Kelet-Magyarország, 1997. augusztus (54. évfolyam, 178-202. szám)
1997-08-02 / 179. szám
1997■ AUGUSZTUS 2., SZOMBAT □ A kapun túl már Románia nagyobb lesz a nyugalom. Hétvégenként rendszeresen adunk éjszakai szolgálatot, négy ember váltja egymást négyóránként. Intézkedési jogunk nincs, ám értesíthetjük a rendőrséget, ha gyanús mozgást észlelünk. Elég gyakran járnak erre körözött személyek és a boltok feltörése is szinte mindennapos. A rendőrség nem győzi egyedül. Csengerben egyetlen rendőr tart éjjel szolgálatot. Most is éppen két körözött személyt keresünk. Mind a parkolóban, mind a faluban nagy üzlet a csomagmegőrzés. A Romániából aprónként áthozott portékát itt rakják le, hogy aztán egy tételben értékesítsék. A ruhanemű és használati cikkek tárolása már nem számottevő, annál jelentősebb a szeszüzlet. Többszáz literes tételt is foglalt már le a Vám- és Pénzügyőrség. A dörzsöltebb csomagmegőrzőknek nem is rossz üzlet ez, hiszen ha a hivatalos szervek lefoglalják az árut, akkor sosem derül ki, mennyi tűnt el korábban a „megőrző” keze nyomán. — Nézzünk szét a határállomáson is — javasolja a jegyző. Egy-két várakozó gépkocsin kívül szinte semmi forgalom az évekkel ezelőtt még tömött kocsisorok jellemezte határon. Béke és csend honol minPanaszra mentünk ellene a parancsnokhoz, de P. Dobos kimagyarázta magát: — Az én lakósátram ott fekszik a lejtőn a latrina alatt ötven méterre, és nem valami impotens, akarom mondani impozáns látvány a sok meztelen fenék, a szagokról nem is beszélve. Neki adtak igazat, vigyorogra figyelte, hogy mászunk át a hegyen ötszáz méteres kerülőt téve a másik latrináig — de ezzel a pohár betelt. P. Dobos kihívta maga ellen a Sorsot, a bosszúállást örök időkre feljegyezte a katonai emlékezet. Századunkból valaki — nevét borítsa homály, úgyis túl sokat látni mindenfelé —• bement a közeli faluba, maradék zsoldján három kiló élesztőt vásárolt. Éjszaka felmászott a hegy peremére, lekotorta a földet a betemetett latrináról, és sűrű barna masszába belevágta mind a három kiló élesztőt, visszatakarta a földet, aztán csendesen vihogva elvonult. Az élesztő sokáig dolgozott, de a munka annál látványosabb eredményt hozott, harmadnap éjszaka az ürülék megkelve, nagyokat pufogva kilépett a gödörből, és mint a láva, zúdult lefelé a lejtőn, P. Dobost az utászok is alig tudták kiásni a sátrából. (Moldova György történetei, úgy látszik, az idők múlásával is megőrzik aktualitásukat, eredeti humorukat. A törvény szolgája és egyéb történetek című gyűjteményes kötete — ahonnan szemelvényünket válaszottuk — 1980-ban jelent meg az akkor igen népszerű „ra re” sorozatban.) Egy tányér krumplihéj A törzs velünk sem bánt kesztyűs kézzel. Laposkúszásban közelítette meg az őrszemet, ha elbóbiskolt, ellopta falnak támasztott puskáját és a fegyelem megszegéséért börtönbe juttatta őket. Ha valamelyik ágyat nem elvágólag takarta a pokróc, képes volt előráncigálni minden rúnát, felszerelést és a sátor közepére dobálni. Ha reggel a parancskiosztásnál végigment a felsorakozott század arcvonala előtt, hosszú cg tartalmas káromkodásokat sziszegtek után, P. Dobos vissza-visszakapBalázs Attila illusztrációi ta a fejét, de hiába, már csak mozdulatlan arcokat láthatott. Dühében új és új trükköket talált ki: énekeltünk gázálarcban, szedtünk füvet puszta kézzel a gyakorlótéren, de a koronát akkor tette fel kitolásai sorozatára, mikor kitiltott minket régi, megszokott latrinánkról. Ez az ülőkorláttal ellátott gödör fenn a hegy peremén helyezkedett el, az itt töltött fél és egész órák alatt szívesen pihentettük kiképzésben megfáradt szemünket a Mecsek távoli lankáin. denütt. A magyar oldalról jól látszik, munkagépek dolgoznak a túloldalon, épületek nőnek ki az eddigi pusztaságból. Odaát már épül az új, kétszer hatsávos határátkelő. Az a határátkelő, amitől mindkét ország polgá rai azt várják, hogy megélénkül a kereskedelem, teherautók, kamionok ezrei szállíthatják az árut, életet lehelnek több érintett megye gazdaságába. Csengersima felől még semmi sem változott. Öt éve halljuk, olvassuk, hogy megnyílik ez a kapu a két ország kö zött. Tervek, pályázatok készülnek és úgy tűnik, lassan megérkezik a várva-várt pénz is. Egyenlőre azonban még minden csöndes. — Az a földterület, ahová az új hatá rátkelőt tervezik a csengersimai önkor mányzaté — világosít fel Bányász Attila polgármester. — Kicsit furcsának találom, hogy velünk még senki nem tárgyalt a földterület átadásáról, megvásárlásáról. Majdcsak eljön ennek is az ideje és az itt élők várakozása nem lesz hiábavaló. Remélem, ez a beruházás munkahelyeket teremt a csengersimai emberek számára. Ez az egyedüli lehetőségünk a gazdaság élénkítésére. Az illetékes szervek a jövő esztendőre ígérik Csengersima fejlesztését. Mind országos, mind helyi szinten sokan várják ettől a csodát. Még él bennük a remény, hogy a peremhelyzetből eredő hátrányok egyszercsak előnnyé változnak. Szondi Erika MÚZSA ORBÁN OTTÓ Badarkák (szemelvények) Lehel vezér Folyton-folyvást fújta kürtjét nagy Lehel vezér, kérdezték is tőle épp ezér: „Mit csinálsz a kürttel, Lehelem?” „Lehelem”, válaszolta rá és épp ezér legalább egy félpercig nem kürtőit nagy Lehel vezér. A vásárló panasza Kedden vettem a légettyűt, s másnap a postán még egy gyütt; egy is eleget tyűzi a leget: most meg a két tyű lég együtt! Dr. Szabó példás magatartása Dr. Szabónak nem volt panasza; bár volt egy kis beszédhibája, jól feküdt neki az ügyvédi pálya, s tárgyalás után gyakran szólt haza: „Halló, itt dr. Sza... Sza... Sza... Sza... Sza...” Nehéz évek Egy hegedűsnek mondja hangadója: „Bármilyen nyeszlett hang a maga dó-ja, úgy megugrik a hang-adója, hogy csak rázza magát a majré — vajon a dó-ra jön-e máj rét Záróvers, avagy a világ legrövidebb költeménye, avagy törekedjünk a tömörségre, és ne fecsegjünk fölöslegesen, amikor kevés szóval is elmondhatjuk azt, amit sok szóval mondunk el, miáltal mondandónk természetesen sokat veszít eredendő tömörségéből, ami pedig, bízvást állíthatjuk, nem válik hasznára, avagy a szegedi gőz Őz.
