Kelet-Magyarország, 1997. augusztus (54. évfolyam, 178-202. szám)

1997-08-30 / 202. szám

1997. augusztus 30., szombat HÁTTÉR Az allergia országa A parlagfű a hanyagság miatt terjed mindenfelé • Sok a fiatal beteg Kovács Éva Nyíregyháza (KM) — Ha megengedhetnénk a téma kapcsán a cinizmust, joggal mondhatnánk: Nincs okunk a panaszra, az enyhe allergi­ától a súlyos asztmáig terje­dő gondokat okozó parlagfű terén az országos ranglistán ha nem is az élmezőnyben, de annak vége felé, a negye­dik-ötödik helyen áll Sza- bolcs-Szatmár-Bereg. Az or­szág legfertőzöttebb része Somogy, Zala és Pest után sajnos rögtön mi követke­zünk. i A megyében is létezik már hi­vatalos besorolás, melynek élén Levelek, Baktalórántháza és Ófehértó környéke áll, a legelhanyagoltabbnak viszont minden pozitív jel és törekvés ellenére Nyíregyháza tűnik. Népbetegség Mindezeket Szőke Lajos gyombiológustól, a Megyei Növényegészségügyi és Talaj- védelmi Állomás igazgatóhe­lyettesétől tudjuk, aki nemrég egy fórumon elmondta: a par­lagfű mára népbetegséget okoz, ellene fellépni halaszt­hatatlanul sürgős feladat. A sok baj kiváltójának tar­tott parlagfűről Európában 1863-ban írtak először, Ma­gyarországon 1922-ben So­mogy megyében jelent meg el­sőként, a mi vidékünkre 1960 köriltra tudósok szerint felte­hetően szennyezett vetőmag­gal került. Az általa okozott kár ma már szinte felbecsülhe­tetlen. Az allergiás megbetegedés leggyakoribb formája a széna­nátha, de súlyosabb esetekben asztmát is okozhat a gyom. Gyógyítása igen nehéz, mert az orvosok csak azokat a tüne­teket tudják enyhíteni, ame­lyeket a parlagfű okoz, meg­szüntetni a kórt ma még szinte lehetetlen. A feltevések szerint hazánk lakosságának immár tizenöt százaléka szenved a parlagfű miatt. Alig pár év is elég volt ah­hoz, hogy a néhol található bajból általános, országos probléma legyen. Szabolcs- Szatmár-Beregben is mind több önkormányzat ismeri fel, hogy a parlagfű által okozott károk felbecsülhetetlenek, ter­jedésének megakadályozása egyre fontosabb. Asztma előtt Nyírbátorban például már két éve él az a helyi rendelet, mely a parlagfű irtására kötelezi a városlakókat, s magát az ön- kormányzatot is. A mulasztók ellen eljárást ígér a testület, az eredmény mégis csekély. Sem itt, sem másutt nem a rendele­tek megalkotói tehetnek arról, hogy a szép elképzelések meg­valósításába gyakran hiba csú­szik. Ma igen sok a megyében az elhanyagolt földterület, a gazdátlan telek, melyen ha­szonnövény helyett a parlag­füvek hozzák a bő termést. Dr. Szőke Lajos tapasztalatai sze­rint Nyíregyházán például igen szép munkát végez a vá­rosi önkormányzat, irtja a te­rületéhez tartozó részeken az ártalmas gyomnövényeket, de ugyanezt a császárszállási tó környékéről, a sok kis egyéni parcella vidékéről már nem le­het elmondani. Mindez új je­lenség, régen éppen fordítva volt: a magántelkeket rendben tartották a gazdák, ma azon­ban sok helyütt gazdák sincse­nek, s ha vannak is, számukra nem kötelező a művelés. Ugyanez mondható egyes ipa­ri övezetekről, kiürült, gazdát­lan gyárak, üzemek környéké­ről is. — Rendkívüli az a forga­lom. amelyet az asztmaambu­lancián, illetve a kórház fül- orr-gégészeti osztályán ezek­ben a napokban, hetekben ta­pasztalunk — mondja Kali- nyuk Zita főorvos, a Sóstói úti kórház I-es pulmonológiai osztályának csoportvezetője. — Naponta hatvan-hetven be­teg jelenik meg csak a mi járóbeteg-szakrendelésünkön azért, hogy allergiájára gyógy­írt találjon. A főorvos tapasz­talatai szerint ma már mind fi­atalabb korban kezdődik e be­Harasztosi Pál felvétele tegség, s minél fiatalabb vala­ki, annál súlyosabbak a tünetei is. Igaz, a közhiedelem szerint a szénanátha, allergia nem ha­lálos, csak rendkívül kellemet­len, s mindenképpen gyógy- szerezést igényel. Ä súlyosabb esetek, szövődmények már komolyabb veszélyt sejtetnek, az ilyen páciensek kerülnek a kórházi osztályokra, ahol úgy­nevezett éjszakai légzésfunk­ciós bemérésekkel igyekeznek tisztázni a betegség fokát, meghatározni a szükséges gyógymódokat. Szigorral A parlagfű irtásának szerve­zetté tétele és elrendelése ha­laszthatatlan feladat. Igaz, ma is törvény írja elő, hogy mind­ez kiknek a kötelessége, kik viselik a mulasztás miatti fele­lősséget. Csakhogy a törvény önmagában kevés. Érvényt kellene végre szerezni neki. ha lehet szép szóval, de ha kell, akár szigorral is. Mindnyájunk egészségéről, gyermekeinkről van szó... Y y ^köznapion egysze- I l rü volt a járásuk. Az 1. JL egymásmelletiség evidenciája. (Vagy, mert itt mégy mellettem, de ha nem itt lépkednél, akkor sem tör­ne össze a világ.) Nem sietés, se nem szándékolt andalgás: a gépies előrehaladás dina­mizmusa vitte őket. Fél luxira járt; a legalkalmasabb idő a vacsorafőzésre. Pár emelet magasság, lép­csősor, lihegésmentes ka­paszkodás. Az ajtó előtt meg­torpantak. A becsöngetés-el- szántság vibrációja. Ujj a gombra, nyomó mozdulat, berregés. Neszek hiánya. A kihagyott szívverés üressége. Ott. a farostlemez-gát mö­gött. — Te, vajon meghallotta? — kérdezte a férfi. — Ugyan, persze, miért ne hallotta volna... — repliká- zolt a nő. — Figyelj, semmi zaj! Mért nem csoszog már ide? —Jön, ne izgulj, jön! Kattant a retesz, fordult a kulcs. — Ritka vendég... — kezd­te a jól ismert köszöntésfélé­vel az öreg, ezzel indított, hogy aztán rögvest elnémul­jon. Mosolya hamuvá lett, szemvillanásnyi sem kellett hozzá. — Azt hittem, nem jöttök — jegyezte meg mintegy mente­getőzésként. mibe. Azóta sem tudnak mit kezdeni a hiányával. — Iszol egy kis sört? — kedveskedett nagyapó. Sza­vában ott bujkált a kívánság: kérj, mert akkor én is hör- pinthetek egy pohárkával. De a vendégnek most nem volt kedve hozzá: sem a bor­Csöndek találkozása — Megfőtt a tea. Kértek? — Dehogyis tea! Napok óta nem ettél normális ételt! Csinálok gyorsan krumplis- tésztát. Az hamar megvan — sorjázta a hirtelenjében házi­asszonnyá avanzsált lány­gyermek. Lerakta a szatyrait, átöltö­zött. Otthonkát kapott magá­ra, a mamáét, aki néhány hó­napja még ott tüsténkedett a villanytűzhely körül. Igaz, úgy január derekán egyre nehezebben mentek a sütés­főzés. a mosogatás, a takarí­tás rutinjai, de hajtotta ma­gát, mígnem egy délelőtt örök álomba zuhant. Szinte észrevétlenül tűnt át a sem­sodihoz, sem a beszélgetés­hez. Csak nézte a lábassal, fakanállal ügyködő nőt. ahogy háttal a fénynek bele- hajlik a sülő hagyma, szalon­na illatfelhőjébe. Régmúlt, kedves estebédek emléke lobbant bele. Még né­hány éve is, amikor a remé­nyek vitték fölfelé lépteit a panelmagasba. A bizakodá­sé: lesz béke, lesz befogadó szeretet, és talán megszűnik az örök kapkodás, a bizony­talanság szülte feszültségek testet-lelket sorvasztó pánik- érzete. Nem lett. Miért? Ki tud­ja? A kapcsolattartás folya­matosságának szakadékos szünetei szétszabdlaták az örömöt. Hónapok, majdnem évek teltek el, hogy nem ta­lálkoztak. És akkor, azon a délelőt- tön, amikor a nő első ijedel­mében berohant hozzá a ha­lálhírrel, szóval akkor sem állt helyre semmi. Csak az együttérzés automatizmusa kattogott, a rám számíthatsz sztereotípiái lebegtek súlyta­lanul. Ennyi maradt. Aztán, aztán a temetésre sem tudott elmenni. Nem ért rá. — Mindjárt kész vagyok! Maradsz? — kérdezte az étellel szorgoskodó. — Nem, nem vagyok éhes. meg különben is: sietnem kell. C sönd maradt utána, ahogy kifordult a köz­ben megtérített asztal szögletéből. Hangtalanság, üresség, betöltetlen horpa­dások, melyek immár így rögzülnek, mivelhogy nincs felmentés, nincs magyarázat. Csupán „esetleg találkozá­sok" a kölcsönös kiúttalan­ság labirintusában. Árulkodó ár K i a felelős az áremelésekért? Jó kérdés. Nem győ­zöm ismételten végigfutni szememmel a napilapi információ címét. Igaz a konkrét eset és a