Kelet-Magyarország, 1997. augusztus (54. évfolyam, 178-202. szám)
1997-08-21 / 194. szám
1997. augusztus 21csütörtök HATTER Leomlott, mint Déva vára Az én telkem, az én váram • Kiegyenesítették a falat • Életveszélyes Györke László Nyíregyháza (KM) — Eleinte úgy tűnt — ahogy a meglehetősen bizarr történetet Oláh Andrásné előadásában kezdett kibontakozni —, mintha csupán amolyan mezsgyevitáról, hogy azt ne mondjam „tyúk- pörről” lenne szó. Aztán kiderült, nem pörös az ügy. Mind ez ideig, legalábbis. Inkább zűrös. — Huszonhét éve lakunk itt, a Bujtos utcában — meséli a sértett. — Mindig jól kijöttünk a szomszédainkkal, soha nem volt semmi probléma. Bontás után Az udvarban az Oláhék kamrája-garázsa háttal összeépült a szomszédos telken lévő hasonló rendeltetésű építménnyel. Három éve a jobb oldali szomszéd teleknek új tulajdonosa lett, aki a hátsó, melléképületet nem sokkal a vétel után lebontotta. — Úgy egy hónapja az új szomszéd, aki egyébként jelenleg nem lakik itt, csak a kertet jár ide gondozni, szólt — folytatja Oláhné — hogy az épület fala így életveszélyes, szedjük rendbe. Ezt mi be is láttuk, ketten a férjemmel hozzá is kezdtünk a fal rendbehozatalához. Mikor egy részével már készen voltunk, áthívott a szomszéd úr, majd közölte velünk, hogy az épületnek egy része, azaz a fal az ő telkén van. Ő itt építkezni fog, neki erre a területre szüksége van. Különben is, a saját telkén azt csinál, amit akar. — Augusztus 13-án — veszi át a szót Oláh András — estére a fal egy része elkészült. Másnap délután fél négy körül jöttünk haza, s folytattuk volna a munkát, hiszen még hullámpalával akartam megvédeni a falat az időjárás viszontagságaitól. A legnagyobb ‘Z A fal nélküli kamra megrökönyödésünkre azt láttuk: a fal, amit addig építettünk, le van borítva. Szaladtam rögtön a rendőrségre, ott tájékoztattak, hogy ez polgáriperes ügy, forduljak a bírósághoz. Ezután jött még a java, amit újra Oláh Andrásné mond el: — Este fél kilenckor olyan jelenet játszódott le, amit ha nem látunk, el sem hiszem, hogy ilyen létezik. Megjelent vagy nyolc fiatalember. Hárman a tetőre is felmásztak. Kérdezem tőlük, fiatalemberek, mit keresnek a tetőn. .Jöttünk kiegyenesíteni a falat” —■ mondta egyikük. A főfal valóban nem volt egyenes, de hát ez így állt évtizedek óta, már azelőtt is, ahogy mi ideköltöztünk. Aztán csákányokkal, vasrudakkal, kötéllel nekiálltak a maradék falnak. Dübö- gés, kopácsolás, nagy porfelhő. A férjem szaladt a rendőrségre, de ott előbb azt mondták, nincs szabad kocsijuk, nem tudnak kijönni. Végül csak kijöttek ketten, maguk is megdöbbentek a látványtól. Akkorára már páran elhagyták A szerző a terepet. Aztán bíróság, ügyvéd. A melléképület nagyobbik, hátsó felét érte a „támadás”. Az első felének az a „szerencséje”, hogy neki háttal a szomszéd portán is áll még a hasonló rendeltetésű mellék- épület. El lehet képzelni, miként néz ki egy alapig lebontott falú kamra: a tetőszerkezet itt-ott megroggyanva. Faltalanul — Az értékesebb gépeket, szerszámokat már lehordtám a pincébe — mondja Oláh András. — Tudja, apósom mesterember volt, sok jó munkaeszköze gyűlt össze egy életen át. Az egyik szomszéd: “ — Ez az épület igen régen, legalább 1970 óta biztosan így áll. A szomszéd ingatlannak több tulajdonosa is volt ez idő alatt, de senkinek nem okozott problémát, senki még csak szóba sem hozta, hogy 15 centiméterrel átnyúlik az épület a szomszéd telekre. Láttam, mikor Oláhék építették a falat, hogy ne legyen életveszélyes. Azt is láttam, hogy a fal le van borítva, meg azt is, hogy a sarokrészeket kilazították, hogy borulóképes legyen a fal. Meg azt is, amikor nyolcán itt borongattak. A másik oldal A szomszéd, Kovács László: — A fal életveszélyes volt. Amit ráépítettek a vályogra, magától ledőlt. A többit magam bon- tattam le. Nem kockáztathattam, hogy a hatéves kisfiámra ráboruljon a fal. A szomszédékat kétszer szóban figyelmeztettem, egyszer pedig írásban felszólítottam, hogy felvétele csináljanak valamit a fallal, ami legalább 30 fokkal eltért a függőlegestől, tehát életveszélyes. A vályog nem bírta a téglát, mert nem volt tetővel ellátva. Két nappal a ráépítés