Kelet-Magyarország, 1997. szeptember (54. évfolyam, 203-228. szám)

1997-09-10 / 211. szám

1997. szeptember 10., sietía HATTER i—I Hull a szilva a fáról Csak az európai sziladömping előtt érő fajtákkal tudunk kereskedni Nyíregyháza, Apagy, Kis- várda (KM) — Lassan befeje­ződik a szilvaszezon, amely nem volt mentes piaci feszült­ségektől. Az elmúlt napokban már alig néhány cég — a Pon- gó Export-Import Kft. apagyi mirelitüzeme, a nyers exportőr Cont Invest Kft., vagy a minő­ségi pálinka-alapanyagot az­óta is fogadó Várda Drink Rt. — vásárolta a megye arculatát ugyancsak meghatározó ham­vaskék gyümölcsöt. A csonthéjasok termelőit a megyében is összefogó: Meggytermelők Országo: Szövetségének elnöke Mónu, Bertalan a korábbi időszal fajtapolitikájában látja a mg szilva-gondok okát: ízetlen Stanley — Ma már látszik, hiba volt, előző évtizedben Stanley fa tából annyit telepíteni. A faj; ugyan rendkívül bőtermő, á nem túl kiváló íze és békám­má miatt leginkább konzer- ipari célra való. Egy ideig z- me a skandináv országokba került, ám azok európai uns csatlakozása után ez a pc számunkra bedugult. Az id ősz is azt bizonyítja, hogja korai és a jó beltartalmi ét­keket mutató fajtákra váltoX­■Jálunk még nem terjedt el a iyümölcsritkítás, pedig ezút- al is a 26 milliméter feletti Szilvát keresték. Ettől függet­lenül 20-25 forintos felvásár­lási áron elment németországi nyers exportra. A piaci gon­dok idén is a Besztercei érésé­nek végén kezdődtek, amikor már lepuhult a gyümölcs, s más országokban megnőtt a szilvakínálat. A háború sújtot­ta délszlávok vámkedvez­ményt is kaptak a németektől. A kemény védővámok és az vánk, mire eléri a német vevő­met. O viszont az 1,0 DM-át sem tudja megadni érte, olya­nok a tovább értékesítési lehe­tőségei. így aztán nincs a szil­ván haszna senkinek, abba is hagytuk az üzletet néhány va- gonnyi mennyiség után — ad bepillantást a külkersekedelmi árkalkulációba Mónus István. A plafon 6 forint A nyers exportnak éppen a szüreti csúcsidőszakban tör­tént fokozatos bedugulásával Szilva­dömping Az elmúlt évitől több mi; 20 százalékkal kevesebb termő meggyel ellentétbe idén rengeteg szilva terms a megyében. A Meggylé melók Országos Szövet» gének adatai szerint m 1996- ban 22 1(X) tonrt szüreteltünk le, adö 1997- ben várhatóan 30 0) tonnát is meghaladja ntá a Szabolcs-Szatmár-Berr megyei szilvatermés, aii 35 százalékos növekedő­nek felel meg. lanul van igény. A legkoib- ban érő „csacsaki” fajta én versenyképes, el is ment 5(70 forintért. Az ezután érő Btz- terceivel már méretgorok voltak az iaen bő termés m.tt. utólagos piaci szabályozás gyakorlata miatt a gyü­mölccsel kereskedők ki van­nak szolgáltatva az Európai Uniónak, állapítja meg a nyír­egyházi Cont Invest Kft. ügy­vezető tulajdonosa Mónus Ist­ván (a cikkben szereplők veze­téknevének azonossága csak a véletlen műve, a szerk.). Bár jelentős ottani szilvapiaccal rendelkező német partnerrel dolgozott együtt az idén, a gyümölcs exportját rövid idő után abba kellett hagyni, mert nem érte meg. — 20 forintért vásároltunk fel Stanley szilvák Erre gön­gyöleg, hűtés, csomagolás, szállítás miatt legalább 15 fo­rint költség jött rá. Aztán a ki­szállítás Németországig újabb 20 forintot jelentett kilónként. Ott ki kellett fizetni a 13,5%- os alapvámot, s a vámkezelést, ami 15-16 forintba jött ki, majd a kilónként 0,22 német márkás kiegyenlítő adót, ez pedig 25 forintnak felel meg. Mindezt összeszámolva tehát 95-100 forintba van a mi szil­lassacskan sztlvahegyek kép­ződték, hiszen a feldolgozók­nak sem kellett a gyümölcs. Az ipari szilvát nem tudták olyan alacsony áron venni a konzervgyárak — 6 forint volt a plafon, ezért viszont már in­kább becefrézi a termelő —, hogy a belőle készülő lekvár­nak valót haszonnal adhassák el a németeknek. A legutóbbi napokig vásá­rolta viszont a minőségi szil­vát szerződött partnereitől a Pongó Export-Import Kft. apagyi mirelitüzeme. Napi 50- 60 tonnájával összesen mint­egy 1000 tonnától szabadítot­ták meg elfogadható áron a termelőket. Závodni Béla üzemvezető szerint úgy gon­dolkodtak: amennyit csak le­het, fagyasztva elraktároznak téli feldolgozásra. Ehhez — saját kapacitás híján — még több száz kilométerre lévő hű­tőházakat is igénybe vettek bérfagyasztás céljára. Amikor pedig piac is lesz az EU orszá­gokban, majd szállítank kész­árut, folyamatosan foglalkoz­tatva a dolgozóikat, miközben a saját termelőik védelmében az EU nyersárura kivetett vé- dővámait is kikerülik. A korai szilváknál még nem volt érvényben a közös piaci lefölözés, hiszen nem volt túl­kínálat, még nem értek az eu­rópai uniós országok ültetvé­nyei, szolgál a kereselet moz­gására kézenfekvő magyará­zattal a külkereskedő. Az újabb hazai telepítéseknél most ez a piaci helyzet adhat kiindulópontot a fajta megvá­lasztásához. Bács megyében két héttel még hamarabb érik a szilva mint nálunk, sokkal job­ban is járnak az értékesítése­kor, mint mi: a piac ugyanis még egy hétre, sőt olykor nap­ra is érzékenyen reagál. — Ami az EU-ba élelmi­szert szállítók számára követ­hetetlen, az Brüsszel utólagos piacszabályozása — kesereg a jelentős lefölözés miatt ham­vába holt idei német szilvaüz­leten A Cont Invest ügyveze­tője. — A kereskedők ki van­nak szolgáltatva az utólag megállapított ' EU-kvótáknak, azok esetleges túllépésének, mondják velem együtt a német cégek is, s arra biztatnak, az FM-en kertesztül mi is rekla­máljunk a közös piacnál a visszamenőleges szabályozás ellen, ami gazdaságtalanná te­het egy hosszabb ideig folyta­tott nagyobb szállítást is. Egy hajóban A gyümölcs-zöldség fronton legalábbis nem a kereskedő szabályozza a piacot, hanem éppen fordítva. A termelő, a kereskedő végül is egy hajó­ban evez. Egyformán kiszol­gáltatott. Éppen ezért nem kel­lene újra és újra összeugrani- uk, mert csak együtt dolgozva lesz lehetőségük előbbre jutni, fejezi be Mónus István. Miközben e sorokat olvas­sák a Várda Drink Rt. vásáros- naményi bor és gyümölcs szeszfőzdéje — valószínű más főzdékhez hasonlóan utolsó mohikánként — vásárolja a másra már nem igazán alkal­mas, ám a belőle készülő kis­üsti szatmári szilvapálinkának a következő napokban annál inkább kiválóra érő szilvát.--------------------­-----------------------------------------­Az aggódó A vasútállomás várótemé- nek egyik zugában figyaem fel rá. A hölgy régi ismrő- söm volt. Elrejtőzött, yil- vánvalóan nem szerette :ol- na, ha bárki is felismeri, lát­szott, hogy nem utazik, a is, hogy nem kísért senkit, de nem is vár vendéget. Mitke- reshet akkor itt — gonlol- tam —, s mivel nekem is volt időm a vonat indulásáig, ti­tokban figyelni kezdtem. Az állomás előtt lármás di­áksereg gyülekezett, a szoká­sos év eleji iskolai kirándu­lásra indultak. Az én ismerő­söm lassan az ablakhoz ara­szolt és onnan figyelte a diá­kokat. Hirtelen megvilágoso­dott, a diákok között van, akit figyel. A diáksereg ha­marosan összeállt, s nagy zajjal, csivitelve kivonultak a peronra. Lassan követte őket, s mielőtt azok felszáll­tak volna a vonatra, odasie­tett az egyikhez, s a zsebébe dugott valamit. Ezután már felfedtem magam. Zavartan magyarázta, nem volt biztos abban, elég zsebpénzt ka­Nagymamák pott-e az unokája. Azért jött ki a korai vonathoz, hogy pó­tolja azt. Nem akarta azt sem, hogy a lánya megtudja, pénzt ad, de attól is tartott, hogy az unokája osztálytár­sai is megjegyzéseket tesz­nek, netalán csúfolják is majd a nagymama kedven­cét. így most már minden '•endben, nyugtázta elégedet- 'en. \ fiatalos Jgy tolta a modern áramvo­nalas gyerekkocsit, hogy oda ellett figyelni rá. Először én s zavarban voltam, hogy ivé-e a kocsiban lévő gyerek ■ agy a nemrég még szintén gyerek lányáé. Mert nagyon jól nézett ki, fiatalos volt, ele­gánsan öltözött. Pedig ko­rábban nem mindig adott magára. Üdvözlés után ter­mészetesen megkérdeztem tőle, kié a gyerek. Ha az övé gratulálok, ha a lányáé ter­mészetesen akkor is. mert eb­ben az esetben ő a legszebb, legfiatalabb nagymama az egész megyében. Köszönte a bókokat, szerintem várta is azokat, nemcsak tőlem, má­soktól is. Hiszen azért jött ki sétálni az utcára is. A rövid szóváltás alatt előkerültek a pöttöm emberkéről készült fényképek is, amelyek vélet­lenül éppen nála voltak. Nem tartottam tovább, neki bizo­nyára mennie kellett, mert még nem látták elegen sem őt, sem az unokáját. A nélkülözhetetlen Eleinte belebetegedtünk ami­kor megtudtuk, hogy a lá­nyunk Zalaegerszegre megy férjhez. Mikor látjuk majd őket, meg a születendő uno­kánkat — aggályoskodtunk a férjemmel — mesélte a nagy­mama. Aztán belenyugod­tunk a megváltoztathatatlan- ba. Ott van a lakásuk, ott van a munkájuk, szeretik egy­mást, a fiú szülei is ott lak­nak, miért akadékoskodnánk mi itt. Mostanra azonban új helyzet állt elő. Megszületett az unoka is, már négy hóna­pos, aranyos gyermek. Ami­kor megszületett, leutaztunk hozzájuk, talán karácsony­kor ők jönnek. De addig is. Olvastam az újságban egy új tápszerről, megírtam, pró­bálják ki azt is. Szép kis ci­pellőt vettem olcsón a kicsi­nek, jó puha, meleg is, lehet, hogy egy kicsit nagy még, de majd belenő, elküldtem pos­tán. Olyan élhetetlen a lá­nyom, mint a mai fiatalok, nem is tudják, hogyan kell foglalkozni ilyen kisgyerek­kel. Adok tanácsokat is. Most hogy hidegre fordultak az es­ték, felhívtam őket, takarják be jól a gyereket. A nász­asszonyom ne szóljon bele minduntalan a gyerek neve­lésébe, ő csak egy gyereket nevelt, én meg hármótokat. Rosszul esett amit a lá­nyom legutóbb mondott. Azt mondta: Anyuka nyugodjon már meg, ne higgye, hogy mindent jobban tud, hogy nélkülözhetetlen. Kelel-Magyarország Kinullázás N yolc éven át, 1988-tól ’96. végéig tartó folyamatos, visszaesés után, az idei esztendő első felében 10,4 százalékkal nőtt az ipari termelés megyénkben. A gazdasági életben az ilyen hosszú visszaesést eleinte ne­vezhetjük hanyatlásnak, ám, mint arra az Ószövetség egyik tanulságos epizódja rámutat, a hatodik év után már hét szűk esztendőnek hívják. Mai párhuzamot keresve ta­lán a kinullázás szó a legtalálóbb. Az autó kilométerszám­lálója estében ez egy mozdulat, a gazdaságban nyolc esz­tendő. A KSH térségi igazgatósága által most nyilvánosságra hozott adatok szerint különösen az export növekedése volt figyelemre méltó, hiszen elérte a 24 százalékot; a vegyipa­ri kivitel 60, a textilipari 18, a gépipari pedig 17 százalék­kal bővült a tavalyihoz képest. A három ágazat szabolcsi üzemei ma már termékeik 60-75 százalékát külföldön érté­kesítik. Szerény mértékben ugyan, de 2,7 százalékkal nőtt a belföldi eladások mennyisége is; megközelítőleg 23 mil­liárd forint értékű megyei termék került a hazai piacra. A szakemberek szerint az iparunk talpra állásál jelző ter­melésnövekedést a régió 48 legjelentősebb üzemének pri­vatizálása eredményezte — áll az elemzésben. Huszonegy üzem teljes egészében, vagy többségi részarányban külföl­di tulajdonba került, míg huszonhét vállalat hazai befekte­tőké lett. Az első hat hónapban tovább nőtt a külföldi tőke beáramlása a térségbe, 73 millió forint értékű befektetés történt. Az összeg megközelítette a tavalyi egész éves be­ruházást, amelynek értéke 84 millió forint volt. A kettő együtt nem éri el a kétmillió márkát, dollárban számolva pedig hat számjegyen belül marad. Az eltelt nyolc év inflációban is nyomasztó volt, ezért aztán érde­mes nemesebb valutákban is szemügyre venni az adatokat. Egy biztató adattal érdemes kiegészíteni a fentieket. Im­már megelőztünk egy megyét hátulról a munkanélküliség­ben. Ami pedig csak sejthető: a statisztika manapság talán nem szépít, hanem éppen ellenkezőleg. Esik Sándor A vásár haszna E xpo Szatmárban. Expo Szatmárban? Kétkedés és bizakodás, remény és hitetlenkedés egyaránt jelle­mezte az elmúlt évben a mátészalkai emberek gon­dolkodását, amikor kiderült, kiállítást és vásárt rendeznek Szatmár fővárosában. A hitetlenkedők úgy gondolták, túl kicsi ez a térség ahhoz, hogy sikeres legyen egy ilyen vál­lalkozás. Az első Szatmár Expón alig harminc vállalat és cég je­lent meg, elsősorban szakmai kiállítás jelleggel, ám ha­gyományteremtési céllal. Az idén valóban folytátódott ez a hagyomány. A valamikori kétkedőket is meggyőzhette, hogy két és félszer annyi kiállító jött el a rendezvényre, mint az előző évben. Nemzetközivé is bővült az expo, hi­szen külföldi érdekeltségű cégek is kiállítottak. A vásári jelleget is erősítették azzal, hogy a szakmai rész mellett kereskedők'is elhozhatták portékáikat. Mátészalka testvér- városai is képviseltették magukat. Szicíliából, Romániá­ból, Ukrajnából érkeztek a delegációk. A főleg kulturális kapcsolatokra épülő testvérvárosi kapcsolatok ezzel talán elindultak a gazdasági kapcsolatok irányába. Eljöttek a mátészalkai jelentős cégek is. Négy napon át több, mint húszezer ember fordult meg a rendezvényen. A négy nap alatt szerződéskötések születtek, s a kiállítás és vásár pénz­ügyi haszna is mérhető a cégek számára. Ám talán még ennél is fontosabb, amit az egyik máté­szalkai vállalat vezetője elmondott, hogy négy napon ke­resztül beszélgetett az emberekkel, más cégek képviselői­vel, rég nem ^látott barátokkal, ismerősökkel. Nem is gon­dolta volna, milyen jóleső érzés ennyi ismerős arcot látni maga körül. Vannak értékek, amelyek nem pénzben mér­hetők, mégis fontosak egy ember, vagy éppen egy vállalat számára. A második Szatmár Expo Nemzetközi Kiállítás és Vásár zárásakor kiderült, a rendezvény elérte a célját és bebizonyosodott, a szervezők alapos munkájával a részt­vevők összefogásával egy kistérség is képes értékeit szín­vonalas módon bemutatni. Szondi Erika Amikor még felvásárolták Harasztosi Pál felvétele Kommentár Szöveg nélkül Ferter János rajza

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents