módon ér- téktelenítette el a nemzeti va­gyont. A gazdasági gyarmato­sítás utolsó ütemeként a hatal­mon lévő politikai elit fondor­latos törvényi szabályozással és ugyanilyen népszavazási kérdésfelvetéssel azt akarja el­érni, hogy a paradicsomból ki­szorultak a partvonalon belül­re kerüljenek és a korábbi tör­vénytelen zsebszerződések le­galizálhatok legyenek, melyet minden törvényes eszközzel meg kell akadályozni. Szendrei József, MSZDP nyíregyházi városi elnöke Internet Kislétán A 21. század hajnalán elen­gedhetetlen a technikai fej­lődés nyomon követése. Éppen ezért nagy öröm is­koláik, a kislétai Dr. Jósai István Általános Iskola szá­mára, hogy 1997. augusz­tus 24-től bekapcsolódott az internet-hálózatba. Amint tudjuk, az Internet egy információs adatbázi­son alapul, pl.: ha kíváncsi­ak vagyunk a párizsi Louw- re képtár avantgárd fesmé- nyeire, festőire, egy kémiai elem minden tulajdonságá­ra. felfedezőjére vagy a na­pokban elhunyt Lady Diana életének eseményeire, ak­kor a számítógép megfelelő gombjának benyomásával megjelennek előttünk a képernyőn a kért adatok. Kisléta, Szabolcs-Szat- már-Bereg megye községe szintén betáplál magáól minden adatot a számító­gépbe, hogy a nagyvilág ol­vassa eredményeit, azt is, hogy az iskola szép könyv­tárral gyarapodott, mely 4 ezer kötettel rendelkezik. Bekapcsolódás az Inter­net-hálózatba, az iskolai könyvtár létrehozása Kislé­ta község vezetőjének és az iskolavezetésnek köszön­hető. Körtvélyessy Eleonóra, Kisléta Mi lesz veled, szabolcsi alma? Csak nem arra a sorsra jutsz, ami a szilvával tör­tént? Egy gömb fagylaltért 20-30 forintot kémek, egy kilogramm Stanley szilváért 15 forintot fizetnek. Micso­da nagyfokú aránytalanság ez! Elviselhetetlen ez a rendellenesség! Hol vannak a külkereskedő urak, akik­nek az lenne a feladatuk, hogy a magyar gyümölcs számára piacot biztosítsa­nak? Hogyan látják el ők a feladatukat? Tudjuk, hogy a keleti piacok fizetésképte­lenek, de nagy a világ, len­ne még hol piacot kutatni! Egy 600 öles kert permet­szükséglete közel 90 ezer forint a méregdrága szerek miatt. Ehhez jön a metszés, szántás, talajművelés, beta­karítás, elszállíttatás. Most minőségi lesz az al­ma többsége, azaz exportra alkalmas lenne és, nincs pia­ca. Ne csodálkozzanak, ha a gyümölcstermelő gazdák elkeserednek. Ha ez így folytatódik, számtani lehet arra, hogy elhanyagolttá válnak a kertek, gyümöl­csösök, végül újra sor kerül a gyümölcsfák kipusztítá­sára, kivágására. L. M., Fényeslitke Nem cigányellenesség! Pro és kontra felkavarta a közvéleményt a Tiszavas- váriban történt cigány tanu­lók külön ballagásának ügye. Kinek, miben és mi­ért van igaza? Nem könnyű a válasz. Nem őrzöm ma­gam sem a bölcsek kövét, s így megalapozatlan lenne igazságot osztogatnom, el­marasztalnom, stb. Minden esetre örvendetes, hogy a Kelet-Magyarország immár — ha jól számoltam! — másodízben foglalkozik a kettős ballagással. Vagyis nem közömbös az üggyel szemben. Legutóbb a lap szeptember 12-i számában Nagy István Attila tollából Szorongással a katedrán címmel és Nem a külön bal­lagás jelenti az igazi prob­lémát, hanem a szociális helyzet alcímmel jelent meg írás, amely megpróbál válaszokat keresni. Teljes mértékben azono­sulok a szerző cikkének al­címében