után leborult. A fal egyébként az én tulajdonomon volt. A figyelmeztetés ellenére sem bontották le. Ezek után nem volt kivel tárgyalni. Oláh Andrásné: . — Pénteken valóban hozott a postás egy ajánlott levelet, de nem én voltam a címzett, hanem az előző tulajdonos, azaz néhai édesapám. Természetesen át sem vettem. De ha átveszem, a tényeken akkor sem változtatott volna semmit, hiszen a levél kézbesítése az események után történt. Jogi szakértőnk szerint a telekhatárt érintő építési vagy bontási munkálatról a feleknek egymást időben értesíteni kell. Egyébként a mezsgyehatárt érintő építmények felújításához a szomszédnak kötelessége hozzájárulni és tűmi ezeket, ám a felmerülő károkat a másik félnek meg kell térítenie. Önbíráskodásra a jog viszont itt sem ad lehetőséget. Kulcsár Attila tárcája H a nem megy a magyarnak, segít Amerika. A magyar származású Hollywood érti a dolgát. Mindennek megvan a jól bevált receptje, a világsikernek is. Az emberek tódulnak a mozikba, dől a pénz, kamatoson megtérülnek a befektetések. Terjed a kultúra, az ízlés, az életforma. A magyar filmeseket nem is értem, miért nem használják az általuk kipróbált sablonokat. Legyen a filmben egy gyerek, egy kutya, néhány öreg ember, esetleg egy testi fogyatékos. A siker nem maradhat el, mindenki vörösre sírja a szemét. — „Mami tudd, hogy szeretlek,” — mondja a hős, deréktól fölfelé — és kerekes székével berobog az égő házba, kimenti a kislányt és szénné égett kutyáját. Kasszasiker. íme a recept: Végy egy magyar forgatókönyvet, egy világhírű magyar származású producert, színészt, operatőrt, és némi amerikai származású pénzt. Süsd meg, és meg lehet hódítani az amerikai piacot is. A sportfilm mindenkit megfog. A golfozókról, rögbizőkről, base- ballsztárokról számtalan Bige és szerelem mß nagyhatású filmet láthattunk a magyar tv-ben is. Azóta mindenki baseballsapkában veri szét baseballütővel a másik fejét. Mi ez, ha nem siker? Vagyis a sport témájú film jó üzlet. A legújabb magyar-amerikai kooprudukció ráharapott erre a témára. És ígéretes jövő előtt áll. A Bige és szerelmet, öt Oscar-díjra jelölték. Nemcsoda, végül is a siker-recept szerint készült. A történet pofon egyszerű: adott egy régi bigebajnok. Tudják a bige hasonlít a baseballhoz, csak ez egy magyar népi játék... Nem akarok belemenni a részletekbe, de kell hozzá egy gödör, egy bigefa, és egy ütőbot. És persze egy legelő, vagy egy nyírt gyepű bigepálya, mint a golfhoz. Ez is egy csapatjáték, mint a baseball. Lökéssel kezdődik. A repülő bigét a lesőjátékos elkapja, majd visz- szadobja a bothoz. Ha bige nem érinti azt, következik az ütés a földről, majd ütés a levegőből. Az nyer, aki az orsó alakú bigét többszöri ütéssel minél távolabbra juttatja a lyuktól. Ilyen egyszerű ez, — mint a baseball, — és még sapka sem kell hozzá. Szóval a nagysikerű filmben az elfelejtett bigebajnok egy szabolcsi libalegelőn edzősködik. Jön egy Merilyn Monroe, hogy leckéket vegyen tőle, aki civilben pszichológus. Kiderül, hogy a nő jelenlegi barátja főhősünk régi riválisa és ő még most is tudja, hogy mi van, — ő a jelenlegi namber van. Az őszülő bajnok természetesen beleszeret Monroe-ba. A nő is vonzódni kezd hozzá, miután rájön hogy aktuális partnere utálja a gyerekeket, öregeket és a kutyákat. Igyekszik önbizalmat önteni a régi bajnokba az ágyban és a bigepályán egyaránt. Egy fogadás során a legelőről egy nagy ütéssel megkondítja a falu harangját. Ez felvillanyozza. Hősünk végül is elindul az év nagy versenyén, a világbajnokságon, és a két régi ve- télytárs gigászi küzdelmet vív a kocsmában és pályán, a nőért, a bajnoki címért. Közben többször elhangzik a „büszke vagyok rád” csatakiáltás, és „francba” nevezetű káromkodás. Hallatlanul izgalmas és szoros a vetélkedés. A főhős nyerő pozícióba rosszul lesz. Kiderül, hogy halálos beteg, és ez lehet az utolsó versenye. A mozinézők a körmük után lerágják a székek karfáját, és könnyben úszik a filmszínház. Az egykori magyar bajnok mindent egy lapra tesz fel az utolsó ütésnél. Pedig előtte eltörik Nike ütője. Ekkor a pásztor nagyapjától örökölt bigebotját veszi elő, és a pulija által kikapart bigével áll oda a lyukhoz, és ő üti legmesszebbre a faorsót. Miközben a bírák a bot hosszával lemérik a távolságot, a szerelmesek hosszú csókban forrnak össze, az árbocra felkúszik a csillagos sávos magyar trikolór. A vesztes pedig eloldalog a francba. A film minden Oscart elnyert, a legjobb rendezés, a legjobb alakítás, a legjobb bige díját. Amerikában is telt házak előtt vetítik. A magyar kultúra betört az Újvilágba. Azóta minden jenki—aki ad magára — hajadonfőn jár, — vagyis bigesapkát hord, szemellenzőjét tarkójára fordítva. Fejetlenül M iközben az ország ünneplésre készülődött, addig a nap viliáján összeültek a tb-önkormányzatok és nem választottak maguknak vezetőt. A két-két jelölt úgy megosztotta a testületek tagságát, hogy nem szerzett kétharmados többséget egyik sem. A sikertelenség után a két táborra szakadt testületek szószólói kedveszegetten nyilatkoztak, hiszen kudarc volt ez mindenki szempontjából. Pedig az egészségügyi miniszter azt remélte, az önkormányzat és a kormányzat viszonyát az együttműködés és a kompromisszumkeresés jellemzi majd. A jobban szerepelt jelölt csalódott volt részint a kedvezőtlen társadalmi visszhang miatt, részint mert mindenki előtt világossá válik: nem szakmai vita húzódik itt a háttérben, hanem presztízsharc. A kevesebb szavazatot kapott jelölt a szakszervezek közötti párbeszéd hiányát emlegette, meg annak veszélyét, amit a kudarcba fulladt választás eredményezhet: olyan fontos kérdésekben maradnak el a döntések, mint a nyugdíjreform végrehajtási rendeletéinek megalkotása. így aztán hiába van közgyűlés, ha nincs fej, felrémlik a működésképtelenség veszélye. Az egészségbiztosítási önkormányzatnál még cifrább a helyzet: erre az ülésre nemcsak a választás sikertelensége nyomta rá bélyegét, hanem az a jól időzített bejelentés is, hogy Simsa Péter alelnök ellen feljelentést tett az egészségügyi tárca, mondván, 142 millió kárt okozott az egészsébiztosításnak. Az alelnök tagadja, így egészen a bíróság döntéséig tisztázatlan marad a helyzet, csak az biztos, hogy Simsát sikerült kiütni nem csak tisztségéből, még az önkormányzatból is. Ha beigazolódik a gyanú, jó, hogy így történt. Ám ha nem, akkor az igazolódik, hogy útjában volt azoknak, akik azokat az egészségbiztosítási jogszabályokat is meg kívánják változtatni, amelyeket eddig az alelnök szakmai érvei miatt nem sikerült. Balogh József Sebességkorlátozás Ferter János karikatúrája Alap-műveletek T anuld meg fiam, ezen a világon a jóistenen kívül csak magadra számíthatsz — okított emígyen jó pár éve az utcából egy idős szomszéd. Nos, ha most is élne az egykori jóakaró, az elmúlt évek eseményeit látva talán hozzátenné: magadra és az alapítványodra. Megyei példák sora igazolja: öncélú vagy valóban nemes szándékú kezdeményezésekhez teremtődtek meg ezzel az anyagi fedezetek, kapott nyilvánosságot egy-egy ügy. Néha pedig egyszerűen a bürokrácia lassú malmai elől menekültek a köz érdekében dolgozók a viszonylagos nyugalmat, önállóságot jelentő alapítványhoz. A tapasztalatok pedig vegyesek, faramuci eljárásra többek között egy miniszteri kinevezéssel járó 16 millió forintos fájdalomdíj útja is felhívta a figyelmet. A köz emlékezetes felháborodására annak idején alapítványnak ajánlotta fel ezen összeget a megszorítást és takarékosságot (egyébként jogosan) hirdető exminiszterünk. Csak később derült ki, hogy saját családjának alapítványáról van szó, s nem készpénzt, hanem értékpapírt utalt át, ami nem ugyanaz. Az is tény: alapítványoknak köszönhetően megyénk több iskolája tudott fejleszteni, beszerezni olyan eszközöket, amelyekre a szűkös költségvetés miatt évekig várhatott volna. Országos viszonylatban is egyedülálló módon alapítvány igyekszik a szakemberek elvándorlását megállítani megyénkből, hogy tudásukat itt, e térség javára kamatoztassák. Szükségünk van tehát e szervezeti formákra, az ezekben dolgozó emberekre. Éppen ezért nem közömbös, miként formálódik a nonprofit szervezetekről szóló törvény, melynek tervezete ezen a héten kerül a kormány elé. Itt dől el, hogy a szervezeti formák vagy a közhasznúság kritériuma alapján döntsenek az adható előnyökről. Nyéki Zsolt □