Kelet-Magyarország, 1997. augusztus (54. évfolyam, 178-202. szám)
1997-08-23 / 196. szám
1997. augusztus 23., szombat HÁTTÉR Kevés pénzhez nagy igények Segítség a mozgáskorlátozottaknak • Gyakran előfordul az ötévi várakozás Kovács Éva Nyíregyháza (KM) — A mozgáskorlátozottaknak nyújtandó támogatások egyik leggyakrabban bírált fajtája a gépkocsiszerzési, illetve -átalakítási támogatás. Mint a szakemberek egyöntetűen állítják, ez a fajta juttatás nagy erkölcsi, társadalmi kontroll alatt áll, hiszen nem kis pénzről van szó. A maximálisan adható három- százezer forint már igazi tét, s például egy kisebb faluban, — ahol mindenki ismer mindenkit — ez az összeg már méltó a figyelemre. Az ügyben érintetteknek — rászorulóknak és az igényléseket elbírálóknak —, így egyaránt igen nehéz a dolga. Amióta létezik, azóta kevés ugyanis a mozgáskorlátozottaknak nyújtandó különféle támogatások összege. A legfőbb gond az, hogy az igénylők, a rászorulók száma fokozatosan nő, s hiába nő szinte ezzel párhuzamosan az állami juttatások összege is, a két szempont nehezen találkozik. Jegyzői javaslat Szabolcs-Szatmár-Beregben ebben az évben összesen 3086-an adtak be gépkocsiszerzési, -átalakítási támogatás iránti kérelmet. Ennyien vannak azok, akik egészségi állapotuk alapján háziorvosuktól támogató javaslatot kaptak. Ezeket a javaslatokat azután a helyileg illetékes jegyzők értékelték, s a szociális helyzet alapján támogatták és küldték tovább, vagy élutasították. A támogatás iránti kérelmeket nemrég háromtagú bizottság — dr. Rácz János, a Megyei Közigazgatási Hivatal főosztályvezetője, Dr. Golenyák Béla megyei rehabilitációs főorvos, és Balogh Zoltánná, a Mozgáskorlátozottak Megyei Szervezetének elnöke — vizsgálta át. — Nehéz teher ez a hivatalon — mondja Varga László főtanácsos, akinek az üggyel kapcsolatos ügyintézés, adminisztráció a feladata. Korábban az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat döntött a kérdésben, ez év januárjától a döntés felelősségét egyszemélyben dr. Fekete Zoltánnak, a Megyei Közigazgatási Hivatal vezetőjének kellett vállalni. Jellemző a tálapotának karbantartásához rendszeres orvosi ellenőrzésre van szüksége. A bíráló bizottság igyekezett figyelembe venni azt is, hogy a támogatással megszerzett gépkocsit maga a mozgáskorlátozott, esetleg családtagja, gyermeke, közeli hozzátartozója vezeti-e. saját autóhoz jusson. Ennyi az összeg akkor is, ha milliós autócsodát, s ennyi, ha bármilyen értékű használt autót vesz valaki. Pótkeret Fontos tudni, hogy magánforgalomban nem, csakis ezzel foglalkozó cégeken keresztül Ha kevés is, ez esetben mégis nagy segítség a pénz... mogatás iránti igény mértékére, hogy az összesen beadott 3086 kérvényből 1700 már közel öt éve várt sorára, azaz pozitív elbírálásra. A bizottság tagjai ezúttal sem voltak könnyű helyzetben, hiszen a szempontok mára sem változtak: a gépkocsiszerzési illetve -átalakítási támogatásra elsősorban azok jogosultak, akik súlyosan mozgáskorlátozottak. s akiknek egészségi állapota az orvosi szakvélemény szerint ezt megköveteli. Előnyt élveztek azok, akik az autót rendszeres munkába járásra használják, akik kiskorú gyermeket nevelnek, illetve akiknek olyan kiskorú gyermeke van, aki bármilyen jellegű oktatási intézményben tanul. Jár a támogatás azoknak is. akiknek gyógyításához, álSajnos, Szabolcs-Szatmár- Beregben, a rokkantak megyéjében igen sokan élnek olyanok, akik a felsorolt szempontoknak szinte mindenben megfelelnek, igényüket pénzhiány miatt mégis el kell utasítani. Á több mint háromezer igénylő közül végül kétszázötvenen kaptak a vásárlásra, hetvenen az átalakításra járó támogatást. Növekvő számban Gépkocsi-átalakításra harminc, vásárlásra maximum háromszázezer forint adható. A legmagasabb összeg azonban csak abban az esetben jár. ha az illető legalább ötszázezer forint értékű autót vásárol meg. Az állam ennyivel járul hozzá ahhoz, hogy a súlyosan mozgáskorlátozott egyén meglévő autóját átalakítsa, vagy ezen összeg segítségével Harasztosi Pál felvétele használhatja fel bárki is a számára meghatározott pénzeket. A hivatal egyébként nem készpénzt, hanem utalványt ad az ügyfél kezébe, melyet a megfelelő adatok kitöltése után az autókereskedő küld el a Népjóléti Minisztériumba, ahonnan tizenöt napon belül megérkezik számára a pénz, a hivatalos számla ellenértéke. A rokkantaknak adható támogatások iránt folyamatosan nő az igény. Ezért is lehet jó hír az érintettek számára, hogy november 15-ig úgynevezett pótkeretre számíthat a Megyei Közigazgatási Hivatal. Az, hogy végül még mennyi pénz érkezik, s hány embernek juthat belőle gépkocsibeszerzési illetve -átalakítási támogatás, az év végefelé derül majd ki. A szilvaszemek húzzák az ágakat. Össze is szakadna a fa. ha nem kötöztem volna meg idejében az ágait. Még csak bordószí- nűek. de tudom, hogy nemsokára megpuhulnak és hamvaskékekké válnak, s valami opálos ragyogással néznek majd rám. ha megtorlóm őket. Szilvaérés idején már kitombolja magát a kánikula, mozgalmassá válik a levegő. Megtöltődik valami kimondhatatlan vágyakozással, melyhez a Nap ad ragyogást. Valami belső érlelő fényt ad a fáknak is. „Lássátok, felnőttem, megizmosodtam!" így érzi az ember is. Közben készül a Boldogasszony megünneplésére. és augusztus 20-ra, Szent István királyunk nagy művének, a magyar államiságnak a méltatására. Olyan magasságokra helyezni el, ahol nem álfények ragyogják be, hanem igazi, mindenféle sandasá- goktól mentes megnyilvánulások. Ahogy a költő mondatja a királlyal: Fejetekben tiszta értelem. / múltból feltörő igaz dallam / sugározzák, s ünnep legyen / a friss kenyér, mert így akartam!” Ez a sugárzás kellene. Valami neutrális sugár, olyan, mint a napsugár, mely egyformán fog és éget mindenkit, egyformán osztja az életet, amelyektől hamvaskékekké válnak a szilvaszemek is. Valami összeterelő szó, beszéd. cselekedet. És főleg bizalom kell, hogy ott a kormány, teszi a dolgát, azt amit kell tennie. Ezt érezze az állampolgár. amikor ünnepre készül. Hogy évezredes államiságunk fennmaradt, s hozzá a koronázási jelképeken túl megint ott van az újkenyér, a boldogulásnak, a megélhetésnek a szimbóluma. Nem kis teljesítménye ez a mező- gazdaságnak, a sokszor felkarolt és magára hagyott, valamikor húzó ágazata a nemzetgazdaságnak. Búzánk van, békességünk törvények garantálják, s játékszabályok, melyeket alkalmasint ki lehet játszani. Legalábbis sokan megkísérelték, de valakik mindig ébren voltak, s meghallották a sípoló szelepeket. És akkor rájöttek milyen törékeny, milyen sérülékeny, mennyi önmérséklet. jószándék, tenniakarás kell hozzá, hogy életben maradhasson. Mennyire fontos a másik is. az ő véleménye, az egyéni, partikuláris közösség néha pallérozatlan hanghordozása. Így lehetne ünnepelni. Lezárni ezt a sok esős, nem éppen rekordmelegeket döntögető nyárt valami széppel. Víziparádéval, látványos tűzijátékkal. Kínos megméretés ez. Mert túlságosan sok a visszafejlesztés, amelyre nincsen pénz. Megint a civil társadalom összefogása kellene. A közjó, a társadalmi akarat érdekében munkálkodás. Mert ezután ítél meg a turista, az ide látogató külföldi. És persze nem rabolják ki. nem robbantanak bombát a közelében. De az államkassza üres. az állam polgárai javarészben szegények, s nincs meg az a húzó réteg, aki ilyenkor belép. Csak valami mérhetetlen kontraszt, és irritálóan alattvalói érzés. Ezt hozták volna a közelmúlt egyenlősítő törekvései?! Szegényedő társadalmunk állampolgárait már annyiszor mozgósították adakozásra. vagy egyszerűen csak elvették tőle javait, megszerzett jussát, az éppen soros törvényre hivatkozva. Időtálló törvényeket kellene alkotni, mint ahogy első királyunk ebben is utat mutatott. A szelepek még nem működnek tökéletesen, igazítani kell rajtuk. Mint ahogy a szilvafa is védi a szélsőséges nyár hatásait, ahogyan tudja. Ledobálja a felesleges terhét, hogy ami megmarad tisztán, üdén és hamvaskéken ragyogjon. / ómagam készülök a lekvárfőzésre, gyermekkorom nagy nyárvégi ünnepére, a szilvamagozásra, a rézüstben való kavargatásra, a cibereevésre, és minden más örömre, amelyet ezek a parányi szilvaszemek hoztak azzal, hogy megértek. Szilvaszemek Jog és pénz N ehezen foglalta el helyét nyelvünkben a szó: ombudsman. Mindenesetre ma már azok lehetnek kevesebben hazánkban, akik nem ismerik a kifejezést, hiszen az ombudsman intézményének egyik fő erőssége a nyilvánosság. A hét második felében kétszer is reflektorfénybe kerültek: a halálos tűzszerészbaleset és az érintettetek egy része által diszkriminatívnak és személyiségi jogokat sértő — adóbevallást követő — pótnyilatkozat előírásáról nyilvánultak meg. Elgondolkodtató volt. Helyes és jó állásfoglalás mindkettő, természetesen. Ám mégis légüres térben lebegőnek érzem, s újabban ez halmozódik az egyre gyarapodó nyilatkozatokkal kapcsolatban. Az első repedés a bizalom falán egy — szociális otthonokban történt, megyénket is érintő — vizsgálat volt. Rácsapott a sajtó, jól elverték a port az érintetteken az' om- budsmani sajtótájékozató után. Lapunk munkatársa is „hegyezett pennával” viharzott a helyszínre, ám nagy bírálat helyett párhuzamos információ születetett, mert a helyszínen szinte minden részmegállapításra reális válasz volt. Azóta se hallottunk az ügy folytatásáról. Tűzszerész-ügyben nyilvánvaló, hogy egy élet elvesztése is sok, nemhogy kettőé. Ha a 60-as években volt utoljára ilyen eset, akkor is „rá kell lőni”. De... Most kap a miniszter egy ajánlást: kell egy tucat új páncélozott autó, biztonsági öltözet, egy sor korszerű berendezés, több — hívatásos — katona. Feltételezem: így szeretné a miniszter is, több száz millióért. Ami nincs. Gondolom, azért megoldják, és nem ahhoz hasonlóan, mint a budapesti belvárosi rendőrkapitányságon a fogdaügyet. Az ombudsmani vizsgálat után most van európai fogda az emeleten, a földszinten pedig, ahol a rendőrök dolgoznak, méltatlan állapotok: hullik a vakolat, csorog a szennyvíz. A vállalkozók esetében sem mindenkitől kémek pótnyilatkozatot, csupán azoktól, akik — köznyelven szólva — papíron kevesebbet keresnek, mint minimálbérért foglalkoztatott dolgozóik, csak nekik közben autócsodákra és dominikai luxusutakra is telik. Most a pótnyilatkozatok ellenzőinek hangját látszik erősíteni az állapolgári jogok biztosa. Miközben erőtlen a PM hangja az arányosabb közteherviselésről. És marad a kérdés: nem a nagy többség, a mérték felett adóztatott bérből és fizetésből élők érdekét kellene védeni? Persze, ők ritkábban telefonálnak magas hivatalokba. De vigyázat: a legjobb ombudsmani szándék is veszíthet értékéből, ha tértől, időtől függetlennek látszik. Marik Sándor — Uram! Az nem baj, hogy Lőrincz napja már rég elmúlt? Ferter János rajza Dobozos boldogság M indig ámulatba ejtő Közép-Európa legnagyobb szabadpiacának forgalma, lüktetése, egyáltalán léte és a megmaradása mögött rejlő igények ereje. Akinek még nem volt szerencséje személyesen is átélni az ázsiai zsibvásárok hangulatát, az a megyeszékhelyen ízelítőt kaphat: változó (többnyire gyenge) minőségű ámk széles választéka, alkudozás, rámenős vevőfogás, pénzkö- tegektől dagadó kistáskák és zsíros újságpapíron penészedé ételmaradék. A szó igazi értelmében szabad a piac, a portéka megtapogatható, s szabadon eldönthető: megéri-e a lefaragott összeget. Vannak művészei e technikának, s balekok, akik buknak a bóvlin. Más a helyzet viszont az élelmiszerekkel és az elektromos készülékekkel. Senki sem lehet annyira balek, hogy kényszerhelyzetében hozott döntéséért életével fizessen. Intő példa az ellenőrizetlen helyről származó égetett szesz, mely metilalkoholból főzve jó néhány ember halálát okozta. S vannak, akik semmiből sem tanulnak, akik a mai napig örömmel térnek haza az olcsón beszerzett piával, a dobozba (!) csomagolt vodkával és konyakkal. Aztán csodálkozunk, hogy butul a magyar. Egy rozsdásodó villáskulcs, lötyögő csavarhúzó beszerzése még talán bocsánatos bűn a kisembernek (mert az elmúlt ötven év minden pazarlásának megfizetése közben jobbra nem telik neki), de az étel és ital más kategória. Következetesebb szigor van szükség minden érintett részéről, legyen az fogyasztóvédelmi felügyelő, vám- és pénzügyőr vagy rendőr. Nyéki Zsolt