tett megállapításá­val, mely az igazi problé­mát a szociális helyzetben jelöli meg. Itt kell az okokat keresni. Semmi esetre sem diszkriminációról, cigány­ellenességről van szó! Ez az ügy felületes megítélése lenne. Évtizedek óta együtt tanulnak cigány és nem ci­gány fiatalok a Tiszavasvá- ri Pethe Ferenc Általános Iskolában. Soha nem volt ez tapasztalható! Talán ép­pen ezért sokkolta a közvé­leményt. Megértem Ma­gyar Bálint kultuszminisz­ter reagálását is, aki a kettős ballagás ügyében a felelő­sök megnevezését sürgeti. Nem gondolom, hogy cél­ravezető lenne. Ánnyit azonban utólag megjegyez­hetek: magam is beszéltem Sulyok József polgármes­terrel, miután megtörtént a külön ballagás. O akkor el­mondta: figyelmeztette az iskola vezetőségét, gondol­ják meg, nem lesz-e baj be­lőle. Józanul mérlegelő ember nem gondolhatja, hogy a tetvesség és a rühesség te­tőpontja éppen a ballagás idején ért a csúcsra! Külön osztályról szólnak a cigány tanulók esetében. Ez igaz, de egy iskolában vannak, élnek, játszanak a nem ci­gány gyerekekkel! Nincse­nek karanténba zárva. Az államháztartási reform ügyén az iskolában az egészségőri, szociális mun­kás és pedagógiai asszisz­tensi státuszt szüntették meg. Miért éppen ezeket tartották feleslegesnek? Néhány éve magam is szemtanúja voltam, hogy a cigánytelepről csupa sáro­sán, piszkosan megérkező tanulókat lefürdették, átöl­töztették és úgy ültették is­kolapadba. Meggondolat­lan visszalépés történt! A korábbi években is ballag­tak végzős cigány hallgatók ebben az iskolában. A csa­ládok még őrzik a fényké­peket. Akkor nem voltak tetvesek? Lehet? A Pethe Ferencben tanító pedagógusok áldozatos munkájának megvan az eredménye. A korábban itt tanult cigány fiatalok jelen­tős része sikereket ért el az életben is. Ezért köszönet illeti őket. Bár két táborra oszlik a külön ballagás megítélése, szerintem még­sem elsősorban őket kell hi­báztatni. Sokkal mélyebben az okok, s az ő döntésük csak ráirányította a hatósá­gok figyelmét mulasztások­ra. Súlyos közegészségügyi mulasztások történtek évek óta. Nem igaz, hogy nem lehet a cigánytelepen tiszta­ságot, rendet teremteni. Rendszeres fertőtlenítéssel, ellenőrzéssel az illetékes közegészségügyi hatóság­nak ez az egyik feladata. Nem menthetők fel súlyos mulasztásaik alól azok a ci­gány családok sem, akik bár lehetnek bármilyen sze­gények, joggal várható el tőlük is, hogy saját tisztasá­gukról gondoskodjanak. Ezt meg is kell követelni tő­lük! Igaza van Nagy István Attilának, amikor azt írja, hogy „a Tiszavasváriban kialakult helyzet megoldá­sához külső segítségre van szükség.” És igaza van dr. Fekete Zoltánnak, a megyei köz- igazgatási hivatal vezetőjé­nek, amikor a cikkben úgy nyilatkozik, hogy „nincs mit vizsgálniok, mert nem állnak rendelkezésükre azok az önkormányzati tes­tületi döntések és intézke­dések, amelyek alapján mérlegelhetnék, hogy eb­ben az ügyben történt-e va­lamilyen mulasztás.” Miért nem? JVIert ilyen testületi döntések nem is születtek. A legsürgősebb teendő: tisztaságot teremteni a ci­gánytelepen, s akkor tiszta­ság lesz az iskolában is. Farkas Kálmán, az Országos Cigány Kisebbségi Önkormányzat alelnöke m Ez a parlagfű Harasztosi Pál felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents