Kelet-Magyarország, 1997. szeptember (54. évfolyam, 203-228. szám)
1997-09-11 / 212. szám
!997. szeptember 1 1„ csütörtök HATTER A talaj nem tűr tovább A természet csodája, hogy a termésmennyiségek csak ennyivel csökkentek Nyíregyháza (KM - NY. ZS.) — A helytelenül megválasztott agrotechnika és tápanyaggazdálkodás csak részben felelős a szabolcsi homok sava- nyodásáért, az általános környezeti károsítás nagyobb veszélyt jelent — jelentette ki a talajtani tudományok hazai mindentudója. Stefanovits Pál, aki legújabb kutatói programjának egyeztetésére látogatott a közelmúltban megyénkbe. A Gödöllői Agrártudományi Egyetem professzor emeritusa, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja a GATE Mezőgazdasági Főiskolai Karán a termőföldek védelmében emelt szót. O Minek köszönhetjük megtisztelő figyelmét? — Egy akadémiai alapkutatásra benyújtott témával nyertem szerény keretösszeget, az ebből finanszírozott munka célja: a talajok közötti különbségek kimutatása, elemzése annak érdekében, hogy megtudjuk, melyik talaj milyen mértékben képes ellensúlyozni a kedvezőtlen környezeti változásokat, a környezeti károsításokat. Ez egyszerre szolgálja a környezetvédelmet a mezőgazdaságot, hiszen leromlott talajon termelni nem lehet. Nem régen látogattunk el Putnokra, az országos trágyázási kísérletek egyik telepére, ahol a talaj savasodása olyan mértéket (3,5 pH-ás értéket) ért el, hogy ma már ott például kukoricát termeszteni nem lehet. S mindezt normál, nem különleges adagokkal, de rendszeresen műtrágyázott területeken tapasztaltuk. Ez ugyan szélsőséges eset, de mint tudjuk, a homoktalajok hajlamosak a szélsőségekre. O Megyénkben milyen vizsgálatokat végez? — A talajainkat komoly terhelés éri, a légköri savas ülepedés és a műtrágyák savanyító hatása összeadódik, s megfelelő istállótrágyázás hiányában ez is eredményezheti a talajok elsavanyosodását. Közismert ugyanis, hogy a talaj humuszanyaga milyen tompító hatással rendelkezik, a szervestrágyázás ezért nemcsak a tápanyag-utánpótlás miatt fontos. Minden talajnak van egy tűrőképessége, s a környezeti károsító hatások csak úgy mérlegelhetek, ezekkel szembeállítjuk ezt. Erre irányulnak a vizsgálataim, amelyben az egyik vizsgált talaj a nyíregyházi főiskolai gazdaság egyik területe. Sinóros professzor úrral közel tíz éve dolgozunk együtt, a közös munkába én adom a magam ismeretanyagát a talajok ásványi összetételére, a talajok különböző összetevőire, ő adja a maga mérőrendszerét. O elvégzi a méréseket, én megpróbálom az itt kapott adatokat értelmezni, magyarázni. A környezetgazdálkodás elve, hogy adott területen éppen a mezőgazdaság érdekében védjük meg a természetes környezethez közelálló rendszereket. O Hogyan vélekedik arról a nézetről, miszerint a szabolcsi homoktalajok savanyodásá- ban nem is a műtrágya a főbűnös? — A talaj savasodásának több oka van, s a hosszú évekre visszanyúló vizsgálataim eredményei azt mutatják: a műtrágyázás okozta savasodás alárendeltebb szerepet játszik, mint a környezet, tehát a légszennyezés által kiváltott savasodás. O Manapság az átlagtermések messze elmaradnak az évekkel ezelőtti produktumoktól. Erről mi a véleménye? — Csodálkozom, hogy csak ennyire csökkentek a termés- mennyiségek. Gondoljuk meg: valamikor 280 kilogramm hektáronkénti műtrágya hatóanyagot alkalmaztunk, amit az 1980-as évek elején, közepén éveken át rendszeresen használt a mező- gazdaság. Ez leesett 30 kilogrammra, tehát közel tizedére. Ezzel szemben a termések 30- 40 százalékkal csökkentek, pedig a műtrágyán kívül más bajok is vannak: a gazdák nem vesznek fémzárolt vetőmagot, pedig ez a termés legalább 30 százalékában meghatározó. Nem volt elegendő gép, tehát a munkákat nem tudták megfelelő időben elvégezni, nincs elegendő növényvédő szer, vagyis a termést nem igazán tudjuk megvédeni. Ha mindezt összeadjuk, akkor ma üres zsákkal kellene állnunk az ország színe előtt. S hogy ez nem történt meg, azt én a természet csodálatos rendjének tudom be. A természet, s maga a talaj a tartalékkészletéből tudta mozgósítani elrejtett tápanyagait, hogy az annyi termést hozzon, amennyi elegendő a lakosság élelmezésére. De nem vagyunk hajlandók tudomásul venni, hogy ez nem tart örökké. Ez a romlás évről évre erősebb lesz, s tévhit, hogy a jelenlegi gazdálkodási gyakorlattal tartani tudjuk a most beállt hozamokat. Időben elhúzódva csökkenni fog, s öt-húsz év távlatában üt ez vissza az emberre. ~J Mennyire elégedett a gyakorlat és a tudományos kutatás közötti kapcsolattal? — Ma gyakorlatilag nem működik az információk átadása, hiányzik az a szaktanácsadói gárda illetve rendszer, amely a tudomány eddig elért eredményeit valamilyen formában a gyakorlatban aprópénzre válthatná. Az elmúlt években rengeteg vizsgálati adat, mérési eredmény halmozódott fel, amelyeket nem dolgoztunk fel kellőképpen. így hiányosak voltak a következtetések és a gyakorlat számára adható direktívák. Most akadémiai program készült eme hiányosságunk pótlására, s ha ez beindul, azt nyilván előadássorozatok, ismertetők követik, így eljut az oktatói szférához és a termeléshez is. Változtatni kell az eddigi rendszeren, amikor majdhogynem véletlenszerű volt: ki megy el az előadásokra, ki hallgatja meg, ki ér rá, ki érti meg, ki hasznosítsa a megértett dolgokat. Savanyodnak a szabolcsi földek Elek Emil felvétele ezso posztert vett. 1 1 Nem is akármilyet. JLS egy gigantposztert. Óriási nagyot. Csak amikor már kifizette, gondolkodott el egy pillanatra, hogy odafér-e ahová ő elképzelte a teraszra néző szobafalára, ahol megvetik a hátát, oly jókat cigarettázik a virágok és Margit csecsebecséinek a társaságában. Kapott is érte mindig rendesen, mert semmibe nézte Margit erőlködését, hogy legalább az az egy hely ne ússzon el a sok lerakott tárgyban, ruhaneműben, limlomok között. — Meghoztam Pajtit! — rakta le a hosszú dobozt az asszony elé. — Tudod, az utolsó lovunkat, melyet a ragyás Kissnek eladtunk. — Mert kehes volt, meg vak! — Azért még nála sokáig húzta a szekeret. Olyan volt. akár apám lova... — Hallgattunk utána még eleget a rokonságtól. Dezső látta, hogy rossz a hasonlat. De itt a poszter, legalább azt kellene dicsérni, mert azt sem lehet olyan könnyen Margitnak beadni. Margit komoly érdeklődéssel nézte egy darabig, majd egyenesen nekiszegezte a kérdést. — Hová akarod feltenni? Micsoda idióta ötlet. Legalább lesz az istállóban valami imitáció, mert állandóan csak lova- zol. Nem átalottál az unokádnak is lovasszobrot venni. — Igenis vettem neki! Hadd szokja meg az állatokat. Lesz még becsülete a lónak tán még ebben a házban is. Tovább nem folytatta, mert Margit feszegetni kezdte a doboz ragasztását, mint aki máris fel akarja tenni. Aztán csóválni kezdi a fejét, hogy ilyen hülyeségekre költi a nehezen összejövő pénzt. Majd legyint: — Lóimitáció. Legalább lesz miben kigyönyörködni magadat ott az istállóban, bagózás közben... Dezső kivárta hadd fejezze be afeszegetést, úgyis hamar elmegy a türelme. Aztán kirukkol vele: — Oda gondoltam a téli kertbe, a terasz előtti szobába. Tudod, amikor bagózok, ahogy mondod, szívesen elgyönyörködnék egy lóban, talán... — Micsoda!? — tette csípőre a kezét Margit, szinte a hónaljáig húzva fel a kezeket. — Egy nagy büdös fenét! Viszed az istállóba, vagy vissza az üzletbe! Dezső tudta, hogy nem lesz könnyű, de hogy ekkora legyen az ellenállás, erre mar nem számított. Ajaj, ebből bajosan lesz posztertelepítés. Amíg Margit mondta a magáét, lábujjhegyen próbált eliszkolni. De az asszony utánanyúlt. — Mégy ám a fészkes nyavalyába! Most meghallgatsz engem, ha már nélkülem vetted meg. Oda én egy tengert akarok, pálmafákkal, hadd érezzék a virágok télen is a nyárt, ne a te bagófüstödet. — Az is illumináció — bökte ki Dezső. Hirtelen rájött. hogy ebből még bármi lehet. Már neki is vannak igényei. Ez már tárgyalási alap. Fifti-fifti. Rájött, hogy még a cigarettája is bealudt az izgalomtól. Komótosan rágyújtott, hatalmas felhőként szétterítve a füstöt. Margit krákogott, hajtotta el a tenyerével. Dezső pedig dicsérni kezdte: — Nem is rossz gondolat szivecském! A tenger, a pálmafák.. —Na, ugye, megmondtam! Te meg azt a kimerevített lovat akarod. — Azért te is szeretted azt a lovat. Én láttam milyen hetykén ültél a nyergében. Majd megvesztem a formáidért... M argit a hajába túrt. Nem tagadta, hogy lovagolni mennyire szeretett, lenézni a ló hátáról a férfiakat. A világ is más volt onnan. Aztán, hogy zavarát leplezze, újra feszegetni kezdte a dobozt, és húzta ki a gondosan összetekercselt fényes papírhengert, mely ahogy szabadra került, szétrúgta magát. Ott állt előtte darabokban a ló. a hegyoldal hátterével. Dezső felemelte a fejrészt, és vitte, hogy odailleszti a falhoz. — Oda nem teszed! — ri- pakodott rá Margit. — Oda a tenger jön. Vidd a másik oldalra! — Hát, ott a szekrénysor! — nézett rá Dezső megille- tődve. — Annál jobb. Mintha a szekrényből jönne ki a ló, onnan a dobozból, mint akit most varázsoltak elő. Legalább lesz mivel az unokát ugratni. Gyümölcsüzlet N em hivatalos információk szerint a kormány mához egy hétre összehívott ülésén tárgyalja az almatermesztők,- kereskedők és feldolgozók közös kérvényét, mely legfontosabb gyümölcsünk értékesítéséhez idén is központi támogatást tart szükségesnek. Sok jóval eddig nem biztatta senki a leginkább érintetteket, a termesztőket, mert a közös kasszában erre nincs pénz (csak az állami cégektől elküldöttek súlyos tíz- és százmillióira, de ezt most hagyjuk, ne térjünk el a tárgytól). Az idei szezon is feszültségtől terhesen indult, s talán még a laikus is érzi': valami nincs itt rendben. A miértre nagy tekintélyű szakemberek bonyolultnak tűnő okfejtéssel válaszolnak, de a probléma valóban összetett. Nem lehet egyértelműen kimondani, hogy a termelőnek, a feldolgozónak, netán a kereskedőnek van igaza. Az valóban elgondolkodtató, hogy az éppen beérő zöldség és gyümölcs árai forintra egy szinten mozognak, s nemhogy napról napra, hanem óráról órára együtt változnak. Adott a technika, hogyan lehet ezt a jelenséget leellenőriztetni, de semmiképpen sem a pálya széli bekiabálás módszerével. Ez üzlet, amely megvétózható, ha tisztességtelen. Mint ahogy üzlet az almatermesztés is, hiszen ha valaki ültetvénybe fekteti pénzét, munkáját, idejét, azt a profit reményében teszi. Csakhogy a magyar gazdálkodók közismert szorgalma még nem elegendő a boldoguláshoz, a gyümölcsös kezelése egyre magasabb szintű tudást, felkészültséget igényel. Ha valaki nem képes kihozni azt a maximumot, amit adott feltételek mellett ki lehet és ki kell hozni, akkor a bukás előre megjósolható. Egyszerű matematika: ha egy hektár ültetvény művelése egy évben 400- 450 ezer forintba kerül, akkor 100 mázsás átlagterméssel 40-45 forintért kell eladni az almát. De ha terem 400 mázsa, már alacsonyabb ár mellett is szép nyereség képződik. Nyéki Zsolt Veszélyes környék Ferter János karikatúrája Fókapakk eszkimóknak A zt jól tudjuk, gondot okoz, ha sok az eszkimó és kevés a fóka. Az is tény, hogy az immár közhellyé lett bölcselet — jelképesen persze — hazánkban is igaz: az eszkimó-fóka ügyek mindennaposak. Legfrissebb példának hozhatnánk több jégverte beregi községben történteket, amikor is a Vöröskereszt által küldött élelmiszercsomagok szétosztása osztotta meg a közvéleményt, borzolta az emberek kedélyeit. Mint közismert, az ominózus segélycsomagokat azoknak szánták, akiknek a jégeső lakáskárokat okozott. A logika világos: az ennivalón így megspórolt pénzt a família a ház rendbe tételére fordíthatja. Igen ám. de a csomagok száma már eleve kevésnek bizonyult, hiszen — most csak egy esetet kiragadva a sok közül — az egyik településen kétszáz jégverte ház(tartás)ra mindössze hetven pakk jutott. Pontosabban jutott volna, mert állítólag olyanok is részesültek a Vöröskereszt ajándékában, akik nem igazán szorultak rá. A faluban — ahol idén extra összegű beiskolázási segélyt adtak a családoknak — azt beszélik, a polgármesteri hivatal több dolgozója is kapott földi javakat tartalmazó zsákot. A csomagok igazságos szétosztását vállalók tehát magukat (is) megajándékozták — háborognak a hoppon maradt emberek, akik aláírásgyűjtésük után levelüket azóta el is juttatták az ASZ-hoz. A hivatalban érdeklődésünkre elmondták, az adományozók határozottan)!) azt kérték tőlük, hogy a csomagokat a kárbejelentési lista alapján, az elszenvedett károk okozta sorrendben osz- szák ki. Ez így is történt, s az csak a véletlen műve, hogy a jég nem kerülte el annak idején a hivatali apparátus és a képviselő-testület némely tagjának házát sem — fogalmazott a falu jegyzője, aki megjegyezte még: az újabb csomagok hírére olyanok is súlyos károkat jelentenek be, akik valójában annak idején megúszták a természeti csapást. Félő, ismét sok lesz az eszkimó. Tanulság? No, az nincs. Csupán annyi: ha már kevés a fóka. legyen több... türelmünk — egymáshoz! Kovács Bertalan A poszter
