Kelet-Magyarország, 1997. augusztus (54. évfolyam, 178-202. szám)
1997-08-05 / 181. szám
1997. augusztus 5., kedd HÁTTÉR Kelet-Magyarország 3 Új név a régi cégtáblán Megmaradt az építőipari tevékenység, de egy másik iparágat is megteremtenek Kisvárdán Indul a nagy nyomású ivóvízhálózati csőtisztítás Záhonyban, a MÁV területén A szerző felvétele Vincze Péter Kisvárda — Az Építő- és Szerelőipari Szövetkezet 1951-ben alakult Kisvárdán, több akkor a községben dolgozó kőművesmester összefogásával. Az alapító Szoko- lai István és társai, Gorzó István, Kecsmár József és mások egy jól működő építőipari tevékenységet végző szövetkezetei hoztak létre. Munkájukkal Kisvárdán kívül Nyíregyházán, Záhonyban, az 1970-es árvizet követően Fehérgyarmaton és környékén, de a megye s megyén kívüli munkájukkal is öregbítették Kisvárda, de nem utolsósorban a szövetkezet jó hírnevét. Kisvárdán olyan munkálatokat végeztek, mint a Gyár úti lakótelep épületei, a Domb köz, A Váci Mihály utca házai, vagy a Flórián téren lévő „olajos ház” épületegyüttese, de lehetne még tovább sorolni az épületeket. Folyamatos munka A jól működő szövetkezetnek ekkor 250 dolgozója volt. így is volt ez 1992-ig, amikor a PI- LU almasziromüzemének építése következtében a padlóra került a szövetkezet. Pénzük még ma is bánja! Ezt követően négy éven keresztül hitel nélkül gazdálkodtak, de ez idő alatt is végezték becsülettel munkájukat. A zsurki vodkagyár, a különböző munkák Vásárosnaményban, az Interspannál, a záhonyi kamionterminál, de folyamatosan dolgoztak, dolgoznak ma is a TUNGSRAM-ban, Kisvárdán. A dunaharaszti központtal működő Direkt-Line Kft. 1996. november 26-án 100 százalékban megvette a szövetkezet üzletrészeit. így a szövetkezet 45 év elteltével a 46. évét új alappal kezdte: DI- REKT-LINE Kft. Építő és Szerelőipar névvel. — Cégünk — kezdte a beszélgetést a régi elnök, Kelemen János, aki az új cég igazgatója — új alaptevékenységgel, új tulajdonosi háttérrel indult január elsejétől. A 103 dolgozót új munkaszerződéssel tovább foglalkoztatjuk. Megmaradt az építőipari tevékenységünk, de bővülő feltételekkel egy új iparágat kívánunk megteremteni. Ez pedig a rozsdamentes anyagokból készült bútorok gyártása, amely kvalifikált munkaerőt is igényel. Az átképzéseket a dunaharaszti központban végeztük eddig, de a feltételek megteremtésével itt folytatjuk tovább Kisvárdán. Igazgatóságunk telephelyén, a vásártéren pedig megindult a folyamatos munkához szükséges feltételek kialakítása. Az átképzéseket és a termeléshez szükséges dolgokat szeretnénk év végére megvalósítani. A továbbiakban Kelemen János igazgató elmondta: a régi, de új vásártéri telephelyen a telep teljes rekonstrukciója mellett egy 30 milliós gépi beruházás valósul meg. Ezzel a beruházással teremtik meg a rozsdamentes anyagok megmunkálásához szükséges feltételeket. Teljes kapacitással Folyamatosan érkeznek a gépi berendezések, a plazmavágó, a különböző csiszoló- és hegesztőfelszerelések, melyekkel a korszerű igényeknek maximálisan megfelelő irodai bútorok széles választéka készül majd Kisvárdán. Ezekkel a berendezésekkel pedig megteremtik a modem bútor és egyedi igényű belső berendezések gyártásának feltételeit, így a 14 fős asztalos létszám is teljes kapacitással, gépeinek korszerűsítésével kapcsolódik be a teremlésbe. — Ez azt jelenti — folytatja Kelemen János —, hogy mostantól kezdve az év végéig 30-35 szakmunkást, elsősorban gyakorlott lakatosokat és hegesztőket veszünk fel, akik a megfelelő és sikeres átképzések után megfelelnek a minőségi követelményeknek. Ezzel év végére 150-re emeljük a dolgozói létszámunkat. A gépi beruházás mellett a telephelyünk teljes rekonstrukciójára is sor kerül. Megteremtjük a mai kor igényének megfelelő szociális körülményeket s biztosítjuk a minőségi munkavégzéshez szükséges maximális körülményeket. így összességében ez évben 75-80 millió forintot fordítunk a rekonstrukciókra és a gépi berendezések beszerzésére. — Az új iparág megteremtése mellett megmaradt a fél évszázados múlttal rendelkező építőipari tevékenységünk is. Jelenleg Pátrohán, a régi szila- si termelőszövetkezeti telep teljes átalakításán dolgozunk a PROFORG RT. megrendelésére. De több, úgymond apróbb építőipari munkákat is végzünk. Mi végezzük a térségünkben még nem nagyon ismert ivóvízhálózatok mechanikus csőtisztítását is. Ezzel a módszerrel végeztük már el Vásárosnaményban az Inter- spannál az ivó- és a tűzivíz-há- lózat tisztítását. Ennek lényege, hogy a csőfalakra lerakódott szennyeződéseket, amit fertőtlenítésekkel nem lehet feloldani, mechanikus eszközökkel, útfelbontás nélkül tudjuk eltávolítani. Ennek következtében újra a teljes kereszt- metszetben folyik a víz a hálózatban. így végeztük el a közelmúltban Záhony MÁV területén a mintegy 14 kilométer hosszúságú vízhálózat tisztítását is. Hosszú távon Új iparágak, szolgáltatási formák feltételei teremtődtek meg Kisvárdán, amelyek jövője az előzetes piackutatási igények szerint hosszú távra biztosítja a foglalkoztatását az itt dolgozóknak. Mésopont Lélektanárok deskevés, alig öt tucat iskolapszichológus dolgo- 1—4 zik jelenleg hazánkban. Ez feltűnően alacsony J __t szám. Sokkal több olyan specialistára, lélektani szakemberre lenne szükség, aki nem csak az úgynevezett iskolai ártalmakat, hanem az egyre gyakoribb családi és személyes pszichés problémákat is hozzáértő módon tudja gyógyítani. Mind több, olyan gyerek van, aki különben egészséges, de valami miatt mégis más. Beilleszkedési zavarokkal küzd, így a többiekre nézve akár kifejezetten káros magatartást vesz fel, rossz a koncentrálókészsége, ezért zavarja társait is, szorongó, agresszív, visszahúzódó. Ideális lehetne, ha a gyereket nem kellene nevelési tanácsadóba, ideggondozóba küldeni, hanem a házi pszichológus venné kezelésbe a saját megszokott környezetében. A serdülő korosztály ma mentálisan a legveszélyeztetettebb. Naponta találja magát szembe — és nem csak az életkori sajátosságaiból adódóan — az élet új és új kérdéseivel, amire még mi sem tudunk magabiztossággal válaszolni. Ahogy van iskolai fogorvos és védőnő, ugyanúgy nagy szükség lenne sulipszichológusokra, akik meghatározott napokon rendelnének az intézményekben. Egyhez tartozhatna több iskola is. Még az is lehet, s milyen hasznos lenne, hogyha a tanárok, a szülők is igénybe vehetnék a szolgáltatást saját gondjaik miatt. A hiányolt szakma képviselői betölthetnék a magyar-magyar tolmács szerepét. A tanítási folyamatban is részt vehetnének, hiszen már látható, hogy az oktatási rendszer rendkívül rosszul, gyakorta pedig pazarló módon gazdálkodik a gyerekek energiájával és adottságaival, tehetségével. Pedig állítólag nem a porosz, hanem az emberközpontú iskola az ideálunk. És ha ez valóban így van, akkor a megvalósítást el kellene végre kezdeni. Mondjuk mindjárt a príma iskolapszichológusok képzésénél, akik miután jól megfizetik őket, hozzá is láthatnának a diagnózisok felállításához, hogy a terápiát mihamarabb elkezdhessék. Mert a késlekedésnek nagy társadalmi ára van. Szőke Judit — Itt a parton mindig úgy megváltozik az uram tekintete... Ferter János karikatúrája ' < '■ < $v' V < vfáu1Kommentár Forog az idegen N yíregyháza belvárosában naponként előfordul, hogy idegenekkel, külföldről érkezettekkel találkozunk. Könnyű megismerni őket, hiszen talán egy kicsit hangosabbak, a kezükben szétterítve a térkép, vagy éppen a magasba kémlelnek. Nem úgy, mint mi, akik még sohasem néztük meg egy-két épületnek a homlokzatát. Azzal is gyakran találkozni, hogy oroszul hallózgat valaki a mobiltelefonon. Pakolják a hűtőszekrényeket a gépkocsi tetejére, pénzt váltanak. Vasárnap a házunk előtti játszótérről orosz kiáltásokat hozott felém a szél. Egy népes család „foglalkoztatta” a gyerekeket. Hirtelen dagadni kezdett bennem a nemzeti indulat. Hát, már mindenütt? Aztán gyorsan lehűtöttem magamat, mert eszembe jutott, hogy nem is olyan régen végiggyötrődtük az utat pár százezren Bécsig meg vissza. Látni akartunk valami mást, fejlettebbet, igényesebbet. Látni banánt és narancsot nyáron is. Berakni a kamrába az energiafaló Gorenje fagyasztóládát, birtokolni a primitív Hi-Fi készüléket, a videóomagnót, a pornókazettákat. Tagadhatja-e valaki, hogy ezek az utak benne vannak mai életünkben, mai szemléletünkben? S vajon elfelejtettük, hogy végigszemeteltük hazáig az utat, kidobáltuk a csomagolópapírt meg a konzerveket. A magyaroktól ments meg uram minket — könyörögtek a bécsiek, de azért beruháztak, hogy felfogják a rohamot. Mert volt üzlet ebben is. Kinek nem esett jól, ha látta a kirakatban: Itt magyarul is beszélnek? Mintha otthon lettünk volna. Ehhez képest nem is szemetes az út Záhonyig, s bizony egyetlen üzlet kirakatában sem láttam a táblácskát: itt oroszul is beszélnek. Sőt! Alig van ma a megyében olyan iskola, ahol oroszul lehet tanulni. Pedig hol, ha nem itt, kellene szorgalmazni, belátni, mekkora haszna lehetne abból ennek a térségnek, hogy anyanyelvén tudja fogadni a vendéget. Azt éreztetni vele, hogy szükség van a pénzére, s azért mindent megkap, amit csak lehetséges. ' Nagy István Attila
