Kelet-Magyarország, 1997. augusztus (54. évfolyam, 178-202. szám)

1997-08-23 / 196. szám

MAGÁNVÉLEMÉNY Ünnep után Bizonyos, hogy néhány évti­zednek el kell telnie béké­ben, az elérhető jóllét nyu­galmában, amíg igazából megtanulunk ünnepelni. Ahogyan most átéljük, az nem több helykeresés­nél, az identitás hiányának zavaránál. A természeti népek ünnepei az év­szakok változásaihoz kötődtek; kö­vették a mindennapi életben bekövet­kező eseményeket, a nagy sorsfordu­lókat; kapcsolatban voltak az ember tevékenységével: vadászat, vetés és aratás, házasságkötés, gyermekszüle­tés. Valószínű, hogy ezek az ünnepek azért lehettek felszabadultak és egy­értelműen örömhozók, mert hiányoz­tak belőlük az érdekcsoportok ellen­tétei. Nem változott az ünnepek tar­talma, hiszen állandó volt az a kör­nyezet, amelyből eredtek. S éppen ez az állandóság adja meg a léleknek azt a derűt, amelynek hiányában nem le­het örömmel örülni. Amikor igazod­ni kell a különféle szempontokhoz, akkor egy idő után elbizonytalanodik az ember, mert nem tudja, hogy egy év múlva örülhet-e ugyannak, ami most hevítette a szívét. Augusztus 20-án Szent Istvánt, az államalapítót ünnepeltük, mellette Szent Adalbertét, aki tanította a leen­dő államférfit. Nem lehetett rossz pe­dagógus, ha olyan embert nevelt, aki képes volt ragaszkodni az elhatározá­sához, aki hitt abban, hogy csak az az út vezet a jövőbe, amelyre rá akar lépni. Igaz, egy-egy döntés helyessé­gét mindig az utókor igazolja. Mond­hatnánk azt is, hogy Istvánnak sze­rencséje volt. De csak a felkészült, zseniális ember bízhat a történelmi szerencsében. István pedig az volt. Az idő kedvezett a mostani ünnep­nek. Nyíregyházát is simogatott a jó idő. Végigsétáltam a Vasvári Pál ut­cán (a korábbi tapasztalatok azt su­gallják, hogy másutt sem lett volna jobb a helyzet), de mindössze egyet­len lépcsőház bejárata fölött lobogta­tott zászlót a reggeli szél. Az ünnepi rendezvényeken méltó megemlékezések hangzottak el, vere­tes szövegeket is hallottunk, jelen volt a művészet is. De aztán, amikor a szent áhítatot az egyén által is meg­élhető pillanatok követhették volna, egy kicsit szomorú lett az ember. Es­tére az átlagosnál is sokkal több lett a részeg ember, kapatos fiatalembe­rek feküdtek le az úttestre, hogy szla­lomozásra kényszerítsék az autóso­kat. Gajdolás a belvárosban és másutt. Éjszaka csapatosan hangoskodtak a parkokban, mert felszabadult a jó­kedv, hiszen ünnep volt. Hétköznap érkezett ajándék. Úgy tűnik, augusztus 20-a még nem az az ünnep, amely egységbe forraszt­ja az ünneplőket, akik valóban úgy hiszik és érzik, hogy valamikor tör­tént valami nagyszerű, amelyre érde­mes emlékezni, aminek a felszabadult öröm érzésével lehet hódolni. Talán néhány évtized múlva ez is máskép­pen lesz majd, csak győzzük hittel és türelem­mel. Persze az utóbbiak nélkül valamennyiünk élete szegényebb lenne, r - ­/joxjQ [tfUu Ahfc( Gál Zoltán: „Vannak, akik szándékos rosszindulatot tételeznek fel, ha valakinek más a véleménye az adott kérdésről” Balázs Attila felvétele AKTUÁLIS INTERJÚNK viselőt temettek. De ott volt egy másik kép­viselő, aki még nem épült fel agyvérzésé­ből, s egy harmadik, aki néhány napja jött ki a kórházból, ahová szíve miatt vitték be. Nem zúdítanak túl nagy terhet a képvise­lőkre? — Azt hiszem, hogy ez az értelme is igaz. Beszélgettünk e szomorú esemény kapcsán a képviselőkkel erről, s bár minden ilyen eset tulajdonképpen sajnálatos egyedi je­lenség, valahol talán mégis van benne egy­fajta olyan törvényszerűség, hogy az a nagy stressz, amiben a törvényhozók dolgoznak, okozhat váratlan eseményeket. A képvise­lők egy része nincs hozzászokva ahhoz az óriási nyomáshoz, ami alatt élniük kell. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében talán még hatványozottabb is a teher, hiszen azt a rengeteg gondot, ami itt a megyében van, rázúdítják a képviselőre, ami mindjárt hoz­záteszem természetes, mert kinek mondják el és kire zúdítsák, ha nem a képviselőre. Az esetek jelentős részében nem a képvi­selőn múlik, hogy azok a gondok megol­dódnak, vagy, hogy mikor oldódnak meg. Nyilván ez az ellentmondás őrli a képvi­selőket és ez sokszor az egészség rovására megy. O Bízik-e még abban elnök úr, hogy lesz az országnak alkotmánya a ciklus­ban.■ — Népszavazással megerősített, teljesen befejezett folyamat azt hiszem már nem megy végbe ebben a ciklusban. Sajnálatos módon kevés figyelmet kapott az az alkot­mány az elmúlt időszakban, bár — és ez is az elmúlt ciklushoz tartozik — elkészült ** A rendszerváltozás az azóta született törvényekben _______fogalmazódikmeg^„ az új alkotmány normaszövege. Nagy mun­kát végeztek azok a képviselők, szakértők, akik megszövegezték a koncepció alapját. Most szeptemberben a bizottság veszi kéz­be ezt a normaszöveget. Egy sor kérdésben még alternatív megoldás szerepel, ezekről dönteni kell és utána egy széles körű tár­sadalmi vitát szeretnénk. Hogy aztán mi lesz a sorsa, még eléggé kétséges. Elképzel­hető olyan megoldás, hogy még ez az or­szággyűlés elfogad egy normaszöveget az­zal, hogy a hatályba lépéséhez már a kö­vetkező országgyűlés döntése lesz szüksé­Dr. Gál Zoltán, a Magyar Országgyűlés el­nöke a napokban egy szomorú kötelességé­nek tett eleget, képviselőtársa temetésén mondott búcsúbeszédet Nyíregyházán. A házelnök ezúttal is — mint tavaly a honfog­lalás 1100. évfordulójának szabolcsi ünnep­ségén — exkluzív interjút adott lapunknak aktuális társadalompolitikai kérdésekről. O Mint házelnök az országgyűlés szü­netében minden bizonnyal végigondolja az előző ülésszakot. Milyennek értékeli az el­múlt hónapok munkákát? — Az országgyűlés legutóbbi ülésszaka nem volt sem jobb sem rosszabb, mint a megelőző ülésszakok, mennyiségileg néz­ve újra nagy munkát vég­zett. Sőt, volt egy olyan sza­kasza, amikor a rendszer- változás szempontjából is nagy jelentőségű törvények születtek. Gondolok itt mindenekelőtt a társada­lombiztosítás reformjára és az igazságszolgáltatás re­formjára vonatkozó tör­vénycsomagokra. Azt hi­szem, ezek a törvények a jö­vőre nézve mindenképpen a rendszerváltó törvények közé sorolhatók. Ami — sajnos — ugyancsak nem változott, a viszony, a hang, a stílus, és ez láthatóan nem tesz jót sem a képviselők­nek, sem az országgyűlés te­kintélyének az állampolgá­rok előtt. Remélem, hogy a választásokhoz közeled­vén nem rosszabbodik, ha­nem inkább javul ez a hangvétel és stílus. O Valóságos törvénygyár lett az országgyűlés. Vajon nem megy-e ez a minőség rovására akár úgy is, hogy egy alig megszületett törvényt mindjárt módosítani kell? — Ezt a törvénygyár kifejezést sokan pe­joratív értelemben használják és ebben van némi igazság és az is természetes, hogy a nagy mennyiségű törvényalkotás időnként a minőség rovására megy. A másik oldal­........................................................... A képviselők egy része nincs hozzászokva ahhoz az óriási nyomáshoz, ami alatt élniük keik yy ról viszont olyan nyomás nehezedik bizo­nyos társadalmi rétegek részéről az ország- gyűlésre és a kormányzatra, hogy törvé­nyeket alkosson az adott társadalmi szfé­rára, ami elől nehéz kitérni, mert mögöt­te minden esetben az adott terület társa­dalmi súlyának és finanszírozásának igé­nye húzódik meg. Hogy csak egy ilyen pél­dát mondjak: petíciókat vettem át sok ezer aláírással, ami a közművelődési terü­let törvényi szabályozását szorgalmazta. A kormány azóta benyújtotta a törvényt, amely a múzeumok, a könyvtárak ügyét rendezi. Ez is azért van egy törvényben, hogy az országgyűlés hamarabb elfogad­hassa, s ez egybeesik az adott területen dol­gozók kívánságával. Tehát akkor, amikor pejoratív értelemben emlegetik a törvény­gyárat, ami részben a helyzetből és az igé­nyekből fakad, azért nem mindig van pe­joratív értelme. O Van ennek a törvénygyárnak egy har­madik olvasata is. Elnök úr most egy gyászszertartáson vett részt, ahol egy kép­ges. Jó lenne befejezni ezt a folyamatot leg­alább ilyen módon. Szerintem ez a nor­maszöveg ha nem is gyökeresen más, de jobb alkotmányt jelentene a mainál, ami preambulumban magát is egy átmeneti al­kotmánynak tekinti. O Most már konkrét ígéretek alapján is mondhatjuk, hogy közeledünk Európa fe­lé. Milyen terheket ró a jogharmonizáció a magyar parlamentre? — Hetedik éve beszélünk törvénygyár­ról és joggal magyarázzuk ezt azzal, hogy a rendszerváltozás az azóta született tör­vényekben fogalmazódik meg és fejeződik ki, egyesek ennek kapcsán a jog forradal­máról beszélnek. Mi várjuk, hogy lassan csillapodik a törvénygyártás, de úgy tűnik — többek között éppen az Európai Unió­hoz való csatlakozásunk mi­att — ez még várat magá­ra. Ami a csatlakozást ille­ti, a jogharmonizáció a do­log könnyebbik része. A ne­hezebbik egy-egy intézmény hozzáillesztése az Európai Unió követelményeihez. Ha mondjuk a bankrendszer il­lesztésére vonatkozó jogsza­bályok megszületnek, az egy dolog. Ám mögötte ott áll, hogy milyen versenyt jelent ez a bankok számára és ho­gyan hat ez az egész a bank- rendszerre. Vagy könnyen elő lehet írni a mezőgazda­ságra vonatkozó joganyag­ban, hogy olyan kritériumo­kat érvényesítsünk az élel­miszerek termelése területén, mint amit az Európai Unió elvár. De alkalmas-e a ma­gyar mezőgazdaság teljesít­ménye, színvonala, tőkeellá­tottsága arra, hogy ezt meg is valósítsuk? Mindeneset­re a lehetőség azt hiszem, nagyon jelentős az ország szempontjából, és ez egyfajta magabiztosságot adhatna az egész országnak. Hiszen amit eddig ez az ország nyújtott az Európához való sokat emlegetett felzárkózásban, Európa ezt méltányolja, értékeli és jó teljesítménynek minősíti abban a bizonyos országvéle­ményben. Tehát szerintük is jó úton já­runk. Most már egy kicsit enyhülhet az a bizonyítási kényszer, amiben benne vol­tunk az elmúlt években. Most már való­ban a részletkérdések jöhetnek elő. Szak­mai szempontból kell felkészülni az egész magyar államigazgatásnak, de az egész magyar társadalomnak a TB-szervezete- ken át az érdekvédelmi szervezetekig min­denkinek, mert nehéz tárgyalások várnak ránk, és ha nem vagyunk eléggé felké­szültek, nem vagyunk elég egységesek eze­ken a tárgyalásokon, akkor nyilván rosz- szabb pozícióba kerülünk az alku folyama­tában. Nagyon lényeges, hogy ezt így ke­zeljük és ne politikai viták kerekedjenek belőle. Ne legyenek ezek törésvonalak a politikai erők között, hiszen ma szavakban mindenki támogatja csatlakozásunkat a NATO-hoz és az Európai Unióhoz. Jó len­ne ha a részletkérdésekben is megmarad­na ez az egység, amit az 1998-as válasz­tás sem törhet meg, mert ha igen, akkor lelassul a folyamat és abból az országnak származik kára. mm- ................... mi Eredményeinket Európa jó teljesítménynek minősíti a rólunk szóló országvéleményben. yy Méltányolják erőfeszítéseinket Enyhülhet az a bizonyítási kényszer amiben benne voltunk az elmúlt években galogh József

Next

/
Thumbnails
Contents