Kelet-Magyarország, 1997. augusztus (54. évfolyam, 178-202. szám)
1997-08-23 / 196. szám
Napkelet • A KM hétvégi melléklete Lenkefy Konrád: A Molnár Anna című balladafeldolgozás bábfigurái (Napsugár Bábszínház, Békéscsaba) A nyíregyházi Mesekert Bábszínház figurái Harasztosi Pál felvételei tárlat Bábremeklések Lenkefy Konrád: Torockói bábpár (Napsugár Bábszínház, Békéscsaba) A nyíregyházi Kölyökvár- ban a napokban nyílt meg a Tiszántúli Bábszínházak Báb és Szcenikai Tárlata. A rendkívül látványos kiállításon hat bábegyüttes tette közszemlére remekléseit: azajaki Csillagocska, a békéscsabai Napsugár, a debreceni Voj- tina, a kecskeméti Piróka, a miskolci Csodamalom és a bemutató házigazdája: a nyíregyházi Mesekert Bábszínház. A több száz, művészi gonddal megformált figura, díszlet, szcenikai kellék esztétikus elrendezésű seregszemléje a nem szakembereknek is igazi élményt kínál. A kiállítás szeptember 10-ig látogatható (naponta 9-től 16 óráig.) o^> Iskolagyarapító falubuli Van itt minden: aszfaltrajzolás, görkorcsolyaverseny, Toldi Miklós-próba Aligha lehetett panaszuk az orosiaknak idei falunapjukon az időjárásra. Emlékszem, tavaly a kitartóan zuhogó eső, az évszak rendjére fittyet hányó szél beterelte a népet az iskola falai közé. A múlt hét végén viszont hétágra sütött az augusztusi verő, a legigazibb nyári délután csalogatta az eleinte szórtabban, később csapatostul érkező érdeklődőket, szórakozni, beszélgetni, enni-inni, diszkózni vágyókat. A program pontosan, menetrend szerint kezdődött négy órakor, s a szervezők, rendezők, különböző penzumokért felelősök mozdulataiból kitűnt: összeszokott gárda — élén Gálné Molnár Klára igazgatóhelyettessel — vezényli a parádét. — Ez a nyolcadik alkalom, hogy meginvitáltuk az orosi polgárokat — mondja Rusznák Miklósné a házigazda Herman Ottó Általános Iskola igazgatója. — Igaz, a két első bulinak csak helyet adtunk, a harmadikban közösen vettünk részt a korábbi szervezőkkel, ez az idei pedig már az ötödik, amit főként a magunk erejéből próbálunk színvonalasan, tartalmasán lebonyolítani. Eddig, ami az anyagiakat illeti, mindegyik összejövetel deficitmentes volt, sőt, az iskolánk profitálni tudott a szponzori pénzekből. ^ A hat-hétezer orosi közül sokan állnak az ügy mellé, nemcsak szavakkal. Nos, itt álljunk meg egy pillanatra! Merthogy bárkit kérdezek a megyeszékhelyhez tartozó, szemmel láthatóan rohamléptekkel urbanizálódó peremvárosrész lakosai közül, mindegyik erősítgeti: kellenek az ilyen alkalmak. Társadalmi, közösségi, emberi hasznosságuk aligha kétséges, ha meg mindehhez egyéb pluszok társulnak, még kedvezőbb a kép. A fő szervező, az eseménysor megálmodója, a folyamatok dinamikus irányítója Klári, a csupa energia „ighá”, aki, mint megjegyezte: imádja csinálni ezt az egészet. A hat-hétezer orosi közül sokan állnak az ügy mellé, nemcsak szavakkal, szimpátiával, hanem hathatós támogatással. Kilencvenegy szponzor járult hozzá idén a költségekhez. Szállítással, tombolaajándékokkal, jutalomcsomagokkal, versenydíjakkal, étellel, itallal. Ez pénzre „átfordítva” mintegy kétszázezer forint. Hogy mi ebben az üzlet? Nem illik firtatni... — Erősíteni a helybeliek iskola iránti felelősségérzetét, szorosabbá tenni a szülőkkel a kapcsolatot, és az sem árt, ha közben barátkozunk, ismerkedünk, gyönyörködünk a nebulók ügyességében, na, meg jól kimozogjuk magunkat az éjszakába nyúló bálban — fogalmazza meg a célokat az igazgatónő. — A közösségi szemlélet izmosodását segítik az ilyen napok — teszi hozzá a rendezvény évek óta egyik leggálánsabb szponzora, Ferkó Miklós, a Trans-Vidia Kft. ügyvezetője. Sétálni kellett hulahoppozás közben, aztán helyben állva figurázni. — Kérkedés nélkül állítom: az iskola javát szolgáló jótékonysági bált néhány éve én kezdeményeztem; mostanra szinte mozgalommá lett megyeszerte az ilyesfajta tan- ügysegítés. Oroson sok a vállalkozó a szolgáltatásban, a mezőgazdaságban, kereskedelemben. Az én cégem pl. építőanyagokat kínál az „alaptól a tetőig” szlogen jegyében. Jelentős a forgalmunk — Nyíregyházán, Nyírbátorban, Kisvárdán és Vásá- rosnaményban egyaránt ugyanazt a választékot, minőséget tudjuk garantálni. Az, hogy segíteni akarunk az iskolán, számunkra a legtermészetesebb. Nagyon fontosnak tartjuk — szerencsére egyre többen —, hogy a gyerekeink minél jobb körülmények között tanulhassanak. Persze, mint mindennek, az ehhez hasonló akcióknak számunkra is vannak előnyei: ha jó hírünket keltik, ennek csak örülünk. Közben a hatalmas sportudvaron peregnek az események. Klára tanárnő szemmel tart mindent, mindenkit, fáradhatatlanul konferál — szellemesen, magabiztosan, rutinosan. Picit zavaró a beszélgetéslohasz- tóan harsogó zene, amit Zoli és Gyuri, a két tinikorú DJ produkál. De hát aki dis- kurálni akar, s nem az egymást követő vetélkedőket szemlélni, magára vessen! A legdivatosabb slágerek szaggatják a dobhártyákat — Puff Daddy I Missing You-ja (régi Police-nóta), a Bellini Samba de Janei- ro-ja Afganisztántól Grönlandig, Márok- papitól Őrösig listavezető. Villámgyorsan lement a hulahopp derby; az első helyezett aprócska lány pörgött- forgott, mintha csak az anyatejjel szívta volna magába a rafinált mozdulatok tudományát. — Gulácsi Laura vagyok — mutatkozik be az ötödik osztályt szeptemberben kezdő karikavirtuóz. — Örülök, hogy győztem. Sétálni kellett hulahoppozás közben, aztán helyben állva figurázni. Élveztem nagyon, hogy jól sikerült. — Én mint rendező-segítő néztem végig a lányom ügyeskedését — mondja mosolyogva Gulácsi Miklósné, a mama, aki a Herman-ban napközis nevelő. — Eddig zökkenőmentesen zajlik minden, bár lehetnénk azért kicsit többen. Szerintem a pécsi búcsúra sokan mentek a faluból, ők legfeljebb hét-nyolc óra körül jönnek el nézelődni. A férjem buszoztatta a zarándokokat, még ő sem jött haza. Kétségtelen: öt-hat óra tájban még mindig viszonylag kevés a felnőtt korú „bulizó”; olyasféle érzései vannak az embernek, mintha valami szabadtéri gyermek kimit- tudon lenne. Van itt minden: aszfaltrajzolás, görkorcsolyaverseny, Toldi Miklós- próba, farönkhajítás, limbózás, kosárra dobál ás, szépségverseny. Aki diadalmaskodik valamiben, szemmel láthatóan boldog. Tet- szetősek, értékesek az ajándékok, üres kézzel szinte senki sem távozik. Kovács Zoli — hetedikes nagyfiú — hiper-szuper gurulójával a leggyorsabb volt a 120 méteres görkorcsolyafutamban. Ideje: 17 másodperc. A jutalma: kazetta, notesz. A kb. tízezer forintos koriszerelése láttán nem gondolhatjuk komolyan, hogy az ajándékokért hajtott. Inkább a győzelemért, a társak elismeréséért. — Mi a lányunkat jöttünk megnézni — mondja kis unszolásra Kerekes Miklós víz- gáz-fűtés szerelő. Zsuzsi a formációs táncban lépett fel — jegyzi meg a boltvezetőhelyettes anyuka. A fiunk is itt végzett az orosi iskolában. Itt tudnak bánni a gyerekekkel, de tudják, hogy a szülőkkel szintén nagyon fontos tartani a kapcsolatot. Szeretjük az összejöveteleket, és ezzel nem vagyunk egydül. Később még sokan jönnek; mindig a tombolahúzáskor, a bál kezdetekor sűrűsödik meg a tömeg. Eddig még félezernél sohasem voltunk kevesebben. Azt, hogy a buli „izgalmi görbéje” fölfelé ível, jelzi: kihirdetik a gyerek- és felnőtt szépségverseny győzteseit, befalják a főtt kukoricát a tengerievő bajnokságba LAKATOS MENYHÉRT: Csak egy kis tréfa... Indulást sürgetve berregett a csengő, három kipirult arcú, nem a legújabb divat szerint öltözött cigányasszony kapaszkodott fel a lépcsőn. Csúcsforgalom előtti nyugalom volt a villamoson, ülve vagy állva utazhatott mindenki tetszése szerint. A kocsi hátsó ajtajánál jól öltözött fiatalember szórakoztatott két hölgyet, vidámságukból ítélve, nem lehettek túl a diákkoron. Könnyedén, gátlástalanul nevettek, ahogy azt húszon alul mindenki megengedheti magának. A későn jövő tarka szoknyás menyecskék egymásba préselődve várták, hogy utat kapjanak a kocsi belseje felé. Ám a fiatalember mintha szórakozottságában nem venné észre, kényelmesen, szétterpesztett lábakkal elzárta a feljáratot. Beszélt, jól begyakorolt arcmimikája szinte duplázta a hatást. Kimondottan jól állt neki. Porcelánfehér arcához illett a fekete, oldalra fésült frizura. Kis csoportjának megnyerő külseje és a lányokból áradó vidámság magára vonta a villamos hátsó ajtaja körül utazók figyelmét. Mellettük két fiatalember állt, merev tekintettel, hosszúra növesztett hajjal és szakállal. Olyan átlagfigurák voltak, akikkel lépten-nyomon találkozni lehet. A lépcső közé szorult asszonyok görcsösen kapaszkodtak egynfásba. Az ajtó a másik oldalon nyílt, lassanként megtelt a kocsi, de még mindig akadt ülőhely is. A lányok közelebb húzódtak a fiúhoz, huncutkás mosolyukból látszott, hogy valami tréfára készülnek, amikor az egyik asz- szony erőltetett udvariassággal megszólalt. — Eresszen fel bennünket, fiatalember, mert a szigetnél kiesünk. — És mi van olyankor? — kérdezte. — Az van, hogy szeretnénk tovább utazni. A fiú úgy tett, mintha nem érdekelné, egy dalt kezdett dúdolni, dicséretére legyen mondva, nem is hamisan. A lányoknak tetszett a tréfa, hangos nevetésük a közel állókat is mosolyra derítette, ami a három lépcsőn szorongó cigányasszonynak olaj volt gerjedő haragjára. — Nem érti — ismételte meg a szószóló menyecske —, hogy eresszen fel? — Jegy nélkül a lépcsőn is lehet utazni. — Bérletünk van — alakult ki a szópárbaj. — Nem vagyok ellenőr. — Akkor ne állja el az utat — követelték türelmetlenül, egy-egy cifra mondókát is hozzáfűzve, hogy nyomatéka legyen kérésüknek, de már minden késő volt. A Margit-híd pesti hídfőjénél megállt a villamos, és ahogy kinyílt az ajtó, a három asszony egymásba kapaszkodva kipottyant a megálló kőburkolatára. A fiatalember arcán a beteljesült öröm ragyogott, a lányok könnyesre nevették magukat, és rajtuk kívül még sokaknak mosolyra derült az arca, csak a két szakállas figura nézett egymásra fapofával, mint akik kis dolgoknak nem tudnak örülni. Az asszonyok hangos szitkokat szórva ismét felkapaszkodtak, de most már nem ütköztek akadályba. Komoly arccal bámult mindenki maga elé, a fiatalember is, legyűrve mosolyát, intelligens maszkkal az %% ............................................................ Mindig a tombolahúzáskor, a bál kezdetekor sűrűsödik meg a tömeg.