kérdés- feltevő kicsit messze van tőlünk, de az érintett probléma nagyon testközeli errefelé is. Arról van szó tudniillik: a Budapesti Távhő Szolgáltató Rt. nemrég levéllel kereste meg valamennyi ügyfelét és tudatta velük, hogy a távhő­szolgáltatási díjakat szeptember elsejétől 10 százaléknál is nagyobb mértékben emeli. Erre azért van szükség, mert­hogy a földgáz nagyfogyasztói árát a lakossági földgázár növelését meghaladó mértékben emelték, és ez nekik bi­zony fájdalmas pluszköltség. Eddig a dolog rendjén is volna, ám érkezett egy másik érdekes hír: a távhő előállításának költségeiből a földgázár csupán 70 százalékot képvisel, a többi egyéb költség. Na- mármost: soha jobb alkalom, mint ezt a 70 százalékon fe­lüli költséget is megemelni egy füst alatt több mint 10 szá­zalékkal s úgy védekezni, hogy erre pedig bennünket a gázáremelés kényszerített. Aki még tud követni, látja, hogy bizony itt egy bujtatott áremelésről van szó. Hiszen a gáz költségén felüli 30 szá­zalék semmit sem emelkedett, de ennek a több mint 10 százalékos felemelése és ráhárítása a fogyasztóra, szépen gyarapíthatja a szolgáltató kasszáját, és növelheti a távfű­tésben érintettek egyébként is horribilis kiadásait. Ám ez a gázügy arra is enged következtetni: bizony másutt is bűz­lik olykor-olykor ilyen kapzsiság az áremelésben. Mert nincs annál tisztább profit, mint semmit nem adni, de annál többet kasszírozni. (Ezért volt olyan nagy hercehurca, a villanyáram- emelésnél is, ahol kormánybiztost kellett ki­nevezni, aki vigyázott rá, hogy csakis a valós költségeket varrják bele a wattokba!) Kár, hogy jórészt szabadáras világunkban nem állják út­ját az efféle szabadrablásnak. Ha ennek meggátolására gyűjtenének aláírásokat, garantáltan milliós lenne a nagy­ságrend. Angyal Sándor A vakáció végén Ferter János karikatúrája Reménysugár A jelek szerint nem a „puszták népének" szólt az amerikai kongresszus képviselőasszonyának me- gyénkbeli és ukrajnai látogatása, legalábbis ezt tükrözte az az érdeklődés, amelyet tapasztalhattak a sza­bolcsi vendéglátók. A tegnapi tájékoztató megbeszélésen a részletekbe menően faggatta a házigazdákat a mezőgazda­ság helyzetéről éppúgy, mint a kórház gondjairól. Kiderült az is: Kaptur asszony számára — ellentétben az átlag ame­rikaival — nem ismeretlenek a magyarok, hiszen városa magyarországi kapcsolatokkal rendelkezik, Ohióban pe­dig a kint élő magyarság aktívan részt vesz a közéletben. A segítségadás szándéka persze nem véletlen, a világ dolgaira figyelő amerikaiak látják Kelet-Európa fontossá­gát. Nyíregyháza, illetve megyénk pedig azért lehet ki­emelt jelentőségű, mert több ország határolja, ez a közel­ség egyfajta kiindulópontot, ugródeszkát is jelenthet az amerikai üzletemberek számára. Azt, hogy a gazdasági kapcsolatok elsődlegesek a politikában, bizonyítja Kaptur asszony mondása, mely szerint a külpolitika nem több, mint üzleti egyezkedés. Ez az egyezkedés indult el tulajdonképpen mostani láto­gatásával. aminek egyértelmű célja a terepszemle, a ta­pasztalatszerzés volt, az itteni lehetőségek és viszonyok vizsgálata, feltérképezése. Az érdeklődés biztató lehet, bár természetesen további ösztönzéseket, konkrét elképzeléseket kíván megyénk ve­zetésétől. Légvárak építését nem érdemes elkezdeni, ellen­ben a kis lépések hatékony politikája célravezető lehet. Mivel az amerikai üzletember — s a politikus is — tudni akarja, valóban oda kerül-e pénze, vagy másfajta segítsé­ge, ahová szánta, tiszta helyzeteket kell teremteni. Nyilvánvaló, a remélt amerikai tőke önmagában nem lendíti elő igazán nagymérténkben megyénket, viszont so­kat segíthet. Jelenleg a németek, osztrákok, franciák után az Egyesült Államok cégei a negyedik legnagyobb befek­tetők Szabolcsban. Érdeklődésüket ki kell használni. Kováts Dénes □

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents