Kelet-Magyarország, 1997. augusztus (54. évfolyam, 178-202. szám)

1997-08-25 / 197. szám

1997. augusztus 25., hétfő HATTÉR Nincs ulcáz a minisztériumból A fenntartó maga dönt arról, a központi támogatást miként használja fel Kállai János Biri (KM) — Közeledvén az új tanévhez, sorra-rendre kö­vetik egymást az iskolaavatók megyénkben is. A közelmúlt­ban Biriben adta át használói­nak a vadonatúj — Jókai Mór­ról elnevezett — általános su­lit Szabó Zoltán, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium politikai államtitkára. Az ünnepséget követően kérdeztük meg a szaktárca prominensét a tanügy néhány aktualitásáról. Már leutalták O Az egyik napilapunk tájé­koztatása szerint: a pedagógu­sok önképzése — tovább- és átképzése—jobbára önköltsé­ges formában történik majd. A tanfolyamok, felkészítők egyi- ke-másika súlyos tízezrekbe kerül, amit a szerény fizetések ismeretében aligha vállalnak az ügyben érintettek. Tényleg ilyenek a kilátások? — Az át- és továbbképzé­sekre ötmilliárd forint körüli központi összeg áll rendelke­zésünkre. — Ebből mintegy há- rommilliárdot — (normatíva) fejkvóta szerinti lebontásban — már megkaptak a fenntartó önkormányzatok felkészítő­kön, továbbképző kurzusokon való részvétel pénzbeli támo­gatására, központi programok­ba történő bekapcsolódásra. A pályáztatási rendszerben el­nyerhető pénzhez jutást illető­en előnyt élveznek azok az ön­Szabó Zoltán államtitkár (jobbról) Nagy Sándor országgyűlési képviselővel együtt avatta fel az új iskolát Biriben Elek Emil felvétele kormányzatok, amelyek ma­guk is képesek hozzájárulni a továbbképzések költségeihez; ugyanígy azok a pedagógusok, akik szintén hajlandók áldozni tudásuk gyarapítására. Maguk döntenek OA célzott, tavaly sokat emle­getett, kiegészítő normatívák — értesülhettünk a Pedagógus Szakszervezet egyik sajtóköz­leményéből — nem tételesen, elkülönítve. hanem egy összegben jutnak el az önkor­mányzatokhoz. Ez, többek sze­rint, előnytelen: esetenként a pénzek eltűnéséhez, szakmai­lag nem legcélszerűbb felhasz­nálásához vezethet. — Az önkormányzati tör­vényből logikusan következik: a fenntartó maga dönt arról, hogy a kapott központi támo­gatást — költséghely szerint — miként használja fel. Mi nem mondjuk meg. mire költ­sön többet pl. egy szabolcsi község: a tanulószobára, a szociális jellegű juttatásokra, könyvtárfejlesztésre. Akkor, amikor az összes tanügyi rá­fordításoknak hatvan százalé­ka származik központi forrás­ból, negyven százaléka pedig helyi erőből, szóval ilyen szi­tuációban ugyan ki írhatna elő ukázokat. 3 Növekedett, stagnált, esetleg mérséklődött a peda­Szúnyogirtás vállalkozásban Nyíregyháza (N. L.) — Szú­nyoginvázió van megyénk­ben, főleg a Tisza partján za­varják a vendék pihenését a kellemetlen, rajokban támadó rovarok. Kinek mikor köteles­sége a permetezés? A tömeges csípések ártalmasak-e az egészségre? — ezeket a kérdé­seket tettük fel dr. Hangyái Zsuzsának, az ÁNTSZ megyei szervezete főorvosának.Mint elmondta, az áradások, a bel­vizek miatt idén rendkívüli módon elszaporodtak a szú­nyogok. A fagyok beállta előtt több életciklusuk van, több­ször kelnek ki a lárvából. A lárva állapotban a permetezés a leghatékonyabb védekezés ellenük. A „szúnyogügy” kör­nyezetvédelmi, anyagi és tu­risztikai ügy is. Semmilyen törvény nem kötelezi az ön- kormányzatokat a permetezés­re, ám jól felfogott érdekük. hogy permetezzenek. Jó tudni: az ANTSZ-hez benyújtott ké­relem után szúnyogirtásra le­het vállalkozni, a vállalkozási engedélyt a Népjóléti Minisz­térium adja ki. A vállalkozó minden pennetezés előtt köte­les értesíteni a méhészeket is. Ezek a szúnyogok járványt nem terjesztenek, betegsége­ket nem okoznak — kaptuk még a megnyugtató hírt a fő­orvosnőtől. ^ zokásos reggeli sétán- V kon a futballpályáról kJ az ostoifákat a szilek­től elválasztó gyalogösvé­nyen a kézilabdapálya mel­letti területhez értünk, hirte­len élénk madárcsivitelést hallottam. Döbbenten vettem észre„ hogy egy hangoskodó madárka röpdös a fejem kö­rül. Mivel nem akartam elri­asztani, azonnal lecövekel- tem, és kíváncsian vártam, hogy mi fog történni. Az történt, hogy megállá­som után szinte azonnal a madár leszállt a bal váltam­ra, és közvetlenül a fülembe csicsergett. Nem hesseget- tem el, mert ha a dzsekimet netán meg is „tiszteli” név­jegyével, azt könnyen ki le­het tisztítani. Egy ilyen apró­ság miatt nem fogom magam megfosztani attól az öröm­től, hogy hívatlan, de a szí­vemnek oly kedves vendéget ilyen közelről megfigyeljem. A fejemet óvatosan balra fordítottam és hófehér váll- és szárnyfoltjairól felismer­tem, hogy egy ifjú erdei- pintyfiúka a vendégem, aki röpgyakorlatának pihenőjé­vé hál’ istennek a vállamat választotta. Ezeket a kékesszűrke fejű, borvörös mellű madarakat mindig nagyon szerettem. Ok azok. akik az első tavaszi napoktól augusztus elejéig messze hangzó, ezüstösen csengő énekükkel vidámmá teszik az erdők és ligetek vándorait. Amikor meghal­lom a hím fémesen csengő hívó hangját, várom az éne­ket: aminek- hosszú strófája hamarosan el is hangzik. Pintyőke Azóta sem tudom megfej­teni, hogy a minden mozgó állattal, főleg a madarakkal szemben mindig arrogánson viselkedő kutyám, miért nem reagált a történtekre. Nyugodtan ácsorgóit egy virágzó cickafarktő mel­lett, és pislogva nézte a vál­lamon lévő, daloló pintyő­két. Amikor elunta a számá­ra érdektelen ácsorgást, el­kezdett a fűben szaglászni, felderíteni a mindenfelé el­mászkáló mezei pockok nyo­mait. Ekkorra az én nyakiz­maim is elfáradtak, és kény­telen voltam a fejemet visszafordítani. Ekkor a pin­tyőke felröppent, és kiszállt a bitumennel fedett kézilabda- pálya fölé. Itt. a hatalmas szabad térségtől valószínű­leg megijedt, mert rémült csipogással visszafordult, előttem karnyújtásnyira el­repült, és eltűnt a nagy szilfa sűrű lombjai között. Onnan már egyetlen hangot sem hallottam tőle. Repülésén látszott a gya­korlatlanság, ezért feltűnő, hogy ilyen vakmerőén elkó- dorgott a fészkét rejtő fától. Lehet, egy vadászó kóbor macska riasztotta meg, és rémült menekülésre késztet­te. A hangos csipogás is a rémület hangja volt. r alán megfáradt a hir­telen jött repülésben, és biztos pihenőnek a vállamat találta meg. Ösztö­nösen érezte, hogy a fű kö­zött, vagy a sima talajon vesztes helyzetbe kerül. A madárfiókának még nincs elég ereje, hogy a földtől fel­repüljön. Ezt a macskák is tudják és előszeretettel va­dásszák őket. Ez a pintyőke most megmenekült. Válla­mon pihenőt és starthelyei ta­lált — mindkettőnk örömére. gógus munkanélküliség az utábbi néhány hónapban? Nincs átáramlás — Pontos adataink erre vonat­kozóan nincsenek, de valószí­nű. hogy növekedésről nincs szó. — Hozzátenném: viszont a szakmán belüli szerkezetvál­tás sem következett be, vagy­is: az általános iskolában eset­leg „fölöslegessé” vált tanerők nem áramlottak át — leg­alábbis: ez idáig nem —- a kö­zépiskolákba. jóllehet átkép­zéssel, a törvényben előírt kvalifikáció megszerzésével átáramlásuk segíthetné a kö­zépfok expanzióját. Közmunka a Tiszánál Vásárosnamény (N. L.) — A Megyei Munkaügyi Központ vásárosnaményi kirendeltsé­gére a napokban egy telefax érkezett, amelynek értelmében szeptember 15-ig újabb pénzre lehet pályázni a tartós munka- nélküliek foglalkoztatása ér­dekében. A közmunka prog­ram is javában tart a beregi térségben. A tartós munkanélküliek közhasznú munkán való fog­lalkoztatására megyei szinten 52 millió forint áll rendelke­zésre. Az volna a jó, ha a mun­kanélküliséget különösen el­szenvedő beregi térségből mi­nél többen küldenének be pá­lyázatot szeptember 15-ig. Az elbírálásra szeptember végén lehet számítani. Részletesebb felvilágosítást adnak a vásá­rosnaményi munkaügyi kiren­deltségen. A munkaügyi kirendeltség működési területén ez év tava­szán 460 embert állítottak be közmunkára. Ezek az'emberek főleg a szennyvízelvezetési munkálatokban és a hulladék- gyűjtésben vettek részt. Au­gusztus 1-jén újabb százhet­ven közmunkás kezdett el dol­gozni, szinte valamennyien a belvíz elvezetésén tevékeny­kednek. Ez év végén még százötven közmunkást állítanak különle­ges munkába. Ok szociális gondozóként főleg a magukra maradt idős embereken segíte­nek majd. A vízügyi igazgatóság au­gusztus 26-tól nagyobb létszá­mú közmunkást vezényel a Ti­sza partjára, főleg Aranyosa­páti és Tiszakerecseny térsé­gébe. Ezek a közmunkások fő­leg az úgynevezett nyárvégi partvédő és környezetvédő munkálatokat látják majd el. Ártatlanul S ajnos, szinte már mindennaposak hazánkban is az erőszakos bűncselekmények. Rendszeresen hírt hal­lunk fegyveres rablásokról, amikor milliók cserél­nek gazdát jogtalanul, s éppúgy borzolja az állampolgár idegeit az is, amikor a maffiózók egymás közötti véres le­számolásáról tudósít a sajtó. Ám lassan már fel sem kapjuk a fejünket hasonló történetek hallatán, közömbösek le­szünk a tragédiákkal szemben. A hét végén azonban felfedeztek Budapesten egy újabb gyilkosságot, amelyre kénytelenek voltak odafigyelni azok is, akik abban reménykednek, hogy nyugalmukat és békességüket nem zavarhatja meg semmi sem. Az még a szokásosnak nevezhető történethez tartozik, hogy egy pi­ros Mazdában női holttestet találtak. Az áldozatot a tette­sek először brutálisan megverték, majd többször meglőt­ték. Még az a rendőrségi bejelentés sem kelthetett nagy felhördülést, hogy a maffiózók egymás közötti leszámolá­sának lehetünk újra szemtanúi. Ami igazán megdöbbenti az embert, az a következő tény: az áldozat teljesen ártatla­nul halt meg, az alvilági üzletekhez semmilyen köze sem volt. Mint szombat este a televízióban egy illetékes szájából tömören elhangzott: az ártatlan áldozat rossz időben, rossz helyen tartózkodott. Furcsa volt hallani ezt a kijelentést, hiszen ironikusan úgy is fordíthatnánk, hogy az áldozat szinte magát okolhatná a tragédiáért, miért volt éppen ott, s abban az időpontban. Csakhogy a kérdés magától adó­dik: honnan tudja az egyszerű polgár, hogy mikor van rossz időben és rossz helyen. A kormány éppen azért tá­mogatja anyagi és technikai eszközökkel a rend őreit, hogy a becsületesen, tisztességesen élők számára ne lehessen csak úgy egyszerűen a már említett „rossz hely és rossz időpont". Vajon akkor hogyan kommentálná a rendőrség szakem­bere a történteket, ha egyszer ő lenne „rossz helyen, s rossz időben”? M. Magyar László Odaszegezve M egyeszerte nagyító alá veszik ezekben a napok­ban a gyakorlati szakképző helyeket, vagyis min­den olyan céget, vállalkozást és intézményt, ahol szakmai gyakorlaton vesznek részt az egyes szakmát még csak tanuló fiatalok. Hogy milyen nagy szükség volt erre, azt az eddigi eredmények ékesen igazolják. A feladattal megbízott Kereskedelmi és Iparkamara az adott oktatási intézmény vezetőivel együtt számos ellenőrzést ejtett már meg, s a tapasztalatok vegyesek. Volt olyan vállalkozás, ahol a bejelentett asztalos kisüzem kongott az ürességtől, s legfeljebb söprűt nyomhatott a tulaj a gyakornok kezébe. Hogy mennyit tanult itt az ifjú mesterjelölt, azt könnyű ki­találni. Egy (de inkább csak egytized) fokkal több volt a szak­maiság egy másik helyszínen: itt a szerszám és géplakatos szakma leendő titánja egy kalapácsot és tíz kilónyi szeget kapott, s teljes gyakorlati ideje alatt raklapot szegeztetett vele az egyéni vállalkozó. Igaz, a tanuló két deszkát álmá­ban is precízen összeillesztett, de hogy miként fúrt volna meg egy hengert, az már talány. Kell tehát a fokozottabb ellenőrzés, mert nem mindegy, milyen képzettségű és tu­dású szakemberek kezdik el az önálló életet. Főleg egy olyan világban, ahol a legjobbak számára is alig van mun­ka; megrendelés. Kell az ellenőrzés azért is, mert egy fiatal tanuló, egy „tanonc” nem igazán mer szót emelni a „nagyok” között. Ezzel nincs is gond addig, amíg a tényleges tudás ébresz­tette tisztelet, a rend, a fegyelem miatt visszafogott. Az idősebb mesteremberek tudnának mesélni a régi inaskodá­sukról, amikor hajnalban kelve nyitás előtt patikatisztasá­gúra sikálták a legócskább műhelyt is. Biztos nem örültek ennek a feladatnak, de hogy megtanulták becsülni a szak­mát, az szentírás. Az említett példák azonban azt bizonyít­ják, hogy nem mindenütt jelenti ezt a gyakornok fegyel­mezése. Nyéki Zsolt í 1 T " " " I1Ib!ÉÉÍ^

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents