Kelet-Magyarország, 1997. augusztus (54. évfolyam, 178-202. szám)

1997-08-21 / 194. szám

1997. augusztus 21csütörtök HATTER Leomlott, mint Déva vára Az én telkem, az én váram • Kiegyenesítették a falat • Életveszélyes Györke László Nyíregyháza (KM) — Ele­inte úgy tűnt — ahogy a meglehetősen bizarr törté­netet Oláh Andrásné elő­adásában kezdett kibonta­kozni —, mintha csupán amolyan mezsgyevitáról, hogy azt ne mondjam „tyúk- pörről” lenne szó. Aztán ki­derült, nem pörös az ügy. Mind ez ideig, legalábbis. In­kább zűrös. — Huszonhét éve lakunk itt, a Bujtos utcában — meséli a sértett. — Mindig jól kijöttünk a szomszédainkkal, soha nem volt semmi probléma. Bontás után Az udvarban az Oláhék kamrája-garázsa háttal össze­épült a szomszédos telken lé­vő hasonló rendeltetésű építménnyel. Három éve a jobb oldali szomszéd telek­nek új tulajdonosa lett, aki a hátsó, melléképületet nem sokkal a vétel után lebon­totta. — Úgy egy hónapja az új szomszéd, aki egyébként je­lenleg nem lakik itt, csak a kertet jár ide gondozni, szólt — folytatja Oláhné — hogy az épület fala így életveszélyes, szedjük rendbe. Ezt mi be is láttuk, ketten a férjemmel hoz­zá is kezdtünk a fal rendbeho­zatalához. Mikor egy részével már készen voltunk, áthívott a szomszéd úr, majd közölte ve­lünk, hogy az épületnek egy része, azaz a fal az ő telkén van. Ő itt építkezni fog, neki erre a területre szüksége van. Különben is, a saját telkén azt csinál, amit akar. — Augusztus 13-án — ve­szi át a szót Oláh András — estére a fal egy része elkészült. Másnap délután fél négy körül jöttünk haza, s folytattuk vol­na a munkát, hiszen még hul­lámpalával akartam megvéde­ni a falat az időjárás viszon­tagságaitól. A legnagyobb ‘Z A fal nélküli kamra megrökönyödésünkre azt lát­tuk: a fal, amit addig építet­tünk, le van borítva. Szalad­tam rögtön a rendőrségre, ott tájékoztattak, hogy ez polgári­peres ügy, forduljak a bíróság­hoz. Ezután jött még a java, amit újra Oláh Andrásné mond el: — Este fél kilenckor olyan jelenet játszódott le, amit ha nem látunk, el sem hiszem, hogy ilyen létezik. Megjelent vagy nyolc fiatalember. Hár­man a tetőre is felmásztak. Kérdezem tőlük, fiatalembe­rek, mit keresnek a tetőn. .Jöt­tünk kiegyenesíteni a falat” —■ mondta egyikük. A főfal való­ban nem volt egyenes, de hát ez így állt évtizedek óta, már azelőtt is, ahogy mi ideköltöz­tünk. Aztán csákányokkal, vasrudakkal, kötéllel nekiáll­tak a maradék falnak. Dübö- gés, kopácsolás, nagy porfel­hő. A férjem szaladt a rendőr­ségre, de ott előbb azt mond­ták, nincs szabad kocsijuk, nem tudnak kijönni. Végül csak kijöttek ketten, maguk is megdöbbentek a látványtól. Akkorára már páran elhagyták A szerző a terepet. Aztán bíróság, ügy­véd. A melléképület nagyobbik, hátsó felét érte a „támadás”. Az első felének az a „szeren­cséje”, hogy neki háttal a szomszéd portán is áll még a hasonló rendeltetésű mellék- épület. El lehet képzelni, mi­ként néz ki egy alapig lebon­tott falú kamra: a tetőszerkezet itt-ott megroggyanva. Faltalanul — Az értékesebb gépeket, szerszámokat már lehordtám a pincébe — mondja Oláh And­rás. — Tudja, apósom mester­ember volt, sok jó munkaesz­köze gyűlt össze egy életen át. Az egyik szomszéd: “ — Ez az épület igen régen, legalább 1970 óta biztosan így áll. A szomszéd ingatlannak több tulajdonosa is volt ez idő alatt, de senkinek nem okozott problémát, senki még csak szóba sem hozta, hogy 15 cen­timéterrel átnyúlik az épület a szomszéd telekre. Láttam, mi­kor Oláhék építették a falat, hogy ne legyen életveszélyes. Azt is láttam, hogy a fal le van borítva, meg azt is, hogy a sarokrésze­ket kilazították, hogy borulóképes legyen a fal. Meg azt is, amikor nyol­cán itt borongattak. A másik oldal A szomszéd, Ko­vács László: — A fal életve­szélyes volt. Amit ráépítettek a vályog­ra, magától ledőlt. A többit magam bon- tattam le. Nem koc­káztathattam, hogy a hatéves kisfiámra ráboruljon a fal. A szomszédékat két­szer szóban figyel­meztettem, egyszer pedig írásban fel­szólítottam, hogy felvétele csináljanak valamit a fallal, ami leg­alább 30 fokkal eltért a függő­legestől, tehát életveszélyes. A vályog nem bírta a téglát, mert nem volt tetővel ellátva. Két nappal a ráépítés után leborult. A fal egyébként az én tulajdo­nomon volt. A figyelmeztetés ellenére sem bontották le. Ezek után nem volt kivel tár­gyalni. Oláh Andrásné: . — Pénteken valóban hozott a postás egy ajánlott levelet, de nem én voltam a címzett, hanem az előző tulajdonos, azaz néhai édesapám. Termé­szetesen át sem vettem. De ha átveszem, a tényeken akkor sem változtatott volna semmit, hiszen a levél kézbesítése az események után történt. Jogi szakértőnk szerint a te­lekhatárt érintő építési vagy bontási munkálatról a felek­nek egymást időben értesíteni kell. Egyébként a mezsgyeha­tárt érintő építmények felújítá­sához a szomszédnak köteles­sége hozzájárulni és tűmi eze­ket, ám a felmerülő károkat a másik félnek meg kell téríte­nie. Önbíráskodásra a jog vi­szont itt sem ad lehetőséget. Kulcsár Attila tárcája H a nem megy a magyarnak, segít Amerika. A ma­gyar származású Hollywood érti a dolgát. Mindennek megvan a jól bevált receptje, a világsikernek is. Az embe­rek tódulnak a mozikba, dől a pénz, kamatoson megtérül­nek a befektetések. Terjed a kultúra, az ízlés, az életfor­ma. A magyar filmeseket nem is értem, miért nem használ­ják az általuk kipróbált sab­lonokat. Legyen a filmben egy gyerek, egy kutya, né­hány öreg ember, esetleg egy testi fogyatékos. A siker nem maradhat el, mindenki vö­rösre sírja a szemét. — „Ma­mi tudd, hogy szeretlek,” — mondja a hős, deréktól fölfe­lé — és kerekes székével be­robog az égő házba, kimenti a kislányt és szénné égett ku­tyáját. Kasszasiker. íme a recept: Végy egy ma­gyar forgatókönyvet, egy vi­lághírű magyar származású producert, színészt, opera­tőrt, és némi amerikai szár­mazású pénzt. Süsd meg, és meg lehet hódítani az ameri­kai piacot is. A sportfilm mindenkit megfog. A golfo­zókról, rögbizőkről, base- ballsztárokról számtalan Bige és szerelem mß nagyhatású filmet láthattunk a magyar tv-ben is. Azóta mindenki baseballsapkában veri szét baseballütővel a másik fejét. Mi ez, ha nem si­ker? Vagyis a sport témájú film jó üzlet. A legújabb ma­gyar-amerikai kooprudukció ráharapott erre a témára. És ígéretes jövő előtt áll. A Bige és szerelmet, öt Oscar-díjra jelölték. Nemcsoda, végül is a siker-recept szerint készült. A történet pofon egyszerű: adott egy régi bigebajnok. Tudják a bige hasonlít a ba­seballhoz, csak ez egy ma­gyar népi játék... Nem aka­rok belemenni a részletekbe, de kell hozzá egy gödör, egy bigefa, és egy ütőbot. És per­sze egy legelő, vagy egy nyírt gyepű bigepálya, mint a golf­hoz. Ez is egy csapatjáték, mint a baseball. Lökéssel kezdő­dik. A repülő bigét a leső­játékos elkapja, majd visz- szadobja a bothoz. Ha bi­ge nem érinti azt, követke­zik az ütés a földről, majd ütés a levegőből. Az nyer, aki az orsó alakú bigét több­szöri ütéssel minél távolabb­ra juttatja a lyuktól. Ilyen egyszerű ez, — mint a base­ball, — és még sapka sem kell hozzá. Szóval a nagysikerű film­ben az elfelejtett bigebajnok egy szabolcsi libalegelőn edzősködik. Jön egy Merilyn Monroe, hogy leckéket ve­gyen tőle, aki civilben pszi­chológus. Kiderül, hogy a nő jelenlegi barátja főhősünk régi riválisa és ő még most is tudja, hogy mi van, — ő a je­lenlegi namber van. Az őszü­lő bajnok természetesen be­leszeret Monroe-ba. A nő is vonzódni kezd hozzá, miután rájön hogy aktuális partnere utálja a gyerekeket, öregeket és a kutyákat. Igyekszik önbi­zalmat önteni a régi bajnok­ba az ágyban és a bigepályán egyaránt. Egy fogadás során a legelőről egy nagy ütéssel megkondítja a falu harang­ját. Ez felvillanyozza. Hő­sünk végül is elindul az év nagy versenyén, a világbaj­nokságon, és a két régi ve- télytárs gigászi küzdelmet vív a kocsmában és pályán, a nőért, a bajnoki címért. Köz­ben többször elhangzik a „büszke vagyok rád” csata­kiáltás, és „francba” neveze­tű káromkodás. Hallatlanul izgalmas és szoros a vetélke­dés. A főhős nyerő pozícióba rosszul lesz. Kiderül, hogy halálos beteg, és ez lehet az utolsó versenye. A mozinézők a körmük után lerágják a székek karfáját, és könnyben úszik a filmszínház. Az egy­kori magyar bajnok mindent egy lapra tesz fel az utolsó ütésnél. Pedig előtte eltörik Nike ütője. Ekkor a pásztor nagyapjától örökölt bigebot­ját veszi elő, és a pulija által kikapart bigével áll oda a lyukhoz, és ő üti leg­messzebbre a faorsót. Miköz­ben a bírák a bot hosszával lemérik a távolságot, a sze­relmesek hosszú csókban forrnak össze, az árbocra fel­kúszik a csillagos sávos ma­gyar trikolór. A vesztes pedig eloldalog a francba. A film minden Oscart elnyert, a legjobb rendezés, a legjobb alakítás, a legjobb bige díját. Amerikában is telt házak előtt vetítik. A magyar kultú­ra betört az Újvilágba. Azóta minden jenki—aki ad magá­ra — hajadonfőn jár, — vagyis bigesapkát hord, szemellenzőjét tarkójára for­dítva. Fejetlenül M iközben az ország ünneplésre készülődött, addig a nap viliáján összeültek a tb-önkormányzatok és nem választottak maguknak vezetőt. A két-két je­lölt úgy megosztotta a testületek tagságát, hogy nem szer­zett kétharmados többséget egyik sem. A sikertelenség után a két táborra szakadt testületek szó­szólói kedveszegetten nyilatkoztak, hiszen kudarc volt ez mindenki szempontjából. Pedig az egészségügyi miniszter azt remélte, az önkormányzat és a kormányzat viszonyát az együttműködés és a