Kelet-Magyarország, 1997. augusztus (54. évfolyam, 178-202. szám)
1997-08-21 / 194. szám
1997. augusztus 21., csütörtök KisKelet Kelet-M agyarország • Regionális melléklet f 3 0 Tamasz az egyedülállóknak A szociális gondozási központ rengeteget törődik az idős emberekkel Naponta több tucatnyian keresik fel ebédidőben a Vécsey közben a gondozási központot, ahol a terített asztal mellett még egy kis tereferére is jut idő Harasztosi Pál felvétele sem a gondozók, sem mi elköNyíregyháza — (KM - Ba- dics Rita) — A már hosszabb ideje egyedül élő idős emberek száma évről évre nő hazánkban, és sajnos nem kellő figyelemmel fordulunk hozzájuk. Pedig valamikor mindenki felett eljár az idő, senki nem marad meg örökifjúnak, legalábbis fizikai értelemben nem. Egyszer mindenkinek szüksége lesz gondoskodásra, ápolásra. Sok az olyan önmagát már ellátni képtelen ember, akinek vagy nincsenek rokonai, vagy a hozzátartozók egyszerűen nem törődnek vele, néha még azt is elfelejtik, hogy él. A legtöbb esetben azonban az egyszerűbbnek tűnő megoldást választva szociális intézetbe költöztetik be a nagymamát vagy nagypapát. Külső segítség Mint ahogyan egy öreg fát sem lehet minden probléma nélkül átültetni, hiszen vagy megszokja az új helyet, vagy elpusztul, egy idős ember sem tud már könnyen alkalmazkodni a számára szokatlan és ismeretlen környezethez. Tisztelet és elismerés illeti a szociális gondozó központ munkatársait azért, mert helyettünk is odafigyelnek a magányos, hosszú évek óta egyedül élő öregekre. A szervezetről és annak működéséről a Nyíregyházi Szociális Gondozó Központ igazgatója, Román Demeterné beszélt. — Régóta működik már az intézet, hiszen 1969-ben öregek napközi otthona néven szerveztek a helyi idősek és a szociális munkások klubot, amelynek akkori tagjai közül többen még ma is élnek, és velünk együtt vannak. A gondozási központ feladatai közé tartozik, hogy minden olyan nyugdíjasról, illetve rokkantnyugdíjasról gondoskodjon, aki a város területén él, de önmagát már nem képes ellátni. Ok koruk, illetve betegségük jellegénél fogva rászorultak arra, hogy külső segítséget kapjanak a mindennapi háztartási feladatok elvégzésében (mosás, főzés, takarítás, bevásárlás), illetve ügyeik intézésében. Térítési díj — Néhány évvel ezelőtt indítottuk be a házigondozói szolgálatot, amelyen keresztül szociális étkeztetést, nappali ellátást igényelhetnek az idősek. A szociális törvény értelmében akár munkanélkülieket is megilletne ez a szolgáltatás, azonban a költségvetésünk szabta határok miatt a közétkeztetést nem tudjuk biztosítani minden egyes rászorulónak. Jóllehet önkormányzati intézmény vagyunk, de az egész évre rendelkezésünkre álló pénzösszegek (normatív támogatás, gondozási díjból eredő bevétel, és a városi önkormányzattól kapott támogatás) nem elegendőek mindenre. — A központban jelenleg száznyolcan dolgoznak, több szakterületen, például: az öregek klubjában, az értelmi fogyatékosok intézetében és egy szállást biztosító idősek otthonában. Természetesen szakképzett munkatársaink is vannak (ápolónők, szociális gondozók), de más végzettségű kollégák is dolgoznak a központban (szakácsok, karbantartók, gépkocsivezető). Minden segítséget kérőhöz ellátogat a szervező gondozó, aki elmondja, mit tud nyújtani az intézmény, s egy másik lényeges dologról, a költségekről is tájékoztat, hiszen térítési díjat kell fizetni a szolgáltatásért. Ezt az összeget az önkormányzat állapítja meg minden évben, a nyugdíj- és a ledolgozott gondozási órákat figyelembe véve. — Ennél a számításnál semmilyen visszaélést nem tudnak vetni, hiszen a házi ápoló naplót vezet, amelybe beleírja, mennyi időt töltött egy helyen aznap, s ezt a gondozott aláírásával hitelesíti. A hét végén is — A mi feladatunk csak addig tart, amíg valakit a lakásán tudunk ellátni. Néha bizony az ápoló és a gondozott között olyan szoros kapcsolat alakul ki, mintha egy családot alkotnának. Az ápolók gyakran a hét végén is ellátogatnak a gondozottjaikhoz, ami pedig már nem tartozna a feladataik közé. —Az, aki itt dolgozik, vagy valamilyen formában megismerhette ezt a munkát, nagyon jól tudja, hogy mi nem tudjuk úgymond levenni a munkaruhát, ha lejárt a napi nyolc óránk, hiszen ez több mint egy elvégzendő feladat, itt emberekről van szó. Nálunk az ünnepek is közösek, még akkor sincsen szabadság. földjén Nyelvvizsga a tulipánok Sokat köszönhetnek a holland családoknak az állami gondozott gyermekek Angliában is sok-sok szeretettel gondol „pótszüleire" az egyetemista diáklány Nyíregyháza (KM - MML) — Számos képeslap hever a Gyermek és Ifjúságvédő Intézet igazgatójának, Nemes Gábornénak az asztalán. Nemcsak Ópusztaszerről, Szentesről, Hollókőről érkeztek üdvözlő sorok az idei nyáron, hanem Olaszországból, Hollandiából, sőt Angliából is. A számos küldemény feladóiban egy valami közös: valamennyien állami gondozott fiatalok. Napjainkban már egy átlagos magyar családnak gondot jelent a diákok nyári üdültetése. Nincs ez másképp a gyermekvédő intézetben sem, hiszen alaposan át kell gondolni, mire jut a költségvetésből. Már annak örülnek a munkatársak, ha a legszükségesebbre futja: ruházatra, élelmiszerre, oktatásra. Ismerkedés a múlttal — A megyében közel 3 ezer állami gondozott fiatal él — tájékoztat Nemes Gábomé igazgatónő. — A gyermekek ötven százaléka nevelőszülőknél lakik, a többiek a gyermekotthonokban. A nevelőszülők nem tudják felvállalni a nyári üdültetéseket, ezért ezt magunkra kellett vállalnunk. Pályázati úton nyertünk pénzt szentesi üdültetésre. Az itt táborozó, nevelőszülőknél élő középiskolás diákok megismerkedhettek Ópusztaszerrel, Szegeddel. Egy másik csoport Hollókőn nyaralhatott. A Művelődési és Közoktatási Minisztériumtól is nyertünk pénzt annak érdekében, hogy fiataljaink megismerhessék Magyarország történelmét. Egy budapesti cégtől kedvező ajánlat érkezett, ennek köszönhetően a Balatonnál is pihenhettek az intézethez tartozó kicsik. A Népjóléti Minisztérium különleges pályázatának köszönhetően Túrist- vándiban testvérek tölthettek el együtt néhány napot. A testvérek számára azért volt ez különleges, mert egyikük már visszakerült a vér szerinti szülőkhöz, ám a másik testvér még bent maradt az otthonban. Közkedvelt volt a megyei önkormányzat hajdúszoboszlói üdülője is, itt a nevelőszülőkkel együtt nyaralhattak a gyermekek. Elégedetlenek Az előbb felsorolt táborokba, üdülőkbe mindösszesen kétszáz tanuló juthatott el. Ez a szám önmagáért beszél, így joggal érthető az intézet vezetőjének elégedetlensége. Gondot jelent az is, hogy a sóstói strand közelében található Szeréna-lak már nem fogad állami gondozott fiatalokat, pedig korábban nagyobb létszámban is lehettek itt tanulók. Amíg a gyermekek táboroztak a Szeréna-lakban, addig regenerálódhatott a nevelőszülő. A nevelőszülő munkája ugyanis 24 órás szolgálatot jelent, s az ezt a hivatást felvállaló felnőtteknek is szükségük van „olykor-olykor” pihenésre. — A hollandiai nyaralás 10 éves múltra tekint vissza — folytatja Nemes Gábomé. — Nemcsak nyaralásról van szó, hiszen 168, otthonban élő gyermek utazik rendszeresen télen is a holland családokhoz, amelyek minden költséget magukra vállaltak. Az útlevél kiváltására, a biztosításra sikerült pályázat útján pénzt nyernünk. Gyógykezelés — A fiatalok sokat köszönhetnek ezenek a családoknak. Van, aki ennek köszönhetően részesülhetett gyógykezelésben Hollandiában. Van olyan diákunk, aki felvételt nyert egy holland mezőgazdasági főiskolára. Természetesen előtte egy évig kint tanulta a nyelvet, majd le is tette a nyelvvizsgát. Talán mondanom sem kell, a tanulás költségeit a hollandok állták eddig, illetve állják majd továbbra is. Egyetemista fiataljaink Franciaországban és Angliában^ készülnek nyelvvizsgára. Ok annyira talpraesettek, hogy maguknak szervezték meg ezeket az utakat. Szólnom kell még az SOS- falvakban (Kőszeg, Kecskemét, Battonya) élő szabolcsi gyermekekről is. Ők az SOS- falvak olaszországi táborában, Caldozazzoban tölthettek el felejthetetlen napokat. Dézsmálok ét panasz, amely szorosan összefiigg. Egyiket egy város környéki gazda mondta el. Bár nem csak a mezőgazdaságból él, örökség útján jelentősebb területhez jutott. Úgy döntött a család, kelt a fizetéskiegészítés, ezért ők maguk művelik meg a földet. Tavaly elég jól zártak, az idén viszont... Szóval ismerősek a mostani természeti adottságok: az eső, a hideg, a jég, a fertőzések. Bizony, nem sok nyereségre számíthatnak. S mindez még nem elég. Egyik reggel látja, a nehezen „életben tartott" mák legszebb részét valaki letarolta. Azon már meg sem lepődött, mikor a bekerített telkén felhúzgálták a krumplit, kiszedték a hagymát. Úgy döntött, a paradicsomot mindenképpen megvédi. Persze, a dolog nem olyan egyszerű, ha felfogad egy őrt, a kis haszon is elúszik. O maga dolgozik, nem ülhet állandóan a csőszkunyhóban. Egyik alkalommal látta: dézsmálják a paradicsomot. Rettenetes dühbe gurult, két nagy pofon és fenékbe rúgás után elkergette a tolvajt. Annak, hogy kihívja a rendőrséget, bírósághoz forduljon, nincs értelme. Talán a testi fenyítés meghozza eredményét. De mi van akkor, ha erősebb a betolakodó? A másik eset egyszerűbb: egy nagyhalászi gazda kukoricáját törték meg. A mezőőr rajtacsípte a dézsmá- lókat, s egy kicsit mérges lett, amikor a két tolvaj arra hivatkozott: „úgy megkívántuk a tengerit.” Bezzeg tavasszal a kapát nem kívánták meg! — zsörtölődött még később is magában. Ez nem tántorította el attól, hogy bevigye őket a rendőrségre. tulajdon becsülete manapság hamar csorbát szenved. Sokan beszélnek megélhetési bűnözésről, különösen, ha mezőgazdasági termékeket lop el valaki, holott a feketén szerzett kis pénz az apa torkán csúszott le a kocsmában. Felvetődik egy másik igen sarkalatos probléma is: Hogyan védjük meg értékeinket? Ha bizonyos fokik egyet kell értenem az első eset kárvallottjával, mégis bízom abban abban, hogy a második történetben jártak el helyesen, mert ha nem ez az út a helyes, akkor nekünk régen rossz. Dankó Mihály Árkok nehezítik a közlekedést Nyíregyházán a Vécsey és a Toldi utcában. A kellemetlenségnek egyszerű oka van: fel kell újítani a régi gázvezeték-hálózatot M. Magyar László felvétele Olvasóink leveleiből Útépítés társulással Több helyről hallottuk, hogy a gázvezeték-hálózat az önkormányzat tulajdonába ment át, amit aztán eladtak és az ebből befolyt összeget a település korszerűsítésére fordították. Nyíregyházán a rozsréti Főzde utcai lakosok ebből az ösz- szegből semmit sem láttak. Nyáron a homokba, ősz- szel-télen a latyakba süllyedünk. Rozsréten minden utcán van már járda, kivétel a Főzde utca. Próbálták már rendezni, legyalulták, de ez nem oldott meg semmit. Mi a teendő, hogy mi is emberibb körülmények között közlekedhessünk? Pásztorné Bán Ildikó, Rozsrét, Főzde u. Nyíregyháza városban a megvalósult gázvezetékek nem kerültek önkormányzati tulajdonba — tudtuk meg Romanovits Istvántól, a Városfejlesztési Iroda vezetőjétől. Az 1992 előtt létesült hálózatokért a Tigáz az ön- kormányzatnak részvényt adott. Az 1992 után létesült vezetékek pedig eleve a Tigáz beruházásában készültek a pénzügyi keret átadása mellett, részben lakossági, részben önkormányzati forrásból. Ennek megfelelően Rozsrétszőlő, és így a Főzde utca gázellátása is Tigáz-beruházásban épült meg, lakossági magánerőből önkormányzati támogatással. Ezzel a megoldással a társulásban résztvevők mentesültek az ÁFA megfizetése alól, mert azt a beruházó szolgáltató megelőlegezte, és végül is a hozzájárulásért megkapták a szolgáltatás igénybevételének lehetőségét. A társulásba való belépés egyébként önkéntes volt. Az útépítésre szintén magánerős lakossági társulással lesz lehetőség, 80 százalékos önkormányzati támogatással, pályázati úton, 1998. évi megvalósítással. Amennyiben az önkormányzati támogatásra a közgyűlés keretet tud biztosítani a kivitelezés már a jövő évben megkezdődhet.--------------------------------------------------------------------:
