Kelet-Magyarország, 1997. szeptember (54. évfolyam, 203-228. szám)
1997-09-12 / 213. szám
1997. szeptember 12., péntek HÁTTÉR Szorongással a katedrán Nem a külön ballagás jelenti az igazi problémát, hanem a szociális helyzet Nagy István Attila KMCWOOCWOOWMCCCPMCTWCrocOXWSftKCfrXWWCWtWCCTOWXCTMiCCCCTCWWg Tiszavasvári (KM) — Tisza- vasvári egész esztendőben éli a maga csendes életét. Az emberek teszik, amit kell. Itt is küszködnek megélhetési gondokkal. Semmilyen szempontból nem rí ki a környezetéből. Az elmúlt hónapokban, s most újra mégis Tiszavasváriról olvasni, hallani talán a legtöbbet. Az ok: Magyar Bálint közoktatási és művelődési miniszter levele, amelyben a júniusi kettős ballagás ügyében a felelősök megnevezését kéri. Történt, hogy egészségügyi okok miatt külön ballagtak a cigány és a magyar tanulók. Nagy lett a felzúdulás! Nem is helyben, inkább országosan. Szóba került itt a fajgyűlölet, a negatív diszkrimináció és egyebek. Közben megkezdődött a tanév. Igaz, a Pethe Ferenc Általános Iskola vezetői közül többen kidőltek a sorból, hiszen nehéz elviselni a meghurcoltatást, azt. hogy a cigány kisebbségért végzett több éves munka megsemmisülhet. Amikor Sulyok József polgármestert arról kérdezem, mi a helyzet Tiszavasváriban, átforrósodik a hangja, s talán messziről kezdi. — Közegészségügyi, szociális problémák voltak a gyerekekkel. Volt olyan osztály, amelyben a tanulók száz százaléka tetves volt! Huszonöt százalékuk rühes. S aki ismeri ezeket a jelenségeket, tudja. hogy nem könnyű megszabadulni tőlük. Mondhatnám azt, hogy az 1972. évi egészségügyi törvény kimondja: ezekben az esetekben el lehet különíteni a gyerekeket egymástól. Úgy gondolom, a pedagógusok köszönetét érdemelnének, hogy még így is foglalkoznak a gyerekekkel, mindent megtesznek azért, hogy a lemaradásuk mérséklődjön. A polgármesteri hivatal bejelenthetné, hogy járványhelyzet van, s akkor valóban elkülönülnének a cigány és a nem cigány gyerekek. De nem teszi, mert ez valóban beláthatatlan következményekkel járna. Ehelyett segítünk. Ingyen adjuk a különféle szereket, hogy hozzájáruljunk a bajok leküzdéséhez. O A gondokkal viszont naponta kell szembesülni. — Szerintem nem az az igazi probléma, hogy külön ballagás volt, hiszen emögött nem diszkrimináció, hanem egészségügyi megfontolások álltak. Az igazi probléma az, hogy nagyon sok gyermek tetves, rühes, ótvaros. A cigányság volt a rendszerváltás legnagyobb vesztese, hiszen az alacsony iskolázottság miatt tőlük szabadultak meg legelőször. Tiszavasváriban is nagyon sokan élnek abból a pénzből, amit a gyermekek után kapnak. S mi marad ebből? Semmi. Szomorú, de tény, hogy a gyerekek hatvan százaléka olyan körülmények között él, ami indokolná az állami gondozásba vételt. Vajon ez Tiszavasvári problémája? Lassan eljutnak a pedagógusok oda, hogy senki sem akar tanítani a cigányok között. Sajnos, a szülők egy része mostanra annyira felbátorodott, hogy nem ritka a pedagógusok megfenyegetése. Véleményem szerint az ön- kormányzat és az iskola is elérkezett a végső határig. A pozitív diszkriminációban is mértéket kellene tartani. □ A híradásokat olvasva, úgy tűnik, nagy a feszültség a városban. — Az idén tizenhét diák ballagott a korábbi négy-öt helyett. Aki valamennyire is járatos az iskola munkájában, tudja, hogy ez milyen óriási eredmény. Ez is a felzárkóztatási foglalkozásoknak köszönhető volt, ami nem elzárta a tanulókat a többiektől, hanem segítette őket. De egy utolsó adalék: az idén a huszonhárom iskolaköteles korú elsős cigánygyerek közül mindössze három iratkozott be, a többit az iskola hivatalból írta be. A cigány szülők többsége a legminimálisabb kötelezettségét sem teljesíti. Évek óta a tankötelezettség megszegéséért kirótt szabálysértési bírsággal — száz százalékban — a cigány szülőket büntetik. Nem tudom, hogyan lehet ezt a folyamatot megállítani. Mindenesetre azt hiszem, a Tiszavasváriban kialakult helyzet megoldásához külső segítségre van szükség. Dr. Fekete Zoltán, a megyei Közigazgatási Hivatal vezetője szerint egyelőre nincs mit vizsgálniuk, mert nem állnak rendelkezésükre azok az ön- kormányzati testületi döntések és intézkedések, amelyek alapján mérlegelhetnék, hogy ebben az ügyben történt-e valamilyen mulasztás. Szünet a tiszavasvári Pethe Ferenc iskolában Harasztosi Pál felvétele a szikrákat az odahordott késekről. ollókról. Az állandókon kívül persze voltak idényjellegű előadások is, például az utcát szegélyező japánbirsek tavaszi metszése, mikor pedig leesett a hó, a tanárnő tudta, hogy most olvadásig tartó folyamatos produkció következik: a hóeltakarítás, ezt különösen kedvelte, mert érdekes gépek is részt vettek benne. Azután egy idő múlva, amint páholyából a sürgölődő, siető, munkájukat végző embereket figyelte, motoszkálni kezdett benne egy kellemes érzés, amelynek eleinte nem tudott nevet adni. Csak rémlett neki. mintha az életből visszakapott volna valamit, valamit, amit rég elvesztett. De vajon mi lehet ez? L assacskán azután rájött, hogy lelkiségében az autóbuszra váró utasok, a köszörűs, a hóelta- karítók valamiképp egykori tanítványaival azonosulnak, és nyugdíjas életének huszonötödik évében ez egyfajta kellemes bizsergéssel töltötte el. És most már az ablaka nem páholy volt. Nem páholy, hanem igen magasra emelt katedra, s ő, az osztályfőnök, ettől fogva az egész környék rendjére vigyázott innen. A tanárnőnek nyugdíjazása után még sokáig meghagytak az iskolában néhány órát. Hanem ezt az állapotot nem lehetett a végtelenségig fenntartani. A főiskolákról fiatal kollégák jöttek, s őt szép lassan kiszorították. De hát, ez a világ rendje. Ez, ez... Csakhogy ő egész életét a katedrán töltötte, és most hirtelen üresnek érezte a napjait. Ez volt a legrosszabb. s nem az, hogy a kis nyugdíj semmire sem elég. Valamivel segítette a két fia is, de hát ők sem krő- zusok. No de szóval nem is ez, neki már nem kell sok. Hanem az a bezártság! Mert hogy a baj nem jár egyedül: elesett az utcán, jött egy combnyaktörés, s bár a lábát valahogy még megreparál- ták, többet negyedik emeleti lakásából kimozdulni nem tudott. Igaz. a fiai hazahord- ták neki az elemózsiát, de nem csak kenyérrel él az ember. A magány, a szinte egész napos magány, és nem régi özvegységét is olyan nehezen viselte... Lassan-lassan azért beletörődött, hogy most már mindennek a központja a lakása, s egyszer csak érdeklődéssel tapasztalta, hogy azok az impulzusok, benyomások, amelyekért azelőtt kiment a világba, mintha apránként kézAz osztályfőnök denének beáramlani hozzá. Most előny lett a magasan fekvő lakás: az ablakából messzire látott. Nem csupán a környező utcák tárultak ki előtte, hanem a városon túli hegyek, erdők is ide integettek. Sajátos színpad lett a világ, az ő ablaka pedig amolyan páholy, ahonnan a játéktér minden pontját nagyszerűen beláthatta. Ot pedig egyre jobban érdekelte az előadás. Valami különös ízt érzett benne, hogy a világ az ő számára így teatralizálódott. és elég sok időt töltött az ablaknál. S az előadásoknak megvoltak az állandó, napról napra ismétlődő programpontjai. Például az emberek reggeli munkába igyekvése. Az utcán, közvetlenül az ablaka alatt, egy autóbusz-megálló volt. s ő már személy szerint ismert minden innen indulót. Tudta, ki kihez fog csatlakozni. hogy a várakozás perceiben elbeszélgessen vele, tudta. ki megy a korábbi busszal, ki a későbbivel, és ha valamelyik a következőre maradt, észrevette. Tanúja volt egy autóbusz- megállós szerelem kibontakozásának is. A két fiatal különböző irányból érkezett, de a megállóban minden percet együtt töltött. Egy idő múlva már karon is fogták egymást: mennyasszony és vőlegény! Később már ugyanonnan jöttek, összeházasodtak. Azután hol egyikük, hol másikuk a korábbi autóbusszal indult, óvodába vitte a gyerekeket. S mikor egyszer aztán a férfi elmaradt, a tanárnő megijedt, attól félt, hogy elváltak, gondolatban már korholta is őket, de néhány hónap múlva már újra együtt voltak mind a ketten. A férjnek valahol más városban akadhatott hosszúlejáratú feladata, az is lehet, hogy külföldön járt, egy kis pénzt összehozni a családnak. De nemcsak az utasok érkezése, indulása volt állandó műsorszám, hanem például a szemetesautó naponkénti megjelenése is. A lakók kiáramlása az utcára és odajá- rulásuk edényükkel az autó emésztőnyílásához. innen fentről szinte valami különös szertartásnak hatott. No és néhanapján egy vándorköszörűs is odavetődött. Ilyenkor a tanárnő átment az udvari ablakához, és gyönyörködött benne, ahogy az öreg iparos szorgalmasan eregeti Kötélhúzás A kötélhúzás úgymond háromesélyes: vagy az egyik, vagy a másik oldalon állók győznek. A harmadik lehetőség: elszakad a kötél. És akkor mindkét fél alaposan megütheti a gluteus maximusát, azaz a többek között ülésre is alkalmas testrészét. Székelyben immár közel három éve folyik a kötélhúzás az úgynevezett ötök és az immár egy cikluson belül a harmadik polgármester, illetve a Falunk Fejlesztéséért Egyesület, a háziorvos és még ki tudja kik között. Ezt úgy kell érteni, hogy az egyik oldalon állnak az ötök, akik a testületben többségben vannak, s a másikon a többiek. A fejleményeket kedves olvasóink is nyomon követhették, hiszen az eseményekről rendszeresen beszámoltunk. Tény, hogy a nyugtalanság, amit a patthelyzet előidézett, egyre ingerlékenyebbé teszi az embereket, s ebben a kiélezett helyzetben mindig benne lappang annak a veszélye, hogy elszabadul a pokol. (Kisebb atrocitások már eddig is történtek.) Megyénkben 228 település van, jelentős részük Székelyhez hasonló nagyságú. Nem egyben új iskolát, óvodát építettek. Székelyben egy régi kastélyban van ma is az iskola. Más önkormányzatok igyekeznek minél több pénz „összepályázni” a településnek. Székely a kiegészítő támogatásra már tavasszal sem tudta benyújtani a pályázatát a hercehurca miatt. Most félő, hogy a szeptember 30-ai határidőt is lekésik, mert a pályázat benyújtása előtt azt a testületnek jóvá kell hagyni. Az utóbbi hetekben meghirdetett testületi ülésekre azonban az ötök közül senki nem ment el. Mi lesz, ha a kötél elszakad ? A jelek szerint már ugyancsak kezd foszladozni. Márpedig ha elszakad, akkor mind a két oldalon megütik magukat. Magyarán: a végletekig feszített helyzet senkinek nem tesz jót. Legfőképp Székely lakosságának nem. Az eset felvet egy másik kérdést is: vajon tökéletes-e választójogi törvényünk... Györke László Pontkülönbség U * * nnepléstől volt hangos az elmúlt héten Nagyecsed, s ugyan ki vitatná el a jókedv jogosságát, hiszen egy városavatót nem lehet csak úgy csendesen, visszafogottan megrendezni. Míg pár hónappal ezelőtt a köztársasági elnök döntése a szatmári nagyközségnek örömet jelentett, addig Kemecse és Rakamaz szomorkodha- tott, hiszen nem kerültek be a városi címet elnyert települések sorába. A harcot nem feladva tovább folytatják a település fejlesztését: bővül a szennyvízcsatorna-hálózat, mind jobban teret nyer a középfokú oktatás, új munkahelyeket teremtenek. Rajtuk kívül még több község is kacérkodik a városi cím elnyerésének gondolatával, azok is mindent elkövetnek a fejlődés érdekében. Természetes a megye minden településén a vezetők azon törekvése, hogy minél színvonalasabb életformát tudjanak nyújtani a helybelieknek, ám be kell vallanunk: valójában ezt a magasabb szintet már rég el kellett volna érnünk — még úgy a ’70-es, ’80-as években. Nem a mostani lokálpatriótákon múlott, hogy a nagymértékű fejlődés nem történhetett meg, sajnos hazánk akkori vezetői fontosabbnak tartották néhány nagyobb város kiemelt fejlesztését, mint a falvak felkarolását. Hatalmas lakótelepeket építettek, gyáróriásokat emeltek, amelyek nemcsak a pénzt szívták el az apró falvaktól, hanem az embereket is. Szinte hitetlenkedve utazta már abban az időben keresztül Nyugat-Európát a magyar turista, hiszen a kinti települések között nem látott semmi különbséget, az apró községekben éppúgy volt telefon, gáz, benzinkút, szilárd út, bevásárlóközpont, mint egy-egy nagyobb városban. Az eltérést talán mindössze az jelentette, hogy a térképeken kisebb pontokkal jelölték a falvakat. Ha egy-két esztendőn belül már nem is, de a jövő évszázadban mi is megérhetjük, hogy a megyénkben lévő települések között is mindössze annyi lesz a különbség, hogy a térképeken eltérő nagyságú pontok jelzik a helyüket. M. Magyar László HÉ :Hqa Máv íí fliiit ♦ MWmZim wjWP» « *r \ [/ ■ . . ■■ hr i * ?.• ? % '«I & | # " i ■éAmééééééméééééHHHH Nyugdíjasreggeli Ferter János rajza