kompromisszumkeresés jellemzi majd. A jobban szerepelt jelölt csalódott volt részint a ked­vezőtlen társadalmi visszhang miatt, részint mert minden­ki előtt világossá válik: nem szakmai vita húzódik itt a hát­térben, hanem presztízsharc. A kevesebb szavazatot kapott jelölt a szakszervezek kö­zötti párbeszéd hiányát emlegette, meg annak veszélyét, amit a kudarcba fulladt választás eredményezhet: olyan fontos kérdésekben maradnak el a döntések, mint a nyug­díjreform végrehajtási rendeletéinek megalkotása. így az­tán hiába van közgyűlés, ha nincs fej, felrémlik a műkö­désképtelenség veszélye. Az egészségbiztosítási önkormányzatnál még cifrább a helyzet: erre az ülésre nemcsak a választás sikertelensége nyomta rá bélyegét, hanem az a jól időzített bejelentés is, hogy Simsa Péter alelnök ellen feljelentést tett az egész­ségügyi tárca, mondván, 142 millió kárt okozott az egészsébiztosításnak. Az alelnök tagadja, így egészen a bí­róság döntéséig tisztázatlan marad a helyzet, csak az biz­tos, hogy Simsát sikerült kiütni nem csak tisztségéből, még az önkormányzatból is. Ha beigazolódik a gyanú, jó, hogy így történt. Ám ha nem, akkor az igazolódik, hogy útjában volt azoknak, akik azokat az egészségbiztosítási jogszabályokat is meg kí­vánják változtatni, amelyeket eddig az alelnök szakmai ér­vei miatt nem sikerült. Balogh József Sebességkorlátozás Ferter János karikatúrája Alap-műveletek T anuld meg fiam, ezen a világon a jóistenen kívül csak magadra számíthatsz — okított emígyen jó pár éve az utcából egy idős szomszéd. Nos, ha most is élne az egykori jóakaró, az elmúlt évek eseménye­it látva talán hozzátenné: magadra és az alapítványodra. Megyei példák sora igazolja: öncélú vagy valóban ne­mes szándékú kezdeményezésekhez teremtődtek meg ez­zel az anyagi fedezetek, kapott nyilvánosságot egy-egy ügy. Néha pedig egyszerűen a bürokrácia lassú malmai elől menekültek a köz érdekében dolgozók a viszonylagos nyugalmat, önállóságot jelentő alapítványhoz. A tapaszta­latok pedig vegyesek, faramuci eljárásra többek között egy miniszteri kinevezéssel járó 16 millió forintos fájdalomdíj útja is felhívta a figyelmet. A köz emlékezetes felháboro­dására annak idején alapítványnak ajánlotta fel ezen össze­get a megszorítást és takarékosságot (egyébként jogosan) hirdető exminiszterünk. Csak később derült ki, hogy saját családjának alapítványáról van szó, s nem készpénzt, ha­nem értékpapírt utalt át, ami nem ugyanaz. Az is tény: alapítványoknak köszönhetően megyénk több iskolája tudott fejleszteni, beszerezni olyan eszközö­ket, amelyekre a szűkös költségvetés miatt évekig várha­tott volna. Országos viszonylatban is egyedülálló módon alapítvány igyekszik a szakemberek elvándorlását megál­lítani megyénkből, hogy tudásukat itt, e térség javára ka­matoztassák. Szükségünk van tehát e szervezeti formákra, az ezekben dolgozó emberekre. Éppen ezért nem közöm­bös, miként formálódik a nonprofit szervezetekről szóló törvény, melynek tervezete ezen a héten kerül a kormány elé. Itt dől el, hogy a szervezeti formák vagy a közhasznú­ság kritériuma alapján döntsenek az adható előnyökről. Nyéki Zsolt □

Next

/
Thumbnails
Contents