Kelet-Magyarország, 1997. augusztus (54. évfolyam, 178-202. szám)
1997-08-06 / 182. szám
1997. augusztus 6., szerda HATTER Védjeggyel szerzett bizalom Az idei Nyírségi Ősznek ismét egyik főszereplője lesz az alma Nyéki Zsolt Nyíregyháza, Újfehértó (KM) — Hamarosan soha nem látott magasságokba repül legfontosabb gyümölcsünk, az alma, és ez nem vicc! Októberben ugyanis a MALÉV járatain (amolyan rászoktató ajándékként) minden utas kap egy mosolygó gyümölcsöt és hozzá pár soros ismertetőt. Ez azonban csak egy része annak az őszre tervezett reklámhadjáratnak, mely az alma elvesztett becsületét szeretné visszaszerezni. Persze ez elsősorban nem reklám kérdése, sokszereplős, kemény munka végeredményét, stílszerűen gyümölcsét lehet csak felkínálni a vásárlónak nyugodt lelkiismerettel. Éppen ezért már évek óta tart az a program, amely a fejlett országok mintájára az integrált termesztés-technológia meghonosítását célozta meg a szükséges tájkísérletekkel és gyakorlati elterjesztéssel egyetemben. Termék, mint fogalom Az adaptációs törekvés most ért el abba a szakaszába, amikor már védjeggyel ellátott gyümölcs kerülhet a piacra, jelezve első pillantásra: ez a termék nemcsak szép és finom, hanem garantáltan egészséges, mentes mindenféle mérgező anyagtól, szermaradványtól. Ez már rangot jelent, ismerik el az Alma Terméktanács programjához csatlakozó intézmények és szervezetek képviselői. Együttműködésük- kei vezethető be a Garantáltan Egészséges Alma (GEA) programja. — Az integrált gyümölcs- termesztés bevezetésének hazai előkészítése több mint húsz évre tekint vissza, s a technológiafejlesztés valamint a gyakorlati alkalmazás eredményei alapján elérkezettnek látjuk az időt a kereskedelmi bevezetésre is — foglalja össze tömören az eddigi munkát Inántsy Ferenc, az Újfe- hértói Gyümölcstermesztési Itt a külföldi drága zöldalma, amit hazánkban is lehetne termelni... Balázs Attila felvétele Kutató, Fejlesztő Kft. igazgatója, az Alma Terméktanács ügyvezető titkára. Valóban nehéz röviden vázolni, mi is történt az elmúlt húsz év alatt, de a lényeg: a külföldön bevált fajták, technológiák, a növényvédelem módja és időpontja csak ajánlás mindaddig, amíg azt hazai kísérletekkel nem igazítjuk a számunkra megfelelő eljárássá. Profilját, hagyományait tekintve szinte természetes, hogy a legnagyobb almatermesztő körzetünk központjában működő kutató állomás lett ennek éllovasa. Itt egy 15 hektáros kísérleti táblában már évek óta az integrált termesztésnek megfelelő technológiát alkalmaznak, s az eredményekről rendszeres bemutatók, szakmai tanácskozások, kiadványok révén tájékoztatják a termesztőket, a szakmai közönséget. Miniszteri Nagydíj — Az integrált gyümölcstermesztési rendszer előnyöket és kötelezettségeket jelent gazdálkodók számára, nekik kell eldönteni: vállalják-e az ellenőrzött termesztés feltételeit vagy sem — kínál egyelőre mérlegelési lehetőséget Sallai Pál, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Növény- egészségügyi és Talajvédelmi Állomás igazgatója. De ha jól belegondolunk, nem igazán lesz más választása a magyar alma- illetve gyümölcstermesztőknek, hiszen a termék védjegye előbb-utóbb piaci követelmény lesz. Azt azonban látni kell: a termesztés ellenőrzésével senki sem akarja korlátozni a termesztő szuverén jogait, csupán közös érdekeket képviselve előnyt igyekszik kovácsolni a magasabb humán egészségügyi kritériumok betartatásával. A külföldi szakemberek már eddig is nagyra értékelték a hazánkban megkezdett munka következetes szigorát, s biztatást adott a tavalyi, jubileumi OMÉK alkalmával átvett Minisztériumi Nagydíj is. Szedése idején a szó szoros értelmében színpadra kerül az alma. Októberben megyénk számos üzletember-találkozó, szakmai tanácskozás, gazdasági fórum és show-elemekkel is tarkított rendezvény helyszíne lesz. Bár a reklámhadjárat az egész országra kiterjed majd, a központi helyszín megyénk illetve a megyeszékhely lesz. Az ok érthető: itt koncentrálódik a hazai almatermesztés, itt terem az összes termés több mint fele, és sajnos, itt is okozza a legtöbb problémát az alma. Az időpontot mindenképpen a betakarításhoz kellett igazítani, s ez szerencsésen találkozott a Nyírségi Ősz programjaival. A szervezésben segítséget nyújt a PRIMOM Vállalkozásélénkítő Alapítvány, de Nyíregyháza Megyei Jogú Város Önkormányzatának Kulturális Bizottsága is jelezte: nincs akadálya annak, hogy az I. Nyírségi Almanapok a Nyírségi Ősz programajánlatai között szerepeljen. Száz forint Ez már csak azért is természetes, mert nem is olyan régen e sajátos hangulatú megyei esemény elképzelhetetlen volt alma nélkül. Az októberre tervezett Almanapok része a már említett MALÉV-akció, de Nyíregyházán is megfordul számos hazai és külföldi szakember, almatermesztésben és -forgalmazásban érintett cég vezetője. De nemcsak nekik, a hazai fogyasztóknak is be kell bizonyítani: mi is tudunk olyan almát termeszteni, amelynek darabjáért akár száz forintot is megad a vásárló. Bállá László tárcája j-Tis történet szqbrászi lő múltamból. Ezért a X jk. munkámért kaptam a legmagasabb díjazást. Annyira, hogy azóta is büszke vagyok rá. Nem a szoborra: maga a portré meglehetősen halvány, térproblémákhoz bátortalanul nyúló kezdőkori produkció. Csak a honorálására. Alig pár hete kaptam meg a diplomámat. Ez volt az első munkám, amellyel sikerült bekerülnöm igazi, nagy nemintézeti kiállításra. Óriási felelősség kezdő ember számára egy ilyen tárlatra készülni. No és ha portréista, hát kit mintáz meg, hogy munkája a legeslegőszintébb és érzelmileg teljesen sodró hatású legyen? Persze, csak őt. És mindjárt két légy egy csapásra: kiállítani való darab és komoly, értékes ajándék a Legjobbnak, Legszebbnek, Legmélyebb érzőnek... Mert csak természetes, hogy még agyagban, az első elismerő Szép lesz után odaígértem neki. És ez lett azután az oka, hogy olyan fölszabadultan önfeledten lehettem a kiállítás napjaiban. Pedig híre ment: nagy vásárlások lesznek. 1946! Súlyos megélhetési gondok. Gyakran megesik, hogy mi, ungvári művészek, korgó gyomorral festjük- mintázzuk az örökkévalóságnak szánt műveinket. Gyötörjük a kárpátaljai művészszervezet elnökét, Erdélyi Bélát: találjon már ki valamit, hisz a kutya sem vásárol képet- szobrot. Erdélyi pedig a magas főnökséget kapacitálja. Odafent a vállukat vonogat- ják, igyekeznek lerázni, de ő konok ember. Felhány tor gátja, hogy annak idején az új hatalom eget-földet ígért, hát most tessék: ha magánembereknek nincs pénzük, vásároljon az állam. Végül az illetékeseknek jó ötletük támad. Az egész gondot áthárítják a gyárakra. Rendelkezés születik: idén képvásárlásra kell költeni a kulturális alap pénzét. Az igazgatók persze pattognak: ennek az összegnek ezer más helye modell honorálta magas hőfokú érzelmekkel, s ezért mondtam az elején, hogy még soha ennél nagyobb díjazást nem kaptam. Bátortalan, viszonzatlan szerelem volt ez részemről, és model- lem elköltözése rövidesen pontot is tett a végére. Szóval nagy jutalmam nem tőle származott. A munkámért kapott magas honorárium maga az a nagyon jó érzés volt, ez a hangsúlyozott, büszke függetlenség, ez a napi dolgokon való felülállás. És ennek az ünnepien jó érzsnek nem csökkentette az ízét, hogy egyebekben nem volt egy rendes ingem sem (és melyik magamfajtának volt akkor?). Naponta kétszer-három- szor is elmentem a tárlatra, megnézni, miképp hivalkodik ott a művem mellett egy büszke kis táblácska: „Nem eladó". j-i gyszer még egy felki- áltójelet is odatettem JLJ a végére riasztásul. Bár, ami ezt illeti, a vásárlók nem nagyon tülekedtek a kiállításnak ebben a sarkában. Energiadilemma E gy Red Bull, egy kis bélyeg vagy éppen tabletta, fények villódzása és maximális hangerő. Az a csoda, ha ennyi minden „elfogyasztása” után valaki még normális marad. Mindez azért jutott eszembe, mert hallom, még az idén, de legkésőbb a jövő év elején lejár az energiaitalokra kiadott importengedély, s az illetékes szakhatóság egy, a korábbinál szigorúbb szabály szerint adhatja ki vagy újíthatja meg ezeket az engedélyeket. Mint tudjuk, ezeknek az italoknak a legfőbb fogyasztói a fiatalok, s a fogyasztás helyszínei többnyire a diszkók. Nemrég egy, a fiatalkorú bűnözéssel foglalkozó rendőr épp lapunk hasábjain nyilatkozta: az éjszakai szórakozóhelyek vendégei főképp 14-18 éves fiatalok, mondhatni gyerekek, akiknek a fent nevezett ital az egyik legnagyobb kedvence, s éjszakánként nem egyet, de sokat is elfogyasztanak belőle. Igaz, még esznek, isznak hozzá ezt azt, növelendő az amúgy sem csekély serkentő hatást, s alaposan rongálva ezzel szervezetüket. Merthogy a szakemberek szerint ezen termékek némelyike a megengedett határértéknél jóval nagyobb mennyiségben tartalmaz serkentő anyagokat, olyasmiket, amelyek nemhogy egy gyermeknek, de egy felnőttnek sem mindig válnak a javára. Egy doboz energiaital koffeintartalma egy csésze kávééval azonos, miközben a gyerekek úgy isszák, mintha ártalmatlan üdítőital lenne. Az eneregitalok gyártói többnyire külföldi cégek, övék tehát a forgalmazásukból származó nem kevés haszon is. A gyermekek azonban a mieink, jogos az aggódás, a fokozott figyelem. Baj csak az, hogy a szülőt sem mindig érdekli, csemetéje hol, és főképp miből merít energiát. Pedig a gyermekkorban, fiatalon szerzett károsodások nyoma egy életen át megmarad, s nincs, aki megmondaná, az önmagunk, gyermekeink ellen elkövetett bűnökért már holnap, vagy csak holnapután bűnhődünk-e igazán... Kovács Éva Hőguta Ferter János rajza Látszatfizetség K i-ki vérmérséklete szerint reagált a minap azokra a mondatokra, amelyek az Agrárszövetség egyik vezető képviselőjének, illetve a gazdák tiltakozó mozgalmának vezetőjeként megismert METESZ elnökének szájából hangzottak el a televízió Nap-kelte műsorában arról: jogos volt-e a kétezer forintos díj szedése az őstermelői igazolványt kiváltóktól. Kosa és a rendelet szerint természetesen nem, az Agrárszövetség szószója szerint igen, mert hisz ez nem az igazolvány kiadásának díja, hanem regisztrációs költség volt. Nemigen végzett közvélemény-kutatást senki, vajon kinek a szavait hitték többen, de nem hiszem, hogy nagy kockázat lenne kimondani: egészen biztosan a MÉTESZ elnöke volt meggyőzőbb, az ő érvei „ültek” jobban, neki volt zsebbe vágó érve az is, hogy nem lett volna szabad pénzt kérni a termelőktől. Elég felemlegetni érvként azt az időszakot, amikor kötelezővé tették a kamarai tagságot, s úgy vetették ki a tagsági díjakat, hogy erről a tagság mit sem tudott. Az „önkéntes” alapon történt szervezés által kiváltott hullámok még el sem csitultak, s lám újból felbukkant az „önkéntes” belépés, hisz a regisztrációs díj szedése csak ennek fejében történhetett. A belépők fejében pedig visszacseng az előzetes ígéret az ingyenes igazolványokról. Csoda-e, ha kételkedve fogadják az emberek a híreket? Isten őrizz összekeverni ezt a „kis” ügyet a nagypolitikával, de sajnos ott sem igazán más a helyzet. Dicsekszik a kormány az OECD országjelentésével, holott mindösszesen három ügyben kedvezők a mutatók ránk nézve, a többiben úgy húznak el előttünk a csehek és a lengyelek, hogy a rendszámukat is alig látjuk. Igaz, jól hangzik az az érv, hogy könnyű mondjuk a lengyeleknek a nemzeti jövedelem emelkedésében fölénk nőni, mikor ők mélyebbről indultak, a csehek pedig sehol sincsenek hozzánk képest az átalakulásban, a privatizációban, ők majd később fizetik meg ennek árát. Nehogy mi a jobblét látszatának összeomlásával fizessünk. Balogh József I Nézőpont —----------:---------------------------------------1 Kommentár volna. De a parancs, az parancs. Nem marad más hátra: el kell menniük a tárlat megnyitására, s már ott lekötni a kiszemelt műtárgyat. Néhány nappal előtte Erdélyi össze is hívott bennünket, hogy megállapodjunk az árakról, amelyeket majd egy kis diszkrét cédulán tüntetünk fel a mű alatt. De az el nökünk önmérsékletre intet, bennünket, nehogy maga: igényünkkel a reménybeli ve vöt elriasszuk. Hanem velem nem kellet alkudnia. „Nem eladó”! — kiáltottam föl a kérdésért büszkén, s olyan hangon mintha máris ott állna t szobrom mellett két marko: ember, hogy egyenesen a: Ermitázsba vigye. így aztát a kiállításon én nem lestem hogy a vásárlók abban a: irányban indulnak-e, észre veszik-e a szobromat, nen sokallják-e az árát. Az olvasó téved, hogyht azt hiszi: most majd az lesz t csattanó, hogy művemet \